„Zarándokének. A mélységből kiáltok hozzád, URam! Uram, halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra! Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt. Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem,
és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.”
                                                                                           (Zsolt 130)

Ádvent van. A Karácsonyt megelőző négy hétben a keresztyének, várakozás, a készülődés időszakát élik. Testben és lélekben készülünk Krisztus Urunk eljövetelének ünnepére. December 25-hez közeledve évről évre újra elolvassuk a Jézus születésének körülményeiről szóló bibliai igéket, igehirdetéseket hallgatunk Krisztus eljöveteléről. Nem azt kell azonban vizsgálnunk, hogyan lett az Isten emberré, hanem Krisztus eljövetelének okát. Miért jött el közénk Krisztus? A Karácsony evangéliumi leírásán túl, hogyan válik meghatározó eseménnyé az életünkben Jézus születése bűneink megváltására. A Krisztus születése előtt több száz évvel íródott 130 zsoltár segít megválaszolni kérdéseinket.

„Mélységből kiáltok hozzád, Uram!” Szeretek hegytetőre, toronyba, kilátóra felmenni és onnan szétnézni. A magasság különleges perspektívát ad. Ha szűk völgyben, vagy szurdokban járok ösztönösen felnézek. Hiába mennék azonban fel a legmagasabb hegyre, Istenhez képest a mélységben járok. A zsoltár világában a mélység az hely ami elszakadt az Istentől. Benne az ember olyan távol került tőle, hogy az áldását jelenlétét már nem érzi ezért könyörögve kiált hozzá és várja eljövetelét, mint az őrök a reggelt.

[[paginate]]

Mi is, ha igazán nehéz helyzetbe kerülünk, segítségért kiáltunk. A mélység számunkra a reménytelenséget, kilátástalanságot jelenti, azt az állapotot, amelyen emberi ész, praktika már nem segít. Mélységként élhetjük meg a szerelmi csalódást, házassági válságot, munkahelyi kudarcot, országunk, társadalmunk állapotát. A személyes életünkben sokszor a hétköznapokban, vagy a sikerek idején elfeledkezünk Istennek hálát adni. Csak az igazán nagy krízishelyzetben tudunk valóban megnyílni Isten előtt és felismerni megváltó szeretetét.

A zsoltáros azonban nem krízishelyzet mélységéből kiált megváltásért, hanem bűneinek mélységéből. A mások által, vagy külső körülmények által okozott nehézségek között gyakran önsajnálat lesz úrrá rajtunk, gondjaink okát mindig másban látjuk és saját hibáinkat, vétkeinket nem tudjuk felismerni. Az igazi mélység azonban mindig az, amikor rádöbbenünk, hogy az általunk elkövetett bűnök milyen károkat okoznak, okoztak szeretteink, munkatársaink embertársaink életében. Az általunk másokkal szemben elkövetett bűnök felismerése azért jelent igazán mélységet számunkra, mert azokkal Isten előtt kell számot adnunk. Ha felismerjük a bennünk lakó indulatokat, megrendülünk. Amikor eljutunk idáig, akkor tudunk tiszta szívből kiáltani az Istenhez.

„Ha a bűnöket számon tartod, URam, Uram, ki marad meg akkor?” Isten tud minden vétkünkről és számon tartja azokat. Tudjuk, senki nem állhat meg Előtte és nem is élhet. A bűnt nem tudjuk kitörölni az életünkből azzal, hogy nem veszünk róla tudomást, a bosszú és a megtorlás sem segít, a bűn erősebb nálunk, életünkben szolgái és áldozatai vagyunk. A bűn terhe alól csak akkor szabadulhatunk, ha megvalljuk bűneinket azzal szemben, aki ellen elkövettük azokat.

[[paginate]]

A bűnvallást követően elnyert megbocsátással szabadulhatunk terheinktől, csak a megbocsátás adhat számunkra feloldozást. Minden bűn egyben Isten elleni vétek, ezért az igazi megbocsátást csak Megváltónk adhat számunkra. A Karácsony örömhíre, hogy Jézus Krisztus a mi bűneink megváltására született meg. „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is” (Ef 1,7).

„Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Ma is Istentől elszakadt világban, bűneink mélységéből, terheinket hordozva kiáltunk Istenhez és várjuk a segítségét.

„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.” Ha a mélységből kiáltva bűneinket megvallva megszólítjuk az Urat, megtapasztalhatjuk, hogy szerető és megbocsátó Urunk van, aki imádságunkat meg fogja hallgatni és meg fog szabadítani. A szabadítás napja még nem jött el, ezért kell várnunk. A mélységből felhangzó kiáltás után a zsoltáros várakozása már csendes.

„Légy csendben, és várj az Úrra” (Zsolt 37,7). A XXI. században az ádventi időszakra csendes várakozás helyett a zaj, a felfokozott tempó jellemző. Mindenhonnan karácsonyi slágerek szólnak, a bevásárlóközpontok akciókkal csábítják a vásárlókat. Mindenki siet beszerezni az ajándékokat és minél hamarabb letudni a vásárlást. Az Ádvent számunkra, keresztyének számára lehetőség arra, hogy egyéni csendességünkben meghalljuk Jézus hozzánk szóló csendes szavát.

A zsoltáríró teljes lélekkel várja az Urat, bízva ígéretében. Őszintén, lelkét kitárva, bűneivel, terheivel együtt rejtőzködés nélkül áll az Úr előtt. Teljes készenlétben, kitartóan várakozik, nincs kétsége az Isten ígéretével kapcsolatban, tudja, az ígéret beteljesedik. Az éjjeli őrség fárasztó. Fokozott figyelmet igényel. A sötét éjszaka sok veszélyt hordoz az őrség számára. Az őrálló azonban bizonyos abban, hogy felvirrad és eljön a világosság, az őrségváltás ideje. A zsoltáros tudja, hogy napfelkelte bizonyosságával jön el a szabadulás számára. Nekünk sincs félnivalónk, a szabadítás közel, ha Krisztust beengedjük életünkbe. Vele nem a korlátok, feltételek, előírások sokasága, hanem a megbocsátó szeretet érkezik szívünkbe.

[[paginate]]

„Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani. Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.” A zsoltár végén Isten hozzánk is szóló bíztató szava hangzik. Bízzál Istenben, mert nála van a kegyelem, a megváltás. Bízzál, mert: „Meg is váltja Izraelt minden bűnéből”. Bízzál mert: „Üdvözítő született ma nektek.”. Bízzál mert: az „Ige testé lett”.

A Jézus Krisztus születése előtt évszázadokkal keletkezett zsoltár utolsó két verse a Megváltó eljövetelének céljára és értelmére világít rá. Megmutatja az Isten irántunk táplált határtalan szeretetét és kegyelmét.

Isten gazdagsága megnyilvánul abban, hogy önmagát adta értünk. Jézus Krisztus születésével a mélységbe alászállt hozzánk, hogy megváltása által felemeljen magához. Teszi mindezt azért, mert szeretete és kegyelme irántunk, emberek iránt, határtalan és soha el nem fogy. Nincs az a nehéz helyzet, nincs olyan súlyos bűn, amelyből Istenünk ne tudna kivezetni, amelyre ne találnánk kegyelmet. Istenünknél nincs lehetetlen, ismeri helyzetünket, hisz Karácsony éjjelén, majd a Golgotán szegény és kiszolgáltatott is tudott lenni, és a szenvedést is vállalta érettünk. Ilyen hatalmas és szerető Istenünk van, a mi Urunk Jézus Krisztus! Ő számára nincs lehetetlen, nem csak 2000 évvel ezelőtt, hanem ma is meg tud váltani minket bűneinktől, a kegyelmet ma is elnyerjük. Nem kell mást tennünk, csak a mélységből hozzá kiáltani, őszintén megnyílni Urunk előtt és csendben várni, hogy Istenünk mellénk lépjen és Szentlelke munkálkodjon. A karácsonyi csoda ma is hat.

2023 Ádventjén hívjuk tehát be Jézus Krisztust az életünkbe, keressük Vele a találkozást, tudva azt, hogy soha többé nem hagy el minket. Így igazi Karácsonyunk lehet ma is.

Ádventi várakozásunk csendességéhez álljon itt most Pilinszky János imája: „Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke. /…/ Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged.” Ámen.

Nemes Pál