Kedves professzorom, Lőrincz Lajos (1935-2010) emlékére.

I. rész

I.1. Bevezető

Tanulmányomban bemutatom a Terra de Vera Cruz majd a Terra dos Papagaios, azaz magyarul Igaz Kereszt, illetve a Papagájok Földjét, ma mindnyájunk által Brazíliaként ismert országot: lakosságát, jogrendszerét, államformájának történelmi alakulását, különös tekintettel a közigazgatási jog fejlődési szakaszaira. Továbbá közigazgatási-szervezeti felépítését, területi tagolódását, központi és helyi felosztását, illetve a működését szabályozó normatívákat. Kitérek a közalkalmazotti személyi állományra és az elektronikus közigazgatásra.

Néhány általános tudnivaló: Brazíliát, vagyis a Brazil Föderális Köztársaságot hivatalos nyelvén portugálul[1] República Federativa do Brasil nevezik. Ma a közigazgatási beosztását 26 szövetségi állam, a főváros szövetségi kerülete és a tengeren lévő szigetei alkotják. A Brazil Földrajzi és Statisztikai Intézet - Instituto Brasileiro de Geografia e Estatística (továbbiakban: IBGE) az országot öt régióra osztotta 1969-ben.

A dél-amerikai ország területét volt spanyol gyarmatok veszik körül. Ezek a következők: délen Uruguay, délnyugaton Argentína, Paraguay és Bolívia, nyugaton Peru és Kolumbia, északon Venezuela, Guayana, Suriname és Francia Guayana. Brazília területe több mint nyolc és félmillió négyzetkilométer (8.515.767,049 km²).[2]

A Föld ötödik legnagyobb országa, amely az ötödik legnépesebb is egyben. Népessége a 2015-ös becslések szerint, több mint 190 millió fő (190.755.799 fő),[3] amely nagyon színes etnikai képet alkot, mind vallási (a világ legnagyobb római katolikus lélekszámú állama [4]), mind a rasszok[5] tekintetében. A hatalmas ország népsűrűsége 22 fő/km², amely meglehetősen egyenetlenül oszlik el. Köszönhető ez a több mint 7000 km hosszú varázslatos Atlanti-óceán partjának, illetve meghódítása történetének.

[[paginate]]

I.2. Betekintés Brazília történelmébe

Brazília mai közigazgatása megértéséhez meg kell vizsgálnunk államigazgatása történetének alakulását. Ehhez nagy vonalakban négy részre bonthatjuk a brazil közigazgatási jogi analízisünket.

1. Gyarmati korszakra, a portugál törvényhozás fennhatósága alatt, XVI – XIX. század között (1500 – 1815);
2. Birodalmi/Császári korszakra(1815-1889), már a francia jogrendszer befolyásolásának kezdetével, az államtanács megalakulásáig. Ez két részre oszlik: a Portugáliával közös királyságra (Reino Unido de Portugal, Brasil e Algarves 1815 – 1822/1825) és a Brazíl Birodalmi korszakra (1822 – 1889);
3. Köztársasági korszakra, az 1988-as Alkotmányig, amikor a „Brazil közigazgatási jog” önálló jogággá válik;
4. Aktuális időszakra, az 1988-as Alkotmány utánira, amikor a közigazgatási jog változásai a mai alakjukra formálódnak. Szólunk még a demokratikus jogrend létrejöttéről, valamint az Állam fejlesztéséről és a globalizációról. [6]

 

I.2.1. Gyarmati korszak

Gyarmatosítása a XVI. század elején vette kezdetét. Egészen pontosan 1500. április 22-én, amikor Pedro Alvares Cabral legénységével partra szállt a ma Porto Seguronak nevezett területen (ma Bahia állam) és birtokba vette azt a tordesillasi szerződésben (Tratado de Tordesilhas, 1494)[7] foglaltaknak megfelelően, a Portugál Korona nevében. A mai napig ezt a helyet és időt tekintik Brazília felfedezése hivatalos időpontjának.[8] A gyarmatosítás idejében Európát a feudális abszolutizmus jellemezte, a portugál hódítok igazgatását is, amely megalapozta ennek a gyarmatnak a berendezkedését.

I. Fülöp király rendelkezései 1603-ból

A Szent Kereszt szigetnek (Terra de Santa Cruz) nevezett újonnan felfedezett területet elsősorban az óceánpart mellett haladva kezdték feltérképezni, ugyanis a szárazföld belsejét sűrű növényzet borította. Majd 1527-től Santa Cruz do Brazil-nak kezdték nevezni ezt a földet a brazilfáról (Caesalpinia echinata, pau-brasil), amely az ország első kereskedelmi cikke volt. A Korona a figyelmét 1532-től az új kolónia természeti kincseinek kizsákmányolására fordította és a „közigazgatás” hatékonyabbá tételére. Örökletes kapitányságokra (Capitanias hereditárias) kezdte osztani a gyarmatot, amelyek élére ún. Földesurakat (Donatário) nevezett ki. Ezeket az Örökletes kapitányságokat úgy kell elképzelni, hogy kelet-nyugat irányú csíkokban szelve a kontinenst, a parttól a szárazföld belseje felé haladva minden egyes Donatario a saját területének feltérképezéséért és igazgatásáért volt felelős. A földesurak területei örökölhetőek voltak ugyan, de egyesítésüket az adománylevelek (cartas de doação) és a kiváltságlevelek (cartas de forais) akadályozták. Mindezt már a XVI. század közepén észrevették, a tagolódás ugyanis kockázatot jelentett a gyarmatosításra nézve. Ezért II. (Mosolytalan) Fülöp spanyol király[9] idejében a centralizálás melletti döntés született és az uralkodó kinevezte 1548-ban Tomé de Sousat első Általános Kormányzóvá/ Főkormányzóvá, aki 1553-ig töltötte be tisztét. Az addig meglehetősen instabil adminisztrációs rendszer helyett Tomé de Sousa elkezdte megszervezni a királyi helytartóságot és megalapította Brazília első fővárosát Salvadorban, Bahia államban. Ebben az időben - egymást követően - három rendelkezés szabályozta a közigazgatást: az Alfonsinas rendelkezések (Ordenações Afonsinas), a Manuelinas rendelkezések (Ordenações Manuelinas), amely hatályos volt egészen a Filipinas rendelkezésekig (Ordenações Filipinas), 1604-ig. Ez utóbbit III. (Kegyes/Jámbor) Fülöp spanyol király[10] nevéhez köthetjük. Ezek a normák, nemcsak Brazíliában voltak érvényesek, hanem hatással voltak a későbbiekben Portugáliában és a többi gyarmatán is.

[[paginate]]

Összegzésképpen az alábbi következtetéseket vonhatjuk le Brazília koloniális korszakáról:

1. Az Örökletes kapitányságok alapozták meg azt, amit ma területi vagy földrajzi alapon osztódó önkormányzatoknak neveznek Brazíliában; már akkor függetlenek voltak egymástól, bizonyos értelemben autonómiát is élveztek, de az uralkodó által képviselt centralizált hatalomnak voltak alávetve;
2. A Kormányzó kapitány (Capitao Governador) és a Képviselőtestület (Camara dos Vereadoris) együtt gyakorolta a közigazgatási és igazságszolgáltatási funkciót, és nevezte ki a kialakuló települések helyi igazgatásáért felelős hivatalnokokat;
3. Az Általános kormányzó beiktatásával az Örökletes kapitányságok elvesztették közigazgatási és igazságszolgáltatási fennhatóságuk egy részét, mivel az Általános kormányzó kezében összpontosultak ezek. Azonban a területi felosztás megmaradt, ami az eredete az ezt követő provinciális tagolódásnak a Birodalmi korszakban;
4. Az Örökletes kapitányságok uralma, amely a feudális rendszer hatására alakult ki, már a szövetségi rendszer kezdeti stádiumának tekinthető, ez majd csak az első Köztársasági Alkotmánytól rendszereződik így;
5. A gyarmati korszakban (különösen a kezdeti időszakban) a szokásjogokat és III. Fülöp rendelkezéseit alkalmazták, a fentebb felsorolt többi rendelet nem igazán érvényesült a valóságban. Viszont a Filipinas rendelkezések tovább éltek, mint beépült normák a Kapitányi rendelkezésekben, és az után is, az Általános kormányzó rendeleteiben, valamint helyi szabályokként a Kamarák rendelkezéseiben; [11]
6. Mivel még nem történt meg a hatalmi ágak külön válása, sem a közigazgatási és jogalkotási funkciók szétválása, az Egyeduralkodónak korlátlan hatalma volt, sem a törvénynek, sem egyéb felügyeletnek nem volt alárendelve. A király kinevezettjei (előbb az Örökletes kapitányok majd az Általános kormányzó) is abszolút hatalmat élveztek a Korona engedélyével: felügyelet nélkül gyakorolhatták a közigazgatási, a törvényhozási és az igazságszolgáltatási hatalmat;
7. A közigazgatási jog önálló jogágként ugyan nem létezett, de voltak olyan normák, amelyek szabályozták az uralkodó viszonyát a kinevezettjeivel, a római katolikus egyházzal és a gyarmatosítókkal;
8. A Filipinas rendelkezésekben voltak korlátozások és kiváltságok a tekintélyességekre (az Örökletes kapitányok, az Általános kormányzó). Példaképpen megemlíthetünk néhány fontosabb jogszabályt az Ordenações Filipinas II. Könyvéből, amely szabályozza az Állam és az Egyház közötti kapcsolatot, óvja a Korona jogait, a Kincstár, az Egyház és a földesurak kiváltságait. Illetve olyan jogviszonyokat állapít meg, ami ma a közjog és azon belül is a közigazgatási jog részét képezi:

• A római katolikus egyházat, a szerzetesrendeket és egyházi személyeket megillette a tized fizetés alól mentesség és egyéb királyi előjogok (título XI);
• Korlátozások a papokra és egyéb egyházi személyekre a requengos javak (a királyi gazdaság földjei) használatára (título XVI);
• Hasonló a megkötés a nemesekre és lovagokra is, a meghatározott requengos-ra (título XVII);
• Szabályozás az arany és egyéb fémek felkutatásáról (título XXXIV);
• Tiltás a földesuraknak vagy más személyeknek, a tulajdonosaik beleegyezése nélkül elkobozni kocsijukat, jószágaikat (título L), szükséghelyzetben igazságszolgáltatási hatósági engedély birtokában megfelelő ár megfizetésére kötelesek ezekért a javakért;
• Feljogosít a 70 éveseket nyugdíjban részesíteni (título LIV).[12]

1. Az úgynevezett sesmarias rendszert tekinthetjük agrárrendszernek, ami nagyon hasonló a haszonbér vagy jobbágyság intézményére. A közigazgatási jogban a közjavak használatára való engedélyezések magánkézbe adását jelenti.

[[paginate]]

I.2.2. Birodalmi / császári korszak

Brazília első Alkotmányát 1824-ben hirdették ki, közigazgatási kerületei provinciákra voltak osztva, mindegyiket a Császár által kinevezett elnök igazgatta alkotmányosan (2. cikk). A Francia Forradalom ihlette alapelvek hatással voltak a Birodalom Alkotmányára, amely sok rendelkezésében liberális beállítottságú volt, amelyek majd megismétlődnek a Köztársasági Alkotmányban. A francia hatás következtében összhang teremtődött a hatalmi ágak között, azzal a különbséggel, hogy a jogalkotók a végrehajtó, igazságszolgáltató és törvényhozó hatalmi ágakon kívül előre látták a Mérséklő - Moderador hatalmi ág szükségességét is.[13] Mind emellett a végrehajtó hatalmi ágnak volt egy alegysége, ami csak a közigazgatásért volt felelős.

Az Alkotmány kihirdetése előtt alakult meg az Állam Tanács (Conselho de Estado). Funkciója csupán tanácsadó, még akkor is, amikor vitás kérdéseket tárgyalt;  megnyilatkozásaiban is az uralkodó döntésének volt alávetve. A brazil Állam Tanácsnak nem volt igazságszolgáltató funkciója, mint ahogyan van a mai Franciaországban és más államokban, ahol ezt a modellt vették át. Ez a szervezet kezdetekben megfelelt az akkori korban szokásos „fogságban lévő igazságszolgáltatásnak”, mert döntései a király kezességétől függöttek. Ahogyan a francia Állam Tanács is csak a későbbiekben kapott nagyobb függetlenséget.

A törvényalkotás meglehetősen intenzív volt a birodalmi korszakban. A büntető kódex és a büntetőeljárási kódex, valamint az elsőfokú hatóság és a kereskedelmi kódex mellett számtalan törvényt, rendeletet, birodalmi okmányt, szabályrendeleteket, intelmeket és a többit alkottak.

A közigazgatási jogra való tekintettel némely norma, amely ezzel foglalkozik, külön említést érdemel:

• 1825. január 9.-i rendelet a Királyi törvényszéken (Corte) ideiglenesen bírói kurzust létesít;
• 1825. február 17.-i rendelet - az alkotmány értelmében -, ténylegesen kifejti a közalkalmazottak felelősségét;
• 1827. október 15.-i törvény alapítja meg a miniszterek és államtitkárok felelősségét;
• 1831. október 4.-i törvény szervezi meg az Állam Kincstár (Tribunal do Tesouro Nacional) bíróságát, feljogosítva peres ügyintézéssel;
• 1841. november 23.-i, 234 számú törvény új Állam Tanácsot (Conselho de Estado) hoz létre.[14]

I.2.3. Köztársasági korszak(ok)

A  történészek ezt a korszakot a következő időszakokra osztják fel. Első Köztársasági korszakra (1889-1930). „Vargas korszakra” (1930-1945), amely két részből áll, az 1930 – 1937 közötti időt Második Köztársasági korszaknak, az 1937 – 1945 közöttit pedig Harmadik Köztársasági korszaknak vagy más néven Estado Novo-nak neveztek. A Negyedik Köztársasági korszak (1946-1964). Ezt követi a „Katonai diktatúra” (1964–1985), vagy az Ötödik Köztársasági korszak. Jelenleg a Hatodik Köztársasági korszak ideje tart, 1985-től.[15]

Ebből a korszakból - 1956 és 1960 között - az államelnöki tisztet betöltő Juscelino Kubitscheket emelem ki, akinek a nevéhez fűződik az ipari fejlődés elősegítése, beleértve az autógyártás megkezdését, valamint az új főváros, Brazília (Brasília) megépítését. Előre látva a régiók között a népesség eloszlásában lévő különbséget és a gazdasági egyenlőtlenségekben rejlő problémákat, úgy gondolta, hogy az új fővárost, a modern építészet ezen elismert művét, az ország földrajzi középpontjában, a Planalto Central fennsíkon kell felépíteni. Ez által bevonta az ország ritkábban lakott nyugati vidékeit is a gazdasági vérkeringésbe. A fővárost Lucio Costa tervezte és főépítésze a híres Oscar Niemeyer volt, akinek nevével ma már szinte eggyé vált ez az egyedülálló építészeti különlegesség. Az új fővárost 1960-ban avatták fel. A mai napig itt vannak Brazília központi hivatalai, mint például a Kongresszus épülete (Palácio do Planalto), a brazil végrehajtó hatalom központja, amely a Háromhatalmi ág terén (Praça dos Três Poderes) található. A fővárosban van az Alelnök hivatalos rezidenciája (Palácio do Jaburu) is.

[[paginate]]

II. rész

Aktuális időszak

II. 1. Brazília Szövetségi Alkotmánya

 A ma is hatályos Brazil Köztársaság Föderációs Alkotmánya (Constituiçăo da República Federativa do Brasil - továbbiakban CF. vagy Alkotmány) 1988. október 5.-én lépett életbe. Ezt megelőzően, mint már említettük, Brazília első Föderális Alkotmányát 1824-ben hirdették ki, amelyet az 1891., 1934., 1937., 1946., 1967. és 1969. évi alkotmányok, illetve alkotmánymódosítások követték.

Brazília Szövetségi Alkotmánya , 1891

Az Alkotmány normatív struktúrája az alábbiak szerint néz ki. Az Alkotmány rendezhető logikailag, de van egy természetes többrétűsége, vagyis a szerkezetét különböző értékek alkotják.

Állandó rendelkezései 250 cikkelyből állnak:

Bevezetés: Szerves része az Alkotmánynak, hiszen az alkotmányozó gyűlés eredményéről számol be.

I. fejezet: Általános rendelkezések (1-4. §);

II. fejezet: Az alapvető jogokról és garanciákról szól. Ezen belül az Egyéni jogok és garanciákról (5.§); Társadalmi jogokról (6-11.§); az állampolgárságról, nyelvről és a jelképekről (12-13. §); a politikai jogokról(14-17.§);

III. fejezet: Az Állam berendezkedéséről szól. Ezen belül az Állam szerveződéséről (18-43.§);

IV. fejezet: A hatalmi ágak szerveződése (44-135.§). Ezen belül található a törvényhozó hatalomról és a nemzeti kongresszusról és így tovább;

V. fejezet: Az állam és a demokratikus intézmények védelme (136-144.§);

VI. fejezet: Az adófizetésről és a költségvetésről (145- 169.§);

VII. fejezet: A gazdasági és a pénzügyi rendről (170-192. §);

VIII. fejezet: A társadalmi rendről (193-232. §);

IX. fejezet: Általános alkotmányos rendelkezések (234-250. §): Ezek a gyakorlati törvénykezésről szólnak. Ez alá illesztettek be minden olyan szabályt, amelyek az előzőekbe nem sorolhatók.

Az átmenti alkotmányos rendelkezések 94 cikkelyt tesznek ki. Ezek szintén az Alkotmány részét képezik, hiszen ugyanúgy szavaztak róluk, mint az állandó rendelkezésekről. Mivel újra kezdődik a számozásuk, megállapíthatjuk, hogy ismétlődő a számozás a Brazil Föderális Alkotmányban.

Az Alkotmánymódosítások (51 módosítás) szintén az Alkotmány részét képezik.

A két utóbbi Brazil Szövetségi Alkotmány (1969-es és az 1988-as) felépítésének összehasonlítása alapján szembetűnő különbséget állapíthatunk meg:

• Az 1969-es Alkotmányban: az emberi jogok az alkotmány végén kaptak helyet. A társadalmi jogok, ahelyett, hogy az emberi jogok cím alatt helyezkednének el, a gazdasági rend cím alatt találhatóak.  
• Az 1988-as Alkotmányban: az emberi jogok - amelyek mindig hátratételt szenvedtek Brazíliában - az Állam felépítési rendszer elé helyeződtek. Ezzel a jogalkotó azt akarta kifejezni, hogy az emberi jogok rendkívül fontosak, az Állam függ az egyénektől (és nem fordítva), bizonyítva a természetjog meglétét.

Több helyen is hivatkozni fogok a fentebb említett fejezetek cikkelyeire. Következőkben a bevezetőben lefektetett közigazgatási struktúrát és mechanizmust mutatom be. Részletesebben az aktuális államrendről szólók.

[[paginate]]

II.2. Törvényhozás

A Nemzeti Kongresszus (Congresso Nacional) 4 évre megválasztott Képviselőházból (Câmara dos Deputados) és 8 évre megválasztott Szövetségi Szenátusból (Senado Federal) áll. A Szenátus minden négy éves periódus végén megújul 1/3-ad vagy 2/3-ad arányban, váltakozva. A Kongresszus a szövetségi kormány hatáskörébe tartozó minden kérdésben törvényt alkothat. A Szenátus, illetve a Képviselőház minisztereket és más köztisztviselőket hallgathat meg.

Brazília államszervezete, közigazgatási beosztása, a huszonhat szövetségi állam az Alkotmány által meghatározott önálló jogokkal bír, amelyek mindegyike saját kabinettel és parlamenttel rendelkezik.

II.3. Igazságszolgáltatás

Az igazságszolgáltatási hatalmi ágat, a Szövetségi Alkotmány 92-től 126-ig terjedő cikkelyei szabályozzák. A brazíliai igazságszolgáltatási rendszert a bírák száma szerint oszthatjuk: egyes bíró vagy kollegiális bíróság jár el, az ügyekre tekintettel általános igazságszolgáltatási és speciális ügycsoportok bíróságaira, valamint tagállami és szövetségi szervezetekre.

II.3.1. Igazságszolgáltatás szervezete

A következő Bírósági szervezetek gyakorolják Brazíliában az igazságszolgáltatási funkciót:

• Legfelsőbb Szövetségi Bíróság (Supremo Tribunal Federal);
• Nemzeti Igazságszolgáltatási Tanács (Conselho Nacional de Justiça) igazságszolgáltatási hatáskör nélkül, csak adminisztrációs funkcióval bír;
• Igazságügyi Legfelsőbb Bíróság (Superior Tribunal de Justiça);
• Regionális Szövetségi Bíróságok és szövetségi bírók (Tribunais Regionais Federais e juízes federais);
• Munkaügyi Bíróság (Tribunais e juízes do Trabalho);
• Választási Bíróság (Tribunais e juízes eleitorais);
• Hadügyek Bírósága (Tribunais e juízes militares);
• Bíróságok és bírák az államokban, a Szövetségi Kerület és a joghatósági kerületeken  (Tribunais e juízes dos estados, do Distrito Federal e dos territórios).

II.3.2. A Legfelsőbb Szövetségi Bíróság

A Legfelsőbb Szövetségi Bíróság a Supremo Tribunal Federal (STF) a legmagasabb fokú hatósága a brazíliai igazságszolgáltatási hatalmi ágnak, magába foglalja a más országokban működő Udvari Törvényszék (Reichshofrat) és az Alkotmánybíróság tipikus illetékességét. Legfontosabb rendeltetése, hogy a Brazil Szövetségi Alkotmány betartásának alkotmányossági őrzőjeként[16] szolgáljon, és állást foglaljon olyan ügyekben, amelyek jogsértést szenvednek vagy az utolsó fellebbviteli szintig jutottak. A Birodalmi korszak végéig (az első Köztársaság kikiáltásáig, 1889) a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság az Igazságszolgáltatás Legfelsőbb Bírósága (Supremo Tribunal de Justiça) nevet viselte, lényeges jelentőséggel bír a végrehajtó hatalomra (a közigazgatásra), mivel arról dönt, hogy az ügyekben hozott határozatok nem ütköztek-e alkotmányos normákba. Olyan büntető ügyekben, amelyekben a szövetségi végrehajtás vezetőjét, szenátorokat, illetve szövetségi képviselőket bűncselekmény elkövetésével vádolják a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság köteles eljárni.

II.3.2.1. A Legfelsőbb Bíróság miniszterei

A Legfelsőbb Szövetségi Bíróság tagjait − Brazíliában minisztereknek (Ministros) nevezik − a Szövetségi Szenátus hallgatja meg, majd abszolút többségi szavazással dönt a jelöltek személyéről, ezután a Köztársasági elnök nevezi ki őket. Olyan 35 és 65 év közötti kiváló jogtudósok, akik feddhetetlen előélettel rendelkeznek, született brazil állampolgárok. A bírók mandátuma határozatlan időre szól, addig tart, amíg vagy lemond, vagy betölti a hetvenedik életévét, ebben az esetben kényszernyugdíjazással. A Legfelsőbb Szövetségi Bíróság elnöke jelenleg Ricardo Lewandowski, 11 bíró alkotja − ma 9 férfi és 2 nő. Ezen bírók fizetése 2016. június 1-től eléri a 39.000 Realt. Ez a legmagasabb a közszférában, amely meghatározza a közszféra többi alkalmazottjának jövedelem számítását is.[17]

[[paginate]]

II.4. Végrehajtás

II.4.1. A végrehajtás hivatalainak szervezeti felépítése

A brazíliai végrehajtó hatalom szervezet rendszerében a legfontosabb hivatalok a következők:

Szövetségi hivatalok

• Köztársasági elnöki hivatal (Presidência da República): integrálja a Köztársasági elnököt a kabinetével, az Alkotmányos Védelmi Kabinetet (Gabinete de Segurança Institutional), Szövetségi Egységes Ügyészséget (Advocacia-Geral da União), a Civil Házat (Casa Civil), a Nemzeti Sajtót (Imprensa Nacional), a Szóvivői Titkárságot (Secretaria de Comunicação) és más szervezeteket;
• Köztársasági alelnöki hivatal (Vice-Presidência da República);
• Állam minisztériumok (Ministérios de Estado);
• Unió Közvédelme (Defensoria Pública da União).[18]

Állami hivatalok

• Tagállamok kormányai a Kormányzók által képviseltetve;
• Tagállamok államtitkárai.

Települési Hivatalok

• Települési polgármesteri hivatalok a polgármesterekkel;
• Települési titkárságok.

II.4.2. Köztisztségek

A Végrehajtó hatalom köztisztségei: szövetségi, tagállami és települési szinten a következők.

• Szövetségi: Köztársasági elnök; a Köztársasági alelnök és az Állam miniszterei.
• Tagállami: kormányzók, alkormányzók és államtitkárok.
• Települési: Polgármesterek, alpolgármesterek és települési titkárok.

II.4.3. A Szövetségi végrehajtó hatalom

A végrehajtó hatalmat a Köztársasági elnök az Állam minisztereinek a segítségével gyakorolja.[19]

A végrehajtó hatalom struktúrája szövetségi szinten, a Köztársasági elnökön, a minisztereken kívül a kabinet személyzetéből, az alkotmányossági garancia intézményéből,[20] a Civil Házból és számos tanácsadó szervezetből tevődik össze.

A miniszterek a politikai kormányzás kivitelezésének a szervei, mindegyikük a közigazgatás egy meghatározott szektorában tevékenykedik. Tanácsadói tisztségű szervezetek segítik tevékenységében: tanulmányi megfogalmazóként, tervezet elő készítőként és felügyeleti szervként.

[[paginate]]

II.4.4. A Köztársasági elnök

A végrehajtó hatalom legfelsőbb megtestesítője. Négy éves időszakra választják, s egyszer újraválasztható (ma: Dilma Vana Rousseff)[21]. Az alelnököt (Michel Miguel Elias Temer Lulia) az elnökkel együtt választják azonos időszakra ugyan arról a listáról.

Köztársasági elnöknek az választható, aki született brazil állampolgár, harmincötödik életévét betöltötte, politikai jogai gyakorlásától nincs eltiltva, és a tisztségre egy politikai párt jelölte. A Köztársasági elnök megválasztásának szabályait az Alkotmány definiálja. A legjelentősebbek a következők:

A Köztársaság elnökékét és alelnökékét egyszerre választják. A választás első fordulója október első vasárnapjára esik, és utolsó vasárnapján tartják a második fordulót, ha szükséges. Mindez az előző elnök megbízatási idejének lejártát megelőző évben zajlik.

1.§ A Köztársasági elnök megválasztása esetén az alelnökkel együttes kinevezését eredményezi;

2.§ Köztársasági elnöknek az a jelölt választható meg, akit egy politikai párt jelölt, a szavazatok abszolút többségét megszerezte, nem számítva az üres és érvénytelenül leadott szavazatokat;

3.§ Ha egyetlen jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget az első választáson, az eredmény közzététele után húsz napon belül új választást kell kiírni a két legtöbb szavazatot elért jelölt között, és azt kell győztesnek tekinteni, aki a legtöbb érvényes szavazatot megszerezte;

4.§ Ha a második forduló megtartása előtt valamelyik jelölt meghal, visszalép, vagy valamilyen jogi akadály merül fel vele szemben, helyére a következő legtöbb szavazatot összegyűjtő jelölt lép;

5.§ Ha az előző paragrafusok feltételezése fordul elő, és a második helyen egynél több jelölt szerzett ugyanannyi szavazatot, a második fordulóban az idősebbet kell jelöltnek tekinteni.[22]

A Köztársasági elnök és az alelnök a Nemzeti Kongresszus előtt tesz esküt, és fogadalmat az Alkotmány betartására és betartatására, figyelemmel követi a törvénykezést, előre mozdítja a brazil nép jólétét, fenntartja az Uniót, Brazília épségét és függetlenségét.[23]

A Köztársasági elnök mandátuma négy évre szól, megengedett az újraválasztása a következő periódusra, hivatalának kezdete a megválasztását követő év január elsején kezdődik.[24]

Néhány szemelvény az Alkotmány által felsorolt huszonhét elnöki illetékességi kör közül:

• Kinevezi és felmenti az Állam minisztereit (I.);
• Gyakorolja az Állam minisztereinek segítségével a szövetségi közigazgatás legfelsőbb szintű igazgatását (II.);
• Jóváhagyja, kihirdeti és közzéteszi a törvényeket, illetve rendeletet és szabályzatot ad ki feladata ellátásához (IV.);
• Vétójoga van a törvényjavaslatokat illetően, teljesen vagy részében (V.), vagy megfontolását kéri a Nemzeti Kongresszustól;
• Külföldi országokkal tart fent kapcsolatot és akkreditálja a diplomáciai képviseletüket (VII.);
• Elrendelhet a Szövetségi Alkotmány szerint hadiállapotot, ostromállapotot és szövetségi közbelépést (IX.);
• Gyakorolja a fegyveres erők főparancsnoki tisztségét és kinevezi a haditengerészet, a hadsereg és a légierő parancsnokait, a hivatásos tábornokaikat előlépteti és ő nevezi ki más megbízatásra is (XIII.);
• Elküldi a kormányprogramot, az éves költségvetési tervezetet, valamint az előző évi költségvetés elszámolását a Kongresszusnak (XXIII.);[25]
• Ha az Állam és az alkotmányos demokrácia védelmében szükséges, az elnök vezetésével ülésezik a Köztársasági Tanács és a Nemzeti Védelmi Tanács.

[[paginate]]

II.4.5. Felelősség büntetőjogi megsértése

A Köztársasági elnök kötelessége elvégzése közbeni mulasztásáért vagy valamilyen vétség elkövetése estén kezdeményezhető a felelősség megsértésének kivizsgálása a Szövetségi Szenátus előtt, vagy büntetőeljárás lefolytatása a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság által.

A felelősség megsértésének számít a Köztársasági elnök olyan megnyilvánulásai, cselekedetei, amelyek a Szövetségi Alkotmány ellen irányulnak, különösképpen a következő szabályok megsértésére tekintettel: I. az Unió léte; II. a törvényhozó hatalmi ág, az igazságszolgáltató hatalmi ág, a Közösségi Minisztérium (Ministério Público) és a szövetség tagállamainak szabad alkotmányos hatalmi gyakorlása; III. a politikai jogok az egyéni szabadságjogok és a társasági jogok gyakorlása; IV. az Ország belbiztonsága; V. a közigazgatás feddhetetlensége; VI. a költségvetési törvény; valamint VII. a törvények és a bírósági döntések végrehajtása megsértése ellen.[26]

II.4.6. Az Alelnök vagy „Elnökhelyettes”

Amint már említettük, a Köztársaság elnökével együttesen választják meg, aki ha akadályoztatva van, vagy nem tudja betölteni a tisztségét, az Alelnök lép a helyébe. A pozíció előfeltételei megegyeznek az elnöki tisztség betöltésének követelményeivel. Hangsúlyozzuk, hogy a köztársaság Alelnöke - a többi jogosítványa között, amellyel a kiegészítő törvény felhatalmazza - segíti az Elnököt, amikor Őt különleges megbízatásra hívják.[27]

Ha az Elnök vagy helyettese akadályoztatva vannak, vagy betöltetlenül hagyják a tisztségeiket a Képviselőház elnöke, majd a Szövetségi Szenátus elnöke, ha Ő is akadályoztatva lenne, a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság elnöke látja el az elnöki tisztséget és veszi át az Elnöki Hivatalt.

A Köztársaság elnökének és alelnökének nem szabad a Nemzeti Kongresszus engedélye nélkül az Országot elhagynia tizenöt napot meghaladó időre, a tisztség elvesztésének büntetése terhe alatt.[28]

II.4.7. Az Állam miniszterei

A Köztársaság elnöke legfontosabb segítőit, az Állam minisztereit szabadon nevezi ki, olyan született brazil állampolgárok közül, akik betöltötték huszonegyedik életévüket és politikai jogaik gyakorlásával bírnak.

Az Állam minisztereinek illetékességét az Alkotmány és törvény szabja meg egyéb jogosultságai között. Ezek:

• I. gyakorolják az irányítás, az igazgatás és felügyeleti jogkört a lényeges föderális közigazgatási szervek felett, a saját illetékességi területükön, illetve ellenjegyzik azon aktusokat és rendeleteket, amelyeket a köztársasági elnök aláírt;
• II. továbbítják az utasításokat a törvények, rendeletek és szabályzatok végrehajtásáról;
• III. évente bemutatják minisztériumi irányítási tevékenységük beszámolóját a Köztársasági elnöknek;
• IV. gyakorlatba helyezik a vonatkozó aktusokat jogosultságaikkal, amelyekhez a Köztársasági elnök hozzájárul, vagy megbízza őket. [29]

[[paginate]]

A Brazil Szövetségi Köztársaságnak 21 minisztérium, 1 elnöki hivatali titkársága és 2 hivatala van.[30] Egy minisztérium létrehozása, strukturális módosítása vagy megszüntetése csak különleges törvény által lehetséges, amelynek kezdeményezése a Köztársasági elnök illetékességébe tartozik.

A miniszteri tisztség mellett, az állam minisztereiként tartják számon a következő szervezetek vezetőit is: Advocacia-Geral da União (az Unió Főügyészsége); Banco Central  (Központi Bank); Casa Civil da Presidência da República (A Köztársaság elnökségének Civil/Polgári Háza); Controladoria-Geral da União (Állami számvevőszéknek megfelelő intézmény); Núcleo de Assuntos Estratégicos (Stratégiai kérdések központja); Gabinete de Segurança Institucional (Biztonsági Hivatal).

II.4.8. Polgár / Civil Ház

A Civil/Polgár Ház (Casa Civil) a végrehajtás irányítójával kapcsolatban lévő  egységes föderációs szervezet, 1938. december 1-jén a 920-as számú rendelettel hozták létre. Részét képezi a végrehajtó hatalomnak. Státuszára való tekintettel minisztérium, vagy titkárság is lehet.

A Civil/Polgár Ház vezetőjének tekintélye a minisztériumok között a legfontosabb, jogállása hasonló a nálunk meglévő miniszterelnöki tisztséghez és közvetlen kapcsolatban van a Végrehajtó hatalom vezetőjével. Amint tudjuk az elnöki (prezidenciális) rendszerekben az államfő egy személyben kormányfő is.

A Polgár Ház legfőbb jogosultsága jogi támogatás a végrehajtó hatalom fejének, a Köztársasági elnöknek, illetve a kormány működésének az irányításához, beleértve a többi minisztériumot is. Ugyancsak felelős a törvénytervezetek elkészítéséért, amelyeket a végrehajtás vezetője a törvényhozó hatalom elé terjeszt, és gondoskodik a kormány hivatalos aktusainak a kihirdetéséről.

II.4.9. Tagállami végrehajtó hatalom

A tagállam kormányzója a tagállami végrehajtó hatalom feje, munkáját a tagállami titkárok segítik.

A tagállam kormányzójának megválasztható, aki született brazil állampolgár, harmincadik életévét betöltötte, politikai jogai gyakorolásától nincs eltiltva és természetesen egy politikai párt által támogatott. Ugyanezek a követelmények érvényesek az alkormányzóra is. Mindkettőjüket négy évre szóló mandátummal ruházzák fel. A Köztársasági elnök megválasztásának szabályait kell alkalmazni rájuk is, különös tekintettel akkor, ha a jelöltek egyike sem nyerte el a szavazatok többségét az első fordulóban.[31]

A kormányzó illetékessége a tagállami alkotmányban van definiálva. Viszont a szövetségi alkotmány alapelvei tiszteletben tartása kötelező. A kormányzó a közigazgatás felügyeletében az államtitkárok munkájára támaszkodik, de szabad kinevezési és leváltási jogkörrel bír. A titkárságok száma tagállamonként változó.

A tagállamok önálló rendőri szolgálatot tartanak fenn a rend és a közbiztonság megőrzésének biztosítására, az egyének és a magántulajdon sérthetetlenségért; mindegyiknek külön törvény szabályozza illetékességét és jogállását. A közbiztonság biztosítása a tagállam joga és kötelessége, amelyet a következő szervezetek segítségével lát el: Szövetségi rendőrség (polícia federal); Szövetségi autópálya rendőrség (polícia rodoviária federal); Szövetségi vasúti rendőrség (polícia ferroviária federal); Polgári rendőrségek (polícias civis); Katonai rendőrség és a katonai tűzoltók alakulatai (polícias militares e corpos de bombeiros militares).[32]

Ugyancsak a tagállami végrehajtás működési körébe tartozik az Igazságszolgáltatás, amelyet az ügyészek gyakorolnak, illetve a minisztériumok, amelyekben a tagállami meghatalmazottak foglalnak helyet. Funkcióik és struktúrájuk hasonló a szövetségi minisztériumokhoz, működésüket a tagállami Alkotmány és a kiegészítő törvények definiálják.[33]

II.4.10. Települési végrehajtó hatalom[34]

A települési végrehajtó hatalom a polgármester személyében képviseltetik. A település irányításában számíthat a települési titkárokra a közigazgatás különböző szektoraiban. A polgármester saját hatáskörben dönt, kit nevez ki valamely pozícióra.

A polgármestert és az alpolgármestert a képviselőkkel egy időben választják meg, négy évre szól a mandátumuk. A választásokat október első vasárnapján tartják, a kormányzást gyakorlók mandátumának lejártát megelőző évben, és a választást követő január elsején foglalják el tisztségüket.

A polgármester ellen a kötelessége elvégzése közbeni mulasztásért, az államában lévő Igazságügyi Bíróság előtt emelhetnek vádat.[35] Az alkotmány, a szövetségi és a tagállami törvények, törvényi előírások a polgármestert arra kötelezik, hogy fejlesztési munkáját a települési közigazgatásban a Szövetségi alkotmányban meghatározottakkal összhangban végezze, együttműködve a helyi egyesületek képviselőivel.[36]

[[paginate]]

II.5. Közalkalmazottak Brazíliában

A brazil büntető törvénykönyv a következő képpen definiálja a közalkalmazottakat: Büntetőjogi szempontból közalkalmazottnak kell tekinteni azt, aki közfoglalkoztatású vagy köztisztségű hivatalt tölt be, még ha átmenetileg vagy díjazás nélkül is teszi ezt. [37]

II.5.1. Bírói hatalom a köztisztviselőkkel szemben

Eredetileg a Szövetségi Alkotmány úgy rendelkezett, hogy egységes bírói hatalmat alkalmaz az állam minden munkavállalójára. Utóbb a 19. számú Alkotmánymódosítás külön közalkalmazotti, illetve munkaügyi bírósági rendszert hozott létre.

Brazíliában a bíróságok a 8.112/1990 számú szövetségi törvényt alkalmazzák a közalkalmazásában álló polgárokra, az önkormányzatok dolgozóira és a szövetségi közalapítványok munkatársaira. Nem tartoznak a Brazil Munka Törvénykönyve hatálya alá azok, akiknek a szerződését a fenti törvény alapján kötötték.[38]

Az 1988-as Szövetségi Alkotmány kimondja ezért, hogy mindkét rendszernek tiszteletben kell tartani az alkotmányos alapjogot: például hogy a közalkalmazottak kinevezését felvételi eljárás vagy kiválasztási eljárás kell megelőzze.

II.5.2. A közalkalmazottakról

Az 1988-as Szövetségi Alkotmány nem alkalmazza a közalkalmazotti kifejezést, hanem a patinásabb közszolga (servidor público) vagy a közügynök (agentes públicos) megnevezést használja azokra, akik a Brazil Állam alkalmazásában állnak. A közügynök a legátfogóbb elnevezés: magába foglalja a politikusokat, a közügyekben szolgálókat és a magánszférából szerződéssel foglalkoztatottakat. A közszolga az állandó és professzionális közhivatalnoki réteget átölelő megnevezés. A Brazil Büntető Törvénykönyvben a közalkalmazott a legátfogóbb értelemben szerepel, a köz ügyében tevékenykedőket is ide értve. Például egy választási felügyelőtag, közalkalmazottnak számít, hiszen átmenetileg köztisztséget tölt be, még ha díjazást nem is kap érte.[39]

II.5.3. Kinevezésük

Közhivatal betöltésére közigazgatási aktusban neveznek ki hivatalnokot, amelyet a már hivatkozásként feltüntetett 8.112/1990-es számú törvény szabályoz. A többi törvénnyel összhangban a kinevezés lehet előléptetés, áthelyezés, visszavétel, visszahelyezés és újra megválasztás.

II.5.4. Díjazásuk

A közalkalmazottak pénzbeli juttatását az Alkotmány szabályozza.[40] Bérezés: törvényben megállapított fix összeg, összefüggésben a hivatallal; Díjazás: a hivatal tényleges bére, amely állandó pénzbeli juttatás a törvény által meghatározva; Támogatás, segélyezés: különleges pénzbeli juttatás egy meghatározott területre, valamilyen esemény bekövetkezése esetén, amely lehet juttatás, pótlék, előleg, prémium; Végkielégítés: pénzbeli juttatás, amit a közalkalmazott akkor kap meg, amikor aktívból inaktív állományba kerül, vagy eléri a nyugdíj korhatárt; Tartásdíj: pénzbeli juttatás, amely az elhalálozott közalkalmazott után, a törvény által megjelölt kedvezményezetteknek jár.[41]

A közhivatalnokok között a Legfelsőbb Bíróság minisztereinek a legmagasabb a díjazásuk. A Törvényhozó és Igazságszolgáltató hatalmi ágakban dolgozók fizetése nem haladhatja meg a Végrehajtó hatalmi ág fizetéseit.[42] A valóságban többen kétségbe vonják, hogy betartatik-e ez a törvényi rendelkezés.[43]

II.6. Elektronikus kormányzás Brazíliában

Megfigyelhető, hogy a legtöbb ország kormánya erőfeszítéseket tesz az elektronikus igazgatási rendszer kiépítésére. Brazília is közéjük tartozik. A Szövetségi Köztársaság  célkitűzései: az állampolgárok közvetlenül juthassanak közszolgáltatáshoz; hozzáférhetőség az információkhoz és szolgáltatásokhoz; az adatok rendszerezése egy kormányszerven keresztül; információ csere a joghatóságok között.

A brazil kormány külön szervezetet hozott létre, amely ezek megvalósításával foglalkozik. Ez a szervezet a Logisztikai és Informatikai Technológiai Titkárság (Secretaria de Logística e Tecnologia da Informação), amely a Tervezési Minisztérium (Ministério do Planejamento, Orçamento e Gestão) irányítása alatt tevékenykedik.[44]

Tenke Ábel

[[paginate]]

Felhasznált és figyelembe vett irodalom:

ASSIS, Virgínia M. Almoêdo de. Estado, Igreja e Indígenas – Administração Portuguesa em uma Condição Colonial (A Problemática das Fontes).

http:/ /apipucos.fundaj.gov.br/docs/indoc/cehib/almoedo.html

CABRAL, Prudêncio Giraldes Tavares da Veiga. Direito Administrativo Brasileiro. Rio de Janeiro: Typographia Universal de Laemmert, 1859.

CASTRO, Augusto Olympo Viveiros de. Tratado de Sciencia da Administração e Direito Administrativo. Rio de Janeiro: Imprensa Nacional, 1906.

CRUZ, Alcides. Direito Administrativo Brasileiro. 2ª edição. Rio de Janeiro: Fran- cisco Alves & Cia., 1914.

FERRAZ, Rubem Gomes. Breve Histórico das Ordenações.

http:www.solar.com.br/ amatra/rubem-1.html.

FERREIRA, Waldemar Martins. História do Direito Brasileiro. Tomo II, Rio de Ja- neiro/São Paulo: Livraria Freitas Bastos S/A, 1952; e Tomo I, São Paulo: Saraiva, 1962.

HERBER Attila, MARTOS Ida, MOSS László, TISZA László, Történelem 1500–tól 1789–ig. Reáltanoda Alapítvány, 1997.

KIRÁLY Tibor: Portugál- magyar kéziszótár. Akadémiai Kiadó, Budapest 2003.

LIMA, Ruy Cirne. Princípios do Direito Administrativo. São Paulo: Revista dos Tribunais, 1982.

MELLO, Oswaldo Aranha Bandeira de. Princípios Gerais de Direito Administrati- vo. Rio de Janeiro: Forense, 1979.

MENDONÇA, Francisco Maria de Souza Furtado. Excerpto de Direito Administra- tivo Pátrio. São Paulo: Typographia Allemã de Henrique Schoreder, 1865.

OLIVEIRA, José Rubino de. Epítome do Direito Administrativo Brasileiro. São Paulo: Leroy King Bookwalter, 1884.

ORDENAÇÕES FILIPINAS. Texto com introduções, breves notas e remissões redigidas por Fernando Henrique Mendes de Almeida. 1º volume. São Pau- lo: Saraiva, 1957; 2º volume. São Paulo: Saraiva, 1960.

PIETRO, Maria Sylvia Zanella Di: 500 anos de direito administrativo brasileiro. In: IEDC - Instituto de Estudos de Direito e Cidadania. (Org.). 500 anos e o direito no Brasil. São Paulo: Artchip, 2000, 39-69.

PIETRO, Maria Sylvia Zanella Di. Parcerias na Administração Pública. São Paulo: Atlas, 3ª edição. 1999.

PIETRO, Maria Sylvia Zanella Di. Discricionariedade Administrativa na Constituição de 1988. São Paulo: Atlas, 1991.

PIETRO, Maria Sylvia Zanella Di. Direito Administrativo. São Paulo: Atlas, 11ª edição, 1999.

PONDÉ, Lafayette. O Direito Administrativo na República. In Revista de Direito Administrativo. Rio de Janeiro, 178:24-37, out./dez. 1989.

REGO, Vicente Pereira do. Elementos de Direito Administrativo Brasileiro. Recife: Typographia Commercial de Geraldo Henrique de Mira & C., 1860.

RIBAS, José Antonio Joaquim. Direito Administrativo Brasileiro. Rio de Janeiro: F. L. Pinto & C., Livreiros Editores, 1866.

SANTOS, Manuel Porfírio de Oliveira. Direito Administrativo e Sciencia da Admi- nistração. Rio de Janeiro: Editor Jacintho Ribeiro dos Santos, 1919.

URUGUAY, Visconde de. Ensaios sobre Direito Administrativo. Rio de Janeiro, 1960.

VASCONCELLOS, José Mattos de. Direito Administrativo. Vol. I. Rio de Janeiro: Imprensa Nacional, 1936.

VEDEL, Georges. Droit Administratif. Paris: Presses Universitaires de France, 1964.

[[paginate]]

Felhasznált törvények:

A Brazil Szövetségi Köztársaság 1988-as Alkotmánya (Constituição da República Federativa do Brasil de 1988) http://www.planalto.gov.br/ccivil_03/constituicao/constituicaocompilado.htm

A Köztársaság Elnökségének 1990. november 11.-én kelt 8.112 törvénye a közalkalmazottakról (Presidência da República :Lei N 8.112, de 11 de Novembro de 1990)

http://www.planalto.gov.br/ccivil_03/leis/L8112cons.htm

A Brazil Szövetségi Köztársaság 7/2009 számú Munka Törvénykönyve (Código do Trabalho Lei n.º 7/2009, de 12 de Fevereiro)

Brazil Büntető Törvénykönyv (Código Penal brasileiro Lei n° 2.848, de 7 de Dezembro de 1940)

2002. június 27. 10.474 számú törvény - Előírás az unió igazságszolgáltatásának díjazásáról (Lei 10.474,de 27 de Junho de 2002.  Dispõe sobre a remuneração da magistratura da União.)

1994 január 12-én kelt 80-as kiegészítő törvény a Defensoria Pública da União bevezetéséről (Lei Complementar 80, de 12 de Janeiro de 1994)

9.962/2000 számú törvény (Lei 9.962, de 22 de Fevereiro de 2000.)