A család által kiadott gyászjelentés élén ez az írott Ige áll: „Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet" (Jób 10, 12). Majd az ezt követő szöveg (amelyet teljes egészében idézünk) adja tudtul a hírt: "Fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva tudatjuk, hogy dr. Regius Ferenc háziorvos, a pomázi református gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka 2021. május 14-én, 87. évében hazatért Megváltó Urához. Megemlékezés Szerettünkről 2021. június 9-én 14 órakor a pomázi református templomban lesz. Hamvait június 9-én 11 órakor helyezzük örök nyugalomra a szigetmonostori református temetőben. A gyászoló Család".
Amilyen hitvalló és hálatelt Regius Ferenc igéje, olyan bizonyságtevő volt az élete is. Azon ekklézsia- és gyülekezet vezetők közé tartozott, akiknek teljes élete: szavai, cselekedetei, szolgálatai, áldozatvállalásai hitelesítették Krisztus-követését. Hangsúlyozhatnánk bibliás, literátus és tanítói felmenőit, avagy a 441. református dicséret szövegíróját: Regiusz Király Jakab (1623-1690) ősét, de nem szükséges. Ugyanis Regius Ferenc életműve önmagában is megáll. Példaértékű volt és kisugárzó. Így ismerték őt város- és megye-szerte, az Északpesti Református Egyházmegye gyülekezeteiben és azon túl is. Ezért is adjuk közre Nyilas Zoltán lelkipásztor-esperes megemlékezését e nagyszerű, puritán, hiteles keresztyén emberről. Emléke legyen áldott!
„Ó, lásd te porszem az Úr csoda művét. Ó, nézd, mi szép a föld az ég! Az Úrról szólni az ajkad ne szűnjék. Mert Ő az Út a Kezdet, Vég!” (Beethoven, Isten dicsősége)
Teremtő Istenünk 2021. május 14-én magához szólította gyülekezetünk tiszteletbeli főgondnokát, városunk díszpolgárát, hűséges szolgáját, Regius Ferencet.
Feri bácsi számunkra a pontosság, megbízhatóság és hitelesség példaképe volt. Hitvalló – erdélyi származású (Szászrégen, Marosújvár) – református tanító családban született 1934. június 17-én Budapesten. A tahitótfalui református templomban 1958. július 5-én kérte Isten áldását Szabó Júliával kötött házasságára. Urunk két gyermekkel áldotta meg őket. Településünk életében gyógyító szolgálatát 1958-ban a Munkaterápiás Intézetnél kezdte. 1984. február 19-től egyházközségünk főgondnoka volt. 2006. január 1-jétől pedig tiszteletbeli főgondnoka lett.
„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon” – olvassuk Isten igéjében (1Kor 4,1-2).
Regius Ferenc életén láthattuk, Isten elhívta őt a vele való közösségre. Találkozott az élő, hűséges Istennel, aki Jézus Krisztusban szeretetét megmutatta és hozzánk közel hozta. S aki Urunkkal kapcsolatba kerül megkapja az Ő hűségét ajándékba! Így Feri bácsit a hűséges Isten hűséges emberré formálta.
[[paginate]]
A Bibliában a sáfár egy olyan vagyonkezelő volt, akire a gazda pontos utasításokkal egészen nagy értékeket is reá bízott. A feladathoz természetesen felelősség is kapcsolódott. Regius Ferenc sáfár volt. Nagy ajándékot kapott, melyet hűséggel forgatott. Láthattuk mindezt családjában, orvosi hivatásában, gyülekezetünk életében és a klasszikus ének- és zene szeretetében.
Hűségét láthattuk házasságában: a szó szoros és átvitt értelmében is összeforrt élete feleségével, Júlia nénivel. Szinte nem is volt olyan pillanat, mikor ne együtt és egynek láttuk volna őket a hétköznapokban és istentiszteleteinken. Ez az erős kapcsolat adott erőt az örömök megsokszorozódásához és a terhek elhordozásához.
Hűség az egyházon kívüli szolgálatban: 80. születésnapján Feri bácsit templomunkban köszöntve az irgalmas samaritánus történetét olvastuk fel. Annak példáját, ahogyan az ember odahajol bajbajutott, beteg embertársához. S bár tudjuk, az irgalmas samaritánus valójában Jézus Krisztus, de a történet arra tanítja a mindenkori embert, hogy ő is, Ura példájához hasonlóan cselekedjen. Feri bácsi évtizedeken keresztül így is tett. Szinte nincs is olyan pomázi család, ahol orvosként ne gyógyított, ne segített volna.
„Nehéz idők bátor hitvallója volt”. Hűséges volt Krisztus ügyéhez. Lónyays diákként hűséges volt szeretett református anyaszentegyházunkhoz. Hűséges volt a pomázi református gyülekezethez.
S végül, hűséges maradt haláláig a Szentet dicsérő énekhez. Szinte magunk előtt látjuk, ahogyan Psalmus kórusunkat vezényelte, s a gyülekezeti énekeket vezette. A legutóbbi időkben, nagy ünnepeken, mikor templomunkban megszólalt az orgona és hangzott a zsoltár, szeme könnyfátyolban dicsérte Urát. S így is ment el közülünk. Átvirrasztott, imádságos éjszakán át kristálytiszta hangon énekelte a Bárány énekét, Zsoltárt, dicséretet, Hallelúját.
2021. június 9-én a boldog feltámadás reménysége alatt vettünk tőle búcsút – a fent idézett korinthusi ige üzenetét hirdetve – a szigetmonostori temetőkertben, majd megemlékeztünk róla Lukács ev. 10,25-37 verseire támaszkodva a pomázi református templomban.
„Az igaznak az emlékezete áldott” (Péld 10,7).
Nyilas Zoltán