Minden a tűzzel kezdődött

Az első Afrikában talált bizonyítékok szerint az őskőkorban élő felegyenesedett ember (homo erectus) már ismerte a tűz − számára kedvező − tulajdonságait. Valószínűleg a természetes tüzekben megsült állatok és ehető növények indították arra több mint 1 millió év előtti őseinket, hogy megpróbálják megszelídíteni a félelmetes jelenséget.  A tűz használatának Afrikán kívüli bizonyítékai 790 ezer évesek,[1] a mindennapi tűzhasználat azonban valószínűleg csak 200-400 ezer évvel ezelőtt terjedt el Európában.  A tűz meleget és fényt adott, elriasztotta a vadállatokat, az állatok húsa sütve jobb ízű lett, tudatos alkalmazása valódi fordulópontot jelentett az emberi közösségek fejlődésében. Elkezdődött a természet energiaforrásainak kihasználása és ezzel az ember okozta légszennyezés.

A levegőszennyezés kedvezőtlen hatásának felismerése

Az ókorban a városiasodással, a használati tárgyak előállítására szolgáló műhelyek szaporodásával a mindennapi élet részévé vált a szennyezett levegő. Hippocrates Kr. e. 400 körül már felismerte az egészség és a levegő minőségének kapcsolatát, amikor azt mondta: „Néhány betegséget az életadó levegő okoz, amelyet belélegzünk.”[2] A korabeli klasszikusok írásaiban feltűnnek a légszennyezéssel kapcsolatos panaszok. A római költő, Horatius Flaccus (Kr.e. 65 – Kr.e. 8) azt nehezményezte, hogy a fatüzelés miatt Róma márvány épületei elfeketednek. Seneca (Kr.e. 4 – Kr.u.65)  a filozófus és államférfi barátjának írja levelében, hogy azonnal érzi a változást, ha elhagyja a „város fullasztó levegőjét, a tűzhelyek hamufelhővel kísért kiáramló füstjét”.[3] A tüzelőanyag égetéséből keletkező füstgázok mellett egyéb mérgező szennyezés is származott a fémek bányászatából, feldolgozásából és olvasztásából, amely közvetlenül kevesebb embert érintett, és egészségi hatása is csak később jelentkezett.  Ebben a korban a két legfontosabb fém a használati tárgyak, fegyverek, érmék előállításához szükséges réz és a nagy mennyiségben használt ólom volt. A kezdetleges technológia miatt mindkettőből jelentős mennyiség került a levegőbe. Vizsgálták a jégfúrással nyert sarki jégminták réz és ólomtartalmát és azt találták, hogy a kiülepedett fémtartalom jóval nagyobb volt az ipari forradalom előtt, mint a fejlettebb olvasztási technológiát alkalmazó későbbi időszakban. A vizsgálat eredménye egyben a levegőszennyezés nagy távolságú terjedésére is bizonyíték.

[[paginate]]

Az első levegőt védő szabályozások

Több mint 2000 évvel ezelőtt a római szenátus már törvényben kimondta, hogy „A levegőt szennyezni nem szabad” (Aerem corrumpere non licet). Kr. u. 200 körül az izraeli Mishnah-törvények is tartalmaztak levegőtisztaság-védelmi előírásokat. Többek között előírták, hogy a szennyező forrás és a szomszéd lakóhelye között minimálisan 50 cubits (22,86 m) távolság legyen, a cserzőüzemek helyének meghatározásánál pedig figyelembe kell venni az uralkodó széljárást. Jeruzsálemben az érc- és fémolvasztó kemencék egyáltalán nem voltak megengedettek, hogy elkerüljék a falak és az épületek szennyeződését. Bizáncban I. Jusztinianusz Kr.u. 534-ben kiadta törvénykönyvét, amelyben már említést tesz a levegőről, mint mindenki közös tulajdonáról[4].

A fő energiaforrás a szén lett

Már az ókorban ismerték az „éghető követ”[5] a kőszenet, a fa azonban könnyebben hozzáférhető energiaforrás volt, ezért használata csak a tűzifát adó erdők fogyatkozása, majd hiánya után terjedt el. A középkorban főként a kovácsok dolgoztak vele faszén helyett, majd a XIII. században kezdett megjelenni a városokban is, mint háztartási tüzelőanyag. A szén égetésekor keletkező füst miatt a városlakók nem voltak egységesek a tüzelőanyag váltás megítélésében. Akik fűtöttek vele támogatták, mert olcsóbb volt, mint a fa, akiket zavart a füst tiltakoztak ellene. Angliában I. Edward (1272-1307) elővigyázatossági intézkedésként be is tiltotta a szén használatát arra hivatkozva, hogy a szennyezett levegő károsítja a városlakók egészségét. Utódja II. Edward (1307-1327) fenntartotta apja intézkedését, megszegőit börtönnel, sőt egyes esetekben halállal büntette. Az őt követő uralkodó II. Richard (1377-1399) az iparosok kérésére feloldotta a tilalmat, úgy határozott, hogy az adózáson keresztül korlátozza a széntüzelést, ezzel elkezdődött a szén legális használata.  V. Henrik (1413-1422) bizottságot hozott létre, amely szabályozta a londoni szénbehozatalt. A város levegőjét egyre jobban terhelte a szennyező fűtés, ezért I. Erzsébet (1558-1603) jogszabályban előírta, hogy tilos szénnel fűteni Londonban, amikor a parlament ülésezik.[6]

Az ipari forradalom

1769-ben a szénfűtésű gőzgép feltalálása[7] indította be az ipari forradalomként számon tartott általános technológiai, gazdasági és társadalmi változást Angliában, amelynek mellékhatásaként ugrásszerűen növekedett a levegőszennyezés. A manufaktúrákat felváltották a gőzgépeket alkalmazó gyárak. A gőzhajók és a gőzmozdony vontatta vasút biztosítani tudta a gyárak működéséhez szükséges nagy mennyiségű nyersanyagot, majd képes volt nagy távolságokra elszállítani a megtermelt árut. Az angol gazdaság soha nem látott növekedésnek indult a levegő pedig egyre „füstösebb” lett. A savas korom rárakódott a kő- és téglaépületekre, megrongálta a vasszerkezeteket, olyannyira, hogy Londonban a Charing Cross vasútállomás egyik tartóoszlopa kidőlt. 1891-ben az angol fővárosban Népegészségügyi törvényt fogadtak el, amely kimondta, hogy „használaton kívül kell helyezni azokat a kéményeket, amelyek fekete füstöt bocsátanak ki”. Az előírás az égetőkemencét működtető iparosokra vonatkozott csupán és betartatása is nehézkes volt. A 20. század elején több jogszabály született Angliában a füst csökkentésére (155 helyhatóság hozott rendeletet a füst csökkentésére, London és Manchester vezetése törvényt alkotott füstmentes zónák kialakítására), azonban ezek nem érték el a kívánt hatást. London kedvezőtlen éghajlata miatt a századfordulón általánossá vált a füst (smoke) és köd (fog) keveréke, amelyet a két szóból szmognak (smoky fog) neveztek el.[8] A szó jelentése a későbbiekben kibővült, ezt használjuk minden légszennyezettségi epizód megnevezésére. Nemcsak a kén-tartalmú tüzelőanyagok égetése során a levegőbe kerülő korom, kén-dioxid és egyéb égéstermékek okozhatnak akut egészségügyi hatással járó helyzetet (London-típusú szmog), hanem a nap UV sugárzásának hatására elindított fotokémiai reakció során keletkező ózon feldúsulása is (fotokémiai szmog). Az utóbbit Los Angelesben azonosították először, ezért sokszor Los Angeles- típusú szmogként említik.

A szmog áldozatai

A 19. század végétől dokumentumokkal rendelkezünk a nagyobb méretű európai és amerikai füstköd epizódok okozta halálesetekről, megbetegedésekről. A publikált adatok a teljesség igénye nélkül: 1892. december, London, 1000 hallott; 1909. Glasgow, Edinburgh (Skócia), 1000 halott; 1930. Meuse-folyó völgye (Belgium) 63 halott, 6000 megbetegedés; 1948. Donora (Pennsylvania) 22 halott, 600 megbetegedés; 1948. London, 600 halott; 1950. Poza Rica, 22 halott, több száz megbetegedés; „a Nagy Londoni Szmog” 1952. december 4-8. 4000-6000 halott, több mint 100 000 megbetegedés; 1956. London 1000 halott; 1962. London, 750 halott.

A szmog tudományosan igazolt „halálos” következménye ráirányította a figyelmet a levegőszennyezés problémájára, megelőzésének, kezelésének fontosságára. A 20. század második felében egyre több nemzet, egyre szigorúbb szabályokat fogadott el a levegő védelmében és komoly előrelépés történt a légszennyezés hatásainak feltárásában is.

[[paginate]]

A légszennyezés súlyos következményekkel jár

Láthatatlan gyilkos[9]

A WHO adatai szerint 2016-ban 4,2 millió ember idő előtti haláláért volt felelős a környezeti levegő nem megfelelő minősége és további közel 3 millió korai halálozásban szerepet játszott a beltéri levegő szennyezettsége. Több ember hal meg évente a levegőszennyezés miatt, mint maláriában, TBC-ben és AIDS-ben együttesen.

A stroke okozta halálozások 24 %-a, a tüdőrákos esetek 29 %-a, az akut alsó légúti fertőzések 17 %-a, az ischaemiás (a szívizom elégtelen keringésével járó) szívbetegségek 25 %-a és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) 43%-a köthető a levegőben lévő szennyezőanyagokhoz[10]. Az alacsony vagy közepes jövedelmű országokban a legnagyobb az egészségi kockázat.

Az egészségre veszélyes főbb légszennyezőanyagok:

• a közvetlenül kibocsátott kisméretű részecske, elsősorban a 2,5 µm-nél kisebb átmérőjű frakciója (PM_2,5);
• a nitrogén-oxidok (NO_x),
• a kén-dioxid (SO₂);
• a nem közvetlenül kibocsátott, hanem előanyagaiból (NO_x és VOC)  a nap sugárzásának hatására keletkező felszín közeli ózon (O₃). 

A fő légszennyezőforrások:

• az energiatermelés (PM_2,5, PM₁₀, NO_x, SO₂);
• a lakossági fűtés (PM_2,5, PM₁₀, NO_x, SO₂, VOC);
• a közlekedés  (PM_2,5, PM₁₀, NO_x, SO₂,VOC, POP);
• a mezőgazdaság (NH₃, PM₁₀, PM_2,5, POP);
• az ipar (PM_2,5, PM₁₀, NO_x, SO₂,VOC, POP).

A WHO 1987-ben elkészítette, és rendszeresen frissíti a levegőminőségre vonatkozó irányelveit[11]. Jelenleg a kisméretű részecske (PM_2,5, PM₁₀), és a felszín közeli ózon levegőben mért koncentrációja jóval magasabb, mint az egészségre minimális kockázatot jelentő szint.

^{1. ábra: A WHO irányelvekben javasolt szintet meghaladó légszennyezettséggel érintett lakosság aránya Európában}

[[paginate]]

Veszélyben a környezet

Az embert ezer szálon kötődik élő környezetéhez és erősen függ annak állapotától. Az ökoszisztémák által biztosított javak és szolgáltatások létfontosságúak a jó életminőséghez és a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A levegőben lévő szennyezőanyagok megjelennek a felszíni vizekben, a talajban, a felszín alatti vizekben, kedvezőtlen hatást gyakorolnak a társulásokra és élőhelyekre, egy szóval az ökoszisztémákra.

A kén és nitrogén oxidok felelősek a savas esőkért, a vizek és a talaj savasodásáért. Hatására megváltozik a tápanyagkörforgás és a szén körforgás, romlik a vizek ökológiai állapota, csökken a biodiverzitás továbbá elősegíti az épületek és városi műtárgyak korrózióját.

A légszennyezésből származó nitrogén hozzájárul a tavak, folyók elmocsarasodásához, eutrofizációjához. A tápanyagtartalom aránytalan növelésén keresztül a felszíni vizekben elszaporodnak az elsődleges termelő szervezetek (fitoplanktonok, a gyökerező hínár- és mocsári növények) a halak és más élőlények pedig nem jutnak elég oxigénhez, és elpusztulnak.  A folyamat nagyban hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez.

A felszínközeli ózon pusztítja a leveleket, ezáltal lassítja a növények növekedését, károsítja az erdőket, a vadon élő növényeket. A vegetáció, elsősorban a fák segítenek a légszennyezőanyagok megkötésében, így szerepük van a levegő minőségének javításában.  Az Egyesült Királyság területén meglévő növényzet évente hozzávetőlegesen 10 %-kal csökkenti a PM_2,5, 6 %-kal a PM₁₀, 13 %-kal az ózon, 24 %-kal az ammónia és 30 %-kal a kén-dioxid szennyezettséget.[12]

A felszínközei ózon termesztett növényekre gyakorolt hatása külön említést érdemel. Jelenlegi adatok szerint ez a szennyezőanyag a szója esetében 6-16 %, a búzánál 7-12 %, a kukoricánál 3-5 % termésveszteséget okoz.[13] Egy 2000-ben készült tanulmány szerint Európában 6,7 milliárd € veszteséget okozott a vizsgált 23 termesztett növény termésvesztése.[14] 2011-ben az EU mezőgazdasági területeinek 88 %-án az ózon koncentráció meghaladta a Levegőminőségi Irányelvben[15] előírt, a vegetáció védelmére vonatkozó értéket.

A levegőszennyezés az ökoszisztéma-szolgáltatást csökkentő hatásán keresztül befolyásolja a rendelkezésre álló ivóvíz mennyiségét és minőségét továbbá a szén-dioxin megkötő kapacitást, így az éghajlatváltozást is.

A kén-dioxid kibocsátás hatékony csökkentése eredményeként a savasodás szintje jelentősen mérséklődött, azonban az eutrofizáció továbbra is fenyegeti az ökoszisztémákat. A fő bűnös a mezőgazdaságból származó ammónia és az égetési technológiákból – a közlekedést is beleértve − kikerülő nitrogén-oxid emisszió, amely nem változott számottevően.

Mi határozza meg a levegő minőségét?

Légszennyezőanyag kibocsátás (emisszió)

A levegőminőség természetesen függ attól, hogy mi és mennyi kerül a levegőbe. A tisztább technológiák, tisztább tüzelőanyagok használata, az energiahatékonyság javítása, az energiatakarékosság eredményeként kisebb lesz a szennyezettség, javul a levegőminőség.

Meteorológiai helyzet

A szennyezőanyagok kibocsátásán kívül a meteorológiai helyzet is erősen befolyásolja, a környezeti levegő minőségét. Ha fúj a szél a levegőben lévő anyagok elkeverednek, átlagos koncentrációjuk alacsonyabb lesz, a kedvezőtlen hatás mérséklődik. A levegő átkeveredését az alsólégkör függőleges hőmérsékleti gradiense (0,65 ^oC/100 m) által biztosított légáramlás is elősegíti (a földfelszíntől számítva 100 méterenként 0,65 ^oC-kal hűl a levegő). Az ún. inverziós időszakokban a függőleges hőmérséklet-eloszlás eltér a szokásostól. A földfelszín lehűl és közelében lévő levegőréteg is hidegebb lesz, mint a felette 20-100 m-en elhelyezkedő határrétegé. A hőmérséklet a felszíntől a határrétegig emelkedik. A levegő hőmérsékletének egyenletes csökkenése csak a hideg és a meleg légréteg határát jelző inverziós réteg fölött kezdődik. Az inverziós határréteg lezárja a függőleges áramlást, és ezzel az átkeveredést megakadályozza. A Nap melegítő hatása főleg ősszel és télen nem elegendő ahhoz, hogy át tudjon hatolni az inverziós rétegen és helyre állítsa a normál áramlási viszonyokat, ezért ilyenkor tartós, több napig fennálló szmog epizódok alakulnak ki. Az inverziós határréteg alatt a levegő nedvességtartalma köd formájában kicsapódik, a levegőbe kerülő szennyezőanyagok felhalmozódnak, ami veszélyesen magas légszennyezettséghez vezet. A probléma súlyossága attól függ, hogy a felszín felett milyen magasan jön létre az inverziós határréteg. Minél kisebb a keveredési rétegvastagság, annál súlyosabb szennyezettségi helyzet alakul ki.

[[paginate]]

Földrajzi elhelyezkedés, domborzat

Egy terület levegőminősége függ a földrajzi elhelyezkedésétől és domborzati viszonyaitól, egy településé pedig a beépítettségtől is.

Nagy távolságról érkező szennyezés

Az előbbieken túl nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a levegőben jelen vannak más országokban, esetenként más földrészen kibocsátott szennyezőanyagok is, amelyek arányuknak megfelelően hatnak a levegőminőségre.

A levegőszennyezés nem ismer határokat

1967-ben Svante Odén svéd tudós hívta fel a világ figyelmét a tüzelőanyagok égetéséből származó kén-dioxid emisszió és az eső savasságának mértéke közötti összefüggésre. A skandináv kutatók megállapították, hogy tavaik flórájának és faunájának pusztulását okozó savas esőkért nem Skandinávia, hanem a több száz kilométerre levő és igen sok, magas kéntartalmú fosszilis energiahordozót elégető Egyesült Királyság, illetve Nyugat-Európa felelős[16]. Annak felismerése, hogy a levegőszennyezés nem áll meg a határoknál szükségessé tette a probléma nemzetközi kezelését. A savasodás elleni nemzetközi küzdelem az ENSZ égisze alatt megtartott 1972. évi stockholmi „Emberi Környezet” konferenciával vette kezdetét, majd 40 évvel ezelőtt, 1979-ben 34 európai ország (köztük Magyarország), az Egyesült Államok és Kanada képviselői Genfben aláírták az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által előkészített, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő légszennyezés mérséklésére irányuló Egyezményt. A levegőszennyezésre vonatkozó első jogilag kötelező érvényű nemzetközi konvenciónak jelenleg 51 részes fele van.

Az Egyezmény keretében lehetőség nyílt a levegőminőség javítása érdekében a részes országok közötti aktív együttműködésre a levegőszennyezés összehangolt csökkentésében, a kibocsátások és a levegőminőség egységes nyomon követésében és a hatások folyamatos értékelésében. A dokumentum nem határozta meg a tételes kibocsátás csökkentési célokat, azokat a későbbiekben elfogadott jegyzőkönyvek tartalmazzák.[17]

A nemzetközi együttműködés keretében végrehajtott programok jelentősen hozzájárultak a részt vevő országok környezetvédelmi kultúrájának fejlesztéséhez, a jogi szabályozás, a mérési és értékelési módszerek korszerűsítéséhez, valamint a környezetvédelmi problémák komplex szemléletű megoldásához. Az Egyezmény végrehajtásának eredményeként Európa és Észak-Amerika területén jelentősen csökkent a légszennyező anyagok, elsősorban a kén-dioxid (70 %) és a nitrogén-oxidok (40 %) kibocsátása, kimutathatóan javult a levegő minősége és megkezdődött a sérült társulások és élőhelyek regenerálódása. Ugyanakkor az elmúlt 40 év alatt végzett elemzések újabb és újabb tennivalókra hívták fel a figyelmet.

[[paginate]]

Mi a helyzet Magyarországon

A levegőminőség

A levegőminőség állapotának megalapozott értékelése érdekében elengedhetetlen a légszennyezettség nyomon követése. Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) 54 automata monitorállomása 34 településen méri a levegőben a nitrogén-oxid (NO, NO₂, NO_x), kén-dioxid, szén-monoxid, kisméretű részecske (PM₁₀, PM_2,5), felszín közeli ózon és aromás szénhidrogén koncentrációját. A folyamatos méréseken kívül 86 településen 138 ponton mintavétel utáni laboratóriumi elemzéssel vizsgálják a levegő nitrogén-dioxid és kén-dioxid tartalmát. A levegőben lévő részecskéhez kötött nehézfémek és poliaromás szénhidrogének mennyiségét az ország 30 pontján mérik.

A hálózat működtetése az ország levegőminőségének évenkénti értékelése mellett lehetőséget ad az esetlegesen fellépő szmog közeli helyzetek észlelésére, a megtett kibocsátás-csökkentő intézkedések hatékonyságának megállapítására. A levegőminőségi adatok és értékelések az OLM honlapján (levegőminoseg.hu) elérhetőek. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország levegőminősége ugyan bizonyos paraméterekben javult, azonban még mindig nem megfelelő. A téli időszakban a kisméretű részecske (PM_10, PM_2,5) és a nitrogén-dioxid koncentráció, nyári időszakban a felszín közeli ózon mennyisége emelkedik meg a levegőben, és több helyen időszakosan túllépi az egészségügyi határértéket, növelve a légszennyezettség egészségi kockázatát.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által publikált 2018. évi jelentés szerint hazánkban 2015-ben a PM_2,5 szennyezettség 12800 idő előtti halálozásért volt felelős, ez közel 10 %-a az összes halálesetnek.[18]

Településeink levegőminőségét ma már elsősorban a lakossági tevékenységek (fűtés, avar és kerti hulladék égetés, illegális hulladékégetés) és a közlekedés határozza meg, emellett a meteorológiai helyzettől függően szerepe lehet a nagyobb távolságról érkező szennyezésnek is. Az ország földrajzi helyzetéből következő éghajlati sajátosságok miatt október és március között gyakran alakul ki légköri inverzió, amely a légszennyezőanyagok felszín közeli feldúsulását eredményezi, július-augusztus hónapban pedig az erős napsugárzás hatására erősen megnövekszik a felszín közeli ózonképződés.

Mit kell tennünk?

A kérdésre határozott választ adott az Európai Unió, amely a LRTAP egyezmény Göteborgi Jegyzőkönyvével összhangban elfogadta az egyes légszennyezőanyagok kibocsátásának csökkentéséről szóló irányelvet[19]. A jogszabály minden tagországnak előírja, hogy 2020-ra és 2030-ra milyen mértékben kell csökkenteniük a szabályozott szennyezőanyagok emisszióját a 2005. évi kibocsátáshoz képest annak érdekében, hogy Európában 52 %-kal mérséklődjön a levegőszennyezés okozta idő előtti halálozás és 35 %-kal kisebb legyen az eutrofizációval érintett ökoszisztémák területe.

   
^{2. ábra: Magyarország kibocsátás-csökkentési követelményei}

A következő (3.) ábra mutatja, hogy hol tartunk a kibocsátás csökkentés teljesítésében (kibocsátás a kötelezettség %-ában). Látható, hogy a legnagyobb kihívást az elkövetkező időben a PM_2,5, az ammónia és a nem metán illékony szerves anyag (NMVOC) emisszió csökkentése jelenti.

^{3. ábra: az egyes szennyezőanyagok kibocsátása a kötelezettség %-ában}

[[paginate]]

A kibocsátás forrásai

A hatékony légszennyezőanyag kibocsátás-csökkentéshez ismernünk kell az emisszió forrásait. Az ország termelési és fogyasztási szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége és minősége – ideértve a lakossági energiahasználatot is − az alkalmazott technológiák, és nem utolsó sorban a közlekedés, a mobilitási igények határozzák meg a szennyezőanyag kibocsátás alakulását.

Magyarországon az elmúlt 30 évben az ipar területén jelentős előrelépés történt a levegőtisztaság-védelemben is. A gazdasági szerkezet átalakulása, az energiaigényes nagyipar megszűnése látványos emisszió csökkenést eredményezett a 80-as évek vége és a 90-es évek közepe között. Ezt követően a szigorú környezetvédelmi követelmények kényszerítették rá a légszennyezéssel járó létesítmények üzemeltetőit a kibocsátások hatékony csökkentésére. A légszennyezés megelőzését, evvel a levegőterhelés minimalizálását szolgálta és szolgálja a környezeti hatások vizsgálatán és az elérhető legjobb technikán alapuló környezetvédelmi engedélyezés is. Magyarországon nem működhet a kibocsátási határértéket meghaladó szennyezést okozó tevékenység. Az energiatermelésre vonatkozó levegővédelmi követelmények is szigorodtak, azonban a kén-dioxid kibocsátásban még mindig meghatározó a szén alapú energiatermelés szerepe.

Az ammónia kibocsátás 90 %-a a mezőgazdaságból, elsősorban a trágya kezeléséből, tárolásából és kihelyezéséből továbbá a nitrogén tartalmú műtrágya használatból származik. A közlekedés, ezen belül a közúti közlekedés okozta fajlagos emisszió a műszaki fejlődés következtében nagymértékben csökkent, azonban a járműállomány növekedése, a közlekedési igények bővülése kompenzálta ezt a kedvező változást. A nitrogén-oxidok fő kibocsátója továbbra is a közlekedés.

A lakossági szektor erős dominanciája jellemző a PM_2,5 emisszióra. 2005-ben a kibocsátás 68 %-a, 2017-ben már 83 %-a származott a lakóházak fűtéséből. Az egyéb szennyezőanyagok emissziójában is meghatározó szerepe van ennek a tevékenységnek, a 2017. évi emisszió kataszter adatai szerint innen kerül a levegőbe a PM₁₀ közel 60 %-a, a kén-dioxid 43 %-a, a nem metán illékony szerves anyag 25 %-a és a nitrogén-oxidok 20 %-a.

A szükséges intézkedések

Nemzetközi tapasztalatok szerint a közlekedési kibocsátások csökkentéséhez elengedhetetlen a közösségi közlekedés és a nem motorizált közlekedés fejlesztése, az áruszállításnál a vasúti szállítás versenyképességének javítása, az alternatív, alacsony, vagy nulla emissziót okozó járművek elterjesztése, a közlekedést szabályozó eszközök (alacsony kibocsátású zónák, parkolási rendszerek stb.) széleskörű alkalmazása. Az ipar korszerű technológiák alkalmazásával, az energiahatékonyság növelésével, továbbá az energiatermelésben a szilárd tüzelőanyagok szerepének mérséklésével járulhat hozzá az emisszió csökkentéséhez. A mezőgazdaság az állattartással és a műtrágyahasználattal kapcsolatos intézkedésekkel csökkentheti az ammónia kibocsátást. A levegőminőség javítása azonban nem képzelhető el a lakossági kibocsátások mérséklése nélkül. A lakóházak energiahatékonyságának javítása hőszigeteléssel, korszerű tüzelőberendezések használatával csökkenti a fűtési igényt, ezen keresztül a légszennyezést. A megfelelő tüzelőanyag választást és a szennyező tüzelőanyagok használatának elkerülését elősegítő intézkedések, a használat helyén alacsony szennyezést, vagy szennyezést nem okozó fűtés (gázfűtés, távfűtés, elektromos fűtés) szintén pozitív hatással vannak a levegőminőségre. A lakosságot érintő lehetséges intézkedések között kiemelt szerepe van a szemléletformálásnak. Tudatosítani kell, hogy a fűtéssel egészségre káros, a hulladékok égetésével pedig veszélyes mérgező anyagok kerülnek a levegőbe, amelyek megbetegíthetnek minket és gyermekeinket is.

Az EU tagországainak, így Magyarországnak is el kell készíteni az Országos Levegőterhelés-csökkentési Programját, amely intézkedéseket tartalmaz az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és nem utolsó sorban a lakossági fűtés szennyezésének mérséklésére. A program megvalósításával az EU háttérintézményének modellszámításai szerint 2030-ra 5,4 hónappal nőhet Magyarországon a várható élettartam, 43 %-kal kevesebb lesz a levegőszennyezéshez köthető idő előtti halálozás, 32 %-kal csökken az eutrofizációt elősegítő kritikus nitrogén terhelés feletti területek aránya, tovább mérséklődik az erdei ökoszisztémáknál a légköri kiülepedés okozta savasodás kockázata, csökkennek az egészségügyi költségek, gazdasági hatásként csökken a kieső munkaórák száma, csökkennek a mezőgazdasági károk, nőhetnek a termésátlagok.

Összegzés

A levegőbe kerülő szennyezőanyagok veszélyeztetik az emberi egészséget, károsítják a vegetációt, romboló hatást fejtenek ki épített környezetünkre. A levegőszennyezés okozta károk terhet jelentenek a gazdaságnak is, hiszen a fellépő költségeket (egészségügyi költségek, kiesett munkaórák, csökkent mezőgazdasági termelés, épített környezetben bekövetkezett károsodások, egyéb környezeti károk stb.) fedezni kell. Minden társadalom alapvető érdeke a levegő minőségének folyamatos javítása, ahol az még nem szennyezett, tisztaságának megőrzése.

Bibók Zsuzsanna