Tekintsünk be egyszerre két alkotóművész  nyitott életművébe. De honnan, merről közelítsünk, merthogy Z. Erdei Anna grafikusnak és Zagyva László szobrászművésznek egyre gazdagodó, több irányba mutató a művészi munkásságuk?

Nagy igazságot mondott ki Feledy Balázs művészettörténész, a két művészeti album szerkesztője és előszóírója, amikor kijelentette, hogy a képzőművészet történelmi folyamatában nemcsak a stílusváltások vége-nincs sorában érzékelhetjük a változást, alakulást, hanem bizonyos mértékig a képzőművészeten belüli művészeti ágak és technikák hol jelentősebb, hol háttérbe szoruló szerepében, valóságában is.

Valóban így van: hisz a szobrászat az ókorban mutatott óriási teljesítményt, a falfestészet a reneszánsz korában tündökölt, a táblakép festészetnek pedig hatalmas lökést adott a németalföldi társadalmi és művészeti teljesítmények sokasága. S eközben szinte észrevétlenül folyamatosan fejlődött az alapnak számító rajz és a szabadkézi rajzra alapuló grafika. És tovább fejlődtek a technikák is: a fametszés, a rézkarc, a rézmetszet, a litográfia, a fotográfia, a szitanyomás, a digitális technika, kölcsönösen befolyásolva-gazdagítva egymást. Ezeket ismerve, feltehetjük a kérdést, vajon aggódnunk kell-e a hagyományos rajz jövőjéért, hisz nyakunkon a sokszorosító grafika és a szinte naponta sarjadó egyéb gépi technikák. Hagyjuk egyelőre nyitva ezt a kérdést.

Ha figyelmesebben végigfutunk tekintetünkkel a művészetek történetén, látni fogjuk, sőt immár a napi gyakorlatban is tapasztaljuk, hogy korkövetelménnyé vált a felületin túllépve mélyebbre hatolni a művészi ábrázolásban, megjelenítésben, sugallásban. „A tehetség mellett a míves, kézmíves technikák, a manualitás ápolását is megkívánó művészi produktumok mintha vesztenének jelentőségükből /…/, pedig  azok egy része szinte felülmúlhatatlan  művészi értéket képvisel a kétezres években is.”

Korunk társadalmainak különös, gyakran érthetetlennek és értelmezhetetlennek tűnő mozgásai ellenére Z. Erdei Anna folyamatosan hiteles értékeket teremt. Művészi teljesítményében pedig az a rendhagyó, hogy nem állt meg a hagyományok ápolásánál, hanem – tekintetét a jövőre függesztve – a mindegyre felbukkanó új és még újabb technikák szinte mindegyikének értő mestere lett. Z. Erdei Anna életműve kétségtelenül a rajzi technikákra alapoz. Alaposan elsajátította a rézkarc ismereteit, de konokul ragaszkodik a szénhez is, ami ritka kivételnek számít. Feledy Balázs biztos kritikusi érzékkel jelenti ki: a grafikusművész „fakturáinak bársonyossága és feszítettsége új dimenziókat ad műveinek, a fény-árnyék összetett alkalmazása színeinek szuggesztivitását erősíti, amit csak fokoz térképzéseinek összetettsége.”

[[paginate]]

Jelentős szerepe volt anno a művész ilyetén fejlődésében a marosvásárhelyi líceumi éveknek, a művészpalánta lépteit bölcsen irányító Nagy Pál művész-tanárnak. Z. Erdei Anna szemlélete alapvetően metafizikus – állapítja meg Feledy –, témái antropocentrikusan fogantak.

A művész az embert a világmindenség központjának, s egyben a teremtés végső céljának tekinti. Minden teremtett élőlénytől különbözőek, egyedül valók vagyunk: társtalanok. Különösen napjainkban érezzük mind bántóbbnak, némelykor szinte elviselhetetlennek az Én atomizáltságát, önnön magunk árvaságát. Ezért a küzdelmek gyakran inkább belsők, mint külsők, nem annyira másokkal, sokkal inkább a magunkban gomolygó kételyekkel-bajokkal kell farkasszemet nézni, megküzdeni. Minthogyha bele volnánk vetve a világba. Kinek-kinek magának kell viselnie sorsát. Gyakran úgy tűnhet, hogy csalóka, hamis hitek, szorongások, nyomasztó társtalanság foglyai vagyunk, sajnálnivalókká lettünk. Ilyen és hasonló egzisztencialista életérzések tartják satuba szorítva sokunk lelkét.

Nem véletlen tehát, hogy Z. Erdei Anna művészete határozottan kötődik a költészethez. Mert a magáéhoz közelállónak érzi a költők lelkiségét. De a költészet alapján álló inspirációkból született alkotásai korántsem felszíni illusztrációk, hanem lényeglátó ontológiai, lélektani látomások. A művész személyes művészi értelmezésben és innovatív technikai alkalmazásban úgynevezett versképeket hozott és hoz létre. Idő múlásával számos szénrajzát digitális technikával tovább fejlesztette: a tradíció tisztelete és az innováció szimultán módon jelentkezik alkotói munkásságában.

Ámde számolnunk kell itt még valamivel, ami, mondhatni, mindnyájunkra érvényes. Az a tájék, ahol világra jöttünk, s tán még inkább, ahol eszmélkedtünk, ahol örök becsű kincsekkel tarisznyáltak fel, fogva tart bennünket. A belső Erdélyből Nyíregyházára áttelepült művész nem tud(ott) szakítani a transzilván táj szépségeivel, embereinek érzésvilágával és életszemléletével. Ami nemcsak a művész mondandójában, technikájában is észlelhető. Alkalmasint ezzel függ össze az a körülmény, hogy alkotói gyakorlatában fokozatosan háttérbe szorul a fekete-fehér (a szén), és előtérbe kerül a pasztell, felértékelődnek a színek, kiegyensúlyozottá válnak a „kolorisztika alkalmazásai”. És nem annyira a tájék naturális megjelenítésére esik a hangsúly, hanem a genius loci kontemplációra alkalmas aurájának mély érzelmű visszaadása az, ami igazán fontos, így ezek a művek mind-mind „humanizált terek”.

Gál Éva Emese grafikus és költő meggyőző erővel fogalmaz Z. Erdei Annának a Mikó várban rendezett kiállítására pillantva: „Végre minden művészkedés külsőségeitől megtisztult munkákat nézek, mert alkotójuknak belülről jövő, tiszta és igaz emberi közlendője van...”  Odább: „Alakjai az emberi lét vívódásainak alaphelyzeteit rögzítik. /…/ Képei belső feszültségekkel vannak teli”.

Hasonlóképpen nagy elismeréssel szóltak a grafikusművész munkásságáról Banner Zoltán művészettörténész, Jánosházi György kritikus, Muhi Sándor grafikus, Nagy Miklós Kund művészeti író. Mi mással is zárhatnánk ezt a gondolatsort, mint egy meditációra invitáló tényigazsággal: Ha a durva túlerő szétszakította is a nemzet ezeréves életterét, nyoma törölhetetlenül ott marad. A nemzet egy. Egységes és oszthatatlan.

[[paginate]]

Zagyva László szobrászművész nyitott életműve hasonlóképp gazdag és szerteágazó. Egész alakos köztéri szobrok, fejportrék, büsztök, mitológiai ihletésű szimbolikus lények, remekül kimunkált érmek bizonyítják különleges képességeit. Művészetének középpontjában az ember áll, közelebbről az ember és életfeltételeinek ezernyi viszonya. A tematikai gazdagságon túl a sokszínűséget is művészi érdemei közé kell sorolnunk.

Alkotói tevékenységének első időszakára a robusztusság, a „tömör kompakt puritán formáltságú szobrászati felfogás” volt jellemző, ami – összhangban az akkori európai szobrászat progresszív folyamataival – idővel fokozatosan összetettebbé, sokszínűbbé, formagazdagabbá és cizelláltabbá vált.

A XXI. század elején készült faszobrain – „oldottabb plasztikai megoldásban” – a harmónia lett uralkodóvá, míg köztéri emberábrázoló szobrait inkább a hagyományosabb formáltság, mintázottság, tartalmi és technikai sok műfajúság jellemzi. Átgondolt és következetes, távol áll tőle a szertelenség, a műfaji szétszórtság.

Köztéri szobrain, faszobraiban gyakran találkozunk az iróniával. Humorosságnak, groteszk elemeknek, humanoid és humán karakterű lények megformázásának az érmék világában is tanújelét adta, ami meglehetősen ritka művészi kvalitás, erény. Az embert sokféle viszonylatrendszerben képes magas művészi szinten megformálni.

Zagyva László egy nagy erdélyi szobrászati iskola neveltje. A kolozsvári Képzőművészeti Akadémián mesterei Vetró Artúr és Kós András kiváló szobrászművészek, művész-tanárok voltak. Az egyetem elvégzése után az eminens tanítvány két évtizedig a Székelyföld volt fővárosában, Marosvásárhelyen élt és alkotott. Köztéri szobrászata is ebből a városból indult. Itt gyökerezett meg és innen sarjadt ki szárnyaló szelleme, remek manualitása, ami későbbi pályáját is sajátságossá és egyedivé tette, nemesíti máiglan. Meghatározó, ezért feltétlenül említsük meg: Marosvásárhelyen fél évszázada áll Művészetek című ikonikus bronz szobor-együttese, Gyergyószárhegyen pedig Sirató című nagyméretű kompozíciója.

A körülmények hatalma folytán a művész házaspár (Zagyva László és felesége, Z. Erdei Anna) évtizedekkel előbb visszahonosodtak Magyarországra.

Zagyva köztéri szobrászata Nyíregyházára történt áttelepülésük után ívelt fel igazán. Hangulatok bronz szobor-együttese, mély humorral és leleménnyel, érzékletesen megmintázott figurák. Hasonlóképp jelentős alkotása Holocaust című emlékműve, ami egyúttal a másik véglet.

[[paginate]]

Zagyva László művészeti tevékenységében nem lehet nem meglátni, érezni és értékelni a – napjainkra, sajnos, eléggé elsorvasztott – patriotizmust, a példaértékű etikumot, a felmagasztosító emberi méltóságot. Ezekre az emberi-erkölcsi értékekre és más alkotói kvalitásaira több szakértő – Banner Zoltán, Nagy Miklós Kund  és többen mások - felhívták a figyelmet. Muhi Sándor megítélése szerint Zagyva alapvetően lírai alkat. Szobrai cizelláltak, műgonddal mintázottak. A technikai formai változatosság ellenére művei egységes összképet alkotnak. Munkái anatómiai ismeretekről és tetsző humorérzékről árulkodnak.

Továbblépve, Zagyva László néhány éve fedezte fel a fában rejlő lehetőségeket. Faszobrai, alakjai mívesek és kifejezők. A művészt a manapság már a ritkaság számba menő mondavilág, a mitológia alakjainak újrateremtése is élénken foglalkoztatják. Nagy Miklós Kund megállapításával egyetértve: a Hangszerelés három változata, illetve a Duda ciklus a zene és a hangszerek iránti vonzalmára hívják fel a művészet iránt érdeklődők figyelmét.

És ne feledjük remek éremsorozatát sem. Hunyadi János, Széchenyi István, Esze Tamás, Bem József és a költő Váci Mihály arcképei, számos mellszobra a művész történelmünk iránti érzékenységéről tanúskodnak. 2020-ban egy éremsorozatot készített kárpát-medencei magyar személyiségekről. Gazdag éremsorozatában is mosolyt csal arcunkra az indokolt esetekben fel-feltörő humor.

Banner Zoltán joggal jelenti ki, hogy Zagyva László munkásságában a közép-európai plasztikai sugallatok és funkciók is kimutathatók. Kisszobrai aforisztikus tömörségűek, érméi karakteresek. Figurái arra emlékeztetnek, hogy a nagy univerzumban mi, emberek porszemnyiek, játékszerek vagyunk ugyan, de nagy játékosok is.

Zagyva László évtizedekkel előbb alkotott köztéri szobraival, alakjaival Marosvásárhely és közvetlen környékének szépségét és Székelyföld varázsát emelte, nyomatékosítva  nemzetünk fiainak bő ezer éves kiemelkedő értékteremtő, örömszerző tehetségét. Nagyszerű munkái néhány évtizede ugyanezt a nemes lelki kvalitásokat hirdetik a trianoni túlhatalmi döntéssel harmadára apasztott honunknak északi fertályán, Nyíregyházán és vidékén.

Befejezésképpen tegyünk még egy fontos megjegyzést: mindkét kiadvány arculata könyvészetileg is igényes, ami – tudomásom szerint - elsősorban Z. Erdei Annai tervezői munkáját dicséri.

Feledy Balázs, e két gyönyörű album tervezője, szerkesztője és írója szigorú következetességgel tartja vigyázó szemét a Kárpát-haza magyar alkotóművészein, képzőművészetünk életén. Nemrégiben, például, Kása Dávid szobrászművész munkáit mutatta be Nagybányán a művészet iránt fogékony közönségnek. A kiváló művészettörténész és kritikus hosszú évtizedek óta rendszeresen számot ad az összmagyarság művészeti életének gyarapodásáról, fejlődéséről. Hiteles értékeinket felragyogtató nemzetszolgálata példaértékű, feltétlenül követendő értelmiségi attitűd.

Aniszi Kálmán