Féja Gézát a Felvidék adta a magyarságnak. 1900. december 19-én a történelmi Magyarországon, a Léva melletti Szentjánospusztán látta meg a napvilágot. Az alsó társadalmi rétegek felemeléséért küzdő népi író régi köznemesi család sarja, az Árpádok koráig, a XIII. századi Rák nemzetségig tudta visszavezetni a családtörténetét. Ősei közé tartozik a vértanú Kuruc Feja Dávid, a Thököly-féle Habsburg-ellenes felkelés idején Kassa város főbírája. Római katolikusnak keresztelték Féja Gézát, ám a kuruc-protestáns rebellis szellemiség határozta meg gondolkodásmódját. Nagy traumát jelentett számára a történelmi Magyarország feldarabolása, még a trianoni békediktátum előtt, 1920-ban települt át a csonka haza fővárosába, Budapestre.

Első felesége, Farkas Gizella Bácskában, Csantavéren született. 1930. október 27-én ő adott életet kicsi fiuknak, Endrének, a Féja-hagyaték jóval későbbi lelkiismeretes gondozójának. Az édesanya és feleség egy hónappal a szülés után meghalt. Második feleségével, Supka Magdolna művészettörténésszel 1938-ban együtt járták a visszatért Felvidéket.

A húszas évek végén és a negyvenes években a népi írók lapjaiba, Bajcsy-Zsilinszky Endre Előörsébe és Szabadságába, a Kelet Népébe, Sárközi György Válaszába, a Hídba, majd a Magyar Életbe és a Magyar Útba írta viharos cikkeit, tanulmányait. A Magyarország napilap munkatársa.

Híres szociográfiája, a Viharsarok 1937 márciusában jelent meg az Athenaeumnál, a Sárközi György szerkesztette Magyarország felfedezése sorozatban. Lázító társadalomrajzában Békés, Csanád és Csongrád vármegyék elszegényedett népéről, elmaradott szociális viszonyairól ír. Az erős társadalmi tagozódást, nyomort, kiszolgáltatottságot a valóságirodalom pontosságával feltáró, dokumentumértékű könyvét döbbenetes fényképek, szociofotók egészítik ki.

^{Balogh Ferentz felvétele}

[[paginate]]

A Viharsarok jobbító szándékú szókimondásának per lett a következménye. A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1937. október 14-én tartott főtárgyalásának jegyzőkönyvét a Márciusi Front jelentette meg. Bűnösnek találták Féja Gézát osztály elleni izgatásban és sajtó útján elkövetett, a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétségben. A könyv fellelhető példányait elkobozták, a szerzőt öt hónap fogházbüntetésre ítélték. A per megjárta az ítélkezés minden szintjét, végül Horthy Miklós kormányzó kegyelemben részesítette a „lázadó” falukutatót.

1937. március 15-én, Budapesten a Márciusi Front zászlóbontásakor a Nemzeti Múzeum lépcsőjéről ellenzéki írók mondták lázító beszédeiket, bár forradalmi helyzet nem volt. Zilahy Lajos, Féja Géza és Kovács Imre az 5000 fős demonstráció szónoka. A német veszedelemmel bátran szembenéző Féja Géza gyújtó hatású szónoklatában ismertette a magyar ifjúság két útját: „Beérheti a magyar feudalizmus és kapitalizmus morzsáival, de csinálhat történelmet is. Mi talán hamar elhullunk, de jönnek százak és ezrek a helyünkre, a magyar nép élére, amikor majd ismét lesz magyar március”. Kovács Imre felolvasta az ország demokratikus átalakítását, az általános egyenlő és titkos választásokat és földreformot követelő 12 pontot, köztük a harmadikutas Duna-konföderációs tizenkettediket. 

Az 1937. október 2-án és 3-án megszervezett Makói Találkozón megválasztották a Márciusi Front vezetőit, köztük Féja Gézát. A Makói Kiáltványt öten írták alá, ezért a „vétkükért” mind az öten bíróság előtt feleltek. Sorstársaihoz hasonlóan Féja Géza is vállalta társszerzőségét. A Márciusi Front indulásától egy bő esztendőn keresztül jól szervezett, progresszív szellemi mozgalom volt. Féja Géza mindvégig részt vett a közös küzdelemben.

1938 májusának első napjaiban megszervezte az írók, művészek, tudósok tiltakozását az első zsidótörvény ellen. Ő maga is igen sok aláírást gyűjtött.

1939-ben két könyvet alkotott. Egyet Dózsa Györgyről, egyet Móricz Zsigmondról. A Dózsa-felkelés előzményeit és következményeit is elénk tárta. Budai Nagy Antal kelyheseivel kezdődik a mű és Moháccsal végződik. Témaválasztása jelzi, hogy a 20. század Magyarországán sem zárta ki a forradalmat, mint megoldást. – A Móricz Zsigmond az írófejedelem fontosabb műveinek, irodalomszemléletének elemzése. Nem az a fontos, hogy realista-e vagy naturalista, hanem hogy igazmondó.

A Magyarországot újságíróként tudósítja az elszakított területek hazatéréséről, a felvidéki, erdélyi és délvidéki bevonulásról.

Féja Géza legjelentősebb könyvei közé tartozik háromkötetes irodalomtörténete: A régi magyarság (1937), A felvilágosodástól a sötétedésig (1942) és a Nagy vállalkozások kora (1943). A három kötet a negyvenes évek első felében Püski Sándor a Magyar Élet Kiadójánál jelent meg. Féja műve Szerb Antal Magyar irodalomtörténetével egyenrangú vállalkozás. Szerb Antal az európai hatást keresi és mutatja ki literatúránk századaiban. Féja Géza ennek az ellenkezőjét kutatja, fontosnak tartja keleti gyökereinket, a közép-európai népek irodalmaival való kölcsönhatást és mindazt, ami eredendően magyar. A két eltérő szemlélet nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

Féja Géza 1945-ben a szellemi (és a politikai) élet nyilvánosságából egy bő évtizedre kiszorul. Békéscsabán mint népkönyvtári őr megszervezte a városi könyvtárat. Művelt népi íróként sokat tett az elprédált kastélykönyvtárak ritka könyveinek megmentéséért.

Az 1956-os forradalom kitörését követően beszédet mondott a szabad Békés megyei rádióban: „Tudatom Békés megye népével, hogy a Duna völgyében csoda történt: nemzet született”. 1956. október 31-én Budapesten, a Városligetben, a Vajdahunyadvár udvarán részt vett a Nemzeti Parasztpárt (Petőfi Párt) újjáalakuló gyűlésén. Beválasztották a Petőfi Párt Szellemi Irányító Testületébe és megbízták az Új Magyarország szerkesztésével.

1957-től jelennek meg szépirodalmi művei, köztük önéletrajzának lírai hangvételű első kötete szülőföldjéről, Léváról: a Bölcsődal. Az irodalmi életbe való beilleszkedését hátráltatja, lassítja az MSZMP KB 1958-as népi írókkal szembeni elmarasztaló állásfoglalása. A Szabadcsapat című újabb önéletrajzi könyve a feltörekvő népi mozgalom megszervezését idézi fel keserves humorral, szatírába oldottan. A függetlenségi hagyományokhoz, a kuruc korhoz, az 1848-as forradalom szellemiségéhez a kádárizmus labancéveiben is hű maradt. Görgey és Kossuth képzelt vitájáról szóló, remek stílusban írt regénye a Visegrádi esték a legmaradandóbb szépirodalmi alkotása, mely alapos történelmi ismeretekről, nemzeti tragédiáink mély átéléséről tanúskodik. Gazdag életműve is ezt tükrözi.

1978. augusztus 14-én a Kútvölgyi kórházban, megbékélve fejezte be küzdelmes életét. Írói és szociográfiai munkásságának minden maradandó értéke a Magyar Örökség része.

Medvigy Endre