JÓ CSELEKEDET

 

Nyáron írom meg azt a verset,
mit elrejtek lelkembe mélyen,
mert így belülről melegíthet,
ha nem tudnék fűteni télen.
 

Mikor a fagyban dideregtek,
s a Nap jut felhők börtönébe,
akkor versemből melegedtek.
Erre jó lelkem napsütése.
 

 

 

JÖVŐNK

                                    ^{Művész barátaimnak}

 

Felveszünk
magunkra szép divatos inget.
Lépkedünk,
kísérget óvatos tekintet.
 

Hódolunk
Isten igazította sorsnak.
Jó borunk
lassacskán elfogyhat maholnap.
 

Elmegyünk,
itt hagyva sok szellemi kincset.
Nem leszünk.
Műveink képviselnek minket.
 

Szeressünk
addig hát! Süssön ránk a jó Nap!
Teremjünk,
mint a fák, boldogító szókat!
 

 

 

ENNYI

 

A
csend
olykor
úgy
öleli
át,
mint
vidám
napsütés
a
boldog
barkaágat.
 

Máskor
meg
magányos
nyírfának
érzi
magát
a
ködben.
 

Ennyi.
 

Nem
veszi
észre
senki.
 

Miközben
lelkében
villámlik
a
szomorúság,
dörög
a
bánat,
tervében
szárítaná
már
újra
az
esővert
imákat.