A Forrás Kör előadóművészekből, versmondókból és népdalénekesekből álló független művészeti csoport volt, 1981 és 1991 között tíz esztendőt tevékenykedett az Egyetemi Színpadon (Budapest, V. ker., Pesti Barnabás utca 1.) és szerte az országban, ritkábban határainkon túl is. A tíz év alatt elsősorban határon túli magyar irodalom és népi irodalom témakörben mutatta be előadásait, de a régi magyar irodalom is a „szabadcsapat” érdeklődési körébe tartozott, ilyen előadásokat is tartott. A dokumentumműsorok sem voltak idegenek a Forrás Körtől, az 1943-as Szárszói Találkozó előadásaiból, vitáiból is készült teljes estet betöltő összeállításuk, sőt a nemzeti radikalizmus vértanú politikusának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének is hasonló módon állítottak emléket, emlékműsort. A Forrás Kör és a Bajcsy-Zsilinszky Társaság egymással együttműködve vett részt a rendszerváltásban, annak előkészítésében. Művészeti csoport esetében elsősorban érzelmi, hangulati előkészítésről van szó.

A Forrás Kör megalakulásának, nemzeti öntudatot erősítő munkálkodásának előzményei

A Forrás Kör két versmondó műhelyre tekinthet vissza mint előzményére. Az egyik a BÖK (Budakeszi Önképző Kör), a másik az Egyetemi Színpad és a Surányi Ibolya vezetésével ott működő ELTE Balassi Bálint Szavalókör.

A) 1973. december 5-én, az ELTE Eötvös Klub „hordójában”, tehát az egykori Centrál Kávéház jogutód-intézményében került sor a Pisztrángok kara című erdélyi magyar irodalmi est bemutatójára. Társrendező az ELTE UNESCO Kör és a támadások elkerülése céljából az ÁJTK III. évfolyamának KISZ-szervezete. A verseket és a prózai szemelvényeket a Balassi Bálint Szavalókör versmondói szólaltatták meg. Közreműködött Ferencz Éva népdalénekes és a Vízöntő együttes. Bevezetőt mondott Czine Mihály irodalomtörténész. A műsort összeállította Laposa József, a Kertészeti Egyetem hallgatója és Medvigy Endre joghallgató. Rendezte Balázs Ádám bölcsész, Balázs Samu színművész fia. Erőteljes erdélyi érdeklődésünket néhányan otthonról hoztuk. Hatott ránk Czine Mihály irodalomtörténész határon túli magyar irodalom előadássorozata, Tompa László színművész Minálunk vannak fenyvesek című nagyszerű estje és maga az Erdőn túli táj. A válogatás keresztmetszetet adott a Trianontól máig ívelő erdélyi magyar irodalomból, Áprily Lajossal, Kós Károly építész-íróval, Tamási Áronnal kezdve, Kányádi Sándorral, Sütő Andrással és Farkas Árpáddal befejezve. 1998. március 25-ig összesen húsz előadás volt a Pisztrángok karából, előadásonként bővítve, átszerkesztve. Ez az összeállítás 1981-től a Forrás Kör színeiben ment tovább. Az első előadás, a sikeres bemutató után Laposa Józsefet azzal ijesztgették a nyakára járó belügyesek, hogy ha továbbra is részt vesz ilyen irodalmi műsorok szerkesztésében, úgy nem fogja elvégezni az egyetemet. Ezután, kérésének megfelelően, lemaradt neve a meghívókról, és elmaradt még a nézőtérről is, nem lehetett része az erdélyi irodalmi est sikereiben az Egyetemi Színpadon és szerte az országban. A Balassi Bálint Szavalókör nevét két-három előadás után lehagytuk a meghívóról, a szereplők nevével: Budai Ilona népdalénekes, Havas Judit, Rónaszegi Éva és Szabó András versmondók feltüntetésével (másokat is említhetnék) játszottuk tovább.

[[paginate]]

1976. április 20-án az ELTE Balassi Bálint Szavalókör az Egyetemi Színpadon mutatta be a Mindenség Déva-vára című műsorát „Kelet-Közép-Európa” fiatal magyar költőinek verseiből. Az összeállítás átfogta a teljes magyar nyelvterületet, beleértve az akkor még rendkívül óvatosan kezelt Kárpátalja költőit is. Kiemelten szerepelt a meghívón az erdélyi Farkas Árpád és a magyarországi Utassy József neve, utalva a hajszálcsövességre, a Kapuállító és az Elérhetetlen föld antológiák rokon törekvéseire. Az estet ezúttal is Czine Mihály irodalomtörténész vezette be. Szerkesztő: Medvigy Endre. A szereplők között ott volt Ferencz Éva népdalénekes, a Muzsikás együttes, Vándorfi László, Havas Judit, Szabó András, Dibusz Éva és még néhány versmondó. Az ismétlések során a Balassi Bálint Szavalókör neve nem szerepelt a meghívón. A Körrel és elnevezésével nekem semmi problémám nem volt, de vezetője, Surányi Ibolya finoman érzékeltette, hogy túlságosan beavatkozom csapata életébe.

1979. november 5-én, a budapesti Műegyetem „R” klubjában került sor a kárpátaljai magyar szerzők írásaiból válogatott Vallani kell! című irodalmi est bemutatójára. A Magyarországon ismeretlen vagy alig ismert verseket és prózai írásokat Havas Judit és Szabó András előadóművészek szólaltatták meg. Pomogáts Béla irodalomtörténész vezette be a rendezvényt. A szerkesztő: Medvigy Endre. Kovács Vilmos neves kárpátaljai költő Holnap is élünk című regényéből hangzott el részlet, amelyben a sztálini önkényuralmat ostorozta. Verseiből is jó néhány elhangzott, köztük a Verecke című. A kárpátaljai fiatal magyar költők, így Balla Gyula, S. Benedek András, Fodor Géza, Vári Fábián László kéziratban terjedő versei is részei voltak az előadásnak. Marosi Júlia népdalénekes énekelt. Ismétlésre 1981. december 1-jén a Budapesti Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Kollégiumában nyílt lehetőség.

Ebben az időben, a Forrás Kört megelőző évek egyikében, 1977. október 22-én mutattuk be az Egyetemi Színpadon az akkori idők első, nagyobb nyilvánosságot élvező Sinka István-estjét A Fekete Bojtár címen. Budai Ilona békési és bihari népdalokat énekelt, a balladákat, dalszerű verseket, siratókat és látomásos költeményeket a felvidéki Galán Géza színművész, Havas Judit, Rónaszegi Éva és Szabó András mondta. A bemutatón, a zsúfolásig megtelt teremben ott ült Sinka Istvánné Szin Magdolna, a költő özvegye, Féja Géza, a pásztorköltő felfedezője, László Gyula régészprofesszor, Ignácz Rózsa, Jócsik Lajos közgazdász, Hegyesi János költő, Huszárik Zoltán filmrendező, Csoóri Sándor, Nagy László és Szervátiusz Tibor. A mellőzött, elhallgattatott Sinka István posztumusz estjére úgy kerülhetett sor, hogy 1977-ben, a könyvhéten megjelent Kormos István szerkesztésében Sinka István válogatott verseinek kis kötete A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban. Kormos István nem érhette meg az Egyetemi Színpadon megrendezett Sinka-estet, 1977-ben, október 6-án, az aradi vértanúk gyásznapján meghalt. A Sinka-est ismétlésére az Egyetemi Színpadon még azon ősszel; 1980-ban a Fiatal Művészek Klubjában, a sárospataki vár lovagtermében és az egri tanárképző főiskolán került sor. 1981 áprilisában a Forrás Kör megalakulása után tovább vittük a kárvallott Sinka ügyét, 1981. április 15-én Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban volt először Sinka-est, most már a Kör színeiben. Aztán meg sem álltunk, míg országszerte húsz előadást nem rendeztünk A Fekete Bojtárból. A népi táncos Léka Géza versmondó-előadóművészként 1983-tól szerepelt a Forrás Kör Sinka-rendezvényein.

1978. október 27-én mutatta be az Egyetemi Színpad a népi írók Hontalanok útján című estjét. A plakáton az alcím Magyar írók 1920–1944 volt, mert úgy véltük, a népi irodalom hangsúlyozása, alcímben való szerepeltetése irritálhatná az akkori pártvezetést. Ez a megközelítés is felbőszítette, mert megkerültük a korszak többi irányzatát. A műsor alapötlete Illyés Gyula bevezető előadásából eredeztethető. Ugyanis ő 1971-ben, az Egyetemi Színpadon, Németh László szerzői estjén, megnyitó beszédében vetette fel a következőket: „Ki foglalta rímbe, szinte tételenként a »népiesség« szociográfiai feltételeit és politikai követeléseit? József Attila, utolsó éveiben. A magyar tájakon különleges, pusztító egyke, az öngyilkossági ragály, a tanyák önkényes lerombolása, a félelmetes kivándorlás, a falu egészségtelen elnéptelenedése és mind a népbetegség, mely miatt, ahogy ő maga leírta – »pusztul szép fajunk«, nem urbánus gond volt, nem is »népies«: általánosan magyar”. Erre a gondolatra építettem fel a Hontalanok útján szerkezetét a népi írók József Attila Hazám című versére, annak szonettjeire rímelő verseiből, szépprózai és szociográfiai írásaiból. További „nagy vétkem”, hogy az 1978. október 4-én elhunyt Erdélyi József költőről is megemlékeztünk az esten: Márai Enikő mondta el a népi költő Kúnhalom című versét. Az estet ugyan 1978. november 5-én megismételhettük, de Székely György történész, az ELTE akkori rektorhelyettese eltávolíttatott az Egyetemi Színpadról, ott betöltött művészeti titkári állásomból. Az irodalmi estet Galán Géza felvidéki színművész rendezte. Közreműködött Botár Endre és Galán Géza színművész, Márai Enikő, Havas Judit, Rónaszegi Éva és Szabó András előadóművész. Marosi Júlia népdalénekes énekelt. Az előtérben megtekinthető volt a népi írók arcképcsarnoka, Bérci László fotóművész fényképeiből. Bevezetőt mondott Czine Mihály irodalomtörténész. Az elkövetkező két-három évben a műsor szerkesztőjeként, antikváriumi eladóként töprenghettem a népi-urbánus vita mibenlétén.

[[paginate]]

B.) A BÖK rejtélyes mozaikszó. Az 56-os forradalom leverése, vérbe fojtása után, némi enyhülést követően, a börtönben alakult meg. Alapító elnöke a hagyomány szerint Darvas Iván volt. A tagok közé tartozott Babits László és Kasánszky Zsombor. Obersovszky Gyula, aki börtönszínházként említi ezt a „társulatot”, rendezője volt ennek a különös vállalkozásnak, ír erről a rendhagyó kísérletről, megemlítve, hogy Babits László és Kasánszky Zsombor még a női szerepeket is illúziót keltően tudták játszani.

A BÖK-öt 1975-ben (újra) alapították, ekkor jött létre a Budakeszi Önképzőkör elnevezésű amatőr versmondó műhely. Az összegyűlt fiatalok egy narancsosládára állva szavalták Petőfi, Ady, József Attila és más magyar klasszikusok költeményeit. 1975-ben a magyar szellemi élet jelentős eseménye volt a József Attila 70. születési évfordulója alkalmából megrendezett szavalóverseny. Nagy László költő, Váradi Hédi színművész, Máté Gábor reménybeli színidirektor és Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet munkatársa zsűrizett. Babits Lászlónak és egy versmondó leányzónak ugyanannyi volt a kiérdemelt pontszáma. Hamar kiderült, hogy mindketten nem juthatnak tovább. Végül Nagy László döntött: a leány az, aki tovább mehet, Babits László pedig kiesett. A pórul járt Babits nem hagyta magát, minden létező fórumnak megírta sérelmét. Így elérte, hogy mégis bent maradjon a döntőben: tizedik lett. A széles nyilvánosság nagyot emelt népszerűségén. Körülrajongták a versmondó leányok, és átvehette a BÖK vezetését.

A Ki mit tud? televíziós döntőjébe Torday Ferenc került be, Illyés Gyula Bartók című versének lélegzetelállító elszavalásával második helyezést ért el. Babits László féltékeny volt Torday sikerére, nem szólt többé hozzá.

1977 őszén Ady-szavalóverseny volt, a budapesti döntőt a József Attila Gimnáziumban tartották. A zsűri elnöke Nemes Nagy Ágnes, a hét jelöltből öt BÖK-ös volt. Három került be a döntőbe: Babits László, Hajdú Gábor és Torday Ferenc. Debrecenben a döntőt B. Nagy Gabi nyerte meg, Babits László kilencedik, Torday Ferenc negyedik helyezést ért el. Hajdú Gábor is elöl végzett. A lemaradt Babits és a BÖK tagjai között növekedett a feszültség.

A Budakeszin álló Művelődési Ház vezetőjét, Wiederman Gábort megoperálták gerincbántalmai miatt, így lemondott az intézmény vezetéséről. Pál Sándor lett az új igazgató, erős pártállami kötődésekkel. A BÖK-nek Budakeszin meg voltak számlálva a napjai. A kiebrudalásra 1979-ben, a Radnóti-szavalóversenyt követően került sor. Ezen a versenyen megismétlődött az, hogy a BÖK tagjai sikeresebben, jobban szerepeltek, mint a Kör vezetője. Hajdú Gábor első lett, Erős József második helyezést ért el és közönségdíjat kapott. Pál Sándor igazgató nem sokkal később közölte, hogy a következő szerdán már ne jöjjenek ki Budakeszire a BÖK-ösök. Babits László, a szavalókör vezetője vélt vagy valós sérelmeire hivatkozva maradt el. Jóval később, a kilencvenes évek derekán öngyilkos lett, Pestszentimrén temették el. A BÖK szavalói 1979 után művelődési intézmény híján szerdánként kocsmázni jártak versmondás helyett. Egyetlen irodalmi estjüket Mit tehet a költő? címen rendezték meg. Közülük néhányan 1981 után is együtt maradtak, Budapesti Önképzőkör címen tevékenykedtek tovább.

[[paginate]]

A Forrás Kör megalapítása, első rendezvényei

A Forrás Kör megalapítására 1981 első negyedévében került sor. Torday Ferenc emlékezete szerint az alapítás egyik első lépcsőfoka lehetett, amikor Csomor Lajos aranymíves és felesége, Kocsi Márta keramikus lakásán az Egyetemi Színpad előadóművészei közül Rónaszegi Éva és Szabó András előadóművészek, a BÖK versmondó csapatából Katkó Tamás, Homolya Attila és Torday Ferenc találkoztak és a későbbi közös munka lehetőségét fontolgatva beszélgetni kezdtek. Úgy tűnik, az általunk nagyra becsült népdalénekesek közül egy sem volt jelen ezen az összejövetelen, jóllehet a későbbi években Budai Ilona, Faragó Laura, Maczkó Mária, Marosi Júlia és Szvorák Katalin is kivette részér a közös munkából. Erős József később csatlakozott a csapathoz. Jómagam műsorszerkesztőként és az alakulófélben lévő Kör (későbbi) vezetőjeként vettem részt kezdettől fogva a megbeszéléseken. A felek eleinte gyanakodva nézegették egymást, majd a közös célt és csoportos fellépési lehetőséget látva megalapították a Forrás Kört. A bemutatók színhelye az ELTE Egyetemi Színpada. A próbákat ugyanitt tartottuk a legtöbb esetben, ritkábban szüleim Károly körúti lakása volt a helyszínük.

Az első bemutatóra 1981. március 28-án nyílt lehetőségünk az Egyetemi Színpadon, a Pesti Barnabás utcában, szemben a Száz éves étteremmel. Álom a vár alatt címmel Áprily Lajos-estet tartottunk Rónaszegi Éva rendezésében, Budai Ilona népdalénekes közreműködésével és az alapító előadóművészek, ill. versmondók szereplésével. A szerkesztő Medvigy Endre. A nézőtéren sok Erdélyt járó, még több Erdélyből elszármazott ült. A közönségsiker nem maradt el.

Ugyanakkor az esten jelenlévő Jancsó Adrienne előadóművész sérelmesnek találta, hogy mi olyan Áprily Lajos-verseket is színpadra vittünk, amelyeket ő évekkel korábban még nem mondhatott el. Személyét ért korábbi pártállami bántások miatt „irredentának” találta a szerkesztést és pontatlannak a versmondást. Ő az évek során valóban kiérlelte magában a szövegbiztonságra törekvő, magas szintű versmondás minden lehetséges eszközét. A bemutatót követően, még az éjjel leordította Rónaszegi Évát a gótikus díszletek, a rendezés és a tovább javítható, pontosítható versmondás miatt. Rónaszegi Éva tekintélytisztelőként, az agresszív kritikának engedve egyszer és mindenkorra abbahagyta a versmondást és a rendezést. A bemutatón feltűnően sok fényképész jelent meg, a legkorszerűbb fényképezőgépekkel. Ennek igen örültünk, ránk fért volna a visszhang meg egy kis reklám. Azonban a fotósokat nem érdekelte, mi történik a színpadon. Ők a közönséget fényképezték soronként.

A bemutatót megelőző nyilvános főpróbát 1981. március 20-án Prágában, az Ady Endre Diákkör bálján tartottuk. A közönség szerette, de hosszúnak tartotta. Főleg azért, mert a résztvevők táncolni vágytak. Az Áprily-estnek, talán a rendező visszavonulása miatt, nem volt nagy kifutása, minden előzményével együtt összesen hétszer hangzott el. A fent említetthez hasonló „főpróbát” Brünnbe is terveztünk, de azt sajnos elmosta a jó cseh sör.

Másodjára A költő feltámadása című Dsida Jenő-estet mutattuk be. Előzménye, hogy 1981-ben Jékely Zoltán szakszerű szerkesztésében megjelentek Dsida Jenő válogatott versei A magyar irodalom gyöngyszemei könyvsorozatban. Ebben a jól megválogatott kötetben, több évtized tiltása, cenzúrája után ismét hozzáférhetővé vált Dsida Jenő hatalmas magyarság-verse, a Psalmus Hungaricus. Ez tette lehetővé, hogy második bemutatónk A költő feltámadása című Dsida Jenő-est legyen, és annak keretében a Psalmus Hungaricus is elhangozhasson. Dsida Jenő míves költő volt, kiváló formaművész, de igen kevés magyarság-verset írt. Ezen köteteibe be nem került versei felkutatásával és a műsorba illő vendégszövegek beillesztésével lehetett segíteni. A Psalmus Hungaricus célratörő harsányságával szemben igen visszafogott, szép lírai verse jelent meg szülőföldjéről Erdély címen a kolozsvári Ellenzék 1930. december 28-i számában. Erre Gömöri György hívta fel az olvasók figyelmét, a müncheni Új Látóhatár 1967. május–júniusi számában. A Dsida-versek közé jól beillik József Attila hozzá írt levele, amelyben elpanaszolja, hogy fajtája távolabbi rétjei felé út még nem adatik. Csokonai Vitéz Mihály Marosvásárhelyi gondolatok című verse mellett ott a helye a műsorban Dsida Jenő Csokonai sírjára című költeményének. A Psalmus Hungaricust is jól felvezeti Tamási Áron Kodály. Egy botfülű székely naplójából című publicisztikája. A bemutatót belső szavalóverseny előzte meg. A Psalmus Hungaricust hárman is megtanulták. Legmeggyőzőbben Torday Ferenc mondta el, így ő szavalhatta a premieren Dsida magyar zsoltárát. A Kádár-korszakban először minden bizonnyal ekkor hangzott el nyilvánosan, irodalmi est részeként a halk szavú költő sokáig mellőzött magyarság-verse.

Szabó András előadóművész éppen olyan szépen mondta Dsida pajkos, erotikus verseit (Miért borultak le az angyalok Viola előtt?), mint istenes énekeit (Húsvéti ének üres sziklasír mellett). Az est sikeres volt, jól szolgálta a költő „feltámadását”. A Magyar Zsoltárosok régi magyar énekei is jól beillettek az összeállításba. A rendező Kelényi István, a szerkesztő Medvigy Endre. Bevezető előadást Pomogáts Béla irodalomtörténész tartott. Az est a fővárosban és vidéken összesen tíz alkalommal hangzott el. Az istenes versek megmutatták a hívő római katolikus Dsidát, és a versmondóknak alkalmat adtak, hogy a marxista, materialista világban megvallják hitüket.

[[paginate]]

Én nem mehetek el innen

1982. április 23-án volt az Egyetemi Színpadon Szabó András előadóművész Én nem mehetek el innen című önálló estjének bemutatója Szvorák Katalin népdalénekes közreműködésével. Az estet a távol lévő, akadályoztatott Ilia Mihály helyett Czine Mihály irodalomtörténész nyitotta meg. A szerkesztő ezúttal is a Forrás Kör vezetője. A műsor előre elmondja alcímében a témáját: Sorsirodalom Ady Endrétől a „Fényes szellők” nemzedékéig. Az összeállítás a Hontalanok útján diplomatikusabb újragondolása. József Attila és a népi írók műveire épült elsősorban, de Bajcsy-Zsilinszky Endre-, Balogh Edgár-, Fábry Zoltán-, Kassák Lajos- és Radnóti Miklós-szemelvényeket is tartalmazott. Az Erdélyi József- és a Sinka István-vers sem maradhatott el. Sinka István himnuszai, majd szívszorítóan szép balladái a harmincas évek első felében éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjában, a Szabadságban jelentek meg. Az est Nagy László: Az Országház kapujában, 1946 című versének elszavalásával és a NÉKOSZ-induló népdalelőzményének eléneklésével zárult. Ezúttal a kákán is csomót keresők sem akadékoskodhattak. Az összeállítás csírájában magában hordozta a később megszerkesztett és némi késedelemmel bemutatott Bajcsy-Zsilinszky-estet. Itt már elhangzott Tamási Áron: Esemény Beregben című publicisztikája a népi írók tarpai, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőjelölt melletti korteskedéséről és a választási visszaélésekről. A rendezvény szórólapja is tanúsítja, hogy a Magyar Élet Kiadó, majd a Püski Kiadó szkíta-szarvasfejes emblémája egyúttal a Forrás Kör jelképe is.

Szólásért való ének

Torday Ferenc előadóművész Szólásért való ének című önálló estjének bemutatójára 1983. március 22-én került sor az Egyetemi Színpadon. Alcíme: A Duna-táj és a diaszpóra magyar irodalmából. Nagy Gáspár költő vezette be az előadást. Közreműködött Budai Ilona népdalénekes. Az összeállítás Illyés Gyula ötágú síp gondolatát követte, de azt kibővítette. Erdély, Felvidék, Délvidék, a megcsonkított Magyarország és az emigráció irodalma mellett a hatodik síp is megszólalt: Kárpátalja néhány magyar szerzőjének verse is elhangzott a műsorban. Torday Ferenc számos merész írást, jobbára verset szólaltatott meg műsorában, ezzel is tágítva a tűrési határokat. Jó példa erre Márai Sándortól a Halotti beszéd, Kovács Vilmos kárpátaljai író Verecke című verse, a felvidéki Gál Sándortól a Könyörgés, az erdélyi Kányádi Sándortól az Éjfél utáni nyelv, az anyaországi Csoóri Sándortól a moldvai csángómagyarok jogfosztottságát felpanaszló Utazás félálomban című esszérészlet. Ugyanúgy említhetem Farkas Árpád, Nagy Gáspár és Utassy József egy-egy gyújtó hatású versét vagy a záró zsoltárt, Dsida Jenőtől a Psalmus Hungaricust. 1988-ban az egyik előadást Lezsák Sándor vezette be, ekkor már elhangzott Illyés Gyulától az Egy mondat a zsarnokságról. Ez az est ötven előadást ért meg a legkülönbözőbb helyszíneken, Budapesten, vidéki városokban és a határon túl, Nyitrán, Pozsonyban, Prágában és Münchenben.

Szárszó, 1943

A Szárszói Találkozó negyvenedik évfordulója alkalmából, 1983. november 19-én, az Egyetemi Színpadon mutatta be a Forrás Kör Szárszó, 1943 című dokumentumműsorát. Miből állt ez az összeállítás? A találkozó előadásaiból, vitáiból, József Attila és Sinka István verseiből. Az előkészületben lévő előadás próbái közepette, 1983. augusztus 20-án fellépési lehetőséggel élt, meghívásnak tett eleget a Forrás Kör, részt vett Pozsgay Imre és a Hazafias Népfront szárszói megemlékezésén. Ez az ünnepség eredetileg egy egyhetes konferenciának indult. Az elbizonytalanodott kommunista hatalom Duray Miklós Kutyaszorító című felvidéki magyar jogvédő könyvének amerikai megjelenését használta ürügyül, hogy lemondja a konferenciát. Püski Sándort, az 1943-as Szárszói Találkozó rendezőjét eltanácsolták, a gigantikusra tervezett, majd egynaposra összezsugorított rendezvény idején be sem jöhetett az országba. Salamon Konrád Szárszó-tanulmánya a kecskeméti Forrás Szárszó-számában, 1983 augusztusában Németh László és a harmadik út dicséretével olaj a tűzre.

A népfrontos megemlékezésen, 1983. augusztus 20-án, Balatonszárszón a rendezők a Forrás Kör vezetőjétől sem szövegkönyvet, sem műsorvázlatot nem kértek, de határozott kérésük volt, hogy Németh László 1943-as szárszói beszédéből még részlet se hangozzék el. Mellesleg a meghívón nem tüntették fel a Forrás Kör szereplését.

Ősszel az ELTE Közművelődési Titkárságának vezetője, Vasy Géza arról tájékoztatott, hogy nyomás nehezedik rá, nyakára járnak a belügyesek és arról próbálják meggyőzni, hogy mondja le az Egyetemi Színpadra tervezett bemutatót, a Szárszó 1943 című dokumentumműsort. A hír hallatán bejelentkeztem Pozsgay Imréhez, a bemutatót megmentendő. Elpanaszoltam neki helyzetünket, és támogatását kértem. Ő hamar megtalálta a megoldást: helyettese, S. Hegedűs László, a HNF titkára vezesse be a műsort. A viharok elmúltak, a bemutatóra sor kerülhetett az Egyetemi Színpad, a „Fényes Szellők” Baráti Kör és a Magyar Írók Szövetsége közös rendezvényeként. A Forrás Kör tagjai – Ambrus András, Erős József, Homolya Attila, Marosi Júlia, Szabó András és Torday Ferenc – sikerrel idézték fel az egykori vitákat, és Németh László szárszói beszéde is elhangozhatott. Budai Ilona és a Vikár Béla Népdalkör az 1943-as szárszói tábortűznél elhangzott népdalokat énekelte. Tíz ismétlésre is sor került, Budapesten és a vidéki városokban.

[[paginate]]

Varjúvári legenda, Kós Károly-est

A Varjúvári legenda című irodalmi estet Kós Károly születésének 100. évfordulója alkalmából, 1983. december 17-én mutatta be a Forrás Kör az Egyetemi Színpadon. A Kör előadóművészei és versmondói közül Erős József, Homolya Attila, Kernács Márta, Szabó András és Torday Ferenc szerepelt az emlékesten. Kiss Tamás kobzos Kós Károly Atila királról ének című, a hun király legendás személyét felidéző balladás versét énekelte, kobozkísérettel. Maczkó Márta népdalénekes régi kalotaszegi népdalokat szólaltatott meg. Az előadás végigkísérte a polihisztor építész-író pályájának, életútjának fontosabb állomásait a kalotaszegi gyökéreresztéstől a sztánai varjúvárban rendezett bálon át az Erdélyi Szépmíves Céhig, transzszilvánista könyveiig és haláláig. A dokumentumok itt sem hiányozhatnak, elhangzott az esten a Kiáltó szó hosszabb részlete, 1921-ből. Az ünnepelt szerző fontosabb könyveiből, így az Erdélyből, a Varjúnemzetségből, az Országépítőből szemelvények hangzottak el, de a kortársak, pályatársak írásai is színesítették a rendezvényt Áprily Lajostól, Reményik Sándortól Kányádi Sándorig.

A Forrás Kör nemzetpolitikai gondolkodásunk szempontjából fontos, példamutató írókat és politikusokat választott ki Kós Károly, Illyés Gyula és Bajcsy-Zsilinszky Endre személyében, hogy egy-egy irodalmi est vagy dokumentumműsor keretében felmutassa maradandó értékeiket. A Kós Károly-estet Pomogáts Béla irodalomtörténész vezette be. A rendező Balázs Ádám volt, a szerkesztő Medvigy Endre. A Varjúvári legenda huszonötször hangzott el Budapesten és vidéki városokban.

Ne feledd a tért – Illyés Gyula-est

A Forrás Kör Illyés Gyula estje 1984. október 20-án hangzott el először az Egyetemi Színpadon, Ne feledd a tért címen. Szabó András és Torday Ferenc előadóművészek mondták a verseket és a prózai szemelvényeket. Budai Ilona népdalokat énekelt, Fekete Gyula író vezette be a rendezvényt. A szerkesztő Medvigy Endre. Az Egyetemi Színpadon előadott irodalmi est csak jóindulattal nevezhető bemutatónak, hiszen az már 1982-ben elhangzott a XIV. kerületben, a Danuvia Gorkij Művelődési Házban, majd Székesfehérváron, Verőcemaroson, Debrecenben, Veszprémben, Kecskeméten és további helyszíneken. Az Egyetemi Színpad a kilencedik fórum volt, ahol irodalmi összeállítással tisztelegtünk Illyés Gyula megtartó, nemzetvédő munkássága előtt. Illyés számos nagy, reprezentatív versét tartalmazta az összeállítás, így elhangzott az Árpád, a Haza a magasban, a Nem menekülhetsz, az Ozorai példa, a Nem volt elég, A reformáció genfi emlékműve előtt, a Bartók, a Bevezetés egy Kodály hangversenyhez és a nemzeti összetartozást és az anyanyelv védelmét szolgáló Koszorú. A nagy vihart kavart, a magyar megmaradás kérdését aggódva boncolgató, a Magyar Nemzetben 1977–1978-ban közreadott Válasz Adynak és Herdernek című veretes próza sem maradhatott ki az összeállításból. Bajcsy Zsilinszky Endre személyisége, történelmi példája önfeláldozása ekkor már egyre jobban foglalkoztatta a Forrás Kör tagjait. Így elhangzott az esten Illyés Gyula tömör, célratörő verse is: Zsilinszky emléke.

Kucsmát, pulóvert, hócipőt
széttestált rabtársai közt.
Ment – arc-színe bár a falé –

hólepte bitófa felé.

Szíve dacában, mint a láng
egy nép dühe. Azt hagyta ránk.

Az Egy mondat a zsarnokságról később, 1988-ban került a Forrás Kör repertoárjába. Torday Ferenc előadóművész ekkor vette be Szólásért való ének című önálló estjébe. – Az Illyés-est összesen hússzor hangzott el.

[[paginate]]

A Forrás Kör bécsi-müncheni turnéja

A Forrás Kör időközben országos hírnévre tett szert, sőt határainkon túl is kezdték megismerni. 1984-ben, április derekán a császárvárosból érkezett meghívó, a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom bécsi csoportjától, Sólyomvári Ilona aláírásával. 1984. május 12–27. között várnák Bécsbe, esetleg más, dél-németországi városokba a Forrás Kört, két Budapesten színpadra vitt, sokszor előadott irodalmi műsorral, a Pisztrángok kara című erdélyi magyar irodalmi esttel és a Szólásért való énekkel, amely a Duna-táj és a diaszpóra magyar irodalmát mutatta be. Négy főt hívnak: Marosi Júlia népdalénekest, Szabó András és Torday Ferenc előadóművészeket és dr. Medvigy Endrét, a műsorok szerkesztőjét, a Forrás Kör vezetőjét.

A négy fő szívesen fogadta a meghívást, hamar rászánta magát az utazásra, beadta útlevélkérelmét és várta a kiutazás lehetőségét. Közben egy személycserére is sor került. Csoóri Sándorné Marosi Júlia akadályoztatva volt, más elfoglaltságai, fellépései miatt nem utazhatott Bécsbe. Helyette Maczkó Mária csatlakozott az útra készülő különítményhez. Telt-múlt az idő, de a várva várt útlevelünk sehogyan sem akart megérkezni. Nyilvánvaló volt, hogy az európai enyhülési folyamatnak Magyarország is résztvevője, így előbb-utóbb megadják az útlevelet, de lehetőleg olyan későn, hogy lekéssük a saját előadásainkat. Ezt felismerve telefonáltam Bécsbe Sólyomvári Ilonának, hogy ne májusra, hanem őszre tűzzék ki a Kör előadásait. Az eredetileg tervezett időpontok múltával valóban megkaptuk úti okmányainkat, így ősszel bátran Bécsbe utazhattunk.

A Pisztrángok kara bécsi előadását 1984. szeptember 29-én patinás történelmi helyszínen, a Pazmaneum dísztermében tartottuk meg a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom bécsi csoportja szervezésében, Szabó András előadóművész és Maczkó Mária népdalénekes fellépésével és Medvigy Endre bevezető előadásával.

Másnap, 1984. szeptember 30-án már Münchenben jártunk, ahol a J. Döpfner Bíboros Házban mutattuk be a Pisztrángok karát, a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom müncheni csoportja szervezésében. Hallgatóságból nem volt hiány, számos a Szabad Európa Rádiónál dolgozó újságíró jelent meg előadásunkon, Skultéty Csabától Kovács K. Zoltánon át Szamosi Józsefig. A népi mozgalmi tájékozódású, parasztpárti múltú kitűnő nyomdásszal, Molnár Józseffel is itt találkoztunk, nyomdáját is meglátogattuk. A szervezők kívánságára nem tartottunk szünetet, pedig a kétórás előadás megkívánta volna.

1984. október 4-én ismét Bécsben, az „Európa” Clubban tartotta meg a Forrás Kör Torday Ferenc előadóművész Ötágú síp műsorát, az átkeresztelt Szólásért való éneket. A címváltozást talán azért kérte Smuk András, az „Európa” Club vezetője, mert a Szabad Európa Rádiónak volt hasonló című, rendszeresen sugárzott, így ismert irodalmi adása.

Úgy Bécsben, mint Münchenben ugyanazokat a verseket és prózai szemelvényeket mondta el Szabó András és Torday Ferenc, mint itthon, Magyarországon.  Jómagam is ugyanúgy beszéltem, mint hazai fellépéseinken. Azonban odakint más volt ugyanazon szavaknak az akusztikája. Smuk András, az „Európa” Club vezetője kemény, antikommunista bevezetőt tartott, gazdagon átszőve azt 1956-os utalásokkal. Mutatnia kellett, hogy ő ugyan fogad magyarországi előadókat, de nem alkuszik. Ez ellen nekünk semmi kifogásunk nem volt, talán még szívesen is hallgattuk a radikális szónokot. Azonban az előadások után mi hazakészültünk Budapestre.

A bécsi portya során jártunk Szépfalusi István evangélikus lelkésznél is, aki ellátott minket az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványaival, Bibó István és Cs. Szabó László könyveivel és a saját önéletrajzi írásával, a Pótszigorlattal. Én a bécsi magyar könyvesboltban megvásároltam Nyirő József néhány, 1945 után kint, az emigrációban alkotott művét, így  A Megfeszített c. passiójátékot, az Íme, az emberek!-et és A zöld csillagot. Kint élő barátaim ezeket szerencsésen hazacsempészték.

Az „Európa” Clubban tartott előadásunk után Budapestről szalajtott provokátorok ijesztgettek: megnézhetjük magunkat, miként várnak majd minket otthon a hatóságok. Az előre jelzett, nem túl barátságos hazai fogadtatás viszonylag szelíd formában, de mégiscsak megtörtént. Vasy Géza, az ELTE Közművelődési Titkárságának vezetője behívott irodájába, hogy elújságolja a bécsi és müncheni előadásaink iránti belügyes érdeklődést. Elmondtam Vasy Gézának kiruccanásunk rövid történetét, amit kérésére nem sokkal később írásba foglaltam.

Leírtam, hogy turnénk sikeres volt. Előadásainkat korábban Budapesten az Egyetemi Színpadon mutattuk be és azokon Bécsben és Münchenben nem változtattunk. A sikert az előadásaink utáni dörgő tapson túl másban is látom. Odakint az emigránsok jelentős része úgy véli, Magyarországon sokan nem mutatnak kellő érdeklődést a határainkon túli magyarság sorsa iránt. Ezzel szemben éppen mi, a Forrás Kör voltunk arra az élő példa, hogy az őszinte érdeklődés, szükség esetén a határozott kiállás veszélyeztetett véreink mellett a magyar társadalomban megvan, és ennek az Egyetemi Színpadon mi hangot adhatunk.

Hasonló szellemű levelet írtam S. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront titkárának. Levelemben jeleztem az előkészületben lévő Bajcsy-Zsilinszky dokumentumműsorunk bemutatója körül felmerült nehézségeket. „A nyugati utunk körüli félreértések miatt ez év decemberében az Egyetemi Színpadon nem kap a Forrás Kör lehetőséget a készülő Bajcsy-Zsilinszky dokumentumműsora bemutatására. (E helyett decemberben megismételjük a Kós Károly-estünket.) Bajcsy-Zsilinszky emléke előtt tisztelegni szeretnénk. Tervezett megemlékezésünket szívesen összehangolnánk a Hazafias Népfronttal. A Hazafias Népfront támogatását kérjük, hogy ne múljon el Bajcsy-Zsilinszky halálának 40. évfordulója megemlékezés nélkül. A Forrás Kör, ha alkalmat kapna rá, Vigh Károly történésszel közösen, december vége felé vagy januárban tartana egyórás megemlékezést, az Egyetemi Színpadnál szűkebb körben. Az órás megemlékezésből később kétrészes dokumentumműsor épülhetne. Kellő előkészítés esetén a későbbiekben az Egyetemi Színpad sem zárkózna el.” – A levél megfogalmazásának időpontja: 1984. november 20.

[[paginate]]

A Bajcsy-Zsilinszky-est előkészületei

Az egyórás terjedelmű előadás a fenti levél megírása előtt már elhangzott, 1984. szeptember 17-én dr. Vigh Károly tartott előadást Bajcsy-Zsilinszky Endréről, a magyar nemzeti radikalizmus náciellenes mártírpolitikusáról az V. kerületben, a Belvárosi Ifjúsági Házban, a Molnár u. 9-ben, a Forrás Baráti Kör szervezésében. A történész előadását Szabó András előadóművész olyan dokumentumokkal, visszaemlékezés-részletekkel és szépirodalmi idézetekkel illusztrálta, amelyeket dr. Vigh Károly történésszel beleszerkesztettünk a készülő dokumentum-műsorba.

Ugyanitt, a Belvárosi Ifjúsági Házban, a Forrás Baráti Kör sorozatában 1984. október 8-án Czine Mihály irodalomtörténész Illyés Gyuláról tartott előadást Szabó András előadóművész és Torday Ferenc előadóművész közre-működésével. A meghívóra nem véletlenül került rá Illyés Gyula Zsilinszky emléke című, lényegre törő, kemény és tömör verse.

A Belvárosi Ifjúsági Ház Forrás Baráti Kör őszi programja végén a következő olvasható: „A Forrás Kör »Ne feledd a tért« c. Illyés Gyula-estjének bemutatója 1984. október 20-án, szombaton, Bajcsy-Zsilinszky műsorának bemutatója pedig várhatóan 1984 decemberében lesz az Egyetemi Színpadon”. A Forrás Baráti Kör meghívója igyekezett figyelmen kívül hagyni a bécsi és a müncheni előadások körüli hercehurcát. Közben a próbák Károly körúti lakásunkon folytatódtak.

A Bajcsy-Zsilinszky-est

Korábban már írtam, hogy az Illyés Gyula-est az előzetesnek megfelelően valóban elhangzott az eredeti tervnek megfelelően, 1984. október 20-án, az Egyetemi Színpadon. A Bajcsy-Zsilinszky-est azonban a tervezettnél két hónappal később hangozhatott el először az egykori piarista kápolnából átalakított Egyetemi Színpadon. Idő kellett hozzá, míg lecsillapodtak a nyugati kirándulásunk körüli viharok. A Helyünk és sorsunk Európában című Bajcsy-Zsilinszky-dokumentumműsor bemutatójára az eredetileg tervezett helyszínen végül 1985. február 23-án kerülhetett sor. A Forrás Kör előadása az Egyetemi Színpad és a HNF „Fényes Szellők” Baráti Köre közös rendezvényeként valósulhatott meg bemutatóink szokásos helyszínén. A várva várt rendezvény szereplői: Bakon Erika előadóművész, Erős József versmondó, Homolya Attila előadóművész, Maczkó Mária népdalénekes, Szabó András előadóművész, Torday Ferenc előadóművész és a Vikár Béla Népdalkör. Budai Ilona népdalénekes, a Népdalkör vezetője nem tudott részt venni a próbákon és az előadásokon, így Maczkó Mária népdalénekes vezette a közös éneklést. Bajcsy-Zsilinszky pályájának és életútjának megfelelően népdalok, zsoltárok és Mária-énekek hangoztak el az előadáson a dokumentumok, a visszaemlékezések és a szépirodalmi szemelvények mellett. Így 1944 karácsonyán, amikor megtudták a sopronkőhidai fegyházban, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endrét kivégezni viszik, a bajban, a kiszolgáltatottságban felcsendült régi himnuszunk, a Boldogasszony anyánk...

Az emlékest szórólapján Illyés Gyula esszéjének részlete olvasható: „Olyan pályavég, mint az övé, sugarat vet a pályakezdésre is. Egy tisztaságra szánt jellem küzdi a tökély felé magát, a rossz súrlódásával is, egy szennyező társadalomban. Kiáltóan egyéniség, de jellemzője mégis az, ami benne közösségi. Amivel képvisel és parancsot hajt végre. Egy hite szerint való nemzet képviseletében, egy szellemsereg parancsát. Volt pillanat, nem is egy, amikor Zsilinszky volt a magyarság, úgy jelképileg, hogy mégis valóságosan. Amikor az ajtaján, mely egyszeriben egy ország ajtaja lett, a puskatussal dörömbölőknek pisztolytűzzel adta meg a gazda válaszát”.

A műsort Vigh Károly történész és Medvigy Endre irodalomkutató szerkesztette. Vigh Károly felkészültségéhez nem fér kétség, hosszú éveken át kutatta Bajcsy-Zsilinszky Endre pályáját, életútját, az általa képviselt nemzetpolitikai irányt, országgyűlési felszólalásait, cikkeit, újságszerkesztői munkáját, pártpolitikai kötődéseit, tragikus halálát. Bajcsy-Zsilinszkyről írt könyveit közös munkálkodásunk idején megismertem. Kár, hogy kihagyta belőlük a Szózat című újságot és Zsilinszky fajvédő korszakát, jóllehet erre a szerkesztés során nem volt szükség. Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről című, visszaemlékezéseket tartalmazó antológiáját a műsor összeállításakor forrásként használtuk. A második kiadás az emlékest előkészületeivel párhuzamosan, 1984 decemberében jelent meg a Magvető Könyvkiadó Nemzet és Emlékezet sorozatában.

[[paginate]]

Magam az ismert baloldali történész mellett semmiképpen sem szerettem volna a Bólogató János szerepét betölteni. 1978 és 1981 között kényszerűségből vállalt, mégis becsült és szeretett antikváriumi eladói munkálkodásom idején kezdtem Bajcsy-Zsilinszky Endre könyveit gyűjteni és olvasni. Megszereztem könyv alakban megjelent politikai programját, a Nemzeti radikalizmust, majd a népi gondolat jegyében fogalmazott művét: Egyetlen út: a magyar paraszt. Ezt a népi írók folyóirata, a Kelet Népe adta ki, az én példányom nem akárkinek dedikált: „Kodolányi János kedves, igaz barátomnak testvéri szeretettel Bajcsy-Zsilinszky Endre. Bp. 938. dec. 22.”. A Mátyás király és a Helyünk és sorsunk Európában is könyvespolcomra és olvasmányaim közé került. Érdeklődésem, tájékozódási kedvem nem ismert határt, beszereztem a Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Előörs öt évfolyamát. Szabó András előadóművész barátom Tamási Áron Esemény Beregben című, novellákra emlékeztető színvonalas publicisztikáját Zsilinszkyről és a mellette korteskedő népi írókról már 1978-ban, a Hontalanok útján című népi irodalom estre készülve megtanulta, majd önálló estjében is mondta.

A szerkesztés során Vigh Károly és köztem az együttműködés harmonikus volt. Megvallom, presztízskérdés volt nálam, hogy felkészülten vegyek részt a közös munkában. Ebben segített az évek során megszerzett műsorszerkesztői tudás és gyakorlat is. Pomogáts Bélától és az Irodalomtudományi Intézet Literatúra című folyóiratától kutatói megbízást kaptam, így az OSZK-ban a Zárolt Anyagok Tárába is bejárásom volt, a témához szükséges kényesebb újságokba, folyóiratokba is betekinthettem. (Egy ilyen régi megbízás jelenleg is a birtokomban van.)

A műsor első részében az érdeklődő közönség megismerhette Bajcsy-Zsilinszky Endre jellemét, nemzethűségét, nemzeti radikalizmusát. A második rész jóval feszesebb szerkezetű volt, drámai a szó szoros értelemében, végigkísérte a vértanú politikus 1944-es tragédiáját. Sokan megkönnyezték dokumentumműsorunkat.

A Forrás Kör Bajcsy-Zsilinszky estje 1985 februárjától 1988. június 15-éig, a Jurta Színházban bemutatott előadásig tizenegyszer hangzott el. Itt a műsor második részének díszlete olyan volt, mint egy ravatal, talán a koporsó hiányzott róla. Ez akkor már nemcsak a kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endrére, hanem Nagy Imrére és a kádári megtorlás áldozataira is emlékeztetett. A műsor záró része Nagy Imre-megemlékezéssé változott. Mécs Imre beszélt 1956 hőseiről és vértanúiról. Elhangoztak Nagy Gáspár ekkor már ismert versei, az Ők már kivárják és az Öröknyár, elmúltam 9 éves. Az emigráns ’56-os versek szerzőire már nem emlékszem, de előkerülhet még az est filmfelvétele. Az akkori hangulat több ’56-os verset is megengedett volna. Az elbizonytalanodott, legyengült kommunista hatalom mindezt kénytelen volt elviselni.

Kibiztosított beszéd – Nagy Gáspár-est

Nagy Gáspár költő estjére 1988. december 11-én, vasárnap este került sor az Egyetemi Színpadon. Ez volt a Forrás Kör utolsó, nagy nyilvánosságot élvező bemutatója. A nemrég még tiltott vagy legalább a tiltás és a tűrés határán keresendő bátor, antikommunista verseket öt előadóművész: Basa Annamária, Erős József, Hász Erzsébet, Homolya Attila és Torday Ferenc mondta. Szerkesztette Medvigy Endre és Sárdi Mihály. A műsorlap hátoldalán elismerő sorok olvashatók Nagy Gáspárról, fontosabb életrajzi adatait tartalmazva, műveit felsorolva. „A Forrás Kör feladatul tűzte ki magának, hogy Nagy Gáspár költészetéről átfogó képet nyújtson az est közönségének – nem megkerülve az oly sok vitát, vádaskodást, politikai megítélést kiváltó verseket sem – mindvégig a KÖLTŐRE, a VERSRE FIGYELVE...” Ez a kissé ködös szöveg azt jelzi, hogy a műsorból nem maradtak ki az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozataira emlékező versek sem, az Örök nyár elmúltam 9 éves, az Ők már kivárják, a Bibó Istvánnak ajánlott Kettészelt fényes fekete nap, a Benézünk majd a múltidőbe ősszel és a Két nyárfa a hódoltságban (föllelt janicsárnapló 1556/57-ből) és A fiú naplójából. Az Illyés művére, az Egy mondat a zsarnokságról című versre emlékező és emlékeztető Három megjegyzés: egy válasz, Kodály és Illyés ünnepére – 1982 is elhangzott Nagy Gáspár estjén. A bevezető előadást magam mondtam, emlékezetem szerint a szerző is jelen volt.

[[paginate]]

Csak tiszta forrásból – 10 éves a Forrás Kör

A Csak tiszta forrásból a Forrás Kör utolsó összegzése, a tíz esztendő summázata, rövid összefoglalója volt 1991. április 13-án, közel a költészet napjához, József Attila születésnapjához. A műsor alcíme: határon túli magyar irodalom, régi magyar irodalom, népi irodalom. A búcsúrendezvény szereplői: Basa Annamária, Erős József, Hász Erzsébet, Szabó András és Torday Ferenc előadóművészek, Faragó Laura énekművész, Budai Ilona, Maczkó Mária és Marosi Júlia népdalénekesek és Kiss Tamás kobzos. Bevezette: Csurka István író. A műsorlapon feltüntetett Berzsenyi Dániel-vers arra emlékeztet, hogy a Forrás Körnek – bár eddig nem említettem – Berzsenyi-estje is volt. Balassi Bálint- és Rimay János-verseket Szabó András már a Balassi Bálint Szavalókör tagjaként is mondott, szíve közepében a régi magyar irodalom. Erdélyi József ragyogó költészete és nyugtalan személyisége külön tanulmányt érdemelne, a Forrás Kör 1987-es Erdélyi József-estje is megérdemelne egy hosszabb írást. Itt a népi költő Magyar család című forradalmi verse hangzott el Erős József előadásában. Azóta a liberális ízlésterror szinte teljesen kiszorította a politikában is csapongó Erdélyi költészetét a magyar szellemi életből.

A Sinka-versek sem hiányoztak az összeállításból. A mellőzött Sinkát ma már klasszikusként tartják számon, 1990-ben kapott posztumusz Kossuth-díjat. A népi írók és a határainkon túl alkotó magyar írók is hangsúlyosan szerepeltek írásaikkal a Kör műsorán. Példa erre Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse, amelyet a liberálisok a rendszerváltáskor megpróbáltak lejáratni („mindenki szem a láncban”). Szintén jó példa a sepsiszentgyörgyi Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című, jól megírt hosszú verse. A vers arra is emlékeztet, hogy a Forrás Körnek Kőrösi Csoma Sándor-előadása is volt a korábbiakban. Ezúttal is Dsida Jenő sokáig tiltott Psalmus Hungaricusa zárta az előadást. Előbb azonban Nagy Gáspárral Benézünk majd a Múltidőbe ősszel, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc irodalma se maradjon ki az összegzésből. Nem marad el a tisztelgés a nemzeti felkelés hősei és vértanúi előtt. Végül megemlítem, hogy egy kitűnő Bajcsy-Zsilinszky-beszédrészlet itt, az összegzéskor is elhangzott.

A Forrás Kör a Kádár-korszakban a tűrés és a tiltás határán eredményesen lavírozott, számos eltagadott értéket mutatott fel irodalmi estjein és dokumentumműsoraiban. A rendszerváltás után eltűnt a korábbi politikai pikantéria, mert úgy látszott, hogy most már minden megjelenhet, megszűnt a tiltás. A Kör tagjainak feltettem a kérdést, hogy hajlandóak-e kemény munkával, sok próbával abszolút professzionista művészeti együttessé válni, a korábbinál kisebb siker megtartása érdekében, a pályán maradás reményében. Ezt közülük senki sem óhajtotta.

Utoljára 1991. április 29-én, a megszűnő Egyetemi Színpad búcsúestjén lépett fel együtt a Forrás Kör néhány tagja. Az ELTE vezetése az Egyetemi Színpadtól mielőbb meg akart szabadulni, így akart jó pontot szerezni, így kívánt udvarolni az új demokratikus rendszer vezetőinek. Az Egyetemi Színpadot 1991. április 30-án bezáratta, hogy mielőbb átadhassa az épületet régi tulajdonosának, a piarista rendnek. Igaz, eddigre a Forrás Kör és az Egyetemi Színpad rendeltetését betöltötte. A Forrás Kör képviseletében Maczkó Mária népdalénekes és két előadóművész, Szabó András és Torday Ferenc búcsúzott sikereik legfontosabb színhelyétől, a megszűnő Egyetemi Színpadtól. Baráti körként sem maradt fenn ez az érdemeket szerzett, jobb sorsra érdemes művészeti csoport. Egykori tagjai közül jó, ha ketten-hárman évente egyszer találkoznak egymással. Szabó András előadóművész és jómagam nemzetépítő irodalmi műsorainkkal változatlanul járjuk az országot. A Forrás Kör estjein egykor gyakran szereplő énekművészek, népdalénekesek azóta szép karriert, emelkedő pályát futottak be. Megérdemlik sikereiket.

Medvigy Endre