Ahhoz, hogy valakit a pártállami időkben bebörtönözzenek, nem kellett indoklás. Jött a fekete autó, elvitték, két-három hétig, hónapig, évig ütötték, verték, kínozták, vallatták, majd aláírattak vele egy papírt, – amit sok esetben már el sem olvasott – majd elengedték. Többnyire a kiengedés közben sem mondtak semmit, a legtöbb esetben a szabadon bocsátási papíron a letartóztatás oka is üresen maradt. A szabadulás után ráadásul még beszélni sem szabadott az átélt borzalmakról. Faludy György, Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító, a recski munkatábor egyik fogja életrajzi regényében így ír szabadulásának körülményeiről: „[…] figyelmeztetett, hogy a törvény hatévi fegyházbüntetést ír elő, amennyiben rabságunk körülményeiről, helyéről, okairól akár bármit is elárultunk. Azzal a jó tanáccsal szolgálhat, hogy a kérdezősködőket jelentsük fel, közvetlen hozzátartozóinknak pedig mondjuk, hogy tanulmányúton voltunk a Szovjetunióban. Ismert jelszó volt: Hallgatsz a sírig vagy te kerülsz sírba!”

Ilyen körülmények között filmet csinálni arról, amiről beszélni sem nagyon szabadott, különös bátorságra vall. Márpedig Makk Károly Szerelem című filmjével a hatvanas évek végén erre tett kísérletet. A mű Déry Tibor Kossuth-díjas író 1956-os, a film címével megegyező, valamint 1962-es Két asszony című novelláinak összefűzésével készült. Előbbiben Déry az 1950-es évek koncepciós pereiről, a Két asszonyban pedig saját börtönélményeiről és szabadulása körülményeiről ír.

[[paginate]]

A két novella ötvözött változata 1964-ben már kész volt, az akkori hatalom azonban nem tartotta „időszerűnek” a film létrejöttét, emiatt ez utóbbit csak négy év múlva, 1971-ben mutatták be. A történet pikantériája, hogy erre is csak azután kerülhetett sor, miután az International Herald Tribune kelet-európai tudósítója pozitív kritikát közölt a filmről. Bár az alkotás még a pártszékházban volt ellenőrzésen, a tudósítónak megsúgták, hogy érdemes megnézni, Makk pedig megmutatta neki. A kritikát követően az addig parkoltatott alkotásról Aczél György, a Kádár-korszak kulturális életének irányítója és ideológusa már nagy mosollyal úgy nyilatkozott Makknak: „Ez a mi filmünk”.

A cselekmény végtelenül egyszerű, bár az is igaz, hogy az első 20-30 percben fogalmunk sincs róla, hogy miről szól a mű. Luca az anyósával beszélget egy hálószobában Jánosról, a férjről és fiúról, aki Amerikában filmet forgat. Lassan aztán kiderül, hogy János valójában börtönben van, Luca bútorait épp elárverezik, a lakásukba társbérlők költöznek, a barátai elfordulnak tőle, az állásából kirúgják, hiszen egy politikai fogoly felesége. Ő ennek ellenére, amit lehet, pénzzé tesz, hogy drága franciaszappant vehessen a mamának, majd azt hazudhassa róla, a fia küldte Amerikából. Még leveleket is ír férje nevében anyósának, hogy az idős, beteges asszony meg ne tudja, hová vitték a fiát. A Szerelem tehát két asszony és az őket összekapcsoló férfi története. Az édesanya feltétel nélküli szeretetén és a feleség asszonyi hűségén keresztül bontakozik ki az államapparátus legapróbb ellenállást is eltaposni akaró gépezetének drámája.

^{Jelenet a filmből
Forrás: Színház.org}

[[paginate]]

A Szerelem három főszereplője: Darvas Iván és Darvas Lili, illetve Törőcsik Mari játéka lenyűgözően élethű. Látni Törőcsik karakterében a megfáradtan is küzdő, talpon maradni akaró nőt, látni Darvasban a megtört férfit, ahogy az őt már elengedni akaró börtönőr előtt nem érti a kérdést: hova megy. Hát hova menne? Darvas Lili pedig oly átéléssel játssza a kissé rövidlátó, néha németül megszólaló, a paradicsomos húsgombócra fanyalgó mamát, hogy szinte érezzük a szoba régibútor-illatát. A játékot ráadásul hihetetlen erővel egészíti ki a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Tóth János operatőri munkája. Hogy csak egy példát említsünk a Szerelem 2018-ban megjelent, DVD változatának audiokommentárjából: a film számtalan villanásnyi, rövid snittel, és szinte akciófilm-szerűen gyors vágásokkal is dolgozik. Nem várnánk ezt egy hetvenes évekbeli drámától, ugye? Bár ezt a technikát nem ők találták ki, Makk Károlynak az volt vele a szándéka, hogy az időt egy kicsit többrétegűvé tegye. Szerinte ezek a rövid képek olyan információkat is közölnek a nézőkkel, amik nem egészen megfoghatók, de adnak egy másfajta érzésvilágot, és sokat elárulnak a szereplőkről is. Makk később elmondja, hogy így akarta elmesélni a történetet. Nem akart klasszikus, időről-időre visszautalásokkal operáló flashback-szerkezetet, hanem azt akarta, hogy egymásba fonódjanak az idősíkok. A rendező szerint az irodalom régóta túlhaladt már ezen, de szerinte a kép máshogyan működik, mint a szó.

Makk Károly Szerelem című filmje ötven éve készült. Üzenete ugyanakkor ma is izgalmas, a film karakterei ma is húsba vágóan élethűek. Nem mellesleg egész sokat lehet tanulni a film címét adó érzésről is. Például azt, hogy a Szerelem 50 éve azt is jelentette, hogy ha a férjemet börtönbe zárják, engem kisemmiznek, az állásomból kitesznek, akkor sem hagyom magára az anyósomat. De azt is, hogy az évek múltán hazatérő férfi nem ráveti magát asszonyára, hanem illedelmesen megkérdezi: akar-e még vele aludni. Hogy mi volt Törőcsik Mari válasza, azt nem áruljuk el, nézzék meg a filmet, kiderül belőle.

Szücs Péter