Az irodalmi emlékhely létrejöttét hosszú előkészületek, tárgyalások és munkálatok előzték meg. Márai Sándor kultuszának ápolása szülővárosában, Kassán hivatalosan 1991-ben kezdődött, amikor a Grosschmid család egykori tulajdonát képező Mészáros utcai ház homlokzatán elhelyezték az író emléktábláját. Öccse, Radványi Géza filmrendező emléktábláját 2016-ban leplezték le. 1998 májusában a ház földszintjén megnyílt a Márai Sándor Emlékszoba, ahol azóta már több kiállítás is bemutatta a város híres szülöttének életét és életművét. E szerény emlékszobát most hiánypótló és a világon egyedülálló kiállítás váltja fel, amelynek célkitűzése, hogy méltóképpen képviselje Márai Sándor emlékét az író életében központi szerepet betöltő városban.

A magyar állam támogatásával 2017-ben a Csemadok Kassai Városi Választmánya megvásárolta Grosschmidék egykori lakásának nagyobb részét, és a lakások tulajdonosa lett. Az azóta, sajnos elhunyt Kolár Péter a kiállítás létrehozására Mészáros Tibor muzeológus-könyvtárost, a Petőfi Irodalmi Múzeumban letétbe helyezett Márai Sándor-hagyaték gondozóját kérte fel. Mellette két neves szakember, Kemény Gyula látványtervező és Széki András grafikus vett részt a kiállítás tervezésében és megvalósításában. A Csemadok részéről a munkájukat segítette Ötvös Anna történész, a kivitelezést pedig Köteles Szabolcs, a Csemadok Kassai Városi Választmányának elnöke irányította. A Szlovák Nemzeti Múzeum, azon belül is a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, Jarábik Gabriella igazgatónő vezetésével 2018 novemberében vállalta az emlékkiállítás üzemeltetését. A kiállítás fenntarthatóságát anyagilag a Szlovák Kulturális Minisztérium biztosítja. A kiállítás tehát a szlovák és a magyar fél együttműködésének eredményeképpen jött létre.

[[paginate]]

Márai Sándor 1900. április 11-én született Kassán Grosschmid Sándor néven, a család szász (zipszer) gyökerekkel rendelkezett. Szülei, Grosschmid Géza és Ratkovszky Margit 1912-ben vásárolták a Mészáros utcai házat, ahová 1913-ban költöztek be. A család az első emeleten lakott, a földszinti helyiségeket bérbe adták. Az emlékkiállítás ennek az emeleti lakásnak a kétharmadnyi területén nyílt meg, tehát azokban a helyiségekben sétálhat a látogató, ahol az író és családja is a mindennapjaikat töltötték. 1932-ben az író szülei Miskolcra költöztek, és 1934-ben eladták a házat, természetesen vitték magukkal a berendezést is. Most, több mint 80 évvel később az író hugának, a Jáky családnak a jóvoltából visszakerültek az innen elvitt bútorok és festmények az eredeti helyükre, a kassai lakásukba.

A látogatót Márai Sándor idézetei vezetik végig a kiállításon, amely időrendben és tematikusan mutatja be az író életét és életművét. Az első helyiség Kassát, a Várost mutatja be, a szülőhely, a család, a polgári világ és a gyermekkor helyszínét. A város gazdag történelmi múltja megragadta a gyermek Sándor képzeletét és a kiforrott íróét is. „Mindent, ami az életben nagyon jó volt, Kassától kaptam, s minden, ami az életben nagyon rossz volt, ott esett meg velem. Tulajdonképpen később, máshol nem történtek velem többé »nagy dolgok«”. Korabeli térkép, képek és képeslapok segítségével bemutatjuk a száz évvel ezelőtti Kassát, a város akkori hangulatát, ahogyan azt Márai Sándor is átélhette, tapasztalhatta. A szobában látható egy eredeti olajfestmény, amelyet anyai nagybátyja, Franz Wiesenthal bécsi festő festett, és a város jelképét, a kassai dómot ábrázolja, valamint a családi legenda szerint az arrafelé sétáló négy kamaszkorú gyerek, a négy Grosschmid-testvér, a fiúk: Sándor, Géza és Gábor a lány, Katóka.

[[paginate]]

A második helyiséget, a családot megidéző szobát polgári miliőként rendezte be a látványtervező. Az ablakon gyönyörű függöny, a falon tapéta, egy kályha sziluettje, egy fotel és egy könyvesszekrény, amelyben Márai Sándor szüleinek kedvenc kötetei találhatóak az Egy polgár vallomásai című műve alapján. A falakon fotók és festmények láthatók. A családi szájhagyomány szerint, amikor Márai Sándor és testvére, Radványi Géza is művészi pályát választottak maguknak, az ügyvéd édesapjuk ezt mondta: „Én nem bánom, ha pojácát csináltok magatokból, csak ne az én nevem alatt”. Ez az oka annak, hogy mindketten különböző néven váltak ismertté: Sándor a nemesi előnevüket, Géza pedig az atyai nagymama vezetéknevét választotta.

A harmadik helyiségben az író gyermek- és ifjúkorát mutatjuk be fotók, képeslapok és Márai Sándor idézeteinek segítségével. Már gimnazista korában újságokba írt, és mivel ezt tiltotta az iskolai szabályzat, ezért kicsapták a kassai premontrei gimnáziumból. Zseninek tartotta magát, és nem a hagyományos utat választotta. Első kötete, az Emlékkönyv is látható a szobában, amely 100 példányban jelent meg 1918-ban, és igazi bestseller volt, mert mind egy szálig elfogyott.

[[paginate]]

1919-ben Márai Sándor Lipcsébe ment tanulni. 1923-ig élt Németországban, leghosszabban Berlinben, ahol egyetemre kellett volna járnia, de ő ehelyett verseket és cikkeket írt, amelyeket német lapokban és kassai magyar napilapokban is leközöltek. Ekkor már véglegessé vált, hogy az írás alkotja élete gerincét. Ez nála elhatározás kérdése volt, amit még kamaszkori barátjával, Schwarz (Mihályi) Ödönnel együtt döntöttek el, írók szerettek volna lenni, lapalapítási terveket is szövögettek, de 1919-ben megszakadt a barátságuk, és legközelebb csak 1928-ban vették fel a kapcsolatot egymással, ennek dokumentuma, egy levél is látható a kiállításban. Berlinben találkozott és szeretett bele Matzner Ilonába, Lolába, aki szintén kassai volt. A két család ugyanabba a társadalmi rétegbe tartozott, de a vallási különbségek miatt – Grosschmidék római katolikusok, Matznerék zsidók voltak – Kassán nem kerültek közelebbi kapcsolatba, de ismerték egymást. 1923 áprilisában Budapesten összeházasodtak és Párizsba költöztek, ahol Lola is munkát vállalt. Márai Sándor pedig a párizsi évek alatt ért újságíróvá és íróvá.

A negyedik helyiség Márai Sándor budapesti éveit mutatja be, azt a kerek húsz évet (1928 és 1948 között), amikor Márai Sándor és családja Budán lakott. Ekkor vált „igazi” íróvá, újságíróvá, elismert és ismert alkotóvá, ez az időszak életének legtermékenyebb időszaka. Több ezer hírlapi cikke, 44 kötete, sikeres színműve, a Kaland, amelyet 351 alkalommal játszották Budapesten, és a Kassai polgárok dokumentálják a budapesti éveket. Ahogyan ő maga is jellemezte, a „jól menő íróság” időszakát azonban megtörte gyermeke, Kristóf halála. 1939 februárjában született és mindössze hat hétig élt. E sebnek lett gyógyírja az 1947-ben örökbefogadott hatéves kisfiú, Babócsai János.

Ebben a helyiségben találjuk az író földgömbjét is, amely Budapest ostrománál sérült meg, ezenkívül személyes okmányainak másolatai láthatók édesapja íróasztalán, valamint a falon az az 1617-ből származó Kassa-metszet, amelynek másolata végigkísérte az írót hosszú élete során, még az emigrációban is. A kiállítás lehetőségeit szerettük volna kitágítani a kor elvárásainak megfelelően számítástechnikai eszközökkel is. Ebben a szobában a látogató az érintőképernyőn Márai Sándorról és Radványi Gézáról olvashat, hangfelvételeken meghallgathatja a hangjukat, valamint részleteket láthat Radványi filmjeiből.

[[paginate]]

Az ötödik helyiség az emigráció hosszú, magányos éveit mutatja be a látogatók számára. 1948-ban, miután a kommunisták hatalomra kerültek, és Márai Sándor megértette, hogy már írnia és hallgatnia sem lehet szabadon, úgy döntött, hogy feleségével és örökbefogadott fiával együtt külföldre távozik. Művei magyar kiadását megtiltotta mindaddig, amíg nem lesznek szabad magyar választások, és nem távozik az utolsó megszálló szovjet katona Magyarország területéről.

Márai Sándor számára az írás és a szabadság ára volt az emigráció. Előbb Svájcba, majd Nápolyba mentek, ahol négy évig éltek. Fotók, képek, képeslapok mutatják be az olasz környezetet, ahol éltek. 1952-ben New Yorkba költöztek, mivel Olaszország nem adott számukra sem állandó tartózkodási engedélyt, sem állampolgárságot. New York méretei, az életmód, a tömegkultúra miatt sohasem tudott Márai Sándor igazi otthonává válni. 1967-ig éltek ott, de ez a tizenöt év sokkal szegényesebb az emigráció olaszországi helyszíneihez képest. Elsősorban naplóját írta és a Szabad Európa Rádióban olvasta fel jegyzeteit egy héten több alkalommal. Az 1956-os magyar forradalom idején Európába utazott, Münchenben olvasta fel jegyzeteit, reménykedve, hogy a számára is kedvező fordulatot vesznek az események.

[[paginate]]

Az itt található érintőképernyőn több témában olvashatnak a látogatók Márai Sándorról, meghallgathatják a Halotti beszéd című versét az író előadásában, egy vele készült interjú részletét és felesége, Lola versolvasási kísérletét Márai instrukcióival. Ide felkerült két filmrészlet is, ami elsősorban az író halála utáni sikeréhez kapcsolódik: Szőnyi Zsuzsa, aki Rómában élt és Roberto Calasso, aki felfedezte Márai Sándort 1998-ban az olasz olvasók számára, majd „világhírűvé” tette. Miután János felnőtt, saját lábára állt, 1967-ben Márai Sándor és Lola visszaköltöztek Olaszországba, Salernoba. Lola nagybátyjának, Marton Lajosnak lakásában éltek, és „Kassát játszottak egész nap”. A sokszor változó olaszországi politikai helyzet és a közállapotok arra kényszerítették a Márai házaspárt, hogy 1980-ban ismét lakóhelyet váltsanak. János az Egyesült Államokban élt, az ő közelébe költöztek, a kaliforniai San Diegóba. Utolsó nagy tervét Márai Sándor még megvalósította: egységes egésszé alkotta korábbi öt regényét A Garrenek műve gyűjtőcím alatt. Emléket, emlékművet szeretett volna állítani életműve egyik központi gondolatkörének, a polgárságnak. „Mi volt a Garrenek műve? /…/ Légkör. Valami atmoszférikus, amiben az emberi élet a létezésen túl értelmet és rangot kapott” (A Garrenek műve bevezetője, 1988).

1986-ban elveszítette feleségét, Lolát, és egy évvel később Jánost is. A magára maradt író csak néhány embert engedett a közelébe, ezek egyike volt torontói magyar kiadója és barátja, Vörösváry István. Az író egyre többet foglalkozott a halál, a meghalás gondolatával, pisztolyt vásárolt és lőgyakorlatokra járt. Félt a méltatlan haláltól, a kórházban való mesterséges életben tartástól. 1989. február 21-én öngyilkos lett. Hamvait – ahogyan felesége és fia hamvait is – a Csendes-óceánba szórták.

A szobában a nagy családi könyvszekrényben Márai Sándor számos magyar és idegen nyelven megjelent kötete látható. Korunkban ő az egyik legtöbb idegen nyelvre lefordított magyar író. „Írtam, mert valamit el akartam mondani” (Egy polgár vallomásai, 1935).

Ötvös Anna