Jó kezdeményezés volt 2007-ben az Ars Sacra fesztivál útrabocsátása, az a törekvés, hogy minden év szeptemberében a szent művészetekre irányuljon a figyelem.  Idén, a XIV. Ars Sacra fesztiválon – a vírus miatti korlátozások ellenére is – több mint 400 kulturális rendezvényt kínáltak a szervezők, szerte az országban. A Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7) mottóval ének-. zenei-, képzőművészeti-, építészeti-, filmes-, irodalmi- és egyéb kulturális rendezvények hirdették a keresztyén művészetet, a társadalomra gyakorolt jó hatását, minőségét. A budapesti B.Tóth Klára képzőművész Lehajlás a Földért című kiállítását rendezte meg. A címadó mű az embervilágért lehajló Krisztust állítja középpontba és a kiállított további 46 festmény és grafika is a szakralitás jegyében született. Kézenfekvő tehát a kérdés, mit is jelent a keresztyén művészet? Stílust? A művész hitét? A témaválasztást? Ezeket együtt, vagy valami egészen mást?

– Saját vizualitásommal megragadok egy belső képet, amely egy gondolat-látványban jelenik meg, hozza magával a kifejezési módot is, hogy vers vagy kép szülessen meg majd belőle. Ezt a belső képet, mint egy embriót hordozom, érlelem magamban.  Kihordom a képeimet, verseimet, és amikor itt az idő, azok megszületnek. Minden művészet szakrális. Üzenetnek tartom az alkotást, amely azért adatott, mert azt nekem el kell mondanom, meg kell festenem. A nézőtől nem várok el kifejezetten szakrális látást, konvencionális vallásos tárgyú képeket nem is festek, de az kell, hogy a néző lásson bele abba, amit az alkotó – jelen esetben én – érez.

– Itt több festményen is a mozgás, sőt a hanghatás áll a középpontban.  Merész vállalkozás megfesteni a mozgást és a hanghatásokat.

– A mozgásfázisok érdekelnek. Több mozgásfázis egymásba csúsztatva, a lehajló Krisztus jelenidejüségét is kifejezheti. Jézus Krisztus most is lehajlik a világhoz. Hanghatások ábrázolásakor a templomtorony harangjait mozgatom fázis-elcsúsztatással, a harang hívó szava is üzenet. „Az utcanép apoteózisa” című festmény a fölemeltetésünkről szól. Lehetőségünk ez. Isteni ajándék. Az emberek, mielőtt fölemeltetnek, szétesnek. De látható a két út, élet-halál, lefelé-fölfelé, fölbomlás, lehetőség – ha akarom. Jézus Krisztus mindenkinek fölkínálja! Indirekt módon közvetítek, nem hagyományosan. Lehet, hogy a nézőnek most talán semmit sem mond. Krízishelyzetben viszont beugrik – lehet fölfelé is haladni!

 

^{Lehajlás a Földért (olaj, vászon, 50 x 70 cm, 2019)}    

                 

    ^{Kereszthalász (toll, színes ceruza,  30 x 21 cm, 2007)}

[[paginate]]

– A Baár-Madas Református Gimnáziumban 16 évig tanított rajzot és művészettörténetet – többnyire református fiataloknak. Nyaranta pedig Kisorosziban festőtáborokat szervez és vezet, már 24 éve, ahová eleinte gimnáziumi tanítványai jártak, később pedig már mindenhonnan jönnek. Mi a kisoroszi festőtáborok népszerűségének titka?

– A plein-air festészethez pompás helyszín a kisoroszi Dunapart. Maga a szó is a szabad levegőn való festést jelenti, ahol a fények-árnyékok váltakozása sokat hozzátesz a látványhoz. Ugyanazt megfesteni a reggeli fényekben és az esti szürkületben, igazán izgalmas feladat és a művésznek tanulási, elmélyülési lehetőség. Festészet, szobrászat, animáció, vers, japán tustechnika zenére, linómetszés, batikolás, kerámiaműhely, mind-mind előfordult már a táborban. A tanításban képzőművész családtagjaim segítenek. Sok tanítványom jutott be a képzőművészeti-, illetve iparművészeti egyetemre a szakmai fejlődés nyomán. Fontos az is, hogy keresztyén táborról beszélünk, lelki beszélgetések, imák, a szeretetteljes légkör vissza-visszahozza a tanítványokat.

– B.Tóth Klára végzettségét tekintve festő-restaurátor művész. A restaurálás többnyire fizikailag is nehéz, amikor például egy barokk templom mennyezetét kell a magasban, természetellenes testhelyzetben föltárni. De izgalmas, és igazán értékmentő munka. Korabeli technikák, anyagok, ma már nem is használt vegyszerek ismerete okán, a restaurátornak gyakran alkimistává, kortörténésszé, kőművessé és még ki tudja, mi mindenné kell válnia munkája során.

– Az értékmentés csodájához még a hajdani művésszel való személyes kapcsolat is hozzátartozik. A restaurálandó műtárgy kordokumentum. Hordozza annak a kornak stílusjegyeit, amelyekből az idő múlásával már egyre kevesebb lesz. Amikor restaurálunk azt a régi kort is mentjük. Tisztelettel adózom a hajdani alkotók előtt. Gyakran dolgozom együtt fiammal, Borda Mátyással, aki szobrász-restaurátor művész és többnyire barokk oltárokon dolgozik, például a Mátraverebély-Szentkúti kegytemplom oltárán, de restauráltam a budapesti János Pince „János vitéz” című pannó-sorozatát, a Debreceni Református Kollégium freskóit, a Baár-Madas Református Gimnázium „Nő a magyar történelemben” hat képmezőjét, de restauráltam a gödöllői Grassalkovich kastély barokk színházában, a Keleti pályaudvar Lotz-csarnokában is … hogy csak néhányat említsek munkáim közül.

^{Az utcanép apoteózisa (olaj, vászon, 2015)}

[[paginate]]

– Ne maradjon ki beszélgetésünkből az irodalom sem.

– Ahogyan a festmények születésénél említettem, éppen olyan a költészet is. Feszít a mondanivaló, megfogan, érlelődik, majd formát ölt. Ebben az az izgalmas, hogy milyen formát ölt. A versíráshoz – amely amúgy kemény munka – az ihlet mellett előképzettség is kell.  Magam is elsajátítottam a költészet tanulható részét, hogy biztosabb legyek – meg persze a megmérettetés miatt is. Bár kamaszkorom óta írok prózát meg verseket is, de hosszú, lappangó évek után, 2003-ban jelent meg először verseskötetem – eddig két önálló kötet –, de továbbiak várnak kiadásra. „Pecséthordozók” címmel keresztyén esszékötetem is megjelent néhány éve. Ahol élek, egy kerületi irodalmi műhely tagja is vagyok, négyen alkotjuk ezt a műhelyt, vers-estjeinkre meglepően sok, akár 100-150 ember is eljön. Jó érzéssel nyugtázzuk, hogy a mai kulturális térben is van igény ezekre az estekre.

– A megmérettetésről szólva pedig jó érzéssel beszél arról, hogy milyen jó műfaj a verspályázat. A feladat izgalma kihozza a költőből a verset. Az Aquincumi Költőversenyen – ahol korábban már többször is szerepelt a díjazottak között – legutóbb, 2020 őszén, bronzzal ékesített babérkoszorút nyert. Ugyanott, megnyerte az epigramma versenyt, harmadik versével pedig Dúzsi Tamás jeles borász különdíját, a különleges borválogatást is ő vihette haza. Eközben egy hihetetlenül érdekes köteten is dolgozik.

– Édesapám Tóth József, a kisoroszi református gyülekezet lelkipásztora volt, én tehát ott töltöttem gyermek- és ifjúsági éveimet, így személyesen is részese voltam a kisoroszi történeteknek. A „Művészkolóniák Kisorosziban” egyelőre munkacímű köteten dolgozom – mondhatni már évek óta. Hihetetlenül érdekes és izgalmas művésztársasági élet alakult és folyt Kisorosziban a ’60-as évek második felétől. Festők, írók, költők, színészek találkozóhelye volt itt, nagy viták, jó szellemi miliő, Mészöly Miklós, Polcz Alaine, Nagy B. István,  Sváby Lajosék, Nádas Péterék, Csomós Mariék …, és miközben elkezdtem földolgozni történeteiket, egyre mélyebbre ásva az időben, egyre távolabbra mutató nevek, történetek kerültek elő, a kutatómunkát így nem bírom abbahagyni. 1896-tól itt dolgozott Újváry Ignác, a Feszty körkép egyik jeles festője, Lotz Károly tanítványa, aki vendégül látta azokat az élvonalbeli magyar festőket, akiket a müncheni akadémikus festészet nem elégített ki, és Párizsba utaztak „friss levegőt” szívni. Ők Kisorosziban a falu emberein, tájain próbálták ki a legfrissebb nyugat-európai irányzatokat, az impresszionizmustól a Vadakig mindent, és vitték az országos tárlatokra. Így a korabeli ábrázolásokat, viseletek, épületek látványát is megmentették az utókornak, egyszóval hihetetlenül izgalmas és mozgalmas korról születik majd – amennyire lehetséges – alapos leírás.

2021 december végéig meg kell, hogy jelenjen ez a kötet, de előtte még további tárlatok, sőt talán egy újabb Ars Sacra kiállítás is vár B. Tóth Klárára, meg tavasszal a Debreceni Nagytemplom kiállítótermében egy családi kiállítás.

Gimesi Zsuzsa

(B.Tóth Klára 1955-ben született a kisoroszi református lelkészcsalád hatodik gyermekeként. 1982-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán. Táblaképek mellett középületek falképeit is restaurálja. Önálló képzőművész alkotó, 1993 óta rendszeresen kiállító művész.  Művészetét költészetben és prózában is kifejezi. Többek között a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Restaurátor Kamarának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületének, az Újpesti Művészek Társaságának tagja, valamint alapító tagja a Rákospalotai Művészeti Egyesületnek és a Greguss Galéria és Alkotóműhelynek. Budapesten él.)