Egyetlen olyan nagyszerű és hittel előretekintő könyvvel sem találkoztam a pandémia kellős közepén, mint Christoph Stückelberger zürichi református szociáletikus 600 oldalas Globalance műve. A globethics.net etikai világhálót két évtizede megalapító és működtető professzor több egyetemen tartja szinte folyamatosan, a Covid-hullámok között is előadásait a jövőre felkészítő felelősségetikai lendülettel és elkötelezettséggel. Svájc mellett Nigéria, Kína, Oroszország, Anglia egyetemi katedráinak szívesen fogadott vendége. Részletesebb ismertetés előtt ismerkedjünk meg rövid tartalmával és a kritikai méltatásokkal. Előre bocsátom a kötet ismeretében, hogy a globalance kifejezésnek nincs köze a pénzhatalmi globalizmushoz, sem valamiféle háttérhatalom ideológiájához vagy világhatalmi törekvéseihez. A keresztyén hit és erkölcs nyílt felelősségvállalását, támogató-segítő tevékenységét, hozzájárulását a jövőhöz tükrözi az egész kötet. Ez a részletező elemzésből egyértelműen látható lesz.

A könyv felépítése. Az 1-3. fejezetek meghatározzák a problémát és elemzik a világ jelenlegi helyzetét az egyensúly szemszögéből, a járvány, illetőleg a koronavírus támadásai utáni világ körülményei között. Az 1. fejezet néhány első felvillanást ad a járványról, és etikai kérdéseket vet fel. A 2. fejezet meghatározza, hogy mi a globalizmus etikai szempontból. A 3. fejezet az ideológiai polarizációt, valamint a politikai és technológiai szuperhatalmi struktúrákat elemzi. A 4. fejezet a globalizáció lehetőségeit és a filozófiai és vallási koncepciókat vizsgálja a történelem és a kortárs szerzők értelmezésében. Az 5. fejezet az érték-egyensúly érdekében (globe-balance) a normatív középpontot adja a kötetben,  az értékek és erények, valamint ezek kapcsolatának vizsgálatával . A 6. fejezet a globalizáció felé való átalakulás folyamatait vizsgálja. A 7. fejezet a Globalance harminc alkalmazott tartományát elemzi és érvényesíti. A harminc alfejezet mindegyike tartalmazza a három lépést: az elemzés általi látást, felismerést („jelenlegi fejlődés”); az etikai irányultság alapján történő helyzet megítélését („értékpólusok”); és a konkretizálást („globalizmus felé”). Ez a fejezet a legfontosabb, Mutatja az is, hogy a  könyv felét teszi ki. A cél nem egy kibővített monográfia egyetlen témára, hanem a társadalom minden szektorának és minden kontinens kapcsolatának és egymásrautaltságának bemutatása a mai globalizált világban. A harminc témájú 7. fejezet maratonja után a 8. fejezet spirituálisan reflektál az alapokra: mi számít igazán a világon? Halál, élet és szerelem? Vallások, hitek, világnézetek? A 9. fejezetben található Kitekintés néhány következtetést von le a koronavírus járvány utáni kiegyensúlyozott világrend felé tartó átalakulás feladatairól. A könyv írását a világszerte ismert református teológus 2016 végén kezdte írni. 2020. június 15-én fejezte be a Covid-19 világjárvány első két hulláma közben, mindazokkal közösségben, akik megpróbálják már a veszedelem mélységeiben is a koronavírus utáni kiegyensúlyozott emberi világot keresni. Feltéve, s bízva abban, hogy lesz pandémia, illetve Covid-19 utáni világ.

[[paginate]]

Néhány véleményt idézek a könyv szakmai és sajtó visszhangjából. Etika és bizalom nélkül társadalmaink mély bajban vannak. A Corona-vírus járvány lehetőséget kínál az elgondolkodásra. Stückelberger áttekintést ad sok háttérinformációval. A könyv segít tudatosítani a kockázatokat, a lehetőségeket és felelősségünket. Több nemzetközi együttműködésre ösztönöz. Nagyon köszönöm! (Doris Leuthard, a svájci kormány korábbi környezetvédelmi minisztere, kétszeres elnöke, a Kofi Annan Alapítvány tagja). Amikor a globális falu széteséssel néz szembe, a globalizáció pedig a szikla felé tart, hogyan térhet vissza az emberi szív és az etika a globális család bizalmába? Stückelberger a globális etika mélyreható elemzője és teoretikusa. Felgyújtja az emberi lelkiismeret fáklyáját. Ez a könyv nagyon tanulságos, irányokat vázol fel. (Cui Wantian, vállalkozó az egészségügyben, közgazdász professzor, Kína). Inspiráló olvasmány, amely elgondolkodtató lehetőségeket kínál Afrika számára is, hogy újragondolja halmozottan hátrányos helyzetét és kontinentális szerepét a Covid utáni új „globalizált” világrendben. (Divya Singh, Prof. Dr, akadémiai igazgató, Stadio Holdings, Dél-Afrika). Az etika egyik legjelentősebb globális szaktekintélye, Stückelberger rendkívül érdekes és új nézőpontokat mutat be. Ez a könyv nagyon fontos a globális ökoszisztéma különböző érdekelt felei számára, különösen a Covid kihívásainak az összefüggésében. (Pavan Duggal, Dr. nemzetközi kiberjog szakértő, India Legfelsőbb Bírósága) Nagyon kevés könyv késztet gondolkodásra. Ez a könyv erre ösztönöz! (Alex Ageev, a gazdasági stratégiák professzora, Oroszország).

Részletező bemutatás. Sok izgalmas és provokatív részletet kell figyelmen kívül hagyni terjedelmi okok miatt. Christoph Stückelberger könyve, amely a Covid utáni világ számára írt etikai kézikönyv, a hit pozitív jövőképével jelent meg a szakkönyvek világpiacán, angolul. Kulcsfogalma a világméretű egyensúlyteremtés, illetve az erre történő nemzetközi, nemzeti és egyéni törekvés etikája. A globalance a felelős hitbeli gondolkodás és törődés etikája. Szándékáról ő maga ír szinte arspoétikus tömörséggel: „E kötetet mindazoknak ajánlom, akik az SDG-k iránt érdeklődnek (=Fenntartható Fejlesztési Célok). Ugyanazokkal az SDG betűkkel zárom e 600 oldalt, mint Kálvin reformátorunk minden könyvét és levelét: SDG! Egyedül Istené a dicsőség!”. Világos, egyértelmű irányvétel és alapvetés.

Előszó a jövőhöz. A Globalance: Ethics Handbook for a Balanced World Post-Covid (Globalance: etikai kézikönyv a Covid utáni kiegyensúlyozott világért) címet viselő, Zürichben 2020. augusztus 20-án debütált könyv előszavában dr. E. U. von Weizsäcker környezettudós, a Római Klub volt alelnöke arról ír, hogy világunk kiegyensúlyozatlan, az éghajlatváltozás súlyos gondokat, pusztító jelenségeket hoz magával, a szuperhatalmak közötti polarizáció és öldöklő verseny erősödik, s mindezekre még nyakába kapta az emberiség a Covid-19 világjárványt. Legfőképpen ez, s a vele járó, növekvő sok milliónyi halottszám világméretű összefogást, együttműködést követel. Hogyan lehet ezt a törékeny, önmaga túlélését is veszélyeztető, kiegyensúlyozatlan világot úgy átalakítani, hogy kiegyensúlyozottabb társadalmak jöjjenek létre, amelyek képesek szembeszállni a különbségekkel, a megosztottsággal, és relációs, egymással kapcsolatot fenntartó gondolkodásra és cselekvésre segíthetnék a mai emberiséget? Ez a nagyon időszerű Globalance a könyv központi kérdése von Weizsäcker szerint. Oldalak százain érveket, példákat, modelleket kapunk arról, miként lehet felszínes vagy látszatbéke helyett ténylegesen és tartósan működő kiegyensúlyozást, kiegyensúlyozott állapotokat vagy kiegyensúlyozó folyamatokat megvalósítani. A kötet mélyen behatol az összefüggésekbe, a polaritások, a megosztottság számos formájának az elemzésébe, és keresi a feloldozó, összekötő értékeket. Nagy üzenete a vaskos kötetnek: az emberiség sikertörténete nem a végtelen konfliktusok, hanem az eredményes együttműködés históriája.

[[paginate]]

Stückelberger professzor négy évtizede foglalkozik a környezet és a fejlődés, a béke és az igazságosság, a hatalom és a tisztelet, a globális és a lokális értékek egyensúly teremtésének technikáival, módszereivel. Mintegy 170 ezer tudóst a legkülönfélébb vallásokból összefogó, gondolataiknak világfórumot biztosító globethics.net megalapítójaként csak etikai értékek alapján tudja elképzelni a jövőt. A minima morália, a legkisebb erkölcsi közös többszörös megalkotásán fáradozik kitartóan, mint vendégprofesszor és hívő református tudós. Számára a maximális lokális erkölcsi kontextust a Biblia és a református, protestáns értékek jelentik. Azok, amelyek tudatában és kötöttségében bátran néz szembe a globális, planetáris kihívásokkal. A szembenállást szító vagy megmerevítő dogmatizmus és fundamentalizmus helyett a kiegyensúlyozó módszerek, magatartásformák kutatása és terjesztése, oktatása a célja. Kézikönyve közre adásával is, amit a világhálóról ingyen le lehet tölteni. Globalance, világméretű egyensúly úgy, hogy abba belefér a helyi értékek, a nemzeti értékek és vallási etikák sokszínűsége is. Egység a sokféleségben világméretekben – és helyileg. Sokféleség az egységben szintén világméretekben -és helyileg. Túlélési, jövőképe maximaként – életelvként. Lássuk néhány jellegzetes, fontos részét könyvének!

68, 73, 79, 89, 01, 07, 20. Ezek nem a nyerő lottószámok, hanem az a hét dátum, amikor a korábbi világ egyensúlya megrendült, egyensúlyvesztés, egyensúlyhiány következett be világméretekben. Úgy is mondhatjuk: az elmúlt öt évtized globális változásainak mérföldkövei ezek. Akik felnőttként éltük meg ezeket az éveket, memóriánkba beégtek a dátumok. 1968 – diáklázadások, az értékek kulturális forradalma. 1973 – az első olajár sokk, és a Római Klub jelentése a növekedés határairól. 1979 – Kína nyitott kapu politikájának a kezdete és szuperhatalommá emelkedésének az indulása. 1989 – a berlini fal leomlása, a kétpólusú világ összeomlásának kezdete. 2001 – szeptember 11., a terrorista iszlám fundamentalizmus és a globális védekezés kezdete. 2007 – globális pénzügyi válság. 2020 – a globális világjárvány kezdete. Minden dátum jelképezi a bizonytalanság újabb állomását, az egyensúlyvesztést, a világméretű rendellenességek új formáit. És az új kihívásokat.

A legfontosabb kérdés a homo humanus kiformálása – vagy az emberiség alkonya. Mindezek láttán és tudatában a legfontosabb kérdés: hogyan alakíthatjuk át az ilyen működési zavarokat és egyensúlyhiányokat új, dinamikus világrenddé, globális egyensúllyá? Miként járulhat hozzá az etika ehhez az átmenethez, változáshoz az értékek és erények egyensúlya, egyensúly teremtő ereje és képessége bevetésével? A 2008/2009-es pénzügyi világválság megmutatta, mennyire sebezhetők a globálisan és kölcsönösen függő pénzügyi piacok. A szerző nagybetűs formában is hangsúlyossá teszi, hogy a globalance etikus jövőképében nem végső cél az ellentétek globális kiegyensúlyozása. A végső cél ennél több, sokkal több. Nem folyamatok, ellenmozgások szabályozása a cél pusztán. Sőt ez eszköz az igazi cél eléréshez: az ember emberré válásának segítése, a homo humanus kiformálása. Vagy éppen annak megakadályozása, hogy az ember legyen a folyamatok ára és áldozata. Mert a jövő vagy az emberé lesz, aki Isten teremtménye, vagy a mesterséges értelemé, az Al-é, ami az ember teremtménye. Ha ez következik be, azzal elkezdődik ténylegesen is a homo sapiens, a homo humanus alkonya. Vagy Homo Deus – az emberisten korszaka, ahogyan azt Harari könyvei sugallják – vagy a Deus homo, az Istenember, Jézus Krisztus tanításával és visszajövetelének tudatában! Ha nem így lesz, akkor jön el a Nyugat tényleges alkonya, sőt: az egész globus alkonya! Hadd idézzem a szerzőt szó szerint: „A szélsőségek embertelenné tesznek másokat vagy önmagunkat, és megsértik az emberi méltóságot. A kiegyensúlyozatlan életstílus tönkreteszi a környezetet. A gazdaság és a politika kiegyensúlyozatlan értékei szenvedésekhez, háborúhoz és áldozatokhoz vezetnek. A vallások a világ minden táján a probléma és a megoldás részesei kell legyenek. De a fundamentalisták vagy autoriter, erősen öntörvényű vallási struktúrák gyakran akadályozzák az embereket abban, hogy humánus emberré váljanak. Isten Jézus Krisztusban azért jött a földre, hogy emberré váltsa meg a bűnös embereket. A filozófia világkongresszusán a kínai Sanghajban, 2018 augusztusában ez volt a fő téma: ’Megtanulni embernek lenni’”. Igazából a globalance végcélja. Ennek a könyvnek nem célja, hogy leírja azt, ami van (deskriptív, leíró módszerrel – ezt tette Korsgaard dán filozófus a digitális világdiktatúráról szóló cikkében), sem azt, hogy megjósoljuk a jövőt, ami lesz (prediktív – előrevetítő módszerrel – ezt próbálta az izraeli történész, Youval Harari a Homo Deus fantáziálással), hanem orientációt, iránymutatást, iránytűt adni ahhoz, hogy mi legyen (normatív – mértékadó, értékadó módszer).

[[paginate]]

Az ember- és emberiség segítő fenntartható fejlődésért, az SDG-ért. Az igazán nagy kérdés ez: merre tart az emberiség? Mennyire és milyen eszközökkel próbálja önmaga túlélését elérni? A túlélés keresés az egész emberiséget viszi-e az élhető(bb) jövő felé, vagy nyers, részleges, ezért emberiséget veszélyeztető részérdekeket szolgál ki? Az élet kultúráját vagy a halál „kultúráját” mozdítjuk-e előre, akár öntudatlanul, erkölcsi reflexiók hiányában? Minduntalan ott lüktet Stückelberger könyvében ez a centrális kérdés. Netán újabb világjárványok ismeretlen, tervezett vagy spontán előálló Covid-19, 20, 21… és ki tudja hány x-edik vírus variánsa okozta globális genocídium vár reánk, totális önfelszámolás, népirtás felé tartunk vagy a digitális világbörtön (így a dán Sören Korsgaard) vár ránk, esetleg a megistenüléssel megrészegítő antropológiai narkója, a Homo Deus látomása ejti foglyul a születőket és az élők egy részét (az izraeli Yuval Harari könyve szerint)? Mindezek többé-kevésbé reális jövőmodellek, vagy rémálmok, amelyeket szanaszét hint a média. Így nem véletlen szójáték az sem, amire Chr. Stückelberger etikai kézikönyvében figyelmünket fordítja. Hiszen úgy tűnik, most érkezett el az emberiség oda, hogy felelős gondolkodói összekapcsolják a két SDG-t: az ENSZ által 2015-ben kidolgozott és a tagállamok által elfogadott, 2030-ig irányt szabó fenntartható fejlődési célok 17 területét (Sustainable Development Goals=SDGs) a kultúrateremtő keresztyén (reformációban erős hangsúlyt kapott) alapelvvel, az Isten dicsőségének szolgálatával (SDG) az élet minden területén. Ezek a területek: ne legyen szegénység, éhezés, legyen egészségvédelem, jó oktatás, legyen egyenlőség a nemek között, legyen tiszta víz, legyen megújítható energia, legyen munkahely és gazdasági növekedés, legyenek újítások és jó infrastruktúrák, csökkenjen az emberek közötti egyenlőtlenség, fenntartható városi és közösségi élet, felelős fogyasztás, legyenek klímavédő akciók, védelmezzük az életet a vizekben, a zöld vidékeken, óvjuk a békét és törekedjünk igazságosságra, törekedjünk partneri viszonyra a célok megvalósítása érdekében. Sok? Igen. De most jutottunk el odáig, hogy a vagy mindent vagy semmit életbevágó alternatíva lett.

Három forgatókönyv a jövőről. Stückelberger hatalmas etikai művének hátterében az a hitalapú konstruktív szemlélet áll, hogy lesz folytatás a pandémia után. Ez nem kérdés, de az igen: milyen folytatás lesz? A világ egyensúlyra törekvéshez az SDG-modell háromlépéses módszerrel igyekszik hozzájárulni. És ebben a módszerben alapvetően az etikai normák a döntőek.

Első lépés a helyzetelemzés. Ezt tényelemzéssel, szigorúan tudományos eszközökkel végzik. A második lépés a feltárt helyzet megítélése abból a szempontból, mennyiben hordoz vagy nem etikai motívumokat, s a harmadik az etikus szempontok érvényesítésével az emberek humán karakterének megőrzése a döntés következményeiben, a tényleges cselekvésben is. Az elemzés-döntés-következmény mérlegelés hármas-egy módszere kézbe vételével jelenik meg az SDG-világmodellben a három forgatókönyv. Az egyik forgatókönyv megpróbálja majd a világot visszaterelni a régi kerékvágásba, a világjárvány előtti „normális”, megszokott helyzetbe. Ma már világos, hogy ez nem járható út. A cezúra, a választóvonal az eddig és a most/majd között sokkal nagyobb annál, hogy lehetne értelme a visszatérésnek az „ante”-be, azaz előttibe. A második a teljesen új világrend, a megújulás forgatókönyve. Ez sem igazán járható, mivel csak valamiképpen a tegnapra, a tegnapelőttre is építkezve lehet a holnapot megtervezni. A harmadik az akkomodáció, az alkalmazkodás az új helyzetekhez, de megőrizve az alapvető, ezredévek óta kipróbált és bevált etikai és emberi értékeket, mint amelyek a fenntartható planetáris lét alapfeltételei. Nem a „vagy-vagy”-típusú gondolkodás valósíthatja meg ezt, hanem az „és-és”, „is-is”-típusú. Az SDG-modell által megvalósíthatónak tartott globális egyensúly az értékek és az emberi tulajdonságok egyensúlyát jelenti, még akkor is, ha ezek olykor egymással is ellentétben állnak. Viszont a létezésben és a tényleges történelmi térben összetartoznak. Ezt nevezi Stückelberger az innovatív középútnak a szélsőségek és a fundamentalizmusok között, melyek zsákutcák vagy kisiklások a jövő felé tartó utakon.

[[paginate]]

Világvallások és világkultúrák értékeinek összehangolása. Stückelbergernél is bejön az a koncepció, amit korunk kiváló vallásszociológusai megalkottak a szekularizmus, az elvilágiasodás utáni vallási világkorszakról. Berger, Monica Toft, a Harvard, a Berkley és a német Münster egyetemeinek hatalmas és tehetséges kutatócsoportjai nyilvánvalóvá tették, hogy a XXI. század „Isten évszázada lesz, melyben az újjászülető világvallások meghatározó erőt jelentenek majd a világpolitikában, a bel- és külpolitikában is”. Nem véletlenül jelent meg 2009-ben J. Micklethwait és A. Woolridge könyve Isten visszatéréséről (God is back…). Nyomukban sok száz tanulmány foglalkozik a világvallások, kultúrák, filozófiák újraéledő és növekvő befolyásával korszakunk gondolkodására a digitalizáció, a kiberfelszín(esség) nagy nyomása mellett, olykor ellenében. A korszerű etikus gondolkodás a világvallásoknak olyan egyetemes és emberiségvédő megállapításait is tekintetbe veszi, mint például M. Gandhi maradandó érvényű 7 elkerülési elvét, amit hallatlan aktualitása miatt emlékezetbe idézünk. A mai világ 7 fő bűnét, s ezáltal az ellene folytatott planetáris küzdelem esélyét így írta le zseniális előrelátó hindu bölcs nagy bele érzéssel: 1. gazdagság munka nélkül; 2. élvezet lelkiismeret nélkül; 3. tudás határozott cél nélkül; 4. üzlet morál nélkül; 5. tudomány emberség nélkül; 6. vallás áldozathozatal nélkül; 7. politika elvek nélkül. Az SDG-modell teremtés-tengelyű világszemlélet, mely számol azzal, hogy az ellentétek alapvetőek az életben, s mégis erre a világra mondta ki Isten: „Ez jó”. A világvallások, kiváltképpen a zsidó és a keresztyén vallás több ezer év óta nyilvánvalóvá teszi, hogy az ellentéteket az Egy, maga Isten létezése fogja össze, s nem engedi szétesni az ellentétek harcában keze munkáját, a mégoly erőteljes és dörzsölt diabolikus manipuláció közben sem. A jelenségvilág hátterében az összefogó léterő áll rendíthetetlenül, Aki Isten. Ő nevezhető Teremtőnek, Örökkévalónak, Végsőnek, Abszolútumok, Transzcendensnek, Legfelsőnek. A név valójában másodlagos, hiszen Ő igazából megnevezhetetlen, kimondhatatlan emberi szavakkal, fogalmakkal, nevekkel. Nem hagyja magát foglyul ejteni az emberi szónak, észnek. Csak annyit ad tudtul önmagáról, amennyit üdvösnek, boldogítónak, éltetőnek tart számunkra. Azaz a világ jövője nem képzelhető el Isten, a működő világvallások hívő milliárdjai nélkül, illetve ezek értékeinek összehangolása, egységes jövőbefolyásoló erővé egyesítése nélkül. Nincs ma olyan hatalom, filozófia, tudományos terv vagy koncepció, ami a hit dimenzióját felülmúlóan képes lenne az emberi lényeg megőrzésével ilyen mértékben a világ jövőjének megtartására. Stückelberger sokrétű elemzésben tárja fel a világvallások belső jellegzetességeit, melyek hozzá segíthetnek a globális egyensúly alakításához, fenntartásához, védelmezéséhez az emberért! A fejlődés lendületét csak párbeszéddel, kapcsolatkereséssel és -építéssel, interakcióval lehet tovább vinni. Mindebben a saját karakter és jelleg, legyen az vallási, hitbeli, egyházi sajátosság, megőrzése elsődlegesen fontos, nehogy arc nélküli álarcosbállá változzon a világ, amiről aztán talán a világ- és univerzumok Urán kívül senki sem tudja megmondani, merre is tart, sodródok, rombolódik…

Az SDG-modell által támogatott globalance egyensúlykeresés lehetőségei. Miután Stückelberger felvázolta a világfolyamatok 13 jellemzőjét, rátér a planetáris egyensúlyteremtés 5 lehetséges lépésére. A világfolyamatok 13 jellemzője véleménye szerint ez: 1. az ellentétek ugyanazon érme két oldalát jelentik; 2. az élet a létezés centrumából, Istenből árad ki, aki maga a szeretet; 3. a világfolyamatok dialektikusak, nem dualisták; 4. kiegyensúlyozók, nem imperialisztikusan egyeduralkodók; 5. dinamikusak, nem helyben állók vagy helyben járók; 6. fejlesztő jellegűek, nem forradalmilag rombolva építők; 7. befogadók, nyitottak, nem kizárólagosak; 8. egyensúlyra törekszenek a test-lélek-szellem-teremtett világ négyesében; 9. értékvezéreltek, nem értéktagadóak; 10. egységet keresnek a sokféleségben, de megőrzik a változatosságot az egységben; 11. vallásos és nem vallásos etikai tartalmakat támogatnak; 12. önkritikus, nem tekintélyelvűek vagy elnyomóan egyoldalúak; 13. a részek összeillesztését keresik, nem a széttöredezés vezérli őket. Az ellentétek, a polarizáció egyetemes jelenségének a tapasztalatát, illetve ezek kezelésének öt módszerét kibontva, elsőként említi a megsemmisítést. Eszerint az egyik ellentét próbálja elpusztítani a másikat, hogy abszolút, kizárólagos hatalommal uralkodjon. Ez rövid távú győzelemhez vezethet, de nem lehet fenntartható, mivel az elnyomott, a megtagadott, a marginalizált nem iktatható ki maradéktalanul, előbb-utóbb visszatér. Aztán a fúziót említi, az ellentétek összeolvasztásának kísérletét, amelynek során az ellentétek kioltódnak. Majd az innovációt sorolja ide, amikor az ellentétek együtt alkotnak, hoznak létre valami újat. Ennek legszebb példája a gyermek, mint a férfi-női ellenpár közös gyümölcse. Aztán helyt kap a felsorolásban a szintézis, amikor az innovációhoz hasonlóan az ellentétek egy új, magasabb minőségben jelennek meg, új értéket hozva létre. Végezetül a globalance, a világméretű egyensúlyteremtés módozata jelenik meg. Ebben a módozatban az ellentétek kapcsolatban és kölcsönhatásban maradnak egymással, dinamikus kiegyensúlyozottságban. Az élet mind az anyagi, mind a szellemi, egyéni és közösségi szinten lépésről lépésre halad, fejlődik, bontakozik ki. Stückelberger roppant tényanyaggal és világkoncepcióval dolgozó, világegyensúlyt megcélzó rendszerében ezután sorra veszi azt a 13, átmenetinek tekintett „izmust”, és politikai „birodalmat”, rendszert, melyek súlyos kihívást jelentenek a jövő szempontjából és szükségessé teszik a globalance sürgős keresésének, s az erre alkalmas etikus világerőknek az összefogását.

[[paginate]]

Vállalható, etikus kompromisszumokat! Stückelberger könyvének több fejezete részletesebb bemutatást, diszkussziót érdemelne. Szemlézésünk végéhez közeledve még néhány fontos részletet röviden felidézek. Az a kérdés, hogyan lehetne a jövő érdekében koalíciót kötni a lehető legtöbb, erkölcsi tartást hordozó kultúra között. Három értékhordozó kultúratípust ír körül: a becsület, az eredményesség és az öröm kultúrköreit (Miguel Basanez nyomán). A becsület-kultúrákban a hagyomány tisztelete áll a középpontban. Ide sorolták a legtöbb afrikai országot (ott nő manapság legerősebben a keresztyénség), az iszlám, a keresztyénség és az ortodox többségű nemzeteket. Az eredményközpontú kultúrák mértéke a prosperálás, ide sorolták a feltörekvő és növekvő gazdasági erőt képviselő ázsiai, ún. konfuciánus filozófián, etikán fejlesztő országot (Kína, Japán...), a nyugati országokat, az USA-t. Az öröm-kultúrákban a család, az élet még szegény viszonyok között is megvalósuló ünneplése, és a barátság áll a középpontban. Hogyan lehet kapcsolópontokat találni ezek között? Stückelberger egyensúlykereső jövőetikája szerint a kompromisszum olyan folyamat, amely során önként vagy nyomásra a résztvevők megkeresik a közös célokat, értékeket, s ennek érdekében készek és képesek saját érdekeik érvényesítéséről lemondani, illetve ezeket hátrébb léptetni. A kompromisszumkötésnek vannak különféle típusai, ezek közül ötöt sorol fel a poszt-Covid etikai kézikönyv. 1. Területileg megkülönböztet társadalmi és etikai kompromisszumot; 2. Három szinten valósul meg: személyen belül, személyek között, intézmények között; 3. Két jellemzője lehet: a hamis és a valódi kompromisszum; 4. Intenzitását tekintve van demokratikus, jogi alapú kompromisszum és békés, béketeremtő, megállapodásos kompromisszum; 5. Ütemezését tekintve van ideiglenes és végleges kompromisszum. A kompromisszumkötés etikája. A kompromisszum akkor igazolható erkölcsileg, ha eszközként szolgál bizonyos, közösen vállalható és vállalt etikai értékek és célok megvalósításához, még akkor is, ha ez a gazdaság vagy ipari termelés valamelyik ágazatára irányul. Ezt nevezik posszibilizmusnak, ami a kölcsönösen vállalható, lehető legjobb megoldásra törekszik. Ugyanakkor a kompromisszumot el kell utasítani, ha ezt értékállapotnak tekintik, mint ami a legfőbb erkölcsi cél lenne. Nem vezérelheti az olcsó túlélési pragmatizmus sem. Az elfogadható kompromisszumok ugyan az ideigvalóság jegyét hordozzák, hiszen ha a jövőben előáll egy jobb kompromisszum megvalósításának a lehetősége, a korábbi állapotot ez felülírja. De pontosan ez az állandó jó kompromisszumkötés motorja, hajtóereje. Akkor jó egy kompromisszum, ha segít rendezni, feloldani konfliktusokat személyek, intézmények, nemzetek között. Nem szabad ennek során bizonyos konfliktusokat elleplezni, elhallgatni, mert ez a megkötött kompromisszum hátterében időzített bombaként ketyeg. Előfordulhat, hogy az emberi élet vagy az ökovilág fenntartása érdekében gyors kompromisszumra lesz szükség, és rosszabb kompromisszumot kötnek a felek, mint amit terveztek, de ezt az életvédelem érdekében a jobbik lehetőség megvalósíthatóságáig el kell fogadni. A demokratikus elveknek is megfelelő kompromisszumot a nyilvánosság előtt is lehet és kell is igazolni. A titokban államok vagy szervezetek között megkötött, bizalmasan kezelt kompromisszumok csak bizonyos ideig garantálhatnak sikert. El lehet utasítani a kompromisszumot akkor például, ha az egy fennálló diktatórikus rendszer túlélését szolgálná pusztán az előnyös nemzetközi kereskedelmi megállapodások révén.

Stückelberger világetikai internetes hálózatának 200 000 regisztrált követője van. Köztük 50 000 tanár és professzor világszerte több mint 200 országban, valamint egy online könyvtár, amely több mint 3 millió dokumentumot tartalmaz (globethics.net). Itt röviden szemlézett könyve kapcsán egy éve írásban kérdeztem. Válaszában ez áll: „Üzenetem tehát: az oktatásban minden szinten az etika azt jelenti, hogy a magas szintű tudásra nevelést és készségfejlesztést a magas szintű tisztességgel kell egyensúlyban tartani. A hatalmat egyensúlyban kell tartani a felelősséggel. Enélkül még több igazságtalanságot és csalókat termelnek a nemzetek...”. Óriási tényanyaggal, grafikonok, ábrák seregével dolgozó, érvelő kötete végén az elkötelezett „kálvinista” tudós szívét is felfedte. Álmairól írt szóképversében így fogalmaz: „Van egy álmom – a szuperhatalmak együttműködnek majd, a gyanakvás bizalommá alakul át, az uralkodást felváltja a részvétel egymás sorsában, az innováció egyensúlyban marad az értékmegőrzéssel, a versengés együttműködéssel párosul, a szélsőségeket a különbözőségek tisztelete győzi le, a hatalmat és a vezetést tisztességesen gyakorolják, a kölcsönösség aranyszabálya valóra válik, az önbizalom egyensúlyban lesz a szerénységgel, a lágy víz erősebb lesz, mint a kemény kövek, a szabadság és az igazságosság csókolgatják egymást, a gyűlölet szeretetté változik, a halál beépül az életbe, a szeretet soha nem ér véget – erről van és marad egy álmom...” Remélhetőleg mihamarabb elkezd megvalósulni ez az álom.

Békefy Lajos