A teológiatörténet majd meghatározza, hogy mi volt Johannes Cornelis de Moor hatása a magyar teológia fejlődésére; ne ítéljünk elhamarkodottan! Az viszont tény, hogy magyarországi látogatása előtt, amire 1992 őszén került sor, alig jelent meg magyar nyelven tanulmány az ószövetségi vallásról, utána viszont egyre több – mára pedig szinte teljesen szokványos az ilyen jellegű kutatás! A fordulat tisztán látható. Miként az is, hogy (bármennyire is szokatlan) a szigorú református teológus, aki az amszterdami matematikai számítógépes központban szakemberré képezte magát, nálunk bevezetést tartott a személyi számítógép fölhasználásába a teológiai oktatásban és kutatásban. Nem véletlen, hogy ezután a magyar nyelven megjelent teológiai munkák száma megsokszorozódott.

Mindez mutatja, hogy miért vagyunk annyira hálásak neki, s intézményének is, a Theologische Universiteit Kampen iskolájának (ami ma már a Protestantse Theologische Universiteit néven két helyen, Groningenben és Amsterdamban működik). Nem csak Magyarországon volt azonban ilyen nagy hatása J. C. de Moornak: Hollandiában is ritka, hogy ennyi kitűnő tanítványt neveljen valaki, hiszen világhírű tanítványai ma is aktívak: Marjo Korpel, Klaas Spronk, Pieter van der Lugt, Willem Smelik, Johan Renkema, Raymond de Hoop a legkiemelkedőbb tagjai a „Kampeni iskolának”. Egészen ritka, hogy valaki tanári pályafutása során ilyen sok akadémikust tudjon útjára bocsátani!

[[paginate]]

J. C. de Moor imponáló jelenség volt, nem csak tudományával, hanem személyiségével is. Megjelenése, föllépése, érdeklődése, beszéde mind egy igazi kuyperiánus („gereformeerd”) lelkész megtestesülése volt, amihez társult az is, hogy ismeretei bármilyen magasra hágtak a szűkebb szaktudomány terén, a református dogmatikában és egyháztörténetben éppúgy professzor volt. Bizonnyal korábbi tanulmányainak eredménye volt ez; én végtelenül sajnálom, hogy minderről nem kérdeztem meg őt, hiszen annyira el voltam merülve abban, amit mondott! S tény: izraeli vallástörténetben és ugariti tudományokban világelső volt, aki mindvégig személyes és intézményes kapcsolatban állt a münsteri ugariti iskolával (O. Loretz, M. Dietrich munkásságával).

Első nagy műve is: The Seasonal Pattern in the Ugaritic Myth of Ba^clu (1971) – a Baal-ciklus feldolgozása. Később az ugariti nyelvhez tankönyvet is adott ki (1987), viszont az ugariti tanulmányok nem maradtak meg öncélnak a teológiai főiskola berkeiben. Igazi opus magnumnak tekinthetjük az 1990-ben megjelent könyvét: The Rise of Yahwism. The Roots of Israelite Monotheism. Itt az ókortudományi ismereteket az új nép és új vallás megjelenésének megértéséhez használja fel, s egészen más fényben tünteti fel pl. Jób könyvét, vagy magát az egyiptomi szabadulást is. J. C. de Moor mindvégig megmaradt az Ószövetség magyarázójának, jóllehet ezt írásai korábban nem dokumentálták. Élete végén azonban egy kommentárt is megjelentetett, a Historical Commentary on the Old Testament sorozatban Mikeás könyvéhez (2020).

A nyelvészeten túl a költészetig jutott tanítványaival J. C. de Moor: a héber és ugariti vers új elméletét állította fel, lásd pl. a Structural Analysis of Biblical and Canaanite Poetry (1988) c. kötetet. S az is nyilvánvaló, hogy mindennek a teológia a célja: ezt mutatja az A. Laatoval együtt kiadott kötet a teodiceáról (Theodicy in the World of the Bible, 2003), valamint a M. Korpellel együtt írt könyve Isten hallgatásáról, helyesebben arról a XX. századi gondolatról, hogy Isten nem jut szóhoz a történelemben (The Silent God, 2013).

[[paginate]]

Szépen mutatják e kötetek, hogy a kampeni teológiai iskolában az egyes szakok nem elszigetelten, hanem állandó párbeszédben voltak jelen – bizonnyal ez folytatódik az amszterdami/groningeni iskolában is!

Vannak persze olyan dolgok is, amiket sem egyetemi oktatás, se könyvek által nem lehet kifejezni: ez csak a személyes találkozások révén érezhető – és mi éreztük is! Az a magatartás, amivel nem csak tanított Budapesten és Debrecenben J. C. de Moor, hanem figyelmesen végighallgatta beszélgető partnereit, ahogy megpróbált helyzethez és alkalomhoz illő tanácsokat adni, ahogy teológiai exhortációinkat és gyülekezeti istentiszteleteinket meghallgatta – mindez a holland szigorú református lelkész figyelmét és érdeklődését mutatta a magyar református teológiai élet iránt. Úgy éreztük: a legfrissebb kutatások mellett a legnemesebb, évszázados tradíció jött el személyében közénk. Csak remélhetjük, hogy ezt is sikerült átplántálnia tanítványaiba, s ez a hagyomány a jövőben is folytatódik.

Azt mondtuk, J. C. de Moor hatása a magyar teológiai kutatásra ma még nem mérhető fel a maga teljességében. Áttekintve (akár csak madártávlatból is) a kampeni tudós életművét, olybá tűnhet, hogy csak nagyon részlegesen sikerült átvennünk azt a hatalmas munkát, amit hosszú élete során kifejtett. S bár ő maga személyesen nem lehet közöttünk, a műveit azért változatlanul olvashatjuk, használhatjuk! Az ő élete valóban a kálvinista Soli Deo Gloria jegyében ment végbe, s ez bizonnyal nem ért véget, hanem változatlanul összeköt bennünket vele – a boldog viszontlátásig.

Karasszon István