A Biblia mellett bizonyára a hívő embereknek is vannak kedvenc könyvei. Amióta Vishal Mangalwadi indiai református lelkész, filozófus, kultúratörténész könyvét elolvastam, ez lett személyes toplistám első helyezettje. Ezt már jó pár éve tartja. Húsz fejezeten át csak úgy hömpölyög az európai keresztyén kultúra tiszta forrásvize, olyan elképesztően tágas panorámával, ahogyan azt szellemi-lelki tekintettel az indiai szubkontinens kellő távolából beláthatja a belső tekintet. Olyan csodapanorámát nyit meg előttünk a szerző, amit mindenkinek el kellene olvasnia, ha ajkára veszi a keresztyén kultúra szókapcsolatot. De miért is?

„A Biblia a tudomány és az oktatás segítségével fejlesztette ki a modern világot, mert azt az ötletet adta nekünk, ami magának a Teremtőnek is volt róla. Ez azt eredményezte, hogy a modern nyugati világ olvasó és gondolkodó társadalommá vált” (20. o.). Mangalwadi akkor jutott erre a meggyőződésre, amikor összehasonlította indiai kultúráját a nyugatival. Ennek során szembeszökő jelenségre bukkant: amikor az emberek hisznek a Bibliában, és annak kritériumai szerint cselekszenek, az rendkívül pozitív hatással van a körülöttük élőkre. Az egyes emberek hatalmas kultúrát alakíthatnak ki. A Nyugatot a Biblia formálta naggyá.

Szerzőnk 20 fejezetben bontja ki tézisét, amelyek mindegyikéhez számos hivatkozást csatol. A 20 fejezetet hét részre rendezi, így a lélektől a szellemen át a feszültség évezredes ívét teremti meg a Nyugat sajátosságaiig: az etika és az értékek, az együttérzés és az irgalom éppúgy ehhez tartozik, mint az (igazi) szabadság. Nem hagyja figyelmen kívül a negatív hatásokat sem, ezért könyvét egy jövőképpel zárja: a Nyugat csak úgy marad meg, ha visszatér a Bibliához és annak értékeihez.

A zenét a „nyugati civilizáció lelkének” nevezi, és bemutatja, hogyan véste be magát a „nyugati DNS-be”: Ágoston, Luther, Bach és mások megörökítették Istennel kapcsolatos tapasztalataikat és Isten Igéjében, a Bibliában találták meg létük fundamentumát. Ezt a fejezetet a „lélek amputációjával” zárja (48. o.), és Kurt Cobain amerikai rocksztár tragikus öngyilkosságát használja fel, hogy világossá tegye: hová vezet a bibliai értékektől való elfordulás.

[[paginate]]

Mangalwadi sajátos megközelítést mutat be a kultúra és a szegénység kapcsolatáról (hazája, India példájával): a keresztény hit a szegényekkel való bánásmódban, az „igazság” szeretetében és a bibliai alapú önbizalomban mutatkozik meg. Mindezt az istenképűség teszi lehetővé.

Ezért tud az ember beszélni, és a nyelv felhatalmazza őt arra, hogy kreatív legyen. „Mivel pedig a nyelv feltárja és megmagyarázza az összefüggéseket /…/ a mérnökök és tudósok csapata úgy cserélheti ki egymással tudását ezáltal, hogy megtervezhet bármit” (86. o.). Így jut el a kérdéshez: „Lehet, hogy az, hogy képesek vagyunk értékítéletre, ez emberségünk lényeges része?” (89. o.)

Majd azt vizsgálja, hogy „a Nyugat miért élt át ilyen óriási fejlődést” (97. o.) más kultúrákkal ellentétben. Az okot az emberi méltóság eltérő felfogásában találja meg. A Biblia szerint minden embernek „természeténél fogva megvan a maga értéke és méltósága.” (98. o.) Majd arra a következtetésre jut, hogy „az Istenismeret (teológia) és az emberismeret (antropológia) összekapcsolása” (105. o.) elengedhetetlen a modern nyugati világ megértéséhez.

Szerzőnk folyamatosan visszatér ahhoz, hogy a Biblia miként formálja a gondolkodást. Megállapítja: „A Nyugat tudományos, műszaki, katonai és gazdasági sikere annak köszönhető, hogy gondolkodó társadalommá vált /…/, amikor a Biblia formálta a keresztyénség gondolkodási folyamatait” (121. o.). Így folytatja: „Továbbá vannak olyan erkölcsi erények, amelyeket magától értetődőnek tartanak, mert a kultúra és a vallási ethosz részét képezik” (138. o.). „A keresztyénség az új technológiai eszmék előfutárának bizonyult, mert a Biblia Istent Teremtőként nyilatkoztatta ki, nem pedig álmodozóként és táncosként” (147. o.).

Református filozófusunk az „ezredforduló forradalmát” a hősiesség változásában látja. Ezt kérdezi: „Hogyan tudta egy legyőzött Messiás meghódítani Rómát?” (177. o.) Ez a fejezet Mangalwadi megközelítésének tipikus példája: megvizsgálja a gyökereket, visszanyúl az ókorba, majd rákérdez, hogy pontosan mi vezetett a változásokhoz. Akárcsak az értelem, az emberiség és a technológia esetében is arra a következtetésre jut, hogy ez a Biblia hatására jött létre: „A keresztre feszített Messiás kiszorította a hősiesség klasszikus és középkori felfogását, így korunkban az önfeláldozás nagyobb erénynek számít, mint a világhódítás vagy a lovagi hősiesség” (178. o.). Ezt Jan Hus, John Wycliff, Martin Luther és mások példáján mutatja be, akik hajlandóak voltak életüket kockáztatni az igazságért. Abból a meggyőződésből cselekedtek, hogy mindenkinek az anyanyelvén kell olvasnia a Bibliát, s a Biblia kell anyanyelve formálója legyen, ezáltal befolyást gyakorol gondolataira és tetteire. Ezek az „eretnekek” meg voltak győződve arról, hogy nem az egyháznak, hanem egyedül Isten élő Igéjének van végső tekintélye.

[[paginate]]

A hívő kultúratörténész India távolából is tisztán látja, hogy a reformerek által kiváltott „szellemi forradalom” valóságos csoda. Azzal, hogy mindenki olvassa a Bibliát, ismereteket szerez, és a Biblia alapján plasztikusan ítélkezni is tud, ami elindította a demokratizálódás folyamatát. A Lutherhez hasonló emberek biztosították az egyetemes oktatást. Az ismeretszerzést nemcsak elősegítették, hanem a kutatást az egyetemek létrehozásával intézményesítették is. Ez együtt járt az irodalom megbecsülésével: „A Biblia egyedülálló tekintély volt az írók számára, mert világnézetet és életterveket kínált. Ez az állítás megköveteli, hogy irodalmunknak és kultúránknak Isten kinyilatkoztatott akaratával kell foglalkoznia és meg kell felelnie annak” (259. o.). Az olyan férfiak, mint Francis Bacon vagy Galileo Galilei inspirálták a kutatást, mert kapcsolatot láttak „Isten két könyve” (334. o.), a Biblia és a természet között. És küldetésüknek tekintették mindkettő feltárását, valamint az összefüggések meglátását – és köszönetet mondanak a Teremtőnek minden meglátásukért. A tudomány és a kutatás, a nyelv és az irodalom minden elismerése ellenére Mangalwadi úgy látja, hogy a Nyugat előrehaladását elsősorban a keresztyén értékek erősítik. Minden keresztyén cselekedeteit a Biblia alakítja. A mai napig elmondható, hogy azokban az országokban a legalacsonyabb a korrupció, ahol a keresztyén hit és a keresztyén értékek ténylegesen jelen vannak az emberek életében.

Ezen értékek közé sorolja még a család, az együttérzés és az irgalom fontosságát, a gazdagsághoz és a szabadsághoz vezető egészséges utakat. Így fogalmaz: „Addig magam sem voltam ilyen tisztában azzal, hogy az erkölcs és a szabadság milyen mértékben függ össze. A szabadság nélküli értékek rabszolgaságot jelentenek. Az értékek nélküli szabadság pusztító.” (380. o.). „Lehetetlen szellemileg vagy társadalmilag rabszolgasorba kényszeríteni egy Bibliát olvasó népet” (461. o.).

Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akinek még mindig kétségei vannak a Biblia fontosságával kapcsolatban az életünkben. Részletezi, hogyan válik gondolkodásunk és cselekvésünk minden területe – a Biblia által befolyásolva – egy egész nép, kultúrkör, kontinens, s az egész teremtett világ javára és áldására. Ezért nagyon ideje lenne Mangalwadi immáron több nyelven megjelent keresztyén kultúra panorámáját a magyar olvasók számára is elérhetővé tenni.

Békefy Lajos