TÉMA: A 2022. évi magyarországi népszámlálásról
A Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnöksége a népszámlálás előtt felkért tizenegy református személyiséget – akik hivatásuk/foglalkozásuk alapján többé-kevésbé reprezentálják a társadalmat –, hogy népszerűsítsék, támogassák a 2022. évi népszámlálást a reformátusság körében.
A Confessio Szerkesztősége valamennyiüket felkérte a népszámlálás befejezését követően, egy évvel ezelőtt, hogy – rövid írásban – tegyenek bizonyságot református voltukról a folyóirat olvasóinak. A felkért tizenegy testvérünk közül hárman megtiszteltek válaszukkal, melyeket az alábbiakban közreadunk.
Református hitem családi örökség a szó legnemesebb értelmében. Előttem járó őseim komoly, érett és a Biblia tanításain alapuló hitélete már gyermekkoromban megérintett. Apai nagyapám halála előtt ezt az üzenetet hagyta unokájának: „Szeressétek az Urat! Ez az én örökségem!” Nemzedékről nemzedékre megtartó transzgenerációs erő ez a ragaszkodás, ez a közvetlen szeretetkapcsolat Istenhez, az Atyához, életünk Gazdájához.
De személyes elköteleződés is. Rendíthetetlen és örökké tartó kötődés Istenhez, az Ő Szavához az „egyetlen szükséges dologhoz”. Egyszerűen, sallangmentesen, egyértelműen. Református hitem szolgáló tanítványság is. Másokért élő, közösségben gondolkodó és cselekvő, szeretetben feloldódó mindennapi öröm. Alapvető színtere a családom, ahol feleség, anya, nagyszülő, testvér lehetek; a gyülekezetem, ahová közel 40 éve tartozom; a hivatásom, amit pedagógusként a felnövekvő generációk között gyakorlok. Olyan lehetőségek ezek, amelyek segítenek kifelé nézni önmagamból, s meglátni másban Isten gyermekét.
Reformátusnak lenni műveltséget és kultúrát is jelent a számomra, mely eszköze és módja Isten dicsőítésének, de iránymutató, életvezető is egyben. A Biblia Károli Gáspár fordításában, a zsoltárok énekelt változatai, a reformátorok történetei, mind egyedi színek a Krisztus-követés nagy egészében.
Benczéné Dizseri Márta