Köszönve a megtiszteltetést hadd fejezzem ki hálámat rövidséggel: csupán néhány pontot szeretnék említeni, amelyeknek mindegyikéről hosszú ideig lehetne beszélni, illetve mindegyikük jelentőségét a mai napig érdemes fontolgatni.

1) A Bibliatársulat (korábban Bibliatanács) és az Új Fordítású Biblia szorosan kapcsolódik, hiszen az első határozatok egyike volt az új fordítás elkészítése – Pákozdy László Márton javaslatára – Ravasz László akkori elnök magánvéleménye ellenében. Ez a grémium kezdettől fogva ökumenikus volt, a szónak legnemesebb értelmében, ui. teljesen mentes volt attól, amit mi „ökumenika” címszó alatt tanultunk: az akkori kormányzat által sulykolt egyházpolitikától. Ez igen jelentős, hiszen én még emlékszem azokra a félelmekre, hogy az új fordítást is át fogja hatni a kommunizmust kiszolgáló egyházpolitika; nem: talán kevés intézménynek sikerült teljesen függetlennek maradnia, s ez bizonnyal jót tett a készülő fordítás minőségének.

2) A Bibliatanács mindvégig meg tudta őrizni a szoros együttműködést a nemzetközi közösséggel, mind kiadó politikájában, mind pedig a fordítás szakmai kérdésében. Természetesen itt hálával tartozunk a Bibliatársulatok Világszövetségének (UBS), hiszen anyagi, technikai és szakmai segítséget nyújtottak A bibliakiadások kapcsán nem minden csodálat nélkül mondhatjuk, hogy a legnehezebb időben sem volt Magyarországon hiány Bibliában, sőt az elszakított területek súlyos bibliahiányát is tudtuk enyhíteni az 1980-as években. Utólag nézve az ideológiai elnyomás idején mindez az Úristen csodája volt! Intézményünk a vasfüggöny idején is híd volt Kelet és Nyugat között, s lehetővé tette, hogy világszínvonalon dolgozzanak a munkatársak – aminek gyümölcsét nyilván a bibliaolvasók élvezhették.

3) S ezzel már a konkrét szakmai kérdésekhez érkeztünk el. Az Új Fordítású Biblia kapcsán azok is elismerték, akik a korábbi Károli-revíziókhoz érzelmileg viszonyultak, hogy exegetikailag hatalmas előrelépést jelentett az 1975 karácsonyára megjelent fordítás. Emlékszem még, ahogy a fordítók nyelvterületekre nézve felosztották az összes általuk elérhető kommentárt, s a legmodernebb bibliakiadásokat, ill. legújabb bibliai szótárakat és konkordanciákat használták a munka végzéséhez – arról nem is beszélve, hogy valamennyi párhuzamosan készített modern fordítás megoldási kísérletét mérlegelték. Én személy szerint is hálás vagyok azért, hogy olyan nagy emberekkel találkozhattam a Bibliatanács által szervezett szakmai megbeszéléseken, konferenciákon, s fordíthattam előadásukat, mint pl. Eugene Nida, Jan de Waard, vagy Ulrich Fick. Szükségtelen részletezni, hogy mennyi mindent lehetett tanulni tőlük!

4) Aki a modern fordítási elméletek alakulására tekint vissza, az rögtön láthatja, hogy 1948 után szinte robbanásszerűen fejlődtek a nézetek és technikák egyaránt. Az új fordítás elkészítése során a fordító atyák ezt az utat is végigjárták, amely utat talán az időközben megjelent próbafordítások, ill. a fordítók jegyzetanyaga jól láthatóan dokumentál. A végeredmény mögött egy óriási tanulási folyamat volt, s mindez egy olyan korban, amit aligha nevezhetünk a magyar nyelvű bibliatudomány aranykorának! A történeti érdekességen túl azonban sokat jelentett, hogy megtanultuk (s remélem, tudjuk is): a bibliafordítás nem egyszeri munka, nem „rush work”, hanem folyamat – ezt tükrözi, hogy 1975 óta két revízió is megjelent, s remélhetőleg a jövőben is ébren tartja azt a gondolatot, hogy a Biblia érthetővé, s mindenki számára hozzáférhetővé tétele állandó feladat.

[[paginate]]

5) Az exegetikai munkán túl ki kell emelni, hogy az Új Fordítású Biblia a magyar nyelvtörténet és az emelkedett, mégis közérthető magyar nyelvhasználat vonatkozásában is tudatos munka volt. Kiemelendő itt maguknak a bibliafordítóknak a tudatossága éppúgy, mint kimagasló nyelvi felkészültsége, de hálásan emlékezhetünk meg azokról is, akik kifejezetten magyar nyelvi szempontból kísérték figyelemmel a fordító munkát (B. Lőrinczi Éva nyelvész, Szabó István magyar-latin szakos gimnáziumi tanár, a Debreceni Református Gimnázium igazgatóhelyettese). Mindez olyan közegben, ahol a nyelvi változások felgyorsultak – szerény személyem ezt rohamos nyelvromlásként élte meg. Jó arra figyelnünk, hogy ez a folyamat nem hogy megállt volna: tovább halad előre, s talán még gyorsabb tempóban. Minden esélyünk megvan arra (pozitív és negatív értelemben egyaránt), hogy ma is a szép magyar nyelv vonatkozási pontjaként tekintsenek a Bibliára, ha nem is olyan mértékben, mint Károli fordítására, de annak méltó utódjaként tarthassák sokan nyilván ezt a fordítást.

6) 1975 végén a kor technikai fejlettségéhez képest hihetetlen gyorsan, könyvészetileg a legmagasabb szinten, s rendkívül olcsó áron jelent meg az Új Fordítású Biblia – ezzel nem kis kihívást intézve az utókorhoz. Talán itt meg szabad említeni a Bibliatársulatok Vilgszövetsége, valamint magyar részről az Egyetemi Nyomda, s talán név szerint is Tóth Károly és Tarr Kálmán hozzájárulását. Mind a nyomtatás, mind a terjesztés munkája példaadóan működik azóta is; a Bibliatársulat jelenlegi működése a jelenlévők számára nyilván ismert, s látható, hogy az elődök nyomdokait hűen követi. A részletek persze a jelenlévők kezében (és nyilván szívén is) vannak, s én szorítkozhatom az örömöm kifejezésére: a magyar könyvpiac többrendbeli megrázkódtatása a bibliakiadáson egyáltalán nem látszik. Ha jól látom, az elmúlt évtizedek sikeresen ötvözték a nemes tradíciót és a modernséget: megmaradt a Brit és Külföldi Bibliatársulat által javasolt és a bibliaolvasók körében megszokott forma, de megjelentek külön füzetben az apokrifek, jelent meg magyarázatos Biblia, s a kéthasábos tördelés mellett jelent meg egyhasábos formátum is. Kívánom, hogy a régi és új egysége maradjon ilyen harmóniában továbbra is!

7) Úgy illik, hogy a hetedik pont „gonosz” legyen! Jól tudom én is, hogy a bibliafordítás csaknem három évtizede nem volt népünnepély; nehéz munka volt, sok buktatóval és vitával, sőt összeveszésekkel is. Ha nem is mindent, de majdnem mindent tudnék erről is mondani; úgy tudom, hősi halottja is van a bibliafordításnak. Ezek azok, amik elmúltak; a fordítás maga, s a bibliafordítás során szerzett tapasztalatok megmaradtak – az áldás pedig állandó rajta! Hogy ez miként lehetséges? „Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolatom a ti gondolataitoknál” (Ézs 55,9). – Mi valamennyien elmondjuk, s remélem, gyakoroljuk is, az Úri imádsággal: „Legyen meg a Te akaratod”. Bibliatársulatunk működésében is!

Végezetül, mintegy függelékként, álljon itt néhány példa az 1975-ben megjelent Új Fordítású Biblia munkájára, más fordításokkal összehasonlításban. Az összehasonlítás kedvéért idézem a King James Version angol fordítását (KJV), Luther Márton német fordítását (L), az 1908-as Károli revíziót (K), ill. a Szent István Társulat fordítását (SZIT). Három szempontot ajánlok az Olvasó figyelmébe: a nyelvi szépség, a liturgiai alkalmasság és az exegetikai pontosság szempontjait – a továbbiakban a kiértékelés a mindenkori bibliaolvasó dolga!

[[paginate]]

Példa a nyelvi szépségre

4Móz 21,17-18a

ÚF1975: Akkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát! Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát.
KJV: Then Israel sang this song, Spring up, O well; sing ye unto it: The princes digged the well, the nobles of the people digged it.
L: Damals sang Israel das folgende Lied: Steig auf, Brunnen! Singt über ihn ein Lied, über den Brunnen, den Heerführer gruben, den die Edlen des Volkes aushoben mit dem Zepter, mit ihren Stäben.
K: Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki! Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal.
SZIT: Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: „Törj fel víz! Zengjetek dalt róla! Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!”

Ézs 5,7

ÚF1975: Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, s lett kiáltó gazság!
KJV: and he looked for judgment, but behold oppression; for righteousness, but behold a cry.
L: Er hoffte auf Rechtsspruch - doch siehe da: Rechtsbruch, und auf Gerechtigkeit - doch siehe da: Der Rechtlose schreit.
K: és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!
SZIT: Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.

Példa a liturgiai használatra

2Sám 5,8

ÚF1975: Mindenki, aki öli a jebúsziakat, nyomuljon a csatornához!
KJV: Whosoever getteth up to the gutter, and smiteth the Jebusites.
L: Jeder, der den Schacht erreicht, soll die Jebusiter erschlagen.
K: Mindenki, a ki vágja a Jebuzeusokat, menjen fel a csatornához.
SZIT: Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol…

Példa az exegetikai munkára

Ézs 1,18

ÚF1975: Ha vétkeitek skarlátpirosak, lehetnek-e fehérré, mint a hó, ha vörösek, mint a bíbor, lehetnek-e fehérré, mint a gyapjú?
KJV: though your sins be as scarlet, they shall be as white as snow; though they be red like crimson, they shall be as wool.
L: Wären eure Sünden auch rot wie Scharlach, sie sollen weiß werden wie Schnee. Wären sie rot wie Purpur, sie sollen weiß werden wie Wolle.
K: ha bűneitek skárlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
SZIT: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Karasszon István