Egyszerre hirtelen szembesültünk a járvány alatt a korlátainkkal és a múlandóságunkkal. Egyszerre fogta el a világot a félelem. Jólétben és biztonságban éltük a hétköznapjainkat és hirtelen jött ez a világjárvány, hatására mindenki kétségbeesett és egészen más lelki állapotba kerültünk. Mit veszítettünk a koronavírus-járvánnyal? Köntös László lelkipásztor szerint eddig egy burokban éltünk. Egy burokban éltünk, ami önbizalomról és optimizmusról szólt, összefoglalóan ez volt a „happy kultúra”: „Don't worry, be happy…” A vírus kijózanítólag hathatott nagyon sok emberre. Rámutathatott a keresztyén üzenet alapvető igazságára: az emberi élet önmagában nyomorúságos. Ezért az embernek megváltásra van szüksége. Az ember az Úr Istenre utalt lény. Ez a gondolat szembemegy a happy kultúrával. Ez a happy kultúra nem tesz fel alapvető létkérdéseket. Amikor az ember szembesül a halállal, akkor igazából a létkérdés magvával szembesül. Szembejött a múlandóság és szembejött az életnek a valódi rettenete. A járvány ilyen szempontból lehet Isten figyelmeztető cselekvése, amely arra szólít fel, hogy talán mélyebbre kellene mennünk emberi létünk értelmezésében. Az egyház a gyülekezet. Amikor bezárják a templomot, ez olyan, mint amikor a halat kiveszik a vízből. Sokkszerű hatást váltott ki ez belőlünk... Nagyon sok embert megviselt, hogy nem tudtak elmenni a templomba. Volt ugyan online Istentisztelet, de hiányzott a közösség, amiben otthon érezzük magunkat, ahol azok lehetünk, akik vagyunk. Felértékelődött az orvostudomány és az orvosok szerepe. Szinte minden figyelem erre a területre irányult.

[[paginate]]

Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja elmondta, hogy nagy büszkeség mindenki számra, hogy a járvány észlelésétől számítva egy év múlva kész volt a vakcina. Ez egy fantasztikus eredmény, amely a tudomány erejét bizonyítja. Jó-e ez a járvány nekünk valamire? „Isten suttog hozzánk az örömeinkben, szól hozzánk a lelkiismeretünkben, kiált reánk a fájdalomban. Ezen a hangszórón keresztül rázza fel a süket világot.” A koronavírust lehet egy ilyen hangszórónak tekinteni…

Csák János üzletember, címzetes egyetemi tanár, Magyarország korábbi nagykövete elmondta, hogy a járvány egyik legnagyobb hatása az volt, hogy rájöttünk, szükségünk van a másik emberre. A pszichológusok szerint az embernek naponta körülbelül húsz emberi érintésre van szüksége. Amikor ezt nem kapjuk meg, elkezdünk félni, izzadunk. Nagyon sok olyan nagyszülő van, aki másfél évig üvegfal mögött volt, nem tudta megérinteni az unokáját. Azt még nem tudjuk, hogy azokra az iskolásokra, akik nem tudtak együtt lenni az osztálytársaikkal, milyen lesz a járvány hatása. Zűrzavar van bennünk, a test, a lélek vagy a szellemünk között. A háziállatok testi szükségletei prioritást nyertek. De Istentiszteletet nem lehetett tartani. Érdekes, hogy a háziállatok mellett milyen sokan álltak ki és érdekes volt, hogy milyen kevés volt az a lobbierő, ami a templomok járványügyi szabályoknak megfelelő nyitva tartása mellett állt ki… Még nem tudjuk, hogy milyen hosszútávú hatásokkal fognak ezek járni. Azok lesznek a járványnak a nyertesei, akik tudatosítani tudják: hogy milyen fontos nekem a másik ember, hogy milyen fontos nekem az érintés. Az, hogy elmarad a ballagás, az egyetemen elmarad a diplomaosztó, ezek olyan ceremóniák, olyan szimbolikus eseményei az emberi életnek, amiket később nem lehet visszahozni. A múltat nem tudjuk bepótolni, de hogyan tudunk jobban odafordulni egymáshoz? A templomi gyülekezetek és a lelkészek szerepe azért is fontos, mert felhívnak arra, hogy öleld meg, simogasd meg embertársad, mert anélkül nem tudunk meglenni.

Köntös László lelkipásztor kiemelte, hogy az Isten Isten, az ember pedig ember. Az Istennel nem lehet üzletelni. Folyamatosan önreflexióban kellene élnünk, hogy az életünkben mi az értelme és a haszna a dolgoknak. Rohanunk! Nincs idő valódi kérdéseket feltenni, nincs idő az önreflexióra, mert benne vagyunk ebben az önkizsákmányoló hajszában. A vírus megállított minket, és lehet, hogy azért állított meg bennünket, hogy elgondolkodjunk a dolgokon. A vírust úgy is felfoghatjuk, mint az Úr Isten figyelmeztető jelzését. A globalizmus, az, hogy minél többet termeljünk és pénzt csináljunk, nem biztos, hogy elvezet a boldog jövőhöz. Lehet, hogy meg kell állni és alapvető önkorrekcióra van szükség globálisan. Fel kell tennünk azt a kérdést, hogy biztosan jó irányba megyünk? A szakadék szélén állunk és minden hullik szét körülöttünk, legfőképpen a saját emberi életünk... Vannak alapvető kérdések, és ezek a Bibliának a kérdései. A keresztyénségen nem lehet túllépni. A vírus lehet az Istennek a mutatóujja. Újra meg kell fogalmazni a dolgokat. Új látásmódra van szükségünk. Nagyon sok ember személyes életében eljött ez a felismerés: egyedül Isten az Úr és senki más.

[[paginate]]

Földi-Kovács Andrea személyes tanúságtételt tett. Az életében voltak hullámhegyek és hullámvölgyek, de úgy tekint az összes nagy kihívásra, megrázkódtatásra az életében, mint Isten kegyelmére. Ha haladt is apró lépésekkel az Isten felé, igazán nagy lépéseket akkor tett, amikor megrendült állapotban volt a lelke. Megrendült állapotban igazán nyitott a Teremtőre az ember lelke, és akkor meghalljuk még a suttogást is, mert érzékenyebbek vagyunk a jó Isten szavára – fogalmazta meg a gondolatait a beszélgetés moderátora.

Visszafordítható-e a társadalom morális züllése? Csák János szerint a keresztyén, keresztény embereknek az a feladata, hogy igen, egymáshoz kell fordulni és ebben igazán gyengék vagyunk. Térítésben gyengék vagyunk. A missziózásban gyengék vagyunk. Ezt önkritikusan mondta Csák János, a magunk közösségeire utalva.

Miért vagyunk gyengék a térítésben? Ádám Veronika szerint a reformátusok nagyon szép tiszta nyelvet beszélnek, mert nagyon szép és tiszta a forrás. Ezt csak közvetíteni kellene, elsősorban a fiataloknak. Itt hihetetlen nagy feladata lenne az egyháznak, az egyház lelkészeinek. Aki nem kapja meg a családban a hitet, azt csak szóval lehet megfogni.

Milyen példát adhatunk gyermekeinknek? Köntös László lelkipásztor szerint nem a kereszténység uralja a kommunikációs csatornákat. Nem birtokolja a református egyház a láthatóság privilégiumát. Ezt Hollywood birtokolja. Az egyház szól, de olyan a kommunikációs tér, hogy nincsen jelen, mert nem bírja áttörni a nyilvánosság küszöbét. Az ellenvélemény viszont uralja a kommunikációs teret. Nem lehet tudni, hogy a gyermekeket a telefon és a laptop internetes csatornáin, ki fogja elérni. Alapvetően megváltozott a nevelési képlet. Nem kérdeznek már meg bennünket a gyermekeink. Alapvető nevelési problémák vannak. Globális kérdés az is, hogy ki irányítja a beszédtémákat, illetve egyes jelenségeket, hogyan értelmezünk. Például a migránsokhoz való viszonyt, vagy a nemi identitáshoz való viszonyt milyen szavakkal írjuk le? Ez már tematizáció. A tematizációs hatalom nincsen az egyházak kezében, hanem már átkerült egy másik térfélre.

Mit tehetünk a globalizált világban keresztyénként? Csák János szerint: 1. Identitás. Az identitásunkat meg kell határoznunk. Kik vagyunk mi? 2. Önrendelkezés. Ha a Facebook és a Twitter határozza meg, hogy én ki vagyok, akkor kiengedtem az önrendelkezést a kezemből. Az önazonosságomat, önrendelkezéssé kell fordítanom. 3. Hitvallás. A cselekvőképességet meg kell tartani. Nem elég az identitás. Cselekedni kell. Hogyan? Hol kezdjük a cselekvést? Mikor?

Ádám Veronika szerint mindenkinek más a cselekvőképessége. Mindenben át tud jönni egy értékrend, amelyet a televízióban vagy az egyetemi katedrán hitelesen kell tudni képviselni. Hiteles emberek tudnak értékeket képviselni, akik mögött van valós teljesítmény. Vállalni kell az értékeknek a képviseletét és képviselni kell azokat, akkor is, ha az ember nem lesz népszerű bizonyos körökben.

[[paginate]]

Köntös László lelkipásztor szerint a globalizmus éppen az azonosulási pontokat számolja fel. Nem véletlenül van a nemzet kifejezésnek akkora jelentősége. A család és a keresztyénség gondolatát a kulturális relativizmus fenyegeti. A globalizmus az egyént teszi mindennek a középpontjába. A keresztyénség az egyedüli vonatkoztatási pont, amely még tájékoztatást tud nekünk adni arról, hogy milyen értékekkel azonosítsuk magunkat, és mi kik vagyunk. Ha ebből engedünk, akkor csak fogyasztók leszünk.

A péntek reggeli áhítatot Káposztásné Horváth Tünde lelkész tartotta. Molnár János főgondnok gondolatai után a délelőtti plenáris beszélgetésben a Nemi identitás – társadalmi identitás volt a téma. A beszélgetés résztvevője Ujlaki-Győri Anna, Molnár Ambrus voltak, Fekete Zsuzsa pedig moderálta a beszélgetést. Péntek délelőtt három kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt a konferencia résztvevői: 1. Családfogalom a digitális világban, 2. Erős erkölcs – erős társadalom, gyenge erkölcs – gyenge társadalom? 3. Homo technologicus – mi szükség Istenre, ha a technológia legyőzi a halált?

Péntek délután Ti is élni fogtok címmel dokumentumfilmet vetítettek Pógyor István református mártírról. Pógyor István a két háború között népszerű diákszervezet, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület nemzeti titkára volt. A lelkész és ifjúsági vezető antináci és antikommunista elköteleződése közismert volt, aki mindenekelőtt mély hitű református emberként élte az életét. [A filmet önálló cikkben ismerteti Gimesi Zsuzsa – a Szerk.] A filmvetítést beszélgetés követte Földváryné Kiss Réka, Máthé Áron, Ablonczy Bálint részvételével és Ulicza Tamás moderálásával. Az este utolsó programjaként Bebábozódás után címmel Kisfaludy Zsófia felolvasóestje következett.

A szombat reggeli áhítatot Hajdú Koppány Szabolcs esperes tartotta. A délelőtti plenáris beszélgetés: Református identitás – egyház szentek és zarándoklat nélkül? címet viselte és ezt a témát járták körül a kerekasztal résztvevői: Földváryné Kiss Réka, Forró László, Trajtler Dóra, Lányi Gábor moderálásával.

Szombat délelőtt három kerekasztal beszélgetésen vehettek részt a konferencia résztvevői: Keresztyén és roma?!, Trianon 101 – avagy az együttélés és túlélés lehetőségei, valamint az Így éltek vele hitvalló őseink.

A szombat délután nehéz választás elé állította a konferencia résztvevőit, mert érdekesebbnél érdekesebb kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt. A fő épületben, A pénz minden rossznak gyökere? címet viselő kerekasztal-beszélgetés zajlott Csath Magdolna, Varga Mihály, Gér András részvételével, Esztergály Előd moderálása mellett. A B-szekcióban a Készüljünk a századik hullámra is? címmel zajlott beszélgetés. A C-szekcióban A nemzetközi zöld mozgalom: ellenünk vagy általunk? témáját vitatta meg Schiffer András és Kaderják Péter, Uri Dénes Mihály moderálásával.

[[paginate]]

Kaderják Péter fiatalkorában a III. világháború réme, majd pedig a világ ásványkincseinek a kimerülése fenyegette a világot. Ma a fiatalok életét a klímakatasztrófa réme fenyegeti. A klímaváltozás Magyarországon is a közgondolkodás középpontjában van. A klímaváltozás Kaderják szerint egy külön probléma. Vannak könnyen kezelhető, visszafordítható környezetvédelmi problémák, pl. a folyók szennyezése. A kommunizmus alatt súlyos környezetszennyezés történt, amely kezelhető volt korszerű módszerekkel. A klímaváltozás egy lassú és alattomos folyamat. Választ igényelnek ezek a problémák. Schiffer szerint nagyon sok probléma és konfliktus globális hatású, amely globális szervezeteket igényel. Nem a Földet kell megmenteni, hanem mindenkinek a saját földjét kell megmenteni. (Pl. zengői „csata”.) Lokális szervezetekre van szükség a helyi problémák megoldására.

Kaderják szerint túl sokat akar az ember, túl gyorsan akar mindenki, mert egy énközpontú világban élünk. Válságban van a világ. Szenet, olajat, gázt használunk, tehát az évmilliók alatt eltárolt napenergiát felhasználjuk és felforraljuk a bolygót. Gázfűtés és benzinautózás nélkül, hogyan tudunk élni? Nem forradalmi megoldás kell, hanem lelki változásra van szükség. A természet szeretete lassú technológiaváltozásra figyelmeztet. Lelki építkezésre és nem forradalmi megoldásra van szükség. Schiffer szerint az államszocializmus is egy függeléke volt csak a kapitalizmusnak. Paradigmaváltozásra van szükség a fogyasztás vonatkozásában. A fejlődésről vallott nézeteinket kell megváltoztatni. A globális ellátási rendszerek nagyon sérülékenyek. Akik megtermelik helyben az élelmiszereket, azok válságállóbbak. A lokalitásnak választ kell adnia a globális kihívásokra. Globális felmelegedés van, klímaváltozás van, de ez nem egy távoli elvont probléma. Elterelik az emberek figyelmét arról, hogy a fogyasztási szokásaikon kell változtatni.

Az ökológiai válság csak egy szegmense a klímaváltozásnak. A klímaváltozás csak eltereli a figyelmet az ökológiai válságról. A lokalitás a túlélés kulcsa. A média a sztratosztférába emeli a helyi problémákat azzal, hogy a klímaváltozást teszi a problémák homlokterébe. Kadarják Péter szerint a klímaváltozás egy globális probléma, amely annyira bonyolult kérdés, hogy nehéz rá választ adni. Lokális válaszokra van szükség. Schiffer szerint a nagy cégek rárepülnek témákra, pártokra, szervezetekre és a klímaváltozást helyezik a kommunikáció homlokterébe. Hirtelen a klímaváltozás elleni harc élharcosai lettek ezek a globális cégek. A lokalitás nem csak a fakivágásokról szólnak. Klímavészhelyzetet hirdetnek, klímapolitikai alpolgármesterek vannak. A tennivaló a természeti környezetért, a teremtett világért fontos, de csak lokálisan. Próbálják a nagyvállalatok gaztetteiről elterelni a figyelmet azok, akik a klímaváltozásról és nem a lokális problémákról beszélnek. Kaderják úgy véli, hogy a zöld mozgalomnak van egy radikális szárnya, ami szerint sokat eszünk és utazunk. Hogyan lehet ma azt mondani Magyarországon, hogy az emberek csökkentsék a fogyasztásukat? Lehetséges egyáltalán? Akar-e valaki forradalmi választ? Vannak lokális válaszok és helyi normális válaszok a forradalmi válasz helyett.

Schiffer szerint az emberiség lehet, hogy katasztrófa felé halad. Nem hisz benne, hogy emberek közösségét lehet boldogítani az akarata ellenére. A mély zöld álláspontoknál is figyelembe kell venni az emberek teherbíró képességét. A rossz helyre telepített vízi erőmű vagy szélkerék visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el. Támogatta a dugódíjat, de most már nem. Kaderják szerint 2050-ig Európa és a világ, ha tud valamit felmutatni a klímaváltozás ellen, akkor van esélyünk a negatív változások megállítására. Felkészülni a változásokra: klímaalkalmazkodás. Technológiai és nem forradalmi megoldásokat kell keresni. Szigetelni kell, kevés energiát használni! Ne dobjuk ki az akkumulátorgyárakat, mert az már XXII. századi és nagyon korszerű gyárak.

Schiffer szerint talán ez is egy opció: vasútfejlesztésbe és közösségi fejlesztésre kell több pénzt fordítani. Nem helyesli ő sem az erőszakos változásokat. Szerinte paradigmaváltozást nem lehet erőszakkal az emberiségre kényszeríteni.

A kulturális hagyományok. Mihez kezdünk a lokalitással akkor, ha az elmúlt évtizedek az emberekben a fogyasztói társadalomképét erősítette? Kaderják véleménye szerint az egyházi közösség építésében segítenek a zöld értékek. A legteljesebb mértékben összhangban vannak a zöld kérdések a keresztyén értékekkel. Az énközpontúság kudarca az, ami most a világban tapasztalható.

Vasárnap a konferencia istentisztelettel zárult, amely a balatonszárszói református templomban volt, ahol Konc Gáll László és Bedekovics Péter szolgált. Az újrakezdés magjait vetette el ez a rendezvény, és a hitet abban, hogy egy jobb világ jöhet létre a járvány után.

Madai András