ÉRKEZÉS

Se lefoglalt szülőszoba,
Se jól beárazott szülész-nőgyógyász,
Még azt sem tudjuk, hogy ki vágta el
A köldökzsinórt,
Talán alkalmi bába, talán József,
Hogy ebben is előképe legyen a mai apáknak,
Vagy egy nő a kísérő családból,
Rutinból, ugyanazzal a mozdulattal, ahogy máskor,
A vacsorához használt késsel, ahogy máskor.
Minden ugyanúgy, ahogy lenni szokott.
Nem úgy, mint most:
Steril szoba, szülőágy, zöld lepedő,
Vizsgázott szakszemélyzet,
Gondosan előkészített
Injekciófecskendő, ampulla, szike és cérna,
Ultrahangvizsgáló, ha kell műtő, nehogy
A csecsemőhalál korán beüssön.
Semmi kórházi óvintézkedés.
Ahogy megosztó SMS sem, se kör-e-mail,
Sem facebookra posztolt megérkezés.
Az evangéliumot is csak évtizedekkel
Később adta hírül a világsajtó,
A prófécia pedig sokaknak prófécia
Maradt, meghatározatlan időre elnapolva.
Úgy jött, mintha
Már sokszor eljött volna,
Mintha csupán családlátogatásba jött volna,
Az övéihez, aki éppen ezért nem vár protokollt.
Mint aki épp csak benéz egy istállóba,
Hogy munkájuk által
Megismerje az embereket.
Így. Nem úgy, mint,
Ahogy ma Európában érkeznek a babák.
Pedig ha ma születne,
Ugyanúgy érvényes lenne visszamenőleg minden.
Dávidra, Ábrahámra, még Ádámra is.
És mégis.
Ő maga nem csinált fölhajtást.
Minden föltünést került.
Akkor és oda,
Amikor és ahova kellett.
Igaz, volt egy csillag,
De csak a választottaknak.
És volt evangéliumi angyaljelenés,
Ami persze most is lenne, ha
Mernénk, miként a pásztorok,
Otthagyni gazdasági potenciálunkat
A tolvaj éjszakában –