A fiatal költő a kiállítás címében elhangzó kijelentéssel, elhatározással zárta le diákéveit, és a rá oly jellemző daccal indult tovább, hogy meg is valósítsa ezt a célkitűzését.

Petőfi Sándor a magyar történelem és irodalom olyan kiemelkedő alakja, akinek költői, történelmi tettei nemzedékről nemzedékre hatással vannak. Petőfi és kora, a reformkor, a magyar reformátusság kiemelkedő korszaka, a magyar történelem egyik leggazdagabb, legtermékenyebb időszaka. Az 1531-ben alapított Pápai Református Kollégium életében is jelentős időszak, a nemzeti tudat születésének egyik fontos állomása, amelyből kiemelkedik az 1841/42-es iskolaév. A Kollégium magas szintű nevelési és oktatási színvonala miatt a „Dunántúl Athénjának” is nevezett kisvárosban, Pápán ekkor tanult együtt Petőfi Sándor, Jókai Mór és Orlai Petrics Soma. A diákok itt találkoztak azzal az eszmeiséggel, ami nemzettudatukat formálta. A Kollégium szellemiségét a magas fokú műveltség átadásának fontosságán túl az éppen akkoriban átalakuló nemzetfogalom és megszülető szabadságeszme határozta meg.  Petőfi utolsó iskolájának küszöbén kilépve ezzel a szellemiséggel indult el azon az úton, amely rövid földi pályafutásának ellenére is, mindössze 7 év alatt a „nemzet költőjévé” emelte.

[[paginate]]

A kiállítás tematikus vezérfonalának kialakításában döntő szerepet játszott, hogy a saját gyűjtemény anyagait felhasználva Petőfi Sándor itt töltött időszakának emlékeire kerüljön a fókusz. A kurátorok fontos célkitűzése volt, hogy a látogatók beleszippanthassanak a reformkori Pápán működő, ősi Alma Mater szellemiségébe, közelebbről megismerjék a 19 éves, útkereső Petrovics Sándor pápai diákévének főbb eseményeit, Petőfi kevésbé ismert hétköznapi arcait. A tárlat rendhagyó módon egy olyan találkozásra hívja a diákokat és felnőtteket egyaránt, hogy Petőfi személyében, mintegy tükörben önmaguk útkeresését, vívódásait, viselkedését, tetteit fedezhessék fel. Petőfit, a reformkori diákot úgy szeretnék közelebb hozni a mai fiatalokhoz, felnőttekhez, hogy az egyes témakörökben a saját életükre is érvényes kérdéseket feltéve, Petőfi példáján keresztül kaphassanak válaszokat.

A kiállítás szervezése egy több hónapos anyaggyűjtési folyamattal kezdődött, melynek során jónéhány, Petőfi pápai diákévét érintő témában kérdések, értelmezési problémák, eltérő tudományos, kutatási álláspontok merültek fel. A szervezők fontos célkitűzése volt, hogy az új tárlat tudományosan megalapozott tartalommal jelenjen meg, ezért a felmerülő kérdésekben szükségszerű volt az alaposabb feltárás, utánajárás. Egy emlékév mindig remek lehetőséget ad arra, hogy az ünnepelt történelmi személyre vonatkozó ismereteinket bővíthessük, újabb kutatásokkal azokat pontosítsuk, értelmezzük, finomítsuk, adott esetben bizonyos hiedelmeket cáfoljunk, avagy csak megkérdőjelezzünk, zárójelbe tegyünk.  Ezzel a célkitűzéssel, elhatározással zajlottak a kiállítás előkészületeinek munkálatai is. Bár a pápai emlékezet nagyon fontos részét képezik a kortársak által ránk hagyott visszaemlékezések (pl. Jókai Mór, Orlai Petrics Soma), viszont ezeket szubjektív műfaja miatt is megfelelő óvatossággal kell kezelni. Sok esetben nehéz volt visszakövetni Petőfi Sándor szájába adott kijelentéseket, róla szóló történetek hitelességét, és fel kellett tenni a kérdést, vajon mennyire lehet ezekre az információkra építve bemutatni a költő pápai diákévét.

[[paginate]]

Az előkészületek során fel kellett mérni azt is, hogy milyen dokumentumok - és mivel egy könyvtári kiállításról van szó, amelynek nagyon gazdag a Papensia Gyűjteményben őrzött Petőfi-könyvállománya -, milyen könyvek, illetve műtárgyak képezhetik a kiállítás tárgyi bázisát.

A tárgyi és írásos emlékek megjelenítése mellett a tárlat látványos tablókon, plakátokon mutatja be az identitását kereső Petőfi emlékeit, a kort és a környezetet, mindezt úgy, hogy a kiállítás alcímében szereplő „Petőfi arcai” közül minél többet felvillantson: a szárnypróbálgató költőt, a formabontó előadót, az érzelmes, ugyanakkor gyakran nehezen hordozható barátot, a  már sok bántást, nélkülözést megélt, nehezen barátkozó, mogorva „bús bakát”, az intézményi keretrendszert újra és újra szétfeszítő diákot, a kenyérkereső tevékenységre először „ínségmunkaként”, később viszont már „örömmunkaként” tekintő műfordítót, a szarkasztikus humorú hétköznapi embert, a viharos gyorsasággal világhírnévre szert tevő művészt, a szó klasszikus értelmében vallásosnak nem nevezhető, de költészetét tekintve mégis a keresztyén kultúrában gyökerező alkotót, de mindenekelőtt a saját útját keresgélő fiatalt.

A kiállítás 9 nagy tematikus egységbe szervezve jeleníti meg a nemzet költőjévé váló Petőfit: az egyes egységek címei már magukban hordozzák a saját jelenünkre való vonatkoztatás lehetőségét (pl. „Sorsformáló kapcsolatok”, „Barátok és iskolatársak, akik megtartanak”, „Idegen nyelvek ismeretével kitágul a világ”, „A humor megfűszerezi az életet”, „Magyarnak születtem!? Fiatalkori identitáskeresés”, „A hit és a keresztyén értékrend szerepe egy fiatal életében”). A tárlókban és falakon elhelyezett tükrökben, illetve opálos felületeteken pedig – ezzel egy új értelmezési síkot megnyitva - a reflexiós gondolatokat olvashatja a látogató, amelyek révén még konkrétabbá válik a múlt költőjének és saját jelenünknek összekötése. Amennyiben a látogató válaszol a számára feltett, saját életére vonatkoztatható kérdésekre, Petőfi tükrén keresztül önmagát fedezheti fel: „Sokunk életében van egy nagybetűs tanár… A te életedben ki ez a személy?”, „Te már megtaláltad a saját utadat, vagy még te is útkereső vagy?”, A te életedben is felmerül a kérdés: tudsz-e reflektálni önmagadra?”, „Mit teszel te saját énképed megtalálásáért vagy megőrzéséért?”

[[paginate]]

A tárlat feltérképezi azt a kapcsolatrendszert, bemutatja azokat a kortársakat, akik óhatatlanul hatással voltak a fiatal Petrovics személyiségfejlődésére: a nagy tudású pápai professzorokat, a számos tehetséges kollégiumi diáktársat, a vándortársulatával Pápán fellépő, és a költőre nagy hatást gyakorló Egressy Gábort, vagy éppen a rá csupán művein keresztül ható, mégis a világképét jelentősen formáló Alexandre Dumast.

„Tarcy, a derék Tarcy, az kinek mind köszönhetek” – fogalmazta meg véleményét a fiatal költő kedvenc tanáráról és mentoráról, Tarczy Lajos professzorról, aki számos módon volt motiváló hatással pápai működésére, őt a tárlat kiemelten mutatja be a látogatóknak.  „A sors olyan kortársak közé hozott, a kiknek a szelleme versenytérre kényszerített” – jellemezte a pápai kollégiumi diákközösséget Jókai Mór, és ez a közeg teremtett Petőfi számára lehetőséget, hogy – elsősorban a Képzőtársulatban - kibontakoztathassa művészi képességeit, szerzői és előadói sikereket éljen meg a helyi nyilvánosság előtt.

[[paginate]]

„Művész és költő!” – „színész és literator”: a hivatáskeresés nehéz időszaka volt a pápai diákév. Továbbra is vonzotta a színészet, viszont a költészetben is egyre inkább önkifejezési formára talált. Pápai diákként írta az első nyomtatásban megjelenő versét, A borozó c. bordalt, amely országosan ismertté tette a Petrovics Sándor nevet, amelyet viszont hamarosan lecserélt egy új névre. Az identitáskeresés egyik fontos eleme volt a fiatal költő életében a névválasztás mozzanata. „Petőfi Sándor Pápán született” – hirdeti a kiállítás, és körbejárja azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen Pápán megszületik a Petőfi művésznév.

A kiállítás természetesen minden korosztályt szeretne megszólítani, kiemelt célközönsége viszont a diákság, fiatalság. Az ő bevonásukat is szolgálják a különböző interaktív elemek, tükrök, monitorok, hangzópontok, illetve a tárlatvezetést felvezető, Petőfi Pápán című animációs kisfilm.

Petőfi lábnyomán címmel, egy monitoron megjelenítve virtuális sétára is invitálja a látogatókat a tárlat, amelyen keresztül megismerkedhetnek azokkal a pápai helyszínekkel, ahol a fiatal költő minden bizonnyal megfordult: képanyagokon, leírásokon, videóanyagokon keresztül lehet megismerni az egyes, Petőfihez köthető épületeket, helyeket. A kiállításhoz kapcsolódóan viszont arra is lehetőség nyílik, hogy egy rendhagyó irodalomóra keretein belül ismerkedjenek meg a diákok, vagy akár felnőttek Petőfi Sándor pápai diákéletével. A városban megtett kb. 90 perces irodalmi séta során színes történeteken keresztül követhetik nyomon Petőfi Pápán töltött diákéletét: egy térkép, a telefonjaik és egy munkafüzet segítségével válik interaktívvá a foglalkozás.

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Könyvtárának Március 15. téren álló épületében 2024 őszéig várják az érdeklődő látogatókat, hogy egyrészt betekintést nyerhessenek Petőfi Sándor pápai diákéletébe, másrészt viszont „Petőfi lábnyomán” járva egy saját belső lelki utat is megtegyenek.

Schilde René