A HIT

Reményekkel állunk ellen,
hittel ebben az őrületben,
tiszta víz a piszkos pohárban,
a kandeláberekben pislákol a fény,
nem most kéne befejeznem,
itt a senkiföldjén.
 

A pohár metszett üveg,
fényét vesztve, fáradt átlátszóság,
mint mesékben a pásztortüzek,
rétabroszon asztaldísz a jóság,
és megtartó erő, fényvisszaverő,
s minden csillámlása,
versben jelenik meg, hogy más is lássa!
 

Amire tulajdonképpen
mindig is vágytunk,
Istenhez való hasonlóságunk
a teremtés, az alkotás maga,
mert ugyanaz ma is a születés csodája,
ugyanazt látja az égbolt minden csillaga.