„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid
örömömre váltak ékem és szívemnek vígasságára…”
(Jeremiás 15,16)

P. Tóth Béla „Az én Atyám a szőlőműves” című igehirdetéskötetét olvasva, tanulmányozva újból átéltem azt a csodát, amiről Jeremiás próféta is énekelt: milyen nagy boldogság Isten szavát hallani, befogadni, azt továbbadni másoknak, hogy e mennyei öröm által sokakat örömre hangoljunk e földi életben. A kötettel, az abban olvasható prédikációkkal találkozva felemelt az Isten, felüdített, tanított, vezetett, hitemben erősített és megvigasztalt. Ez a prédikálás csodája, minden szolgálatunk csúcsa, miközben a Szentlélek megszólító ereje az írásban rögzített igehirdetéseken keresztül is munkálkodott. Köszönöm ezt Isten eszközének, P. Tóth Béla nagytiszteletű úrnak, szolgatársamnak.

A kötet anyaga 2000-2021 közötti huszonegy évben elhangzott 114 válogatott igehirdetés, mindenféle mesterséges felosztást kerülve, időrendi sorrendben, egyedül a címadó igehirdetést előre hozva.

A kötetben olyan igehirdetéseket is találunk, amelyek eleve írásban születtek. Ez önmagában üzenetértékű, egyben példaértékű, mert P. Tóth Béla lelkipásztor 2015-ös nyugdíjba vonulása óta is minden vasárnapra kidolgozott egy igehirdetést, amelyeket a honlapján közölt. Szolgálatunk csúcsa a prédikálás, az Isten Igéjének hirdetése, hiszen úgy tetszett Istennek, hogy a hit hallásból adassék, az Ő Lelke által, a Krisztus beszédének hirdetése által (Róma 10,17). Ezt a szolgálatot nem lehet csak úgy abbahagyni annak, akinek csontjaiba rekesztett tűz az igehirdetés (Jeremiás 20,9).

[[paginate]]

Tiszteletreméltó az, hogy P. Tóth Béla igehirdetései nem hevenyészett vázlatokban, hanem az ügy szentségéhez méltóan kidolgozva olvashatók honlapján; és válogatva könyv formájában ebben a kötetben is, amely egyben igehirdetői szolgálatának második kötete. Vannak olyan egykori nagy hatású igehirdetők, akiknek szolgálatait nem lehet rekonstruálni, mert a kívülálló számára lejegyzett vázlatok értelmezhetetlenek. Tudom magam is, milyen óriási munka, elmélyültséget és odaszánást igénylő szentlelkes áldozat által lehetséges csak vasárnapról vasárnapra a készülés és a kidolgozás folyamatát végigjárni, hogy a megragadó és megragadott Ige üzenete ne csak elhangzásában, hanem olvasva is építsen. Az így leírt prédikációkat kötetté szerkeszteni egy újabb, csodálatos kihívás és szent „rabszolgaság”. A szerzővel egyetértek, hogy az interneten való közlés nem azonos a nyomtatásban megjelenő anyaggal, igazán olvasni ma is megfogható, testet öltött, nyomtatott anyagot lehet.

Egy megjelenésében is igényes, gyönyörű kötet született, tördelésével, borítójával, illusztrációival, bekezdéseivel és kiemeléseivel együtt. Bizony érvényes: Istennek mindenben a legszebbet kell átadnunk, ez mindenekelőtt nem anyagi, hanem hitbéli kérdés.

Egy teológiailag és annak segédtudományaiban is képzett, doktorált lelkipásztor e kötet szerzője, akinek tudására, felkészültségére, szolgálatának teljességére mindnyájan tisztelettel tekintünk. Az a hűséges sáfár, aki folyamatosan képezi magát, Isten országának építésére kamatoztatva a Gazdától kapott talentumait. Ezt az odaadó sáfárságot pedig az Isten áldássá formálja minden szolgálatában, és a lelkészi szolgálat kiemelt területén, a keresztyén bizonyságtételben, a hivatalosan elhívott szolgák esetében pedig a prédikálásban.

Ezek az igehirdetések hitelesen tükrözik a szerző Istentől kapott tehetségét, ugyanakkor folyamatos tanulását, amelyek a prédikációit mélység és magasság, Lélek és élet beszédévé teszik. Igen, erre van szükség: mindent megtenni, és mindent Istentől várni, hiszen mindenünk, amink van, nem a miénk, hanem sáfárkodásra kaptuk, hogy Isten nevét dicsőítve továbbadjuk azokat másoknak – miként az egyik igehirdetés konkrétan is utal erre. (Mi a baj a magántulajdonnal?)

[[paginate]]

Mindnyájan tudjuk, hogy mennyi mindent végzett el az Úr P. Tóth Béla szolgálatai által az Isten országának építésében, valamint szeretett Református Anyaszentegyházunkban, a szentendrei gyülekezetben, az ottani intézményekben, a tudományos munkássága, nyelvtudása által, az egyetemi előadások során, valamint a lelkigondozás szolgálatában, kiváltképpen a telefonos lelkigondozói szolgálat létrehozatalán és művelésén keresztül; de e kötet szerint prédikációs munkássága által is; valamint nemcsak aktív, hanem nyugdíjas évei idején ugyancsak.

P. Tóth Béla a teológia mellett más egyetemek, köztük neves külföldi egyetemek hallgatója, majd oktatója lehetett, aki a szent tudomány hűséges művelése érdekében a teológia két fontos segédterületét, a pszichológiát és az irodalmat, vagyis az embertudományokat is tanulmányozta. Komolyan vette Kálvin tanítását, miszerint egész bölcsességünk két részből áll, Isten és önmagunk ismeretéből: vagyis Isten- és emberismeret, Isten- és emberszeretet.

Hadd utaljak egy személyes élményemre P. Tóth Béla lelkipásztor testvérem kapcsán, amely meghatározó volt az indulásomkor. A Budapesti Teológiai Akadémiára való felvételi eljárás során részt kellett venni egy felvételi héten, amelyet 1984-ben Tahiban tartottak, és amelynek során a felvételi hetet vezető professzoraink kivittek bennünket Szentendrére, ahol P. Tóth Béla bemutatta a szentendrei gyülekezetet, ottani szolgálatait. Ekkor kiderült számomra azóta is meghatározó felkészültsége. Felnéztem rá: igen, csak így szabad, csak így lehet örömmel szolgálni…

P. Tóth Béla igehirdetései rámutatnak az emberre, ránk, akik mindenestől megváltásra, szorulunk; de akiket az Isten annyira szeretett, hogy egyszülött Fiát küldte el érettünk. Ezek a prédikációk együttérző szeretettel fordulnak az ember felé, annak minden gyengesége és törékenysége ellenére, amit az igehirdetések prófétai bátorsággal kimondanak, megneveznek; de amelynek során is tapasztaltjuk azt a féltő szeretetet, amelyet Isten Igéje mindig is közvetít, és amelynek testet öltése, „maximuma” a mi Urunk Jézus Krisztus. Ezek a prédikációk úgy prófétaiak, hogy lelkigondozóan vigasztalóak, megerősítőek, miközben hitre hívnak, a hitben megerősítenek, a megnyert hitet érlelik és mindenkor az Isten Krisztusban közölt megtartó, megváltó szeretetét hirdetik.

[[paginate]]

Nagy ajándék volt meghallanom szinte minden szolgálatból a krisztusi, eszkatológikus távlatokat, amelyeket ma olyan sok igehirdetésből kilúgoznak. Ezekben a prédikációkban zeng az örök élet öröme és bizonyossága, amelynek krisztusi, mindennél jobb távlata körbeöleli ezt a földi életet.

P. Tóth Béla tudása, Isten Igéjét tisztelő, és az embert szerető látása, vagyis az isteni mentő szeretet átsugárzik ezeken a prédikációkon; mindenben az Ige üzenetét keresi, nem ragad le annak szó szerinti értelmén, hanem megtalálja az abban rejlő, megtartó, aktuális, éppen „akkor és ott” eleven üzenetet; miközben az Igét az összefüggéseibe helyezi, és soha nem a rideg és mindent megmagyarázni, rendszerezni, megérteni akaró dogmatikus logika szerint szól, hanem az üdvözítő evangélium által.

Az igehirdetések egyszerre végeznek mélyszántást és ugyanakkor felemelnek az örömhír által, felderítenek, az élet Istenének örömére hangolnak, ugyanakkor világosak, érthetőek. Sőt ezek a prédikációk igemagyarázatok, vagyis utána jobban értjük az adott igeszakaszt, „aha” élményben részesülünk. Ám ezek az igehirdetések mindig sokkal többé lesznek, mint csupán magyarázattá, Isten élő szavává formálódnak azok.

Minden témában, minden korosztály számára van mondanivalója, a legkényesebb témákat sem kerüli meg: házassági válás, eleve elrendelés két igehirdetésben is, csodák, a fáradt és a padlón lévő ember, a téboly, a gyanakvás és jóhiszeműség, a butaság. A kötet tartalmazza az egyházi év ünnepi alkalmain megszólaló prédikációkat is, amelynek egyik ihletett darabja „A kő el van hengerítve” című húsvéti prédikáció, ugyanakkor házasságkötési, Hamvas Béláról megemlékező szolgálatok is helyet kaptak a kötetben, értve a gimnazista fiatalok nyelvén ugyanúgy, mint az idősek nyelvén.

[[paginate]]

Csak néhány idézet ebből a gazdag anyagból. Az eleve elrendelés kapcsán: „Isten országán kívül még az van felírva a szoros kapu fölé: Jöjjetek énhozzám mindnyájan… /…/ Amint viszont bemegy valaki a szoros kapun, a megtérésen át az Isten országába, vagyis alárendeli magát királyi uralmának, s elindulva a keskeny úton (Máté 7,13−14) visszanéz, ugyanazon a kapun belül már ez a jézusi mondás felirata tekint rá: Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonja őt!” (János 6,44; 6,65). Egy másik gondolati idézet a már említett húsvéti igehirdetésből: Az elhengerített kő a feltámadott Jézus győzelmének szimbóluma, minden külső és belső ellenség – rosszkedv, szégyen, magányosság, szenvedély, kilátástalanság – felett; győzelem az utolsó ellenség, a halál felett is. A címadó igehirdetés, „Az én Atyám a szőlőműves” egyetlen prédikációban az egész keresztyén üzenetet átfogja: A szőlővessző él, növekszik, fürtöt is hoz, de hol van tervében, értelmében, a dolgok átlátásában attól, aki telepítette őt. Ebből az igehirdetésből az Úrra hagyatkozó alázat és bizonyosság egyszerre csendül fel felénk.

*

A Szentendrei Televízió 2021. augusztus 9-én egy riportot sugárzott P. Tóth Béla református lelkipásztorral. Érdemes meghallgatni annak, aki kézbe veszi ezt a kötetet: „… mindig leírtam a vasárnapi igehirdetéseimet, szóról szóra, elejétől végig, ha nem is szó szerint úgy mondtam el, de úgy éreztem, ez lelkiismereti kötelességem”.

Bizony, ezt a szolgálatot csak így szabad végezni, ezzel a szent, odaszánt, komoly készüléssel – mi minden egyebet művelünk, mai lelkipásztorok mostanában ehelyett −; mert csakis ezt a szenvedélyes készülést áldja meg az Isten, miként ezt az áldást leírva, olvasva is megtapasztaljuk.

Az Úr áldása legyen a szerzőn és az olvasón, hogy élvezzük Isten Igéjét, Isten közelségét, teljünk meg örömmel, reménységgel, bizonyossággal, nemesítsünk ebben az elvadult világban az isteni, igei széppel széppé másokat.

Steinbach József