Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink! Kedves Kollégák!

Amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy az idei évben fontos volna kiadni a munkásságának legjelentősebb írásait tartalmazó kötetet, Tanár Úr többször is hangsúlyozta, hogy ez nem egy születésnapi kiadvány lesz. Valóban, nem az lett, ugyanakkor mégsem lehet elvonatkoztatni attól, hogy ebbe a kötetbe korunk egyik meghatározó történészének fél évszázados tudományos pályája lett „besűrítve”.

Ha beírjuk az interneten a keresőbe M. Kiss Sándor nevét, akkor rövid böngészés után a következő adatokat találjuk: történész, egyetemi tanár, Széchenyi-díjas professzor, aki többek között dolgozott a Hadtörténeti Intézetben, a Művelődéskutató Intézetben, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, volt az Antall-kormány kormányfőtanácsosa, az utóbbi tíz évben pedig a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár vezetőségének tagja, jelenleg tudományos tanácsának elnöke. Nevéhez számtalan publikáció, előadás, film kötődik.

[[paginate]]

Impozáns adatok, de számunkra, akik ma itt vagyunk, Tanár Úr személye sokkal többet jelent az előbb felsoroltaknál. M. Kiss Sándor volt az, aki elsők között foglalkozott a második világháború alatti ellenállás kérdésével, és már a ’80-as évek elején leírta, le merte írni, hogy a németekkel szemben fellépőknek csak egy része volt kommunista, az ellenállásban a társadalom minden rétege részt vett, beleértve még a Horthy Miklós kormányzóhoz köthető köröket is. Ugyancsak M. Kiss Sándor volt az, aki elsők között kezdett el foglalkozni az internálással és Recskkel, miközben az 1956-os eseményeket kutatva feltett – és meg is válaszolt – számos igen fontos kérdést: Kinek a forradalma volt ’56? Nagy Imre a forradalom miniszterelnöke volt vagy miniszterelnök volt a forradalom alatt? Gyilkolt vagy ártatlan volt Tóth Ilona? Milyen összefüggések voltak az ’56-os sortüzek között? Mindezek mellett számos témával foglalkozott még Tanár Úr, amelyekről olvashatnak is a most megjelent kötetben.

 Az előbb felsorolt néhány téma, vitatott történelmi eseménysorozat is bizonyítja, hogy sokunk számára M. Kiss Sándor az a személy, aki segített, hogy szembe tudjunk nézni XX. századi múltunkkal, és megfelelően forduljunk az egyes szereplőkhöz, legyenek azok olyan, később bebörtönzött ellenállók, mint Jónás Pál és Zimányi Tibor, kimagasló szellemóriások, mint Szent-Györgyi Albert és Németh László, vagy ’56 névtelen és jól ismert hősei. Nem véletlenül fogalmazta meg Kövér László az alábbiakat e kötet előszavában: „A kommunista történetírás hazugsághínárjától megtisztítani a múlt valóságát, és bemutatni azt – ez a nemzetük iránt felelős magyar történészek legfontosabb hivatása, amelyet csak erős és bátor írástudói jellemmel és ellenfeleik által sem vitatható szakértelemmel teljesíthetnek. /…/ M. Kiss Sándor beteljesítette ezen hivatását.”

Sokan vannak most közöttünk azok is, akik hosszabb-rövidebb ideig, de együtt haladtak az úton M. Kiss Sándorral, egy szellemi vagy szakmai közösséghez tartoztak, legyen szó az egyetemről, Lakitelekről, Szárszóról, a Püski Kiadó szerkesztőségéről vagy a Szabadságharcosokért Közalapítványról, a magyarság útkereséséről.

[[paginate]]

De azt hiszem, legtöbben azok vagyunk ma itt, akik M. Kiss Sándorra csak így hivatkoznak: Tanár Úr. Hogy miért is, arra éppen ő adta meg a választ, abban a Riba András által készített interjúban, amely belekerült a kötetbe is: „Számomra /…/ az órákon nemcsak az volt a lényeg, hogy »leadjam« a kötelező anyagot, hanem hogy olyan témákat is felvessek, amiken lehet gondolkodni.”

Tanár Úrnak elég sok előadásán, szemináriumán vettem részt az alapképzéstől kezdve a doktoriig, és azt hiszem, hogy ezeken túl sok pontos dátumot vagy adatot nem hallottam, sőt, soha nem kellett ezekről beszámolnom sem. Mégis, az elmondott történeteken keresztül, a háttérben húzódó erővonalak elemzésével, egy adott szituáció értelmezési lehetőségeinek bemutatásával, az egyes személyek döntései mögötti motivációk felvázolásával sikerült több generáció történészhallgatóinak – köztük nekem is – megérteni a történelmi folyamatokat, az ok-okozati viszonyokat, vagy, hogy miért van az – ahogy Tanár Úr szokta mondani –, hogy „a történelemben 2x2 soha nem lesz 4”. Akár az Eötvös Collegiumban, a Pázmányon, a Teleki téren, valamelyik kocsmaszemináriumon, 1988. október 23-án Recsken vagy a RETÖRKI-ben volt alkalma valakinek hosszasan beszélgetnie Tanár Úrral vagy részt venni az óráin, bizonyosan szakmai pályájának meghatározó élményeiben volt része.

Kedves Tanár Úr! Örülök annak, hogy bő tizenöt éve ismerhetem, és örülök, hogy az itt jelen lévő számos kollégával együtt részt vehettem a pályáját összefoglaló könyv megjelenítési munkálataiban. Ez nem egy születésnapi kötet, néhány hónap már el is telt június óta, és lehet, hogy kicsit meg is haragszik rám, de akkor is kimondom: Isten éltesse Tanár Urat!

Nyári Gábor