Az egyháznak időnként számot kell adnia a hitéről és a tanításáról. Ez azért van, mert az emberi értelem időről időre szélesebb szellemi-lelki területeket vesz birtokba és újabb eredményeket tár föl. A keresztyén gondolkodás ezeket az eredményeket mint eszközöket mindig igyekezett felhasználni, és ma is ez a törekvése, hogy ezáltal a kijelentés igazságát minél pontosabban és gazdagabban tárja az istenfélő hívek elé. A szerző azt szeretné bemutatni, hogy a keresztyén gondolkodás történelmi fejlődése egyben annak tartalmi gazdagodását is jelenti. A tartalmi gazdagodás viszont akkor következik be, ha a keresztyén teológia is igyekszik méltányolni az adott kor tudományos eredményeit és szemléletét. Nem úgy, hogy más tudományok eredményeit ő akarja megszabni, sem nem úgy, hogy a saját igazságait más tudományok által szeretné igazoltnak vélni. Az olvasó most egy olyan gondolkodásmóddal találkozik, mely szerint a teológia mint keresztyén hittudomány önálló szellemi kategóriaként jelenik meg, mert a tárgya jellegzetesen elkülönül minden más szellemi terület tárgyától, ugyanakkor mégis kapcsolatban marad velük oly módon, hogy csak szemléletet kölcsönöz tőlük eszközként.

Először tehát e könyv szerzője arra a kérdésre keresi a választ, hogy az ember általános intellektuális tevékenysége körében hol helyezkedik el az, amit mi teológiának, illetve az egyház tudományának nevezünk. A tudományok, a filozófia, a művészetek és a vallások bemutatása kapcsán minduntalan arra a következtetésre jut, hogy a keresztyén gondolkodást vagy hitismeretet külön szellemi kategóriaként érdemes kezelnünk. Végtére is ez a distinkció majdnem minden komoly dogmatikus esetében megtalálható, de alig van olyan közöttük, aki a teológiáról ki merné mondani a külön kategóriába való tartozás lehetőségét és tényét. Helyette valamennyien tudomásul veszik azt a profán besorolást, miszerint a keresztyénség a világvallások egyike.

[[paginate]]

E könyv bátran kiemeli ebből a körből a keresztyén hitet. Azt a reformátori örökséget képviseli, hogy minden állítását a teljes Szentírás összefüggésében tárja elő. Ebből következően az egyház tudományának művelése számára olyan szemléletet lát követhetőnek, amelynek van egy mindig fölfelé ívelő folyamata, s ennek eredményeként csak egyfajta magasabb nézőpontból szabad megítélni az alacsonyabb szintű igazságokat. Ez teszi e művet meglehetősen egyedülállóvá és egyedivé. Mindig az egészet látja maga előtt és onnan tekint „visszafelé” a részek irányába, amelyeket aztán Krisztus váltságművének magasabb nézőpontjából megnyugtatóan el is tud rendezni.

E könyv alapvetően egyfajta számadásnak tekinthető, amely lépésről lépésre bemutatja az egyház tudományának történelmi fejlődését. Először sorra veszi az egyes teológiatörténeti korszakokat, amiből aztán világosan látszik, hogyan jutottunk el korunkig. Ezt követően a szerző külön fejezetekben tárgyalja az egyház tételesen is kifejthető tanításait. Itt már látszik a modern korunk tudományos szemléletéből fakadó lelki-szellemi gazdagodás. A tárgyalás tematikus rendjét az ókori egyetemes zsinatok által megfogalmazott hitvallások tömör formába öntött szövege határozza meg. Elsősorban a Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás és az Apostoli Hitvallás szövegét tekinti alapnak. Az ezekben felsorolt tételek magyarázata képezi a keresztyén tanítás gerincét, s ugyanakkor megfelelő helyeken közbe iktatva találjuk azokat a témákat, amelyeknek magyarázata teszi teljesebbé a keresztyén tanítás egészét. Csak néhányat említve ilyenek a teremtés, az élet, a keresztyén antropológia, a bűn, a gondviselés, a sákramentumok, vagy a kegyelmi kiválasztás. Maguk a hitvallások kötik össze az egész világon élő keresztyénséget, ez pedig azért van így, mert azok megalkotásakor az ókori atyák már figyelembe vették a párhuzamosan formálódó és egyre inkább végleges alakot öltő kánont. Ennek volt köszönhető, hogy a Nyugat-Római Birodalom megszűnése után az egyház szellemi-lelki összetartó erőként biztosította az egyes népek körében az erkölcsi rendet, s ezáltal a nemzetté formálódás folyamatát. Itt derül fény arra, hogy – akár kulturális, akár tudományos vagy politikai szempontból értékeljük is a szerepét – a keresztyénség lényegében jelentős világformáló tényezővé vált. Másképpen fogalmazva, a bibliai kijelentésre építő keresztyén közösségek mindig is szellemi-lelki természetű dinamikus valóságot képeztek, amelynek a léte magában hordozta az ember és ember közötti viszonyban nélkülözhetetlen rendet. Ez a könyv éppen ezt mutatja be, amikor elénk tárja a keresztyén tanítás rendszerét.

[[paginate]]

A történelemből tudjuk, hogy a keresztyén tanítás koronként is és világtájonként is nem egységesen fejlődött, nem egyformán bontakozott ki. Valószínűleg ez a teológiai változatosság az emberiség sokszínűségének köszönhető, más ugyanis minden népnek a testi-lelki-szellemi adottsága. Ezért más a gondolkodásmódja is, és más a kialakult szemlélete vagy vele született lelkisége. Keresztyén nézőpontból mi csak annyit látunk, hogy a népek tarka sokasága így csodálatos! Varietas delectat! – A sokféleség tehát gyönyörködtet, ám a szervezetileg részekre osztódott keresztyénség tanítása mégis csak különböző irányba fejlődött. Ezért sajnálatos módon a keresztyén tanrendszer nem egységes, hanem mozaikos képet mutat. E könyv szerzője a keresztyénségnek egy olyan ágához tartozik, amely legerőteljesebben hangsúlyozza az alapokhoz való visszatalálást, melynek folytán tanításában is a Szentírás egészére építő felfogást és életgyakorlatot követi. Ilyen szemlélettel készült ez a könyv, amely lényege szerint egy keresztyén dogmatikai mű református teológiai nézőpontból.   

A teljes mű nem tartalmaz minden olyan témát, amely elvileg a dogmatika tárgykörébe tartozna, mégis a teológiaművelés klasszikus rendje szerint a legfontosabb keresztyén tanítások itt megtalálhatóak. Tartalmi szempontból e könyv legjellegzetesebb vonása, hogy a hitben elfogadott tételek igazságára mindannyiszor Jézus Krisztus személye és műve teszi rá a hitelesítő pecsétet. Találunk benne olyan témákat is, amelyeket a korábbi dogmatikák nem tárgyaltak, vagy csak kevésbé hangsúlyoztak, mint például az élet eredete, a mindenség rendje, a férfi és nő sajátos szerepe, a család és a szerelem titka, a tér és idő modern szemléletének szerepe, a trinitás és a megszámlálhatatlan számosságú halmazok analógiája, az egyház működése a matematikai hálózatelmélet legfrissebb eredményei alapján. Azt is igyekszik bemutatni, hogy megfelelő nyitottsággal – az időszerű természettudományos ismeretek mintájára – igenis lehet még magasabb szintre emelkedni a teológiában is. A kijelentés természete ezt megengedi! Szinte bátorítja a Krisztus-követő olvasót a kellően alkalmas tudás megszerzésére. Azt a reformátori szemléletet képviseli, amely szerint minden lehetséges módon föl kell tárni az evangélium legmélyebb igazságát és azt a leggazdagabb formában az emberiség elé tárni. E könyv is ennek a tanúbizonysága.

Confesio szerkesztősége