Tóth Dezső (1940- ) festő-, grafikus- és faszobrászművész 1965-ben a kolozsvári Tanárképző Főiskola Képzőművészeti szakán szerzett diplomát. Az asszimiláló román kommunista politikai hatalom Nagyilvára helyezte, színromán környezetbe. Később Tordán, végül Kolozsváron tanárkodott.

Több erdélyi városban: Désen, Besztercén, Aranyosgyéresen, Tordán volt csoportos kiállítása. 1978-ban egyéni grafikai tárlata nyílt Kolozsvárott a Képzőművészeti Alap galériájában, 1984-ben pedig egyéni tárlaton mutatkozott be Tordaszentlászlón.

1986-ban a román kommunista diktatúra embertelenségei szülőföldje elhagyására kényszerítették. Családjával előbb Ausztriába (Mödlingbe) menekült, ahol nyomban bekapcsolódott a Disszidens Erdélyi Művészek munkájába. Tevékenyen részt vett az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesületének megalapításában, később pedig sorstársaival Stokholmban szerveztek kiállítást.

^{Erdélyi templom, 96x76 cm, 2016}

[[paginate]]

Az Egyesült Államokba távozva, késedelem nélkül bekapcsolódott a dél-floridai magyarság kulturális életébe. 1989-ben részt vett az Erdélyi Művészetért Alapítvány Washington D.C..-ben az erdélyi művészeknek rendezett kiállításon, és anyagi hozzájárulással is támogatta az alapítványt. Rendszeresen kiállított a Miami-i Kossuth-klub Polgári Körben. Az Art-Supply Stúdió keretében a Delray Beach-en, John Abraham iparművész beavatta az ólomberakásos vitrail titkaiba. Nyolc nagy méretű templomablakot készített ezzel a technológiával a Miami-i Krisztus nevű első magyar egyesület temploma fennállásának ötvenedik évfordulójára. A vitrailok a magyar történelemből és a keresztyén örökségből vették tárgyukat. 2006-ban megtervezte a helyi ’56-os emlékművet, és egyéni tárlattal hozzájárult az esemény ünnepi jellegének emeléséhez. Tóth Dezső számos festménye, grafikája és szobra amerikai és európai gyűjtőknél találhatók.

Nem tehetünk mást, kényszerűen ismételjük a szomorú igazságot: szétszórattunk. De nem tudunk – a földrajzi távolságok ellenére sem – mást tenni, mint a magunk módján tovább szolgálni azt a nemzeti közösséget, amelyből vétettünk. Mert gyökerek nélkül lehetetlen élni. Őrizzük és ápoljuk hát gyökereinket, hogy életerős maradjon az erdélyi és a mindenhol élő magyarság törzse. Ez a legtöbb és legbölcsebb, amit tehetünk.

   
^{Anya gyermekkel 15x6x57, 2005                       Csendélet széki emberrel 60x80 cm, 2010}

[[paginate]]

Tóth Dezső is ezt cselekedte a messze Floridában. Haza-haza zarándokolt gondolatban, hogy újraálmodja az otthoni tájakat, életet. Minden rezdülésében, valamennyi művészi alkotásában – lett légyen szó festményekről, grafikai munkákról vagy fából faragott szebbnél-szebb szobrokról – kitörölhetetlenül benne rejlik azoknak a helyszíneknek a szelleme, ahol észrevétlenül azzá formálódott, ami: neves erdélyi, jeles magyar művésszé. Mert bár a nemzet nagy egységében egy és oszthatatlan vagyunk, de a művész gesztusaiban, szellemi habitusában, alkotásaiban letagadhatatlanul benne rejlik az a bizonyos couleure locale, a másokkal össze nem téveszthető helyi és személyi sajátosság. A művészet iránt fogékony látogatóknak szemlélésre kitett üde munkák tagadhatatlanul ezt sugallják. Bennük mély, de mégse háborítatlan lelki tisztaság, emberi igazság-, örök szabadság-óhaj és szépség honol!

Tóth Dezső művészetének igazi ihletője Erdély és a szépséges anyaország, a maga lenyűgöző tájaival és embereinek sajátos életvitelével, lelki tisztaságával és mélységes erkölcsi érzékével. A művész meggyőző erővel ábrázolja a transzilván és a honi táj változatosságát. Szinte magunk előtt látjuk a zordon hegyek lábánál megbúvó falvak hangyaszorgalmú lakóit, akik úgy gyökereznek az ősi talajba, mint ahogy a viharokkal dacoló fenyők kapaszkodnak a sziklák szegényes humuszába. Nehéz életű emberek természetközelsége, ember és természet ősi egysége sejlik fel a képeken. Ezeket a munkákat az örök élet fensége ragyogja be.  Külön fel kell hívni a figyelmet Tóth Dezső kiváló színérzékére és kifinomult kompozíciós készségeire, melyek mondhatni minden alkotásán tetten érhetők.

^{Torockó 96x76 cm, 2014}

[[paginate]]

Grafikai lapjain az embert és az őt körülvevő dologi világot megszokott közegében mutatja be. Gyakran csak szimbólumokkal, jelképes utalásokkal. Nem ritkán balladai hangvétellel, hangszereléssel. Ezeket az alkotásokat nem a köznapi megelégedettség és a világ dolgaival végleg megbékélő megállapodottság uralja, belső feszültség vibrál valamennyiben. A lélek bizonyosságai mögött titkon ott bujkál a teremtő ember cselekvő nyugtalansága, jövőfürkészése.

Tóth Dezső művészi pályájára leginkább a természetfestés a jellemző. De az emberábrázolástól sem idegenkedik, noha – Szophoklészt parafrazálva – sok minden bonyolult van a világon, de az embernél nincs semmi bonyolultabb. A hiteles emberábrázoláshoz, a lélek örvényléseinek és legapróbb rezdüléseinek láttatásához a szokványos művészi képességeken túl a művésznek jó emberismerőnek is kell lenni. Hisz a táblaképeken épp azt kell láthatóvá tennie, ami az életben közvetlenül nem érzékelhető, legfeljebb sejtéseink lehetnek róla.

Üzenetet kapunk ezekből a munkákból arról is, hogy e zaklatott történelmi tájék, Erdély kemény élethez edződött embereinek hagyományőrző igyekezete, szellemi kiválóságainak feltétlen tisztelete, megőrző és önépítkező erejük kellő garanciája lehet e nemzetrész folytonosságának, megmaradásának, mi több, felemelkedésének, akár a vészterhes időkben is.

Tóth Dezső egyaránt kipróbálta tehetségét a portréfestészetben (Ifj. dr. Tóth Dezső), a grafikában (Fekete péntek), az olajfestészetben (Pálosok a Pilisben, Székelykő, Mártírokra emlékezve: Cantata profana), a faszobrászatban (Napba nézők Csíksomlyón).

Hinni és szolgálni – művészi kvalitásain túl, ezt üzeni nekünk alkotásaival Tóth Dezső. Ami akár közös hitvallásunk is lehet. Hiszen mindnyájan, akik roppant gazdag ősi nyelvünk szépségeiben fürdetjük lelkünket naponta, egyazon szellemi égbolt alatt élünk.

Aniszi Kálmán

(A Szerző megnyitóbeszéde 2023. március 28- án a Mecsek alján, Hosszúhetényen hangzott el, a Nemes János Művelődési Központ kiállítótermében Tóth Dezső grafikus-, festő- és szobrászművész egyéni bemutatkozásán.

A fotókat Charles Pongrácz készítette.)

^{Cantata profana 140x100, 2018}