Bevezetés

2020-ban a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ifjúsági Bizottsága felmérésbe kezdett, annak érdekében, hogy világosabb képet kapjon a gyülekezetekhez kapcsolódó fiatalok vallásgyakorlásáról, vallásosságáról. A vizsgálat fő kérdései, hogy mit gondolnak a fiatalok az igehirdetésekről, miben hisznek, milyen a kötődésük a gyülekezethez és milyen témák érdeklik őket. A 14-29 éves, magukat vallásosnak valló fiatalok megkérdezésének eredményeként olyan információkhoz jutottunk, amelyek hasznosak lehetnek mikro szinten a gyülekezeti szolgálatban és makroszinten az egyházak ifjúsági munkájának tervezésekor.

Az egyházi ifjúsággal foglalkozó kutatásokhoz hasonlóan a most tárgyalt felmérés célja is az, hogy a fiatalság összetételéről, gondolkodásáról, hitbeli állapotáról és szokásairól részletes kimutatást tudjon adni.[1] Az így megismert adatok felhasználása sokrétű lehet; egyházkormányzói döntések meghozatalában, országos felekezeti ifjúsági stratégia kidolgozásában, ifjúsági szervezetek vezetésében, intézményi lelkészek munkájában és a gyülekezeti ifjúsági szolgálatban is segítség lehet. Azért fontosak az ilyen kutatások, hogy jobban megismerjük azt a korosztályt, akik felé szolgálunk és azért is, hogy ez segítsen minket a kontextualizálásban, ami elhagyhatatlan lépése a missziónak és szolgálatunknak. Jelen tanulmányban a 2020-as ökumenikus ifjúságkutatás tanulságait összegezzük, illetve az eredményekhez kapcsolódva, javaslatot teszünk az adatok egyházi szemszögből történő értelmezésére.

A kutatás főbb megállapításai:

1. A kérdőívet kitöltő fiatalok többen járnak heti és havi szinten istentiszteletre, mint ifjúsági órára és több inspiráló igehirdetést hallanak vasárnaponta, mint ifjúsági órákon, ifi istentiszteleten, táborokban és felekezeti fesztiválokon (pl. Csillagpont, Ez az a nap).
2. Mégis az ifjúsági csoportok felé elkötelezettebbnek mutatkoznak a megkérdezett fiatalok, mint a gyülekezetük iránt.
3. Tíz válaszadó közül 8 határozottan hisz a keresztyén felekezetek által vallott hittételekben.

A vizsgálat értéke, hogy tudomásunk szerint eddig még nem valósult meg olyan ökumenikus felmérés, amely kifejezetten az ifjúsági csoportok helyzetét vagy változásait igyekezett volna feltérképezni. Összehasonlítási alapul, olyan felmérések szolgálhatnak, melyek részben érintenek hasonló kérdéseket vagy fókuszáltan a tagegyházak[2] kérdéseivel foglalkoznak.  A korábbi konfirmációs kutatások (2007/08 és 2012/13), a baptista ifjúságkutatás (Nagy 2003 és Bacsó 2016), a nemzeti ifjúságkutatás adatai (2016 és 2020) és a Károli Gáspár Református Egyetem telefonos vizsgálata (2014) adják azt a szélesebb kontextust, amelybe érdemes lehet belehelyezni a kapott adatokat.[3]

A járványhelyzet miatt a felmérést online formában tudtuk elkészíteni, az egyes felekezetek ifjúságvezetőit pedig megkértük, hogy osszák meg a saját ifjúsági csoportjukban a kérdőívet és töltsék ki. Ez a tanulmány eredményeinek értelmezése szempontjából meghatározó tény, hiszen maga az adatgyűjtés módszertana is jelentős hatást gyakorolt a vizsgált tulajdonságra, például a vallásgyakorlás megnyilvánulási formáira is. Ezért az elemzés célcsoportjára úgy érdemes tekinteni, mint a magát felekezeti kötődéssel jellemző fiatalok legaktívabb szeletére.

A célcsoport homogenitásának erősítése érdekében a kérdőívben vizsgált korosztály szűkített csoportját a 14-29 év közöttieket vizsgáljuk.

[[paginate]]

Mit gondolnak a fiatalok az igehirdetésekről?

Talán azt gondolnánk, hogy a fiatalok azért is szeretnek ifjúsági alkalomra járni, és felekezeti fesztiválokra, ifi táborba, mert ott az alkalmak, igehirdetések inspirálóbbak a számukra. Jelen kutatás érdekessége, hogy ezzel ellentéteset tapasztaltunk. Sokkal inkább megtapasztalják a kitöltők a buzdító prédikációkat a vasárnapi alkalmakon, mint a rétegalkalmaikon, táborokban vagy keresztyén nagy találkozókon. Gyakran a humor és a fiatalok érzelmi bevonása a cél egy-egy korosztályos igehirdetésben, de ezek mellett a kérdéssor azt is kimutatta, hogy a megkérdezett fiatalok az alkalmazhatóságot, az életükre vetített aktualitást és az intellektualitást tartják nagyon fontosnak.

A válaszadó fiatalok közel fele (50,2%) hetente, egyötöde (19,1%) pedig havonta többször jár rendszeresen Istentiszteletre. A magas arányt olvasva érdemes újra aláhúzni, hogy a kérdőívet kitöltő fiatalok minden bizonnyal generációjuk nagyon elkötelezett, hitükben már megerősödött tagjai. Ami viszont egyből feltűnő lehet a vizsgálaton belül, hogy ez az arány magasabb, mint az ifire járás aránya. Az ifjak 44,15%-a jár hetente, 13,98%-a pedig havonta többször korosztályos alkalmaikra.

 

Tehát több fiatal jár Istentiszteletre, mint az ifi órára. Meglepő és mégis rámutat sok ifjúsági szolgáló tapasztalatára. Megannyi szakmai beszélgetésben ismétlődő tapasztalata az ifi munkásoknak, hogy a fiatal a családjával vasárnaponta elmegy az istentiszteletre, de a hétközi alkalomra nem tud becsatlakozni akár időpont ütközés miatt, akár motiváció, támogatottság híján, akár mert nem találja a helyét a csoportban. Ez mindenesetre egy lehetőség és egy felhívás is a számunkra, hogy lépjünk ebben a tekintetben.

[[paginate]]

Az ifjúsági munka ugyanis azért is fontos, mert életkori sajátossága a fiataloknak, hogy kortárs csoportokon keresztül tudnak jobban kapcsolódni az összgenerációs alkalmakhoz. Azaz a gyülekezetbe való integrálásukat úgy tudjuk jobban segíteni, ha a korosztályos alkalmon a kortársaikat jobban megismerhetik és velük együtt, a csoporton keresztül a többi korosztály tagjait is megismerik az ifiken kívüli alkalmakon, például az istentiszteleten. Az ifi hatékonyabban tud ebben segíteni, mintha a fiatal csak a családjával érkezik vasárnaponta az összgenerációs alkalomra.

Az inspiráló igehirdetések kapcsán két dolgot vizsgáltunk: az egyik a formára, a másik a tartalomra kérdez rá. A forma kapcsán azt néztük, hogy hol, milyen közegben találkoznak megragadó prédikációkkal, a tartalom kapcsán pedig, hogy mi a fontos a fiatalok számára egy igehirdetésben.

A másik meglepetése a felmérésnek, hogy gyakrabban találkoznak a fiatalok inspiráló igehirdetésekkel vasárnaponta, mint bármilyen ifjúsági alkalmon (táboros vagy fesztiválos környezetben). Míg a kitöltők háromnegyede (74%) a gyülekezeti istentiszteleten megéli az ilyen hatású prédikációkat, addig ugyanezt csak 34,24%-uk éli meg ifjúsági istentiszteleteken. Tízből négy fiatal tapasztalja meg az inspiráló igemagyarázatokat az ifi csoportjában (38,13%), és minden második megkérdezett (52,17%) pedig az ifi táboraiban. Elgondolkoztató, hogy erre a kérdésre 1104 fiatal válaszolt és közel harmaduk tapasztalja csak meg ifjúsági találkozókon (Szélrózsa, Csillagpont, Ez az a nap, Baptista Nagytábor) a lelkesítő igehirdetéseket (35,69%). Ennél még kisebb azok aránya, akik konferenciákon élik át ugyanezt (26,72%). A megkérdezett fiatalok számára sok tényező fontos egy prédikációban. A fiatalok felének nagyon fontos, hogy az elhangzott üzenet intellektuálisan lekösse, elgondolkoztassa őket (52,6%), hogy alkalmazható legyen (50,4%) és érzelmileg bevonja, megérintse őket (49,1%). Tízből négy megkérdezettnek pedig az számít, hogy Isten igéje biblikus módon (41,8%) és az életére nézve aktualitásokat tartalmazva szólaljon meg (42,4%). Ezzel szemben kevés válaszadó fejezte ki azt, hogy a humor nagyon fontos lenne a számára egy igehirdetésben (16%).

[[paginate]]

Mennek vagy maradnak a fiatalok?

Milyen a fiatalok kötődése a gyülekezeteikhez?

Az ifjúsági munkával kapcsolatban talán a legtöbbet hallott panasz az, hogy a fiatalok eltűnnek, elköltöznek, lemorzsolódnak a konfirmáció vagy egyetemkezdés környékén. Jelen kutatás nem tudott kitérni ezek okainak feltárására, de annyi megállapítható, hogy a kérdőívet kitöltő ifi tagok 40,3%-ának a hozzáállása változó vagy közömbös a gyülekezete iránt. Csak minden második fiatal állította magáról, hogy teljes mértékben elkötelezett a gyülekezete iránt (53,7). Ez elgondolkoztató adat, annak fényében, hogy milyen gyakran hallani azt az általános vélekedést, hogy a fiatalok elmaradoznak. Az árnyaltság kedvéért fontos megjegyeznünk, hogy mind a magyar ifjúság kutatások, mind a külföldi felmérések sorra arra a következtetésre jutnak, hogy a fiatalok lemorzsolódása, elköteleződése csökken[4]. Ezért rendkívül hasznos lenne az egyházaknak magas színvonvalú módszertani alapokra támaszkodó kutatásokat végeznie, 
amelyek alapján a lemorzsolódás mértékét és pontos okait vizsgálni lehetne.

Egy hasonló kutatásból tudjuk egyáltalán azt, hogy 2014-ben gyülekezeteink 65%-ban[5] nem zajlott semmilyen, dedikált ifjúsági munka. Érdemes lenne feltérképezni, hogy azon közösségeinkben, ahol semmilyen gyülekezeti munka nincs a fiatalok között, ott milyen arányú az elkötelezettségük a templomba járó fiataloknak.

[[paginate]]

Milyen a fiatalok kötődése az ifjúsági csoportokhoz?

A vallásos szocializáció egyik legfontosabb mutatószáma a vallási szertartásokon való megjelenés gyakorisága. Így a gyülekezeti kötődésen túl a korcsoportos kapcsolódást is vizsgáltuk. A mintában háromból kettő fiatal teljes mértékben elkötelezett az ifjúsági csoportja iránt és 44,15%-uk heti rendszerességgel jár is az alkalmakra, míg havi rendszereséggel a 66,9%-a vesz részt az alkalmakon. Összevetésképpen a magyar ifjúságkutatás (2016) adatai alapján, a 15-29 éves korosztály 4 százaléka jár heti gyakorisággal valamilyen egyházi szertartásra, így ehhez viszonyítva tízszeres a különbség a kérdőívet kitöltő keresztyén fiatalok és a nem hívő társaik gyülekezetbe járási szokásai között.

Itt jegyzem meg, hogy az ifjúsági munka, benne a korosztályos rétegalkalmak szervezése azért is fontos, mert ezeken keresztül tudjuk észrevenni a fiatalok szükségeit és integrálni őket Isten szeretetének ünnepére, a vasárnapi istentiszteletre.

Összegezve az eddigi adatokat elmondható, hogy a kortárs csoportok fontosságát erősíti ez a vizsgálat, ugyanis a fiatalok általában elkötelezettebbek a rétegalkalmaik iránt (65,0%), mint a gyülekezetük iránt (53,7%). Ezt pedig annak ellenére látjuk, hogy

1. többen járnak heti szinten istentiszteletre, mint ifjúsági órára,
2. több inspiráló igehirdetést hallanak vasárnaponta, mint ifjúsági órákon, táborokban, felekezeti fesztiválokon.

[[paginate]]

Kihez fordulnának a fiatalok, ha segítségre lenne szükségük?

Referencia adatként hivatkozható Magyar Ifjúságkutatásban látjuk^[6], hogy a családdal és egyházzal kapcsolatban magas a bizalom mértéke, de érdekes kérdés, hogy ez hogyan alakul az elkötelezett vallásos fiataloknál és miként csapódik le a hétköznapok szintjére. Ezt próbáltuk feltérképezni annak vizsgálatával, hogy problémáikkal kihez fordulnának legszívesebben. A kérdés relevanciáját az adja, hogy a segítségkérés során megszólított fél felé való kötődés minden bizonnyal stabil és erős.

Az ifjúsági munkában sokat számít, ha a fiatalok kötődése erős a családjukhoz. Ezért örömteli az az első felfedezés, hogy bizalom feltételezhető a kitöltő fiatalok részéről a szüleik és testvéreik iránt. Ha egy fiatalnak segítségre lenne szüksége, akkor a szüleihez (78,54%-ban) és a testvéreihez (56,42%-ban) fordulna segítségért a válaszok alapján. Ez az adat hasonlít a magyar ifjúságkutatás (2016) eredményeihez, melyben a fiatalok 70%-a teljes mértékben, 25%-a inkább bízik a családjában.

A kortárs kapcsolatok fontosságát erősíti az az adat, hogy a fiatalok leginkább a barátaikhoz fordulnának egy kihívással teli helyzetben (90,27%-ban). Erre azért is érdemes figyelnünk, mert akár hitbeli, akár a társadalmat érintő, akár életkori kérdésekben gondolkozunk, először az azonos korú társaihoz fog fordulni a legtöbb fiatal. Ez teljesen érthető és sokszor segítséget is kapnak egymástól, de néhány különösen kritikus probléma esetén fontos tudnia a fiatalnak, hogy a gyülekezet is olyan közeg, ahol talál embert, akihez fordulhat.

A gyülekezeti közösség vezetői közül, a vizsgált életkori csoport 46,81%-ban fordulna lelkészéhez és 34,41%-ban ifivezetőjéhez abban a helyzetben, ha segítségre lenne szüksége. Összevetésképpen a magyar ifjúságkutatás (2016) megkérdezettjeinek 14%-a teljes mértékben, 37%-inkább bízik az egyházakban. A két adat nem hasonlítható össze teljes mértékben, mivel egyikben egy intézmény, másikban személyek voltak a vizsgálat tárgyai, de érdekesség, hogy mutatnak azonosságot a kérdések.

Nem derül ki a kutatásból, hogy a lelkészek iránti ilyen jellegű bizalomban mennyire játszhat szerepet például az intézményi lelkészek tevékenysége, akik rengeteg fiatal között szolgálnak lelkiismeretesen, de további gondolkodásra és melléjük állásra adhat ez is okot. A református középiskolákban 20.130^[7] diák tanul, a felsőoktatási intézményeinkben még 8550 fő^[8], így a köztük szolgáló intézményi lelkészek sok-sok fiatal iránt vannak felelősségteljes pozícióban, érdemes lenne őket (még jobban) támogatni, erősíteni, hogy ez a bizalom megmaradjon, erősödjön.

[[paginate]]

Mennyire vesznek részt a szolgálatokban?

A felmérés alapján az ifisek harmada vesz részt rendszeresen a gyülekezeti szolgálatokban, közel negyede pedig ritkán vagy sosem. Minden negyedik fiatal alkalmanként, minden ötödik pedig gyakran vállal valamilyen feladatot.

A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos a fiatalokat szolgálatba állítani és hívni. Ugyanis a kutatás egymásra épülő adatai kimutatták, hogy minél gyakrabban jár valaki gyülekezetbe, annál inkább vállal szolgálatot.

Háromszor többen vállalnak rendszeres szolgálatot azok a megkérdezett fiatalok, akik heti rendszerességgel járnak gyülekezetük alkalmaira, mint azok, akik havi rendszerességgel járnak. Illetve míg a hetente alkalmakra járók közül minden huszadik ember nem vállal soha semmilyen szolgálatot, addig a havi rendszerességgel járók közül közel minden negyedikre igaz ugyanez az állítás.

Rengeteg fiatal szeretne vezetői felelősséget kipróbálni. A Youthscape Losing Heart nevű kutatása szerint (2015) a fiatalok 60%-a nagyon keresi a lehetőséget, hogy vezetői szerepekbe léphessen. A szolgálatokba való behívással megadhatjuk nekik ezt a lehetőséget. A bevonás nemcsak annyit jelent, hogy bevonjuk őket a zenei szolgálatba, vagy helyére raknak berendezési tárgyakat ‒ bár kezdésnek ez sem rossz ‒, de azt is, hogy megkockáztatjuk, hogy felelősségteljes szerepekbe helyezzük őket. Ilyen lehet, ha Igét olvasnak, ha imádságot vezetnek, ha az ajtóban ők fogadják az érkezőket. Legbátrabb perceinkben pedig akár arra is felkészíthetjük őket, hogy bizonyságot tegyenek. Ijesztő megadni fiataloknak a lehetőséget a szolgálatra és a részvételre, de két fantasztikus eredménye is lehet: tényleg a gyülekezet részének érezhetik magukat és hitbeli növekedés is származhat belőle. Ráadásul mivel a kortárs kapcsolatok fontosak számukra, így nemcsak egyesével, de többedmagukkal is behívhatjuk őket a szolgálatokba, ezzel erősítve az elkötelezettségüket.

[[paginate]]

Mi érdekli a fiatalokat?

A kutatások nagyon hasznosak, ha gyakorlati relevanciájuk van. Erre jó példa a következő kérdés. Ezek a témák ugyanis azok, amiket a gyakorlatban szinte azonnal lehet alkalmazni is. Tematikák kidolgozásában, heti alkalmak készüléséhez, hittan órák beszélgetés tervezéséhez, táborok, országos találkozók irány adásához lehetnek segítő szempontok.

Az ifjúsági alkalmakon már szinte lerágott csontként kezelik a résztvevők, ha a vezető a párválasztás témáját dobja fel. Mégis újra meg újra szembe találjuk magunkat azzal, hogy ez a téma nagyon foglalkoztatja a felnövekvő generációkat.  Jelen kutatás kitöltőit is ez a téma érdekli a legjobban. Pontosan a fiatalok fele nagyon és egyharmada kifejezetten kíváncsi erre a témára. Szinte ugyanekkora arányban informálódnának nagyon a hitbeli érettség és személyes lelki növekedés (49,0%) kérdéskörében is. A diakónia és a tanítványozás fókuszba helyezését támasztja alá az az eredmény, hogy a megkérdezettek 41%-át nagyon, 37%-át kifejezetten érdekli mások mentorálása és segítése. A tanítványozás párja a misszió az ifjúsági munkában. Ennek a szolgálati területnek az erősítésére buzdíthat minket az a megfigyelés, hogy a kitöltők egyharmada (33%) nagyon, 37%-a pedig kifejezetten puhatolózik afelől, hogy miként oszthatná meg a hitét a barátaival.

 

Az ifjúsági misszió következő éveinek kihívása lehet, hogy mennyire vállaljuk fel és mennyire kell felvállalnunk a fiatalok mentális egészségének és önbecsülésüknek fejlesztését. Sokféle irányzat van ebben a kérdéskörben, nagy a különbség a magyar és a külföldi gyakorlatok között is, mindenesetre a kérdőívet kitöltő ifjak közül tízből négyen nagyon érdeklődnek ebben a témában, további négy fő (38%) pedig kifejezetten szeretne beszélgetni ebben a kérdéskörben.

[[paginate]]

Meg szerettük volna azt is tudni, hogy ezekkel a témákkal mennyire foglalkoznak a gyülekezeti alkalmakon, így ugyanezt a téma listát a válaszadók elé tártuk ebben a formában is. Meglepő, hogy a megkérdezett fiatalok jó része úgy gondolja, hogy gyakran esik szó arról a top 5 témáról, ami érdekli őket. Örömteli, hogy a hitbeli érettség és személyes lelki növekedés kérdéskörével a gyülekezetek 28%-ában mindig, 47,3%-ban gyakran foglalkoznak.  Mivel a küldetése és célja is az az ifjúsági missziónak, hogy tanítványokat neveljen és Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse, ezért jó visszajelzést kapni arról, hogy a megkérdezett fiatalok szerint ez megvalósulóban is van. A lerágott csont metaforáját viszont igazolja, hogy ebben a listában már csak a középmezőnyben helyezkedik el a párválasztás témája.

A társadalmi aktualitások miatt, kíváncsiak voltunk arra, hogy a fiatalok milyen mértékben hisznek egy-egy keresztyén vagy akár más valláshoz, ezoterikus szemlélethez tartozó hitelemben.

Megerősítő volt azt látni, hogy a megkérdezettek minimum 85%-a határozottan hisz nyolc alapvető keresztyén hittételeben.  Jézus Krisztus létében, feltámadásában, a teremtettségben, a Szentháromságban és a bűnös emberi természetben. A média sulykolása és a hatalmas társadalmi visszhang ellenére meglepő volt azt látni, hogy a kitöltők 86%-a határozottan hisz abban, hogy Isten az embert férfinak és nőnek teremtette és 79% szerint a házasság férfi és nő szövetsége. Az viszont elgondolkoztató, hogy a válaszadók 75%-a határozottan nem hisz a pokolban, a mennyországban viszont 85% határozottan hisz. A szeplőtlen fogantatás és a csodák még az a két témakör, ahol a megkérdezettek határozott hite meginog.

[[paginate]]

Összegzés

A kortárs csoportok jelenléte és szervezése az ifjúsági munka kulcsfontosságú területe, mert ezekben a rétegalkalmakban köteleződnek el leginkább a fiatalok. Korosztályi sajátosságuk is, hogy kortárs csoportokon keresztül tudnak jobban kapcsolódni az összgenerációs alkalmakhoz. Ennek ellenére többen járnak istentiszteletre, mint ifi csoportba és minden második válaszoló fiatal el is tud köteleződni a gyülekezete iránt teljes mértékben. Ezzel összefüggésben pedig minél gyakrabban jár összgenerációs alkalmakra, annál inkább vállal szolgálatokat is. A vasárnapi igehirdetéseket inspirálónak, inspirálóbbnak tartják, mint az ifi istentiszteleteket, ifi konferenciák és keresztyén nagytáborok (Csillagpont, Szélrózsa, Ez az a nap) alkalmait.

Fontos megjegyezni zárásként, hogy a kérdőívet feltételezhetően olyan fiatalok tölthették ki, akik a legelkötezettebbek csoportjaikban, ugyanis online formában terjedt a kérdéssor, így önkéntes alapon lehetet kitölteni azt, ami magában rejti annak lehetőségét, hogy azok az ifis tagok, akiknek ehhez nem volt kedve, esetleg kevésbé kapcsolódnak a közösséghez nem is voltak rákényszerítve, hogy válaszoljanak.

Tanulságos lenne egyházunknak a mindennapos szolgálat során jól hasznosítható kutatásokat támogatnia, hogy ehhez hasonló kérdéseket és azok okait lehessen pontosabban körbe járni. Az egyházi ifjúsági munka minden résztvevője épülhetne ezekből. Az így megismert adatokat felhasználhatná az egyházkormányzás, az ifjúsági szervezetek, a gyülekezeti lelkészek és az intézményi hitoktatók, lelkészek is. Amennyiben fiataljainkat szeretnénk jobban és jobban megismerni, a felméréseket folytatni érdemes.

Külön köszönet a grafikákért Uri Kovács Dánielnek.

Ablonczy Áron – Duráczky Bálint