A magyarországi 15–29 éves fiatalok mindössze 8 százaléka jár legalább hetente valamilyen egyházi szertartásra, további 5 százalékuk pedig havonta, vagy havonta néhányszor. 12 százalékuk csak több évente egyszer, 54 százalékuk pedig sosem jár ilyen eseményekre – derül ki a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 adataiból. A felmérés mindemellett arra is rávilágít, hogy 2020-ban tovább csökkent az egyházhoz kötődő hívő fiatalok aránya, ezzel párhuzamosan a maga módján vallásosok száma tovább növekedett. Az amerikai Barna Group kutatócsoport 2011-es You Lost Me: Why Young Christians Are Leaving Church... and Rethinking Faith (Elvesztettél: Miért hagyják el a fiatal keresztyének az egyházat… és gondolják újra a hitüket) című kutatása szintén fontos adatokat közöl. A felmérésből kiderül, hogy a keresztyénként nevelkedett amerikai fiatalok ötvenkilenc százaléka hagyja el az egyházat, miután belép a kritikus tizennyolc–huszonkilenc éves korcsoportba. A Barna Group szerint e korosztály tagjai úgy érzik, hogy legégetőbb kérdéseiket nem tudják feltenni a templomban. A mai modern technológiának köszönhetően rengeteg különféle választ találnak az interneten, melyek sokszor egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak, és még nagyobb zavarodottsághoz vezetnek. Ugyanakkor túlságosan merevnek gondolják az egyházat, egy olyan intézménynek, mely megakadályozza őket abban, hogy teljes életet éljenek.

Egyetért ezzel az elgondolással Mike Pál is. A Magyarkéci Református Egyházközség lelkipásztora szerint: „Nem ismerjük a fiatalokat. Nem számolunk a testi változásaikkal s az ebből adódó harcaikkal. Nem vesszük figyelembe, milyen nagy nyomás alatt tartják egymást a kortársaikkal. Nem látjuk az érzelmi bizonytalanságukat és nem gondolunk arra, milyen nehéz intellektuális fejlődésen mennek keresztül. Arról nem is beszélve, hogy nem hozunk értük igazi áldozatot. Nem fordítunk rájuk elég minőségi időt, anyagiakat. Ráadásul túlféltjük őket, nem adunk nekik szabad mozgásteret. Egyházi életünk sekélyes és monoton, tudománytalan a kegyességünk, leuraljuk őket”.

Ha mindez nem lenne elég, a technológiai fejlődésnek köszönhetően a fiataljaink számára akkor is könnyen unalmassá válik a világ – és benne egyházunk –, ha egyébként objektíven nem lenne az. Mint azt a Reformátusok Szárszói Konferenciájának Családfogalom a digitális világban című előadásán megtudtuk: ugyanis, előfordulhat, hogy egy-egy fiatal akár 6-8 órát is számítógépes játékokkal tölt naponta. Ez azért baj, mivel a játékok úgy vannak megtervezve, hogy 2-3 percenként sikerélményhez juttatják a gyerekeket, ez pedig egy látens elvárás kialakulásához vezet. A való életben is ugyanezt a hozzáállást várják, ha pedig nem kapják meg, unalmassá válik számukra az élet. Márpedig ezt sem az iskolában, sem a munkahelyükön, sem az egyházban nem fogják megkapni.

[[paginate]]

Zacher Gábor főorvos szerint egy átlagos magyar családban a szülők napi hét percet töltenek gyermekükkel. Ennek kapcsán Miklya-Luzsányi Mónika felhívta a figyelmet: „Az Oktatási Minisztérium egy 2004-es felmérése rávilágít, hogy ebben a hét percben a magyar családok 80%-ában soha nem beszélnek a gyerekkel etikai, pszichés vagy lelki problémákról”. Ezzel szemben egy amerikai kutatás rávilágított, hogy telefonjainkat naponta kb. kétszázszor vesszük elő, hogy ellenőrizzük e-mailjeinket, üzeneteinket vagy az időjárást.

Ahelyett ugyanakkor, hogy különböző dolgokat tiltanánk, meg kell ismernünk a világukat és meg kell tanulnunk hozzájuk a saját nyelvükön szólni. Kovács Balázs, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Ifjúsági Irodájának vezetője hangsúlyozta: „A fiatalok számára teljesen egyértelmű, honnan tanulják az életet. Az internetről. Influencereket követnek, az ő véleményükre adnak, szinte bármilyen kérdésről legyen is szó. Ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell”.

A pedagógus arra kéri a szülőket, hogy reggelizzenek és vacsorázzanak együtt gyermekeikkel. „Legyen ideje a reggelinek, indulhasson atyai áldással a gyermek iskolába, és a közös vacsorának is legyen fix időpontja. Tartson az asztalközösség akár másfél-két órát is! A napi problémákon túl a pszichés, etikai, teológiai problémáig is jusson el a beszélgetés, legyen szó arról is, ami érdekli a gyereket”! Jeanné Loós Anita Barbara klinikai szakpszichológus hozzátette: „Azt javaslom, hogy legyen kikapcsolva a telefon, ne legyen tévé a konyhában, vagy ne legyen bekapcsolva a reggeli és a vacsora alatt. Ha a gyerek nem kap figyelmet, az online tér felé, online közösségek felé fog fordulni. Lehetnek negatív élményei is".

Bár azt nehéz megmondani, hogy mikor adjunk először a gyerekek kezébe okoseszközt, abban a szakma egyetért, hogy mi az az életkori határ, ami előtt biztosan ne. „Az Amerikai Gyermekorvosi Társaság kétéves kor alatt semmilyen okoseszközt nem javasol. Ezzel persze lehet vitatkozni, de kicsit olyan ez, mint amikor valaki kap egy kocsikulcsot, és azt mondjuk neki, hogy indulj, tanuljál meg vezetni” – hívja fel a figyelmet Jeanné Loós Anita Barbara. Kettőéves kor után a legtöbb esetben a családi felhasználói szokásoktól függ a dolog, illetve attól, hogy a szülő hajlandó-e a gyermekével közösen jelen lenni az online térben. „A gyerek azt tanulja meg, amit otthon lát. Ha én rossz felhasználó vagyok, akkor a gyerekem is az lesz. A nagy internetfejlesztők gyermekei kamaszkorban kaptak először számítógépet és okoseszközt, ugyanis szüleik nagyon jól tudták, hogy a gyereknek másra kell az az időszak” – tette hozzá Mikly Luzsányi Mónika pedagógus.

A Magyar Ifjúság Kutatás 2020 magyarországi adatfelvétele során 8000, 15–29 éves fiatalt kérdeztek meg, egy hozzávetőlegesen 45–50 perces kérdőívvel 2020 szeptembere és decembere között. A kutatás a 15–29 éves magyarországi népességre nézve reprezentatívnak tekinthető terület, településtípusok, korcsoportok és nemek szerint.

Fiataljainknak is bőven akadnak problémáik, kérdéseik. Mint arra szintén a Magyar Ifjúság Kutatás 2020 rávilágít, a fiatalok legégetőbb problémájává a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő lépett elő. A kilátástalansággal szinte azonos jelentőségű a szegénység problémája. Harmadik helyen pedig a céltalanság található. A 2020-as problématérkép „meglepetése” negyedik helyen a baráti társaságok, közösségek hiánya, ami sosem volt az első négy legfontosabb égető probléma fiatalok körében. Ezeket a kihívásokat olvasva még világosabb talán, hogy mennyi lehetőség áll egy jó ifi, egy lelkipásztor előtt, ha a fiatalok megszólításáról van szó. Rengeteg helyen kapcsolódhatunk hozzájuk, csak meg kell találni a megfelelő módot.

[[paginate]]

Gyurcsis Júlia, a Firesz – Duna Mente elnöke szerint mindez családias közeget, elfogadást, felszabadult légkört, zenét, dicsőítést jelent. Ezek mind-mind kellenek ahhoz, hogy egy fiatalt meg tudjon szólítani egyházunk. „Fontos , hogy legyen saját életterük, kuckójuk, vagy klubjuk. Egy kisebb közösség, amely egy csapattá forrasztja őket”.

(A Firesz, azaz a Fiatal Reformátusok Szövetsége a szlovákiai magyar ajkú fiatalok és gyermekek közössége, amely legfontosabb feladatának a Jézus Krisztusról szóló evangélium hirdetését tartja a fiatalok között. Két területi egységük létezik: a Firesz – Duna Mente (nyugat-szlovákiai régió) és a Firesz – Abaúj – Zemplén, kelet-szlovákiai régió.)

Kovács Balázs hozzáteszi: Az a tapasztalatunk, hogy aki körül van hívő közösség, van hívő baráti társaság, az könnyebben megmarad később is a hitben. Éppen ezért indítunk hamarosan a közösségi médiában olyan felületeket, amelyeken közéleti témák etikai vonatkozásáról fogunk beszélgetni híres magyarokkal. Ez lesz a belépő szint. Az online felület megközelíthető, könnyen elérhető lesz mindenkinek. Ha elértük őket, akkor offline programok következnek. Keddenként Budapesten szervezünk minden héten olyan, néhány órás eseményeket, amelyekkel közösséget építünk a fiataljaink köré. Az első a Harmónia Palotában lesz néhány hét múlva. Végül pedig a keddi alkalmakon bátorítunk majd mindenkit, hogy épüljön be egy gyülekezet ifijébe, hogy hosszú távon is része lehessen egyházunknak.

Arra, hogy milyen komoly mozgástere lehet a fiatalok támogatásában a gyülekezeteknek, rávilágít a Barna Group 2017-es felmérése is, amelyben azt vizsgálták, hogy ki számít hiteles információforrásnak. A megkérdezettek harminckét százaléka senkiben sem bízik, csak a saját megérzéseiben. Az amerikai lista alján a hírességek és a híresebb prédikátorok állnak egymás mellett hat-hat százalékkal, kicsivel fölöttük a politikusok hét százalékkal. Személyes kapcsolat esetén viszont már a megkérdezettek tizennégy százaléka bízik a lelkészekben, bár az is igaz, hogy ez még így sem a legelőkelőbb hely a listán. A lelkészeket megelőzik akadémikusok, barátok, családtagok és a riporterek is. Ettől eltekintve Mike Pál úgy látja, hogy nagyon sokat segíthet, ha személyes kapcsolatban állunk a fiataljainkkal. „Az működik, ha olyan csapatmunkát végzünk, ahol egyenrangú tagokként kezeljük őket. Ha hasonlítunk Jézusra, vagyis elvárások és feltételek nélkül, egyszerűen ’csak’ szeretjük őket. Ha szeretetben neveljük őket, ha áldozatokat hozunk értük, ha úgy töltünk velük minőségi időt, hogy érzik, fontosak számunkra, meg fognak maradni fiataljaink az egyházban.”  Gyurcsis Júlia mindezt a szolgálat és a nyitottság fontosságával egészíti ki. Mint elmondta: „Egy amerikai közösség például létrehozott egy úgynevezett Junior Tech Teamet (fiatal műszaki csapat), amelynek keretében 10-12 éves fiatalok kezébe adtak több millió forintot érő kamerákat, keverőpultokat – persze felügyelettel. A gyerekek minden vasárnap hatalmas kedvvel mennek templomba, sőt, még a barátaikat is elhívják. Úgy érzik, szükség van rájuk, fontos, amit csinálnak. Nagyon fontos, hogy a gyülekezet nyitott legyen az újra, a modernre, a furcsára, a szokatlanra. Merni kell beszélgetni tabu témákról is, hiszen épp ezek azok, amik a legjobban izgatják a fiataljaink fantáziáját”.

Szücs Péter