– Welker professzor úr, köszönjük, hogy elfogadta folyóiratunk felkérését interjúra. Ön a református teológia világhírű és elismert újragondolója. 1991 októberében jelent meg „Református teológia ma” című tanulmánya hazai Református Egyház című lelkipásztori folyóiratunkban. Ebben olvashattuk a törvény - kegyelem - istenismeret közötti kardinális összefüggésekről szóló meglátásait, amelyek az Ószövetségben végzett mélyreható teológiai kutatásain alapulnak. Majd ez lett a szellemi tengelye az 1992-ben megjelent Isten Lelke – A Szentlélek teológiája című korszakalkotó művének, amelyet később magyarra fordíthattam és 2018-ban Kolozsváron jelent meg. A válságteológiák korában a realista teológiával a legnagyobb teológiai és egzisztenciális kihívásokra kereste a választ. Digitális korunkban melyek ennek a realista teológiának a maradandó, érvényes fő irányvonalai?

– Pályámat elsősorban „filozofáló teológusként” kezdtem doktori értekezéseimmel a teológia, s a filozófia területén, majd habilitációs értekezéssel folytattam.  Így közeledtem egyre inkább a biblikus és a reformátori teológia felé, erősen református megközelítéssel. Érdekelt „a törvény és az evangélium” viszonyának jobb megértése. Nem csak az Ószövetségben, hanem az Újszövetségben is fontos összefüggésekre bukkantam az igazságos törvény, a gyengék védelme és a hit (Mt 23,23) között, tehát központi jelentőségű etikai és vallási iránymutatást nyújtó alapelvekre. De olyan témákra is, amelyek a reformáció korának nagy református teológusait és jogászait intenzíven foglalkoztatták.

[[paginate]]

Tübingenben 200-300 teológiai hallgatóm jelenlétében tartott előadásaim során akkoriban annyira magával ragadott a törvény bibliai hagyományainak dinamikája, hogy új megközelítésre volt szükségem a Szentlélekről szóló, biblikusan orientált tanításban, hogy ezáltal az evangéliumot felragyogtassam. Ebből a kutatásból aztán számos tanulmány és könyv született a Szentlélek teológiájáról. Kezdve a münsteri professzori székfoglaló előadásommal, majd folytatva az Isten Lelke című könyvvel, amelynek 2022-ben jelent meg a 7. kiadása, és még mindig új fordítások készülnek belőle.
    Az utolsó, számomra talán még fontosabb hozzájárulásom ehhez a témához, ami könyv alakban jelent meg, választ ad az Ön első kérdésére. Megtalálható a skót Edinburgh-ban 2019/2020-ban tartott Gifford Lectures előadássorozatomból összeállított kötetben. Címe: Isten képére. A Lélek antropológiája. Ebben Isten és Jézus Krisztus Lelkének számtalan, különböző hátterű emberre történő kiáradásáról írok, s ennek a Léleknek az ajándékairól. Mindez Kálvin számára is nagyon fontos volt. A Léleknek a hatalmas gazdagságát fontos meglátnunk, mivel Isten Lelke „az igazságosság Lelke” (Róm 8,10), „a szabadság Lelke” (2Kor 3,17), „az igazság Lelke” (2Thessz 2,13 és sok helyen János evangéliumában). Ő a békesség Lelke (Róm 14,17, Gal 5,22) és természetesen az irgalmasság, a barátság és a felebaráti szeretet Lelke. Meg kell tanulnunk újból értékelni az isteni Léleknek ezt az erőteljes kínálatát, „ajándékküldeményét” sokféle válsággal és fenyegetéssel mérhetetlenül megterhelt korunk számára. Ismereteinkben és életgyakorlatunkban ezekre a kínálatokra igen nagy szükségünk van.

[[paginate]]

– Ön a mára méltán világhírű pneumatológiáját, Szentlélek könyvét Jürgen Moltmannak, a remény teológusának és doktori értekezése mentorának ajánlotta. Moltmann professzor nemrég hunyt el 98 éves korában. Szentlélek-könyve egyik fejezetében a teológia és a kegyesség babilóniai fogságáról ír. Mi ennek a fogságnak az oka, és mi lehet a kiút a mai egyház és teológia babiloni fogságából?

– A teológiát és a kegyességet gyakran a metafizikára és az erkölcsre alapoztuk. Ez együttjárt Krisztus elfeledésével és a Szentlélek elfeledésével is, még pontosabban egyfajta Krisztus-feledéssel és Szentlélek-felejtéssel. Az ismert New York-i zsidó ügyvéd, J. J. Weiler „krisztofóbiával” vádolt minket Nyugaton. A Jézus Krisztushoz és az Ő Lelkéhez történő igazodás gyakran csak az ajkak, s nem a szív hitvallása. Míg az emberiség történetének legnagyobb kegyességi mozgalma 600 millió követővel igyekszik erőteljesen Isten Lelke felé fordulni, addig a reformáció egyházaiban, de a római katolicizmusban is vagy individualisztikusan, egyénileg és mentálisan ragadják meg a Lelket, vagy pedig valamiféle metafizikai nagysággá alakítják át. A nagyszerű bibliai orientáció, amelyet Kálvin a „Lélek kiáradásáról” szóló tanításával (Institutio II, 15), és a „Jézus Krisztus hármas tisztéről” szóló tanításával úttörő módon megvalósított, mára elvesztette iránymutató erejét. Fontos, hogy az igazságosság, a szabadság, az igazság, a szeretet és a béke Lelke ne csak az egyházakban működjön elevenítő módon, hanem az igazságosságra, szabadságra, igazságra, szeretetre és békére törekvő közösségekben is. Istennek ez az ereje „minden oldalról” körülvesz bennünket. A spirituális és teológiai nevelésnek újra meg kell ismertetnie velünk és az utánunk következőkkel ezt, és le kell győznie az üres, unalmas és hiteltelen Isten-képzeteket.

[[paginate]]

– Az 1990-es évek közepén abban a kivételes lehetőségben volt részem, hogy három éven át hallgathattam Önt számos dél-koreai, amerikai és európai doktorandusz hallgatóval együtt. Akkoriban a személy/személyiség problémájával foglalkozott Professzor Úr. Bibliai, filozófiai és teológiai elmélkedései Isten személyéről, a Szentlélekről sokakat megragadtak. De szólt az emberi személy rettenetes mélységeiről is. Napjaink nagy válságainak (éghajlatváltozás, háborúk, szegénység, éhezés, a profit és a hatalom könyörtelen hajszolása) középpontjában az emberi személy válsága áll. Mit tehetünk a sok válság (multikrízis) kezelése érdekében, és hogyan mozdíthatjuk elő a pánikkeltést megelőző, túlélésre orientált jövőkép kialakulását, kiváltképpen gyermekeink, unokáink számára a digitális kor belső feszültségei közben?

– Bibliai-teológiai és újabb ismeretelméleti meglátásaimat párbeszédbe hoztam a természettudományokkal és a joggal. Ebben központi szerepet játszott az emberi személyre történő összpontosítás a maga gazdagságában. Pál apostol sokat segített ebben differenciált szemléletével. Egyrészt mi emberek „testi”, biológiai lények vagyunk, akik a táplálkozásra (más életek rovására!), és a szaporodásra vagyunk utalva. Másrészt a „testünk” nemcsak test, hanem psziché és szellem is. A „szívünk” egyesíti az érzés, a megismerés és az akarat erőit. Bár lelkünk nem halhatatlan, mégis a test és a psziché lenyűgöző egysége. Lelkiismeretünket sok hang jellemzi, amelyek egymást vádolják és védik, és amelyeket vezetni és nyugodt vizekre kell terelgetnünk. A szellemünk az az erő, amely képes elérni a távollévőket, a múltat, a jövőt és az istenit is. Az emberről alkotott primitív „kétoldalú fogalmak” (mint test-lélek, test-szellem) legyőzése lenyűgözött bennünket. A test és a szellem dualizmusa Pálnál, amely sokáig irritált, a végesség és az örökkévalóság dualizmusa. Pálnak az emberről szóló tanítása sokkal gazdagabb és szélesebb körű. Az emberi identitás gazdagsága és az isteni Lélek erejének gazdagsága kell, hogy orientáljon bennünket a jelenlegi nagy válsághelyzetek józan vizsgálatában, valamint az utak és megoldások kitartó keresésében.

[[paginate]]

– Mi a nemzeti kormányok, tudósok és egyházak szerepe, feladata, sőt kötelessége ebben a keresésben?

– A reformáció olyan oktatási forradalom volt, amely a szabadság és az igazság iránti erős érdeklődést hozta magával. (Lásd gyönyörű Europa reformata című könyvünket 48 reformációs városról és reformátoraikról, köztük néhány női reformátorról.) A jó politikának, a termékeny tudománynak és az Isten Igéje által vezetett egyház(ak)nak tanulniuk kellene ebből.

– Van-e még esély a nevelésre, és milyen eszközökkel vezetheti vissza az önpusztító emberiséget az önuralom/önvisszafogás útjára és életmódjára? Világszerte nagy igény van olyan javaslatokra, amelyek józan és reális utat ígérnek. Nem véletlen, hogy egyik tanulmánya 10 különböző tanulmánykötetben és folyóiratban jelent meg nemrég. Ebben a vallás, a piac, a jog, a család, a tudományos kutatás, az oktatás, a média, a katonaság, az egészségügy és a gazdaság szerepét elemzi az etikai nevelés és az értékek átadása szempontjából. Mindegyik terület fontos, de melyik a legfontosabb ma?

– Az elmúlt néhány évet azzal töltöttük, hogy minden kontinensről 150 kollégával együtt elemeztük a hatalmi struktúrákat és a hatalmi ágak bonyolult szétválasztását demokratikus és pluralista társadalmainkban. Nem szabad megragadnunk az „új komplexitás” (Habermas) vagy a „túlterhelt társadalom” (Nassehi) jelszavainál. Teológiai, szociológiai és politikai szempontból meg kell barátkoznunk az összetett valósággal, és jobban meg kell értenünk, de kontrollálnunk is kell a hatalom és az értékek finom áramlásait. Kutatásaink során számos lehetőséget és számos problémát ismertünk fel a család, a vallás, a politika, a jog, a tudomány, az oktatás, az egészségügy, a piac és a média területén. Ha nem tiszteljük, és nem tartjuk fenn az igazságosság, a szabadság és az igazság szellemének erőit, akkor hosszú távon nem leszünk sikeresek sem a tudás, sem az életgyakorlat terén. Nem hagyatkozhatunk egyedül a politikai, vallási, vagy a gazdasági és média ellenőrző hatóságokra.

[[paginate]]

– Professzor Úr pneumatológiájában arról is ír, hogy a lerombolt, széteső világ újra összenő. Hogyan érzékeli ezt ma, és hol ismeri fel ezt?

– Nagyon szerencsés voltam, hogy a világ számos országában találtam barátokra és beszélgető partnerekre. Kilenc egyetemen dolgozhattam hosszabb ideig professzorként vagy vendégprofesszorként, és megismerhettem számos kollégát és mindenekelőtt sok okos diákot. Csak Heidelbergben 15 országból 60 doktoranduszom volt. Több mint a felük ma már professzor valahol a nagyvilágban. Heidelbergben létrehoztunk egy világméretű díjat fiatal tudósok számára. Minden évben tíz doktori dolgozatot díjazunk „Isten és spiritualitás – a legtágabban értelmezve” témában. A pályázatok nem csak a teológiából és a vallástudományból, és nem is csak a keresztyénségből érkeznek. Ezeket 15 országból 20 kolléga többször értékeli. Az eddigi 150 díjazottunk 90%-a már professzori címet visel. Ezek szerény, de lenyűgöző példái a tudományos és teológiai világ összenövésének. A Heidelbergi Egyetemen más karokon is nagy megbecsülést tapasztalunk munkánk iránt. A fent említett nagy kutatási projektünkben 25 heidelbergi kolléga vett részt.

– Ön az 1990-es évek elején járt először Magyarországon, és előadásokat tartott Budapesten, Debrecenben, ahol később díszdoktori címet kapott. Három könyve jelent meg magyarul (Teremtés és valóság; Mi történik az úrvacsorában? Isten Lelke - A Szentlélek teológiája). A Kárpát-medence országaiban is vannak tanítványai, akik a Kálvin-Barth-Moltmann-Welker pneumatológiai, Szentlélek-tani vonalat követik. Kívülről hogyan látja a magyar református teológia helyzetét, szerepét a XXI. században?

– Nemrég a svájci fővárosban, Bernben tartottam egy korábban nem publikált előadást: Református teológia: Quo Vadis? címmel. A téma hátterét a németországi református teológiával és egyházzal kapcsolatos nem túl meggyőző - a felekezetieskedés és a moralizmus között mozgó - tapasztalataim adták. Meg az ennél jobb észak-amerikai, dél-afrikai, ázsiai és svájci tapasztalatok. A reformáció és a református oktatási forradalom (lásd Europa Reformata című könyvünket) nyomán a mai viszonyok között láttam és látom a teológiai lehetőségeket. A krisztológiai koncentrációnak (Solus Christus) újra kell érzékelnie és érzékeltetnie Jézus Krisztust az Ő Lelkének erejében és kiáradásában. Kálvin biblikus irányultságát, a pünkösdi teológiák Lélek iránti lelkesedését, amelyet természetesen szintén kritikusan kell vizsgálnunk, de a Lélek energiáit világi kontextusokban is fel kell ismerni ebben az összefüggésben.

[[paginate]]

A Sola Scriptura nem veszhet el pusztán történelmi és filológiai elemzésekben vagy naiv biblicizmusban. „Bibliai teológiánkkal” (35 éve jelenik meg interdiszciplináris és ökumenikus Bibliai Teológiai Évkönyvünk) számos partnert nyertünk a természettudományok, a jog és a közgazdaságtan területén az egységesítő témák terén végzett munkánkban.

    Ezt el kell vinnünk a gyülekezetek és a civil társadalmak felé is. Református szempontból meg kell szabadítanunk a Sola fide-t a nyomorúságos neoprotestáns szubjektivizmustól, és meg kell erősítenünk a hit spirituálisan határozott, polifonikus és mégis világos felfogását. A Sola gratiát csak az Isten életerejére és Isten Lelkére való alapos odafigyelés segítségével szabadíthatjuk meg a primitív vallási függőség modellektől és azok rossz kisugárzásaitól.

    A jelenlegi ökumenikus helyzet nehéz. Az elmúlt évtizedekben sok örömteli tapasztalatot szereztem a nemzetközi és ökumenikus eszmecserékről, de voltak mélyen lehangoló tapasztalataim is. Húsz évvel ezelőttig nagyon jó volt a cserekapcsolatunk fiatal oroszországi kollégákkal. Fizikusok és teológusok jól beszéltek angolul és világiak, szellemi vezetők tanácsadói lettek. Köztük van a jelenlegi moszkvai pátriárka is. Találkoztunk Heidelbergben, Moszkvában és a világ más pontjain. Aztán megszakadt a kapcsolatunk, és ma már nem tudjuk, mi van velük. Tudományos és ökumenikus kapcsolataink más országokban is nehezebbé váltak. Sajnos, a magyar teológiával való kapcsolataink is elvesztették korábbi erejüket. De ennek nem kell így maradnia.

– Mi jár ma a református teológia korszakos teoretikusának és művelőjének fejében? Mit bízna azoknak a szívére, kutató elméjére és imáira, akik Heidelbergben, Dél-Koreában, Kínában, Dél-Afrikában, Brazíliában, a Harvardon vagy Princetonban, s a Kárpát-medencében olvassák, hallgatják Önt?

– Ennyit: „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek” (Mt 6,33).

– Professzor Úr, nagyon köszönöm a most is gondolatébresztő beszélgetést!

Békefy Lajos

[[paginate]]

Michael Welker (szül.: 1947. november 20. Erlangen) német protestáns teológus, a rendszeres teológia vezető professzora. Kutatásainak középpontjában egyrészt a teológiai dogmatika és a bibliai teológia klasszikus témái, másrészt az angolszász teológia és elméletalkotás újabb teológiai fejleményei állnak. Az Isten Lelkéről, a krisztológiáról, a teremtésről és az antropológiáról (a természettudományokkal is párbeszédben), az egyházról a pluralizmusban, a vallásról és a jogról, a feltámadásról és az úrvacsoráról, de A. N. Whiteheadről és a processz teológiáról szóló publikációival vált ismertté. A pfalzi evangélikus egyházban szentelték fel. 1973-ban Tübingenben Jürgen Moltmann-nál szisztematikus teológiából, 1978-ban Heidelbergben filozófiából doktorált. 1980-ban habilitált Tübingenben. A szisztematikus teológiát 1983-tól 1987-ig professzorként tanította Tübingenben. 1987-től 1991-ig a münsteri református teológia, 1991-től 2013-ig pedig a heidelbergi rendszeres teológia/dogmatika tanszékét töltötte be. 2013 óta a Heidelbergi Nemzetközi és Interdiszciplináris Teológiai Kutatóközpont (FIIT) vezető professzora és igazgatója a Rendszeres Teológia tanszékén. Welker számos teológiai mű szerzője és szerkesztője (lista itt: https://de.wikipedia.org/wiki/Michael_Welker). A Debreceni Református Hittudományi Egyetem 2004-ben teológiai díszdoktorrá (Dr. theol. h.c.) avatta.