Tartalmazza a most megjelent új fordítás a kánonokat elfogadó Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat (1646) végzéseit és a majdnem fél évszázaddal korábbi Ruber-féle törvényeket is. Tekintsük át a kötetet időrendben, aztán firtassuk, miért szükséges újrafordítás; egyáltalán hogyan szabályozták egyházunkat a neves, igazhitű református püspök (így nevezi magát, ez azt jelenti, hogy helvét hitvallású, református), Geleji Katona István korában, és adódik-e ebből jövendőbeli tanulságunk.

Tasnádi Ruber (Veres) Mihály (ca. 1575–1618) püspöki tisztségre választása után, 1606-ban, írásba foglalta a pontosabban megnevezetlen „régi egyházi törvénykönyv” nyomán, mely törvények érvényesek Erdélyben. Jóváhagyta 46 kánonát a Zsinat Marosvásárhelyen. Nem jelent meg. Buzogány Dezső három kéziratból kiadta (Görgény, Küküllő. Székelyudvarhely). Soká élt a kéziratos keletkezés és terjedés. Minden püspöknek foglalkoznia kellett azzal, hogy mely törvények vannak érvényben, sok kéziratos adalék eltűnt, megsemmisült. Szinte minden megszegett rendelkezést pénzbírsággal sújt a Canones Ruberiani. Mai szóhasználathoz igazodik az új fordítás, hogy a mai olvasó magáénak érezhesse az egykori mondanivalót. Előbukkan a csúszópénz és protezsálás (XXXIX. kánon); majd a már aligha ismert örömlány (XXXI. kánon). Elhurcoltak nőket is a török időkben, a férj általában öt évig volt köteles várni, akkor újra megházasodhatott, de ha később kiszabadult előbbi felesége, házastársát el kellett bocsátania, és az előzőt visszafogadnia. Hivatalosan is más jelentése van ma az élettárs szónak, nem alkalmas a ’előző házastárs’ értelmében (XXIX. kánon). Minden hivatkozott bibliai verset olvashatunk a 2014-es protestáns fordítás szerint jegyzetben, nem csak a megjelölt helyet. A Geleji-kánonok jegyzeteiben legtöbbször csak a hely van meg. Nem ártott volna a mai olvasó kedvéért mindenütt a bibliai idézet, fejből kevés bibliai idézetet tud korunk olvasója, illetve sokan nem a 2014-es fordításhoz szoktak.

[[paginate]]

Térjünk rá a Geleji-kánonokra. A latin eredeti részletes könyvészeti leírása: RMNy 2260. Egyházi törvényeket ki és hogyan állapíthatott meg? Soha nem maga a püspök, még az esperes sem szabályozhatott testületi megegyezés nélkül a saját kerületében. Feltűnő vonása ez a Geleji-kánonoknak. Fejedelmi összehívásra és elnökléssel ülésezett a zsinat 1646-ban, erre a Tisza minkét partjáról hivatalosak voltak a testvér kerületek. Kiterjedt a fejedelemi hatáskör az egyházkormányzásra is, lévén supremus episcopus rangja. Hasonló rangja volt a református Pfalzban is a fejedelemnek; elvileg a finn államelnök mai napig ennek birtokosa. Az 1646-os zsinat megbízásából fogalmazott száz kánont harmincnyolc cím alá sorolta Geleji Katona. Ezeket, előzetes egyeztetés után, megvitatták, megjelenése előtt Kolozsvárott, két egymást követő évben Gyulafehérvárott, végül Marosvásárhelyen. Bőven kínál tehát témát a későbbi kornak ez a Nemzeti Zsinat. Egyben kötelezi a református tudományosságot a Geleji Katonával kapcsolatos vélekedés szélsőséges megnyilvánulásainak megrostálására. A fordító előszavának méltató sorai megtették itt is az első lépést.

Állandóan bajlódott Geleji Katona iskolák, tanítók, egyházközségek, templomok, prédikátorok és felekezeti villongások ügyeivel, hivatalból, utazott és vizitált. Erről a pásztori gondoskodásról írásos emlék csak hiányos levelezésében maradt. Ott van azonban a sok-sok részletre kiterjeszkedő megfogalmazás mögött. Voltak kevésbé tudós, hanyag, kereskedéssel, vásározással törődő, prédikálást és katekizmust hanyagoló prédikátorok és iskolamesterek is, sőt, némelyek más foglalkozást választottak, cserben hagyták gyülekezetüket.

Emleget gyülekezeti énekeskönyvet, Szenci Molnár zsoltárkönyvére is utal a XCVIII. kánon, valamint a graduálra, illetve a graduálos szertartásra. Ezek nem világosak a mai olvasónak az utóbbi századok során elhomályosodott ismeretek és a sivár szertartási gyakorlat miatt, a fordítónak sem mindenütt ismertek. Sokan nem tudják például azt, hogy Erdélyben csak Geleji Katona halála után jó harminc esztendővel jelent meg először református gyülekezeti énekeskönyv, a lőcsei énekeskönyv új kiadása. Akkor miből énekeltek Geleji Katona korában? A debreceni, váradi, lőcsei kiadásokból. Lőcsén jelentek meg először hazai földön Szenci Molnár genfi zsoltárai; ezek 1608-tól 1805-ig benne voltak minden magyar Bibliában, például 1612-ben és 1645-ben; tehát aki szerezhetett Bibliát, annak volt zsoltárkönyve is.

Ágendáskönyvet sem említ a kánon, jóllehet megjelent Váradon 1643-ban a Paksi K. György-féle (RMNy 2043), a Milotai Nyilasé meg Kolozsvárott 1621-től (RMNy 1251). Geleji Katonát megbízta a Zsinat, hogy az egyes szertartás-fajtákat mellőző Ágendák helyett újat szerkesszen. Sajnos, tartalmáról nem maradt följegyzés. Nem hasonlíthatjuk a Samarjai Máté Jánoséhoz (Lőcse 1636, RMNY 1654). A kánonok megjelenési évében elhalálozott a püspök, és a vészterhes időkben nem volt folytató. Annyit gyaníthatunk, hogy nem véletlenül sorolta, mi nincs meg a törvényekben, amit az Ágendában talál a prédikátor. Geleji Katona az Öreg graduál kiadója és szerzőtársa volt, így nem mellőzhetjük a graduálos szertartási gyakorlatot. Egyes puritánok rosszallották, illetve a XVIII. század elejétől egyházunk tiltotta a reformáció első két századának istentiszteleti formáit, az énekes könyörgéseket, a primát és vesperát. Semmit nem tudtak ezzel kezdeni az egyháztörténészek; úgy tettek, mintha soha nem is létezett volna ilyen református templomban.

A vészterhes idők miatt a normatív Ágenda tehát odaveszett. Erre nem csak előszavában utalt Geleji Katona, a századik kánon után is hozzáfűzte, hogy az istentisztelet rendjét és részleteit nem tartalmazzák az egyházi rendelkezések, ezért kell Ágendát szerezniük a prédikátoroknak, a Bibliával együtt. Nem nevezi meg, hogy milyet, de fontosságát méltatja.

[[paginate]]

Kell-e szabályoznunk azt, ami nincs? Úgy tekintette a XIX. század óta a gyakorlati teológia és az egyháztörténet, hogy megszűnt az a szertartási gyakorlat, amit az Öreg graduál megtestesített. Akkor miért foglalkozott vele több zsinat, és miért alkotott róla kánont? Tudniillik a kántorokról és tisztségükről szóló XCVIII. kánon szerint: „mondják előre a kórusnak, sőt az egész közösségnek azon […] énekeknek a szövegét, […] mind a templomban, mind a temetésen, a bevett énekeskönyvből,” ezt olvassuk a fordításban. Mintha szavalnia kellene a kántornak, például a 116. zsoltárt, utána aztán elénekelné a gyülekezet. Vagy úgy képzeli több mint három évszázaddal később a fordító, hogy a mai szokás szerint értelmezhető az egykori szertartás, mikor például temetési menetben a kurátor soronként elkiáltja a rögtönzött éneket, aztán a vonulók eléneklik valamelyik ismert dallamra. Nem erről van szó. Felelgetős, responzórikus műfajokra utal a praecinant. Azaz a himnusz első sorát a kántor énekli (vagy vele a diákok liturgikus énekkara), a második sortól folytatja a teljes gyülekezet. Ugyanígy hangzik el a himnusz és a canticum között a párverses versiculus. Hasonló a responsorium breve is, az antifónát is teljes terjedelmében ismétli a közösség az előéneklés után. Jegyzetet találunk retorikai fogalmakról az új fordításban, ez hasznos, de az efféle megnevezések, mint articulato, modica, voce clarione, vocis flexione, modulationeque mind a gregorián helyes, értelmes, érthető és a szent témához illő átélt előadására, recitálására vonatkoznak, nem szavalásra vagy többszólamú összhangzásra. Okát érthetjük, ma is alig érthető, mit énekel  némelyik énekkar, rosszul artikulál, elnyeli a mássalhangzókat. Az új fordításban éppen úgy elsikkad a magyar nyelvű gregorián, mint a XIX. századiban.

Presbiteri rendszerünk és puritánjaink miatt mai napig él Geleji Katona elmarasztalása. A fejedelemség nem tartotta akkor létrehozhatónak, de a Zsinat nem ellenezte, van is kánon róla, a XCIX. Nem volt a presbitérium ellensége Geleji Katona sem. Személyiségbeli eltérések, nem pedig a jó kezdeményezések voltak a zsinatot megelőző zavargás fő okai. A puritánok az utóbbi évtizedekben ismételten vizsgálat tárgyai voltak. Közöttük volt szélsőséges is és önkényeskedő, tehát itt sem a tartalmi érték, hanem a testület és egyén szembenállása, valamint a társadalmi rend, mai szóval az államforma és a bele illeszkedő egyházi rend felbolygatása, ellenzése a kérdés. A kegyességi hatások azonban beleépültek a korabeli társadalomba. Nem ritkán a puritánság ellenzői is ugyanazt vallották. Itt is ideje van tovább lépnünk a csupa fekete és a merő hófehér minősítésen.

Református egyház és református fejedelem miatt ejtsünk még szót az államról és hatalomról. A kalapos király rendeletei és a ferencjóskás kor már nem tekinthette ezt úgy, mint a virágzó Erdélyi Fejedelemség idején. Mégis szükségesnek vélték a hajdani kánonok magyarra fordítását az 1881-es hazai egységes egyházszervezet létrejöttekor. A világháború után a református lelkész Tildy Zoltán rövid elnöksége nem adott lehetőséget további tisztázásra, megalapozásra; majd Kádár János és utódai regnáltak, hirdetve és munkálva az egyház megszűnését. Egyházi törvény és törvényalkotás minden korábbitól függetlenült. Református gyökereinket újból keresnünk kell, mert a reformáció korában elfogadott rendből sok elveszett. Az úrvacsorához bocsátás, vagy eltiltás, prédikátori tisztségként, és egyházi fegyelmezésként megszűnt. Az előkészítő bűnbánati istentisztelet egykor szombat este volt. Az egyházfegyelemnek az a vonása sem érdektelen, hogy a köztörvényes bűnösöket az hatóságnak kell átengedni. Az időleges kizárást, felfüggesztést minden esetben azzal a reménységgel és elkötelezéssel szabja ki Geleji Katona, hogy bűnbánatot vár, a bűnös megjavulását, és ha így történik, feltétlen visszafogadását is kiköti.

Serkentsen sokakat további kutatásra és meggondolásra a Geleji-kánonok új fordítása!

Fekete Csaba