Örömteli kezdeményezés volt a Protestáns Sokadalom napja augusztus 19-én a Budai Várban.  Az államalapításra emlékezve és az új kenyérért hálát adva ezekben a napokban hagyományosan ünnepel az ország. Egymást követik a megemlékezések, különféle események, vásárok, bemutatók, irodalmi- és zenei rendezvények, kenyér-ünnepek, ízek és mesterségek kavalkádja, szinte a kultúra minden területe bemutatkozik. Méltó tehát, hogy ilyenkor az egyház is megmutassa magát, kilépjen a templom falai közül, és része legyen az ünnepi sokadalomnak. Ezt persze könnyű kijelenteni, de egyáltalán nem mindegy, hogy tartalmában és küllemében hogyan történik mindez.

A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány nagyszerűen tudta ezt a kettős feladatot megoldani. A református és az evangélikus egyház támogatásával augusztus 19-re, szombatra hirdetett meg egy egész napos ünneplést, pontosan 11 óra időtartamra, a budai várnegyed két, egymáshoz közeli helyszínén. Egyik helyszín a Kapisztrán tér és a téren fölállított színpad volt, a másik pedig – amely még a váratlan zápor esetén is biztonsággal volt látogatható – a Bécsi kapu téri evangélikus templom. A váratlan eső be is köszöntött éppen az első műsorszám idején, de ahogy csendesedett, majd el is állt, egyre többen érkeztek a programokra. Mindkét helyen a hangszeres muzsika és a fölcsendülő énekszó jelentette az ünnepi műsor gerincét, de a téren fölverték sátraikat protestáns kiadóink, a Kálvin Kiadó a Magyar Bibliatársulattal meg az Ökogyülekezeti Mozgalommal. A Luther Kiadó a gyermek- és felnőtt irodalom gazdag választéka mellett frissen pörkölt és főzött kávé illatával is csalogatta a kedves közönséget. A Reformátusok Lapjához a Magyar Református Szeretetszolgálat csatlakozott, rászorulók készítette kézműves bőrtárgyakat árusítva, a támogatásnak ezt a hasznos formáját választva. Másutt agyagból, gyapjúból, vesszőből készült tárgyak, játékok, társasjátékok, színezés, rajzolás, igazi békebeli szódavíz és más különlegességek csalogatták a látogatókat a sátraknál, miközben a színpadon 10 órától egymást követték az előadók. A Kaláka gyermekkoncertjét követte a Trio Cantio amely „Előttünk tündöklik” címmel az egyházi év fő ünnepeit  zenésítette meg.

[[paginate]]

Nem maradhatott ki az ünnepből Petőfi költészete sem, akit az ország egész évben ünnepel születésének bicentenáriuma, a Petőfi ’200 kapcsán. Megzenésített verseit a KaleidoszPók együttes adta elő. Kun Ágnes Anna operaénekes lelkész testvérünk Tóth Sámuel Csaba zongoraművésszel adott közös koncertet, amelyen népdalokon és szakrális szövegeken alapuló szerzemények csendültek föl. Délután színpadra álltak az ország különböző részeiből érkezett református művészeti iskolák kórusai, majd a Kapisztrán téri műsort a Központi Református Kórus műsora zárta. Ez alatt a Bécsi kapu téri evangélikus templomban is nagyszerű műsor várta a nyitott templomajtón betérőket. A napot 10 órától az Evangélikus Kántorképző Mandák Kórusa kezdte, az evangélium többszólamú hirdetésével. Interaktív játék várta ezután a családokat, gyermekeket, amikor Noé bárkájának történetét elevenítették föl. Ezt egy hosszú, 4 órás, de annál élvezetesebb orgonamaraton követte 13-17 óráig, amikor a hallgatóság három evangélikus és három református orgonaművész játékában gyönyörködhetett. Jó ötlet volt a templomajtót nyitva hagyni, sok embert a kihallatszó orgonaszó hívogatott be a templomba.

Az egész nap központi eseménye volt a 18 órakor kezdődő hálaadó, ökumenikus istentisztelet, amelyet a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) minden évben ebben az időpontban tart meg. Az egyházi vezetők hálát adtak az új kenyérért, az igehirdetés szolgálatát Balog Zoltán dunamelléki református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke végezte, Józsué 24,17 alapján: A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. Mi is bizonyságot tehetünk az úton bennünket megóvó Istenről, hálát adhatunk, mert fölismertük, hogy vigyázott ránk az úton – hiszen akkor is vándorlunk – lélekben –, amikor a másik emberhez el kell jutnunk. Vigyázunk-e Szent István király örökségére, hogy mi is Istennek tartozunk számadással, itt a Kárpát-medencében, ahol mindannyian itthon vagyunk?

A kárpátaljai BorzsaVári családi zenekar zárta a napot, „Maradok” című koncertjével.

Összefoglalva elmondható, hogy a szervezők jó időzítéssel választották az augusztus 19-i napot, egy nappal a csúcsrendezvények előtt, nagyobb figyelmet kapott a Protestáns Sokadalom. Jól vizsgázott az egyházaink közötti belmisszió, és elérte célját a templomajtón kívüli sokaság megszólítása is. Ünnepeink azért vannak, hogy magasabb szinten éljük meg napjainkat, hogy minősített időt szánjunk az emlékezésre, hagyományaink tiszteletére. Ennek a minősített időnek középpontjában a bennünket mindez ideig megtartó Isten áll. Csak remélni lehet tehát, hogy egyházaink mostani összefogása, jelenléte az ünnepen, hagyományteremtő lesz. Az egész forgatag szintet lépett most a Protestáns Sokadalommal. Örömteli, hogy Istent dicsérő munkánkat egymásnak és a világnak is megmutathattuk.

Gimesi Zsuzsa