• Confessio: Ebben az időben és ilyen körülmények között volt az egyházközség lelkipásztora Takaró Károly. 1946-ban választotta lelkipásztorának a gyülekezet. 38 évig szolgált. S ezekben a nehéz, egyházellenes időben a gyülekezetben lévők megtartását és új egyháztagok beépítését tekintette a legnagyobb missziói feladatának. A Szentlélek Úristen segítségével feleségével, hűséges segítőtársával, valamint a gyülekezeti szolgálatba beépített munkatársaival eleven közösséget épített. Tudomásunk szerint volt gondja arra is, hogy nagy hangsúlyt fektessen a gyülekezeti éneklésre.

‒ Vályi-Nagy Katalin: Valóban. Presbitériumunk jegyzőkönyvében az első írásos feljegyzés „énekvezéri” munkakörről 1924-ből származik. De a tudatos egyházzenei nevelés, tanítás az ő szolgálati idejére esik. Gyülekezetünk vegyes kórusa 40 évvel ezelőtt azzal a szándékkal alakult meg, hogy énekszóval hirdesse Isten Igéjét, magasztalja szent nevét. A lelkipásztor fia, Takaró Mihály karnagy pécsi főiskolai tanulmányainak végeztével visszakerült Budapestre. Diplomáját Tillai Aurél tanítványaként 1978-ban szerezte Pécsett, ahol egyúttal az európai hírű Nevelők Háza kórusában is énekelt. A jelenleg 40 fős kórust 1978-ban 17 fővel alakította meg.

[[paginate]]

• Confessio: Gyülekezeti tagoktól hallottuk, hogy Karnagy úrnak az alapoktól kellett felépíteni a kórust, kezdve a kottaolvasás megtanításától. Ma pedig már sok gyakorlást igénylő, nehéz, klasszikus művek is szerepelnek a kórus műsorkészletében.

‒ Vályi-Nagy Katalin: Sok türelmet, pedagógiai szakértelmet igényelt Karnagy úrtól ez a feladat. Kórusunk ma már zeneileg sokoldalúan képzett, kottaolvasó tagokból áll, sőt házi zeneszerzőnk is van Brandenburg Ádám személyében, aki a Zeneművészeti Egyetem zeneszerző szakán végzett szakember. Az ő művei is szerepelnek repertoárunkban, amelyben több mint 200 mű szerepel a zenetörténet miden korszakából, főként magyar nyelven, de sok művet németül, angolul, latinul, spanyolul is éneklünk. Azonban már kezdetektől fogva kiderült, hogy különösen két zenetörténeti korszak áll közel szívünkhöz és ízlésünkhöz: a barokk zene kis és nagy mestereivel együtt, valamint a 20. századi magyar kórusmuzsika, a zeneszerzők felekezeti hovatartozásától függetlenül.

• Confessio: Milyen alkalmakkor lép fel a kórus? A helyi gyülekezeti szolgálatok mellett határainkon belülre és netán azon túlra is ellátogat?

‒ Vályi-Nagy Katalin: Kórusunkkal a hagyományos karácsonyi és évadzáró hangversenyeken túl szolgálunk ünnepi és vasárnapi istentiszteleteken, öregek otthonában, kórházakban. Szerepeltünk a „Szól a szív” alapítvány jótékonysági koncertjein, valamint fellépői voltunk a Nemzetközi Keresztény Színházi Fesztiváloknak. Ott vagyunk az egyházi kórustalálkozókon. Testvérgyülekezeti látogatásaink során eljutottunk Hollandiába és a Kárpát-medence magyarlakta területeire: Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, ahol több koncerttel is megörvendeztethettük a magyar testvéreket. Pesterzsébet zenei életének rendszeres résztvevői vagyunk. Az elmúlt évtizedek során több hanghordozónk is megjelent kazetta és önálló CD formájában. A Magyar Rádió és a különböző magyar televíziós csatornák műsoraiban is szerepelünk időnként. A Pesterzsébeti Esték kulturális rendezvénysorozat keretein belül is adtunk koncertet. Énekeltünk a Szegedi Dómban, a Mátyás templomban és a Budai Várban megrendezett Kálvin kiállításon is. A szeptemberben induló 41. évadunkban ismét Hollandiába készülünk, hogy közös koncertet adjunk a steenwijk-i testvérkórusunkkal.

• Confessio: Ez a nagyívű repertoár rendszeres gyakorlást kíván. A kórus többségét kitevő, napi munkát végző tagjainak és a szép számú felsőoktatási hallgatónak jelentős áldozatot jelent ez – nemde?

‒ Vályi-Nagy Katalin: Így van. Hetente kétszer tartunk próbát (szerdán 19:30 – 21:00 óráig és vasárnap istentisztelet után 11:30 – 13:00 óráig), de minden évben megszervezzük kórustáborunkat is, hogy megfelelően felkészülhessünk az évadra. Ezek az alkalmak jó lehetőséget teremtenek arra, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű művet is megtanulhassunk, mint például Mozart Requiem című oratóriumát.

• Confessio: Köztudott, hogy Takaró Károly halála után méltó utód, másik fia, Tamás lépett örökébe, és követte őt a lelkipásztori szolgálatban. Egy ilyen magas színvonalú kórusnak a működtetése – gondolom – csak megfelelő gyülekezeti háttér segítségével lehetséges.

‒ Vályi-Nagy Katalin: Így igaz. Segítő lelkészi és presbiteri háttérrel rendelkezünk. Takaró Tamás esperes és teljes presbitériuma 1984 óta áll támogatólag a kórus mögött, a gyülekezet tagjaival együtt. Velük együtt hisszük és valljuk, hogy az énekszón, a muzsikán, a harmónián keresztül Isten elérheti és el is éri kicsik-nagyok, öregek-fiatalok, hívők-nemhívők lelkét, hogy megnyerje magának őket az örök életre. Szándékunk, hogy koncertjeinkkel értékmegőrző, embert formáló, a magyar és egyetemes zenei kultúra megőrzését segítő szolgálatot végezzünk.

• Confessio: A kórus 40 éves fennállását nagyszabású fellépés keretében ünnepelte június 3-án. A kórus karnagya, Takaró Mihály, volt egyházkerületi főgondnok, kiváló irodalomtörténész, a Duna Televízió népszerű műsorának vezetője nemrég kapta meg munkássága újabb elismerését, a Németh László-díjat. Ez az alkalom neki kétszeresen is ünnep volt. Ő válogatta az előadott műveket. Kérem, ismertesse az ünnepi koncert műsorát, és nevezze meg a hangszeres közreműködőket!

‒ Vályi-Nagy Katalin: Az ünnepi koncerten felhangzott művek Preatorius: Mint a szép híves patakra; J. S. Bach: Loben Gott; Mozart: Requiem – Dies Irae, Lacrimosa; Liszt Ferenc: Íme, az ember; Kodály Zoltán 114. Zsoltár; Ákom Lajos: Bartimeus; Brandenburg Ádám: Zsoltár-töredék; Vidor: Toccata; Farkas Ferenc: Pataki diákdalok; Bárdos Lajos: Szeged felől; Händel: Messiás – Hallelujah. Hangszeren közreműködött: Jobbágy Boglárka (első hegedű), Ősz Aletta (második hegedű), Svékus-Nemes Mariann (brácsa), Vámos Katalin (cselló), Vida Mónika (orgona). Vezényelt Takaró Mihály.

• Confessio: Köszönöm a beszélgetést! Isten áldása legyen Karnagy úr és a kórustagok életén, szolgálatán!