Tanulmányunk egy igen régi probléma tárgyában kíván támpontokat nyújtani. Ugyanis a Noéval kötött szövetség jeleként megjelenő szivárvány, eredeti héber kifejezésének és kontextusának vizsgálata mind a mai napig lezáratlan, mind vallástörténeti, mind pedig exegetikai szempontból.

A leginkább sarkalatos pont ezek közül a Genezis 9, 13-ban szereplő קֶשֶת kifejezés fordítása, s még inkább annak értelmezése, régóta vita tárgyát képezi.[1] A legkézenfekvőbb, és legegyszerűbb magyarázata[2] annak tűnik, ha egyszerűen a szivárvány képével próbáljuk meg visszaadni, amelynek sokszínűségében, szépségében visszaköszön Istennek a teremtett világgal közölt szeretete.[3] Ám a kifejezés jelentéstartalmának mélyére ásva már nem ennyire egyértelmű a helyzet.

A tény, hogy Szíria-Palesztínában, annak meteorológiája miatt a szivárvány igen ritka jelenség, alátámaszthatná, hogy valóban szivárványról tesz említést a Noé története. Hiszen egy, a területen ritkán látott természeti jelenség valóban emlékeztethette az embereket Isten szeretetére, szövetségi hűségére. Azonban ha a konkordanciális, statisztikai adatokat megnézzük, azt fogjuk látni, hogy a קֶשֶת 76 alkalommal szerepel a Héber Bibliában, s ebből 72 alkalommal egyértelműen harci, avagy vadász íjat jelent. Az a tény is tovább bonyolítja a kifejezés megértését, hogy itt nem csupán önmagában áll a fent jelzett héber szó, hanem egy szóösszetételben, méghozzá a קֶשֶת בֶּֽעָנָ֑ן „szivárvány/íj a felhőben, felhőn” kifejezésben. A kifejezés mindösszesen kétszer szerepel ebben a formában az Ószövetségben, tehát semmiképpen sem tekinthetjük egy rögzült, jól bejáratott, és gyakran használt kifejezésnek.[4]

A fent jelzett felhő szó azonban nem esőfelhőt jelent, még csak nem is egy darab felhőt, sokkal inkább egy felhőréteget, amely eltakarja az eget. Éppen ezért is fontos figyelembe vennünk, hogy a Gen 9,16 szerint a szövetség jele elsősorban Isten számára jel, amit az emberek nem is feltétlenül láthatnak. Ráadásul nyelvészetileg igencsak bizonytalan lábakon áll, hogy az említett héber kifejezés valóban szivárványt jelent-e. Hiszen a szöveg egyáltalán nem erősíti ezt meg, indirekt utalás, vagy a nyelv által alkotott kognitív kép természetesen elvezetheti az olvasót ebbe az irányba, ám – vallástörténeti szempontból sem mellékesen – mindez nem igazolható minden kétséget kizáróan.[5]

[[paginate]]

A szivárvány valójában harci íj?

Statisztikailag nézve a קֶשֶת valóban a legtöbbször harci íjat jelent. A Genezisben hétszer találkozhatunk ezzel a héber szóval, ebből kétszer az általunk is vizsgált szakaszban, amit legtöbbször a szivárvány képével szokás visszaadni, illetve a Gen 27,3-ban, ahol viszont kétségtelenül harci íjat jelöl.[6] A harci íj az ókori Keleten igen veszélyes és kíméletlen fegyver lehetett. Az íjászok különleges szerepet töltöttek be a hadseregekben, sőt, maga a Szentírás is olyan esetekben emeli ki az íj, a nyilak, vagy éppen az íjászok szerepét, amikor egy kifejezetten erős, hatalmas harcosról, vagy népről tesz említést.[7] Ami azonban még sokkal fontosabb, hogy ennek az erős harcosnak a képét az Ószövetség JHVH-ra is vonatkoztatja, amelynek gyökerei a harcos Isten ókori keleti képében húzódnak.

A harcos Isten

A harcos Isten képe igen gyakori volt az ókori Keleten, sőt ezen kultúrákon kívül is. Többször ábrázolták így a térségben az isteneket, s ami igazán releváns a témánk szempontjából is, az az, hogy a harcos Isten képében általában a vihar isteneket ábrázolták, melyet JHVH tulajdonságai közé is odasorol a Biblia. Ám itt Noé esetén JHVH ugyan hasonló nyelvi megjelölésben és kontextuális értelemben, viszont mégis éppen a teremtő, újjáteremtő Isten képében mutatkozik be.[8]

Mindezeket figyelembe véve szükséges egy pillantást vetnünk, hogyan ábrázolták az ókori Közel-Keleten a vihar isteneket, illetve ezek a képi megjelenítések milyen szerepet tölthettek be az emberek minden napi, és vallásos életében.[9]

[[paginate]]

Fenti okfejtésünkre kiváló példát nyújt ez a kép, amely valószínűleg az Újasszír korból származik. Általában az asszír királyt ábrázolták a vadász képével, a fenti pecsétnyomó viszont a szárnyak segítségével egy mitológiai dimenziót is megnyit az ábrázolás előtt, melyet mind állatokra, mind pedig emberekre alkalmaztak az asszírok a korszakban. Az ábrázolt isten beazonosítása nem egyértelmű, vagy Ninurta, a háború és a vadászat istene, vagy Adad, a vihar isten is szóba jöhet.[10]

Jó néhány olyan régészeti lelet került elő, amelyet feltételezhetően egyfajta amulettként tarthattak maguknál az emberek, ez által is kiváltva az isten(ek) jóindulatát, illetve védelmet reméltek tőle a természeti csapásokkal szemben is.[11]

Mindezek ismeretében, valamint a Noahita szövetségkötés kontextusának ismeretében is különösen fontos a következő kép, amely Megiddóból került elő, s valószínűleg a Kr.e. 9-6. században keletkezhetett, s szintén Újasszír stílusjegyeket mutat.

A férfi hosszú szakállat visel, egyik lábán egy griffhez hasonló vegyes lényre[12] támaszkodik, jobb kezében talán fegyvert tarthat, melyet a szimbolikus Vénusz csillag díszít. Vele szemben, támadó állásban egy griffmadár, közöttük egy rombusz, amelynek jelentése az ókori keleti ikonográfiában nem világos, ám valószínűleg az óvó, rontást távol tartó erőt szimbolizálja. A férfi képével nem azonosíthatjuk be egyik istenséget sem kétségek nélkül, ám a képi megjelenítés, a mitológiai elemek valószínűsítik, hogy egy mennyei, mitologikus harc elbeszélése ez a művészet eszközeivel. Ami a fejezet témája kapcsán különösen fontossá teszi, az a harcos bal kezében található íj, melyet nem támadó állásban tart, hanem védekező pozícióba helyezkedik, s úgy tűnik, hogy mint védekező fegyvert használja az íjat.[13]

[[paginate]]

Márpedig, ha ez így van, ez esetben nem állna még csak vallástörténeti párhuzam nélkül sem az, hogy Noé történetében JHVH az íjat, mint védekező fegyvert tartja a felhőkön, hogy a káosz erőit ez által tudja megfékezni.[14] A kommentárirodalom a szivárványra oly módon tekint az elmúlt bő évszázadban, amely nemcsak mint védekező fegyver emlékezteti szövetségére magát JHVH-t, hanem mint a megbékélés, a békesség jelére is. Mint ahogyan arra is látunk utalást, hogy a szivárvány, (harci íj) épp a harcos Istent jellemzi, amely mindig kész ez által (is) felvenni a harcot ellenségeivel szemben.[15]

Ezen a ponton szükséges megjegyeznünk, hogy a Noé története és a teremtés történet mind nyelvezetében, mind kozmológiájában ugyanarról a tőről ered. S ha megnézzük a teremtésben hogyan és milyen módon fékezi meg a megteremtett égbolt, (רָקִיעַ) a káosz vizeit, akkor ebben a kontextusban, valóban értelmezhető a szivárvány úgy, mint a szövetség jele, amely által Isten védelmezi a Földet a káosz vizeitől. Ezt megerősíteni látszik, hogy a Gen 9,11-ben, a magyar fordítási hagyományban özönvízként fordított מַבּוּל nem csupán vizeket, özönvizet jelent, hanem a kozmikus vizeket, melyeket az ókori Keleten egyértelműen a káosz erőinek tartottak.[16] Vagyis ebben az értelemben a szövetség jeleként (אוֹת) előttünk álló szivárvány ugyanazt a szerepet tölti be mint a körülmetélés, (Gen 17,4) vagy éppen a Sabbat (Ex 31,13-17), emlékezteti Istent a szövetségre, az emberiség, és a teremtett világgal szembeni hűségére.

Összegzés

Ha mindezeket még tágabb kontextusban próbáljuk meg vizsgálni, akkor azt fogjuk látni, hogy ennek a szövetségi jelnek valóban van olyan univerzálisan is megmutatkozó értelmezési kerete, amely a teljes teremtett világot tartja Isten szövetséges társának. Tulajdonképpen a teljes Noé története, az általa kapott parancsok is ilyennek tekinthetők, mint az a közös, teológiai alap, melyre az Újszövetség is épít, sőt magának az Ószövetségnek az inkluzív vonásait is megcsillogtatja előttünk.[17] S mint ahogyan az ApCsel 15-ben, valamint az 1Kor 5-10-ben látjuk is, az Újszövetség is hasonlóképpen értelmezte a keresztyén egyházat annak fogantatásakor, s ezt látta összekötő kapocsként a zsidó és nem-zsidó keresztyének között, illetve ezzel kívánta feloldani a közöttük lévő feszültséget.[18]

Ha tehát úgy (is) tekintünk a Noéval kötött szövetség jelére, mint összekötő kapocs, s egyben úgy is, mint egy Istennel kezdett új élet lehetősége[19], akkor mindenképpen aktuálissá is kell, hogy váljon nemcsak elméleti szinten, de a gyülekezeteink valóságában is.

Balogh Róbert

[[paginate]]

FELHASZNÁLT IRODALOM

Begrich, J.: "Mabbul: Eine exegetisch-lexicahsche Studie" in Zeitschrift fur Semitista und verwandte Gebiete (6, 1928, 134-53).

Biblia Hebraica Stuttgartensia (A. Alt,  O. Eißfeldt, P. Kahle.  ed. R. Kittel ; adjuvantibus H. Bardtke... ed. K. Elliger et W. Rudolph), Deutsche Bibelgesellschaft: Stuttgart, 1997.

Bockmuehl, M.: The Noachide Commandments And New Testament Ethics: With Special Reference To Acts 15 And Pauline Halakhah in Revue Biblique, (Vol. 102, No. 1 (JANVIER 1995), pp. 72-101).

Brown, Francis: The Brown-Driver-Briggs Hebrew and English Lexikon : With an appendix containing the Biblical Aramaic, Coded with Strong's Concordance Numbers / Francis Brown with the cooperation of S. R. Driver, Charles A. Briggs, Hendrickson Publishers: Peabody, 2003.

Cassuto, U.: A Commentary on the Book of Genesis, Part 2: From Noah to Abraham, Genesis VI 9-XI 32, With an Appendix: A Fragment of Part III, (The Hebrew University Magnes Press, Jerusalem, 1964).

Clines, David J. A. – Ewolde, J. (ex. Editor): The Dictionary of Classical Hebrew, Sheffield Academic Press: Sheffield, 1993.

Jenni, E. – Westermann, C.: Theological Lexicon of the Old Testament, trans.: Mark E. Biddle Peabody, Mass.: Hendrickson, 1997.

Klingbeil, M.: Yahweh Fighting from Heaven: God as Warrior and as God of Heaven in the Hebrew Psalter and Ancient Near Estern Iconography, (University Press / Vandenhoeck Ruprecht, Fribourg Switzerland/Göttingen Germany, 1999).

Koehler, Ludwig, Walter Baumgartner, Johann Jakob Stamm, Benedikt Hartmann, Ze'Ev Ben-Hayyim, Eduard Yechezkel Kutscher, Philippe Reymond: The Hebrew and Aramaic Lexicon of the Old Testament, Vol. 3, (Brill Academic Pub; New Ed edition, 1996).

Komoróczy G.: Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, (ford. Rákos Sándor), (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986).

Lieber, David L.: Strangers and Gentiles in Encyclopaedia Judaica (sec. Ed.) (Fred Skolnik Editor in Chief) Michael Berenbaum (Executive Editor), Macmilan Reference: USA in Association with Keter Publishing House Ltd.: Jerusalem, Detroit-New York- San Francisco- New Haven,Conn- Waterville, Maine- London. vol.19 241-242.

Lisowsky, Gerhard: Konkordanz zum Hebräischen Alten Testament = Concordance to the Hebrew Old Testament / Nach dem vom Paul Kahle in der Biblia Hebraica von Rudolf Kittel besorgten Masoretischen Text...Mitwirkung von Leonhard Rost ausgearb. und geschrieben von Gerhard Lisowsky, Deutsche Bibelgesellschaft:Stuttgart, 1993.

Ramban (Nachmanidesz): Commentary on the Torah Genesis, (Shilo Publishing House, New York, 1971).

Szentírás. Istennek az Ó és Újszövetségben adott kijelentése, Magyar Bibliatársulat, Budapest, 1990.

Turner, L.A.: The Rainbow as the sign of the Covenant, in VT, (vol. 43, fasc.:1, 1993, 119-124).

van Wolde, E.: One Bow or Another? A Study of the Bow in Genesis 9:8-17, in VT (vol. 63. Fasc.1, 2013, 129-144)

Wellhausen, J.: Prolegomena to the History of Ancient Israel, (Cambridge University Press, Cambridge, 2013)