Szerkesztőségi felkérésre készített írásom személyes indítéka, hogy keresztyén pszichológusként szülői-nevelői felelősségünkre irányítva figyelmünket tudatosítsuk egy eszmeáramlat és „új” nevelési gyakorlat veszélyeit és megvédjük gyermekeinket egy „modern” befolyásoló erőtől, az önazonosság, az identitás fejlődését zavaró beavatkozásoktól. Ez a mostanság gender-aktivitásnak nevezett „érzékenyítési” folyamat az emberi szabadság jogának szellemében, az egyenlőség-eszmény jegyében jogot formál és kínál a totális önmeghatározásra, a nemi hovatartozásunk minden (biológiai, pszichikai és társadalmi) tekintetében egyaránt. Eszmeáramlatok torlódó nyomulásában, sokféle befolyásoló hatás közepette talán nem is tudatosul bennünk, hogy a nevelés rendeltetéses szülői feladatába betört egy folyamat, az egészséges gyermeki személyiségfejlődést nem ismerő, de azt is meghatározni kívánó hatalmi aktivitás.

Írásom nem törekedhet teljességre. Nem vagyok ideológus, genetikus, szociológus, hanem a gyermekvédelemben elkötelezett, hivatásomat szolgáló, gyakorló református pszichológus, pszichoterapeuta, anya és nagyszülő. A szakirodalmi forrásokra hivatkozásaimat jelzem, tájékozódásom határai is beláthatók. Személyes klinikai munkám eseteiből, szülői fájdalmak gondozásából, kliensek egyedi kríziseiből is gyarapodnak ez irányú tapasztalataim. Örvendek, hogy szólhatok a jelenségről, világnézetem, keresztyén identitásom és tudásom szerint. Nem valami ellen hadakozom, saját keresztyén szellemiségem optikájából érvelek.

A nemek „forradalma”

Az esélyegyenlőségért folyó alapjaiban helyes, történelmi küzdelem jelenkori, szökőárként ránk zúduló átformált ideológiai hullámai világszerte alapjaiban próbálják megrengetni az emberek közti egyenlőségről, férfi-nő viszonyról meglévő eddigi érvényességeinket, tudományos téziseinket, meggyőződéseinket és az egyedi vélekedéseket. A női-férfi egyenjogúság (törvény előtti egyenlőség, szavazati jog stb.) eredeti célkitűzésére ráfonódott a melegjogi mozgalom, a feminizmus, a transzneműség kérdésének elfogadási küzdelmei stb. Miközben hiánypótlóak a „női” munka, a háztartás, és a nem fizetett munkák témakörei, a női optikából szemlélt történelem tankönyvek megírása, a két nem kapcsolatáról készülő kutatások, oktatás, mi több, még a gyógyszereknél sem figyel az ipar a női adagolásra, mára a „gender” szitokszó lett, mert olvasztó tégelyévé vált mindennek, csak saját önazonosságát szorította ki.

[[paginate]]

Így a genderfogalom és értelmezése körüli túlkapásokból eredő újkori vita főként a szexuális önazonosságra, szabadságra, egyenlőségre, annak felfogására, gyakorlatának autonóm változtatási szabadságára, illetve a nemi mibenlét, társadalmi sztereotipiáinak megtagadási jogára összpontosul, noha éppen nem ez lenne a legfontosabb feladata.

Egészen addig a „furcsa” pontig (Queer jelentése „furcsa”), hogy nincs megkülönböztethetőségi jog, nincs született vagy genetikailag determinált nemiség, mert mindez csak konstrukció (Edelmann, 2004, Butler, J., 2005). A nemiség választás kérdése, a hovatartozási döntés joga pedig individuális. Azok vagyunk és leszünk nemileg, akikké válni szeretnénk. Ma a genderizmus ideológiai „fokozatai”, irányzatai parttalanul mossák el az útjukba kerülő másfajta nézeteket. Romboló hatása egyre inkább bebizonyosodik. Szélsőséges ideológiai és politikai irányzattá terebélyesedése azt a kérdést veti fel, hogy „a genderforradalmat felfalják saját gyermekei?” (Gregor, A., Kovács E., 2017)

A gender (társadalmi nemi szerep) fogalom nem újkeletű, 1955-ben John Money pszichológus-szexológus írta le először egy hermafrodita eset kapcsán. A nemi önazonosságnak azt a fajtáját kívánta ezzel megnevezni, amely nem felel meg az egyén biológiai nemének. Különbséget tett biológiai nem (sex) és társadalmi nem (gender), vagyis azon társadalmilag elvárt és művelt szerep között, amelynek megvalósítása során az egyén megtapasztalja férfiasságát vagy nőiességét. Ez a szerep magába foglalja az érzéki-testi nemiséget, de nem korlátozódik arra. Ebben a bináris (két osztatú) rendszerben a biológiai az objektív, ezzel szemben a társadalmi szerep szubjektív. Ez a szocializáció, a kultúra férfi-női szerep elvárásainak lenyomata a személyiségben. Money szerint a társadalmi nemünk ad módot arra, hogy megélhessük szabadságunkat és megvalósíthassuk önmagunkat.

A társadalmi nem szociológiai szempontból a kulturálisan, illetve társadalmilag létrehozott, a nemekhez rendelt előírásokat, normákat jelenti, és az ezekre épülő egyenlőtlenségeket férfiak és nők között, azaz egyenlőtlen nemi viszonyokat, gyakorlatokat és interakciókat, amelyeken keresztül ezek az egyenlőtlenségek létrejönnek (Peeters, M.A., 2015). „Nőies és férfias” magatartás, eltérő kultúrák saját elvárásai szerinti viselkedés, mindez olyan természetes módon, kulturálisan létrehozott „konstrukció”, amelyet posztmodern irányzatok relativizálnak és le akarnak bontani egészen addig, hogy a biológiai nem is társadalmi konstrukció (Kuby, G., 2008).

A társadalmi nem (azaz a gender) fogalmának létrehozásával valóban megragadhatóvá váltak olyan – korábban elhallgatott vagy tabu – tartalmak, mint a férfiaknak a nők feletti uralma és ennek megjelenési formái. A társadalmi nem, a gender eredeti fogalma annak megragadására keletkezett, mi-minden következik abból, hogy valaki nőnek született, a másik ember pedig férfinak. Belátható, hogy különböző társadalmi berendezkedések, kultúrák eltérő elvárásokkal és azok betartását ellenőrző rendszerekkel élnek. A női sors kardinális gondjai pl. evidensen eltérőek fekete Afrikában, az USA-ban, Európában vagy a posztszocialista országokban. A női nem alárendeltsége a humán hierarchiában más gondot jelent pl. egy vallásos fekete nőnek a reprodukció-szabályozás, vagy egészségügyi hozzáférhetőség szempontjából, vagy pl. egy európai diplomás értelmiségi számára a felettesének szexuális visszaélési kísérlete a kiszolgáltatott nővel szemben (metoo-mozgalom).

[[paginate]]

A társadalmi nem evolúciós szempontból az emberiség fejlődéstörténetének, a külső életkövetelmények parancsára szerveződő viselkedéseknek a kulturális tükre, egyszersmind lenyomata a genetikai struktúrában, amely tovább örökítéssel szolgálta és teszi lehetővé a fejlődést. A darwini elmélet tükrében szemlélve ekképp születhetett meg az alkalmazkodó viselkedés és annak előírás-rendszere, az életben maradási küzdelem nyerő módjainak továbbvitele útján. Epigenetikai közelítésben a külső környezeti követelmények a női és férfi biológia alapvető, adott különbségébe ágyazottan szerepkülönbségekhez vezettek, ezek hosszú sora a bevésődések (imprintingek) és metilációk (a génkifejeződés elnyomása) nyomán változásokhoz, fejlődéshez vezettek (Murray Ch., 2020). A közösségi viselkedés mikéntjét minden együttélési korszakban a túlélés és életben maradás szempontjából legadaptívabb viselkedések, tradíciók, előírások örökítették tovább. Minden, amit az ember a kultúrában birtokol, magának a változó kultúrának a lenyomata és dinamikus tényező a stabilabb, genetikaihoz képest.

Személyiségpszichológiai szempontból a társadalmi nem hordozója az individuum. Genetikai hozomány a nemi hovatartozás. Ezt nő esetében XX kromoszóma dönti el, ehhez hozzárendelt az ösztrogén vezérelt nemi hormonműködés, mely a nőt utód befogadására, kihordására és szülésére teszi képessé. Az utódgondozás készség-képességszintű biztosítékát a jobb agyféltekei („ érzelmi agyi”) folyamatok speciális jelenségei képezik. Férfi esetében az XY kromoszómához tesztoszteron hormontevékenység kapcsolódik, amely az erőt és küzdőképességet szolgálja, míg a fészekteremtés és védelem magasan strukturált mentális erőrendszerét a bal agyféltekei (logikus, realitás vezérelt, tudatos) szellemi képességei szolgálják. Természetesen sokkal bonyolultabb központi idegrendszeri folyamatokról van szó, és mindkét nem mindkét féltekéjét egyformán jól és harmonikusan tudja használni. Mindaz, ami hozott, a kromoszomális struktúra, és a környezeti-transzgenerációs hatások által metilált genetika. Ami már az anyai petefészkekben és az apai ivarszervekben környezeti (az életmód, a vegyszerek, táplálkozás stb.), majd a fogamzástól kezdve környezeti, szociális, szocializációs hatás, az beleszövődik az adott, magával hozott biológiai keretekbe. A magtól függ, hogy egy fa tölggyé vagy fenyővé válik. Ekképp az ember „mag” -jában hozott kötöttségeket, de a hatalmas erejű alakitó dinamizmus a szocializáció lesz. A társadalmi, kulturális, környezeti tényezők a dinamikusak, míg a hozottak túlnyomóan stabilak. A biológiai (genetikai) és társas-társadalmi fonadéka, eredménye az individuum. A társadalmi nem kulcsszava az élet maga. Annak megőrzése az emberi kapcsolatok rendszerében, védelme és továbbvitele népesedési úton. A gender kizárólagosan emberi jelenség, az emberi hagyományokat, szerepeket társadalmi magtartásformákat foglalja magába, amiket belénk nevel környezetünk. Megvalósító „módszertanának” középpontjában a család, az önazonosság felépítésének és egységének szociális uterusza (anyaméhe) áll, ezért a feminizmus tételét familizmusra átírva közelebb kerülünk a gender megértéséhez is, írja Kopp Mária 2010-ben, a genderkutatás nemzetközi és hazai helyzetének áttekintésében.

[[paginate]]

A nemi identitás és a szexualitás a genderideológia fő csatornája

A queer irányzat az egyén szabadságjogaként értelmezi, hogy miképp érzi magát szexuális orientációjában szabadnak, önazonosnak. Elvileg bármelyik nemet választhatja, sőt szabadon változtathat orientációján. Tehát koncepciója szerint az egyén szabadságjoga nemi hovatartozásának, ízlésének és szexuális viselkedésének megválasztása. Van logika ebben a felfogásban, de ahhoz, hogy követhető legyen, meg kell tagadni a két nem különbözőségének biológiai alapjait.

Posztmodern elméleti konstrukciójukban (a queer aktivizmusban) a nemek különbözőségi mibenlétének tehát a tagadása történik. A nemeket magukat is társadalmi konstrukciónak tekintik. Szélsőségesen értelmezve eszerint már a biológiai férfi-nő kategóriák is konstruáltak. Eltörölve a két nem „kategóriáját” újabb és újabb kategóriákat hoztak létre, ezt tükrözi az LMBTQ betűfüzér is (leszbikus, meleg, biszexuális, transzgender, queer) (Szilvay, G., 2020).

Fontos látnunk, hogy a nemi identitás (”férfinek érzem magam és úgy is akarok élni, úgy gondolkozom, ahogy adott társadalomban a férfiak szoktak, és ez jó nekem”; ugyanez nőben is érthető identitás élmény), és a szexuális preferencia (férfiként a nők vonzzanak és nem a saját nemem) össze van mosva. Pedig a nemi identitásnak is sok érettségi szintje és átlagtól való eltérése lehetséges (pl. a szexualitás nélküli gyermeki identitás, a kisiskolások identitás zárlata, a sebzett identitás pl. bántalmazás vagy elrettentő modellek nyomán a saját nem elutasítása, a gyermekvállalás, párkapcsolat elutasítása), és a szexuális preferencia is lehet átlagtól eltérő (így homo- vagy pl. biszexualitás, de gyakori az aszexualitás is, mikor nincs a személynek vágyélete). Végül persze vannak az ún. parafiliák is, melyek egy része a mai napig betegségnek minősül. Régebben egyértelműen ide tartozott a pedofília (éppen azért is, mert a gyermek nem képes önkéntes beleegyezését adni a szexuális együttlétbe, mert kb. 14-18 éves koráig kiszolgáltatott, szexuális identitása kialakulóban van és a felnőtteknek alárendelt). Ma e téren kezd a jog a felnőtti világ nyomására „megengedően” viselkedni, így egyre alacsonyabb a korhatára a szexuális önkéntesség elvének, és egyre lazább a gyermek utáni szexuális vágy értelmezése. De ide tartozik a nekrofilia, a halottakkal hálás, az állatokkal való „szodómia” stb.

E ponton fontos tehát kiemelnünk, hogy a modernnek nevezett queer felfogás egyik veszélye a fejlődéslélektani, genetikai, epigenetikai ismeretek figyelmen kívül hagyása és fogalmak eltörlése, összemosása. Minden nézetrendszer a saját ideológiai álláspontja mellett keres és talál adatokat és bizonyítékokat, mert nem is lát mást, csak önnön igazát.

[[paginate]]

Ezért a továbbiakban is kritikusan és önkritikusan elemezzük a téma általunk ismert irodalmát, hogy nem elvethető személyes elkötelezettségünk (az ÉLET-törvény, a biológia, a pszichológia tisztelete és keresztyén identitásunk) mellett bemutassuk, hogy látjuk ma a „nemek forradalmát”.

Tudjuk, hogy mára ellenforradalom, ha tetszik protest a main stream ideológiával szemben a kiállás, de Luther szavaival szólva: „itt állok, másként nem tehetek” (Luther, 1521).

A genderideológia 1995-ben az ENSZ által szervezett pekingi Nőszövetségi Világkongresszuson lépett nyilvánosságra. A konferencia záró dokumentumában vezették be hivatalosan a „gender mainstreaming” kifejezést, vagyis a „társadalmi nem” fő irányként érvényesítését. A Pekingi Cselekvési Platform elérte, hogy ajánlása még ez évben kötelezettséggé vált. Az ENSZ Emberiegyenlőség elve alapján elkötelezte magát a gender mainstreaming, vagyis a nemek egyenlőségéért folyó küzdelem mellett. 1996-ban az EU is csatlakozott, 2000-ben a Német Szövetségi Kormány, majd további országok, 2006. január 11-én az Európai Parlament is elfogadta a homofóbiáról szóló határozatot, amely arra szólít fel, hogy Európa országaiban legyen büntetendő cselekmény, ha valaki „idegenkedéssel szól a homoszexualitásról, illetve a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyekről, mert ez rasszizmushoz, idegengyűlölethez és antiszemitizmushoz hasonló magatartás” (Kuby, G. i. m. 88.p.). A radikalizálódást tükrözi például, hogy az Európai Unio minden országában feladata a települések önkormányzatainak esélyegyenlőségi program készítése és közzéadása, ennek hiánya pályázati akadályt képezhet a település számára. Az ideológiát képviselő intézményhálózata is erőteljes financiális támogatást élvez, minden bizonnyal kereskedelmi haszonnövelés érdekei és céljai mozgatják.

Fontos és izgalmas kutatási irány az evolúció-biológia és a neurobiológia e témában (Órfão I, és mtsai, 2023), mivel rávilágít a nemi viselkedés (a szaporodást szolgáló heteroszexualitás és a más, vélhetően ősibb és a neurohormonális egyensúlyban résztvevő célú homoszexualitás) 3-8%-os konstans jelenlétére számos fajnál, így az embernél is.

Az is egyre valószínűbb, hogy a szocio-politikai nyomás az évmilliók óta e téren fennálló egyensúlyt veszélyezteti. Bővebben erről Császár-Bokkon (2023) Interdisciplinary implications about heteroexuality, homosexuality, bisexuality and transgender című írása, amely megjelenés alatt van.

[[paginate]]

A genderizmus, mint a feminizmus zsákutcája

A genderizmus (a nemi különbségek kulturális túldimenzionálása és kizárólagos szocio-kulturális meghatározása) az eredeti, alapjában pozitív emancipációs törekvések bumerángja, a feminizmus zsákutcájának is tekinthető (McKinnon, C. 1989). A feminizmus két eredője egyrészt a női értékek megemelésének, méltó elismertetésének követelése (maximalizáló törekvés), másrészt a férfi és nő közötti különbség kiegyenlítése, majd eltüntetése (minimalizáló törekvés), a kettőt együtt szolgálhatná az eredményes esélyegyenlőség. A gender-ideológia végül mégis ennek zsákutcájává, végpontjává vált.

A nőmozgalmak, amelyek a XX. század elejétől a feminizmus keretében és irányzataiként kibontakoztak, négy fejlődési szakaszon áthaladva torkolltak bele a jelenlegi gender forradalomba (Williams, S. J., 2017).

Az első szakasz politikai célú volt, a választójogért, majd a magasabb iskolázottsághoz való jog eléréséért való küzdelmet tükrözte, a társadalmi hierarchiában elfoglalható hely jogáért folytak tüntetések, mozgalmi történések. Külsőségekben férfias ruházat, szivarozás, és maszkulin attitűd tükrözte az „egyenruhát”.

A második szakaszt a második világháború utáni férfihiányból, majd a munkaerőhiányból vagy egyéb, pl. politikai szándékból eredően (pl. hazánkban az ’50-es évek munkavállalási kényszeréből következően), a nők tömeges munkába állása és a férfi-nő szerepek közötti hagyományos munkamegosztás változásai gerjesztették. A női munka értékelésében, a férfi-pozíciók elérhetőségében, a férfi értékekkel azonosként mérendő teljesítményben és ezáltal az egyenlő bérezés kivívásában volt élenjáró (és érvényesül mind e mai napig). A női mivolthoz kötődő anyaság, és a dolgozó nő életében az anyasági helyzetből eredő hátrányok ekkor még relatíve háttérbe kerültek a férfi értékek szerinti rang elérésének küzdelmében. Erre szinte egész Európában a kilencvenes években került hangsúly, a negyedik korszakban.

A harmadik szakaszt a „szexuális forradalom”-ból eredeztetjük. A hatvanas évektől lehetségessé váló hormonális fogamzásgátlás valóságos szexuális ösztön-explóziónak bizonyult. A kiszolgáltatottság megszűnésének ígérete nagy hatást tett a nemi viselkedésre is. A „női test felszabadításáért” folyó küzdelemben a női test feletti önrendelkezési jog, az abortuszra jogosultság elérése vált céllá. Kettévált a reprodukciós és örömszerzési cél, a párkapcsolati kötelezettségek az utódvállalás érdekében háttérbe szorultak. Az utódvállalás kényszerét tagadva az abortusz önálló döntésének joga vált fontossá, ez a magzati élet feletti anyai önrendelkezési jog vélelmét helyezte előtérbe. Megsebződött az anyaság-eszmény, előtérbe került a testi szexualitás szabadsága, a hűtlenség és partnerváltás elfogadása, a tradíciókat tipró értékzuhanás, a szüzesség ledegradálódása, a szexualitást puszta örömszerzés szintjére süllyesztő viszonyulás, a szabad szerelem és fokozatosan a „nyitott házasság” becsempésződése, a test árúba bocsátásának és a szexuális sokszínűségnek üzletágként elfogadása, az elszemélytelenedő internetes szex, a pornográfia, a férfi-női ismerkedési és együtt járási formák elvetése, belépett a szexting, a női intim bájak képüzenetes feltárása a férfi előtt, a szexuális devianciák látványához hozzáférés, a videofilmek, a szexuális devianciák veszélyeztető hatása a gyermekekre, a pedofília-veszély, s.i.t. A változás néhány évtized alatt századok párkapcsolati kultúráját erodálta, családi és kapcsolati viselkedéses tradíciókat vetett süllyesztőbe.

[[paginate]]

Miközben tehát a jó célok (a nők esélyegyenlősége, szavazati joga, munkához-, tanuláshoz való hozzáférése, egyenlő bánásmód elve, élet-test-feletti joga stb.) elérhetővé váltak, szinte észrevétlenül lettek az enyészeté a korábbi, értékeket is hordozó jelenségek és magatartások (az anyaság tisztelete, a kizárólag feminin vagy családközpontú életvezetés értékelése, az élet-szentsége, a párkapcsolat határainak tisztelete stb.).

Minden mozgalom, így a fent soroltak is az „eszköz-cél” dilemma hibájába estek: jó célok rossz eszközökkel bajt okozhatnak. A férfi fölény és „hatalom” radikális elutasítása jutott kifejezésre a metoo mozgalomban is. Célja a női alávetettség és kiszolgáltatottság felmutatása, következmények demonstrációja, az „elrettentés”. A metoo az áldozat nők lázadása a férfi nemi erőszak ellen. Következménye lett egyik oldalon az „erőszakos” férfiak számonkérése, jogos elítélése, másrészt egyes vádlásokkor az egzisztenciális megsemmisítése, olykor karaktergyilkossága, másik oldalon az áldozat gyakori szociális kipellengérezése, az áldozat okolása, továbbá a férfiasnak tartott és elvárt magatartásformák kihalása, a férfi „udvariasság”, az érintéses közeledéstől való következményfélelem eluralkodása. A metoo mozgalom nem várt mellékhatásai átírták a hagyományos illemtant, érintéstilalmat parancsolva, megfélemlítve a férfiakat a nők iránti tetszés közeledéses kifejezésében. Elhíresült esetek tartják ébren ma is ezt a törekvést, amely eredetileg nővédelmi szándékkal, végül mindkét fél kárára tudott kibontakozni. A férfi természetesen kedves magatartását korlátozó félelem alapvető udvariassági formákat irtott ki a viselkedéskultúrából (pl. kabát felsegítése, csomag-vitel átvétele, esernyő -használat, de pl. elesésből felsegítés is).

Az egalitarizmus küzdelmében a negyedik feminista korszakot egyesek a feminizmus szétesésének tartják (Szilvay, 2020), mivel tartalmában már hovatovább az irrealitás szférájába sodródik. A „különbségeket radikálisan minimalizáló” törekvések hangsúlya, a totális szabadság, és ebben a gender ideológia megjelenése jellemzi. Ki a férfi és ki a nő? A kiegyenlítő és esélyegyenlőségi jogot vindikáló küzdelemben a szexuális önazonosság és ennek meghatározási joga körül élesedett ki a csatározás. A feminista tudománykritika központi meglátása, hogy gyakran a fehér, középkorú, jól szituált férfiak igazsága jelent meg a nőkre vonatkozóan kvázi objektív igazságként leírva. A női jogok, kötelességek, előjogok és diszkriminációk terén valójában nem jelent meg a nő családban végzett munkájának értéke, az anyasági, gyermeknevelési odaadás, mint érték, a „női témák” háttérben maradtak. Az egyenlő jogok, értékek és esélyek küzdelmi terepévé a negyedik korszakban maga az ember nemi meghatározottsága, mivolta és ennek újra definiálása került, az ösztönélet, a szexuális orientáció és a szexuális önazonosság viszonylatában. Ez a totális és radikális azonosság vélelme (a „nem” nem különböztet meg). A célkitűzés egyvágányú és irreális, a lényegi tartalmak mellőződnek, mert ami különbözik, értéket is hordozhat, nemcsak leértékelést. Ez nem tudott kellő figyelmet kapni.

[[paginate]]

Posztmodern emberkép, filozófia és következményei

A genderideológia által szárnyra kelt „társadalmi nem” új értelemzése a női szükségletek és nőkkel szembeni elvárások zűrzavarából a tagadás posztmodern ideológiai lépésével „szabadította ki és -fel” a nőket, olyképpen hozva teljes emberi egyenlőség szintjére, hogy minden hagyományosat elutasít, a férfi-nő különbözőséget alapjában (így biológiailag, evolúciós értékében stb.) tagadja. Nincs nő és férfi, a nemi identitásban csak egy kategória marad, az ember.

Az evolúciós vagy vallási hitéleti alapon tradicionálisan és rendeltetésszerűen létező férfi és nő biológiai „elrendeltsége” is a tagadás sorsára jut. Nincs hozott meghatározottság, az ember joga, hogy ezt is maga döntse el és alakítsa. A posztmodern (de)konstrukcionista elmélet értelmében a nemek fogalmi konstrukcióját (férfi-nő elnevezés, apa-anya stb.) is el kell vetni. Az érvénytelenítő tagadásban az elnevezések is újra konstruáltak: a nyelv kifejezi az új megközelítést. A keresztnév már nem a nemi mivolt kifejezője. Anya és apa helyett első és második személy megjelölés kerül az anyakönyvi kivonatba, de a mindennapos elnevezésbe is. Az anya helyett a német nomenklatúra pl. a szülési anyakönyvben „entbindende Person”-nak jelöli az anyát, „a szülő nő” személyeként tüntetve fel. A személyes névmások egységesítése is megtörténik egy harmadik, semleges elnevezésképpen.

A másik a szexuális preferenciák világa, ahol az önazonosság szabadságában az egyén vonzalmai szerint lehet nő, vagy férfi viszonyulású, vagy egyik sem, aszexuális, vagy többféle is. Időben folyamatában az identitások változtathatók, (kipróbálhatók). Ez a totális tagadás a szélsőséges Queer mozgalmat jellemzi, amelynek egyik alapítója Butler (2005.,2007) német szociológusnő. Az új nevezéktanban számtalan gender identitás-fajta született, míg viszont a tradicionálisak, mint a többségi, átlagos heteroszexualitás a „nemi sztereotipiák” tradíció-elutasító elnevezését hordozzák. Az emberek 92-97%-ára jellemző heteroszexuális orientációt pedig a ciszgender elnevezéssel jelöli meg, mely azt fogalmazza meg, hogy az egyén biológiai és társadalmi neme azonos, a genetikai, valamint a szocializációs társadalmi nem szinkronban van. ciszgendernek lenni annyit tesz, hogy egy személy a saját biológiai identitásával egyetért, elfogadja és azonosul vele. Ezzel szemben transzgender az, aki vagy nemi diszfóriától szenved, vagy nem tudja eldönteni, melyik nemhez sorolná magát, vagy férfi testben nőnek érzi magát stb. Sokak szerint ugyanolyan diszkriminatív „cisz- vagy transzgenderezni”, ha bármelyik primátusát hirdetjük, mint annak idején a fehér férfi előjogai idején.

[[paginate]]

A szélsőséges queer ideológia területén, a relativizált nemi meghatározás világában, ahol az anya a szülő nő (de érzelmi és szocializációs szerepe elhomályosul), az apa a nemző egyén szintén minden társadalmi, kulturális és intellektuális hatásától mentesen, ott az egyének kategóriákba sorolhatják magukat. Minden döntés kérdése, már ha az egyén képes rá. Lehet valaki agendernek (nem tekinti magát sem nőnek, sem férfinak), bigender (mindkét nemmel azonosulni szeretne, férfinek és nőnek is tekinti magát) vagy gender queer (nem határolja be magát a két nem egyikébe sem) azonosítják saját magukat, vannak, akik „saját bevallásuk szerint” a ciszgender kategóriába tartoznak. A döntési nehézséggel küzdők, akiknek a két nem kevés, non-binárisnak is hívhatják magukat. A transzgender megjelölés tehát az eltérés mibenlétét nem határozza meg, éppúgy lehet homoszexuális, mint bármely más eltérési forma (Murray, Ch., 2020). A nemi orientáció szubjektív jellege szerinti LMBTQ betűszó megalkotásával az irányzat megnyitotta az abszolutizált egyenlőség ajtaját a leszbikus, meleg, homoszexuális, biszexuális, transzgender identitások önkéntes, szabad választása felé.

Nyilván érezzük, hogy a kognitív és érzelmi fejlődés egy adott szintje szükséges már ahhoz is, hogy egy élőlény képes legyen fajtársai között bármiféle különbséget tenni (látvány, szag stb. alapján), önmagát is, mint önálló lényt meghatározni (erre nem minden faj képes). A tudat fejlődésének és az öntudat kialakulásának hosszú evolúciós lépcsőfokain jutott el az ember odáig, hogy képes az önazonosságra, öntudatra, önreflexióra, az önismeret egy szintjére. E fokozódó kognitív diszkriminációs képesség egyben veszélyt is hordozott (a kirekesztés, alá-fölé rendelés veszélyét), de azt is, hogy a bonyolódó társadalmi szerkezetben nehezebb az identitás meglelése és az értékelésmentes másság-tolerancia kialakítása. Olyan magas és egyben zavaros fokára jutottunk fajunk fejlődésének, ahol az egyéni jogok primátusa fölülírja a közösség össz-érdekeit, legyen szó anyagi érdekről, ideológiai radikalizmusról, és így a mentális környezetszennyezés azonos mértékű a globális felmelegedést okozó túlhalászás, műanyag-szemetelés, túltermelés átkával. Fajunk érdeke a béke: egymás és a Föld megmentése. Az ÉLET védelme. Ez pedig magasabb döntés, mint a vágyaink meghatározása. De erről még később szólunk.

[[paginate]]

Gyermekvédelem, gender-aktivitás. A nevelés jogának kérdései

A nemi önazonosság zavarainak besorolását az APA (Amerikai Pszichológiai Társaság), 1973-ban változtatta meg, eltörölte a homoszexualitást a lelki zavarok kódlistájáról, azóta a nemi diszfória elnevezésével jelöli meg a nemi hovatartozás bizonytalanságból vagy eltéréseiből eredő zavarokat (Farkas. L., 2015). Ezt tette diagnosztikai kategóriává az amerikai pszichiátriai diagnosztikai kézikönyv, és az európai BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozási rendszere) is.

A szabadságjog kiszélesítése érdekében a kiskorúak szabad nemválasztási jogát a szexuális ízlés-változatokra vonatkozóan 14 éves korhatárban fogalmazták meg. A jogalkotás és a pszichiátriai-pszichológiai megközelítés diszparitását jellemzi, hogy számos országban előírássá vált a gyermek korábbi életkorában jelentkező szexuális önazonossági igényének és nemváltoztatási szándékának feltétlen kiszolgálása (pl. Kanadában). Napjainkban pedig már nem merül fel a kiskorúsággal összefüggésben a szülői jog, már a korlátozás ellen is fellép a mozgalom, az életkori határoktól nem függ a gyermek szabad döntési választása. A szülői beleszólási jog korlátozása nemzetközi vita-téma.

A szülő gyermeknevelési jogának korlátozása, netán ettől való megfosztás a fiatal felnőttségig még kiszolgáltatott és védtelen gyermeket felnőtti ösztönerők szabad prédájává teszi. Az egyes helyeken intézményi kereteket is felhasználó ideológia hatása a mindennapi életgyakorlatba behatoló, szemléletformáló átnevelés minden szintjén megmutatkozik (óvodáskorúak „érzékenyítésének” kidolgozott stratégiái, meseirodalom és mesefilmek útján terjesztés, reklámokba beépítés, szülők képzésének ingyenes kínálata, pedagógusok szervezett továbbképzései, a felsőoktatási intézmények szellemiségébe beépülő gender aktivitás művelése, s.i.t.) (Szántó M. 2020).

Természetesen a nemi vagy gender diszfóriától szenvedőkkel szembeni káros előítéletek, hátrányok megszüntetése fontos, de a probléma a mesterséges beavatkozás, a politikai, az egyéni érdek kontra gyermekjogok, szülői jogok és érték-szabadság kérdése. „A hercegek és a kincs” című mesekönyv például közfelháborodást okozva jelent meg az Egyesült Államokban. Jeffrey A. Miles professzor alkotása. Főhőse pedig két herceg, akik történetesen homoszexuálisak, és szent küldetésük megmenteni a leszbikus hercegnőt. A könyv közkönyvtárakból is kölcsönözhető.

Hazánkban 2020-ban könyvhétre időzítve megérkezett az első, kizárólag magyar szerzők tollából született LMBTQ-mesekönyv „Meseország mindenkié” címmel. A könyv klasszikus mesék leszbikus, homoszexuális és transznemű motívumokkal átírt történetekkel kívánja már az óvodáskorban népszerűsíteni az azonos nemhez való vonzódást.

[[paginate]]

A módszertan problémája, hogy óvodáskorban (2-5), melyet Freud primér genitális vagy Ödipusz komplexus időszaknak nevezett, a szexuális túlingerlés (a szülői meztelenkedéstől az együttalváson, meztelen együttfürdésen, félreérthető fogdosáson át a szex-téma idő előtti feszegetéséig) ösztön-zavaró hatású. Az ellenkező nemű szülő az óvodás számára egyszerre vonzó és tabu is egyben. Ha azonban tabusértés történik, mert a fiú kénytelen meztelen édesanyját látni, ölelni vagy a szülők szexuális aktusát látni, hallani, akkor a tabutilalom generalizálódhat, és minden nőre kiterjedhet. Így mintegy „megundorodhat” a kisfiú a nőktől. Hasonlóan egy lelkileg, verbálisan vagy fizikailag bántalmazó, vagy elrettentő magatartású (pl. alkoholista) apa eltántoríthatja a fiú-gyermeket a saját nemétől. Kisiskolás korban (6-12), az ún. „identitás zárlat” idején kimondottan manipulatív erejű és éppen a latencia, azaz a lappangó ösztönvilág összezavarását is elérheti.

A mai, egyszülős, elvált gyermekeket egyedül nevelő, apahiányos vagy másként sérült gyermekek esetén már az a ritka, ha a gyermek mentálisan egészséges marad, mire eléri a nemi identitás kinyílásának idejét, a 12-14 éves kort. Csoda, hogyha tudja, honnan jött és hová tart, mivé lesz, ha felnő. Éppen a mentális zavarok terjedésének korában lenne a társadalom felelőssége a megelőzés, a sérültek megsegítése és a félreterelt figyelmi fókusz helyett („transzneműek kirekesztése a fő baj”) a pszichológiai kultúra és ismeretek gazdagítása, a szülőségre felkészítés, a lélektani oktatás és gyógyítás.

Alattomos továbbá a „mesei módszer”, mivel ezen művekben a gonosz szereplők szinte mindig heteroszexuálisok. A gyermek igyekszik a főhőssel azonosulni, jónak lenni, és elutasítani, ami és aki rossz. Így, ha ideállá tesszük a biológiai nem elutasítását, szégyenpadra ülnek a cisz, azaz hagyományos heteroszexuálisak, akkor ezzel már befolyásoltunk és az esélyegyenlőség és a nevelés tisztasága sérült.

Egyes felsőoktatási intézményekben még hazánkban is a pedagógus kollégák, de még a szülők is nyitott tanfolyamokon nyerhetnek beavatást az új nyelvezetbe, queer szemléletbe és nevelési módszertanba, amely nem elsősorban fejlődéslélektani és személyiségpszichológiai ismeretekkel bővíti a szülők tudását, hanem az ezekbe való beavatás nélkül – mint természetes, végre felismert – folyamatként tanítja a gendertant.

A rejtett, permisszív erőszak olyan világszervezeti hálózatot szőtt rövid tíz év alatt, amely már a kontinens nagy részét hatalma alatt tartja. „Érzékenyítésnek” nevezett módszertan áthatja a téma oktatásának világát, a pedagógusok is célszemélyei az új queer nomenklatúra megtanításának. A tudományos-érték központú, esetleg még zsidó-keresztyén nézeteket is átadó tanári és szülői továbbképzések szinte hiányoznak. Az áradat elsöprő, a védekezés ereje minimális, a következmények beláthatatlanok.

[[paginate]]

A gender-ideológia radikális „új marxista” szabadságjogi kereteiről

Az ezredforduló „friss” (régi-új) szellemi mozgásirányaképpen – mintha csak a francia forradalom hármas jelszavának jelenkori megújulás-keresése volna – az USA-ban az új marxizmus terjedése követhető nyomon. „Szabadság-egyenlőség-testvériség”, az egyenlőség ideákban történő megvalósítására a kommunizmus eszménye különösen ígéretesnek látszik kimondottan olyanok részéről, akik egyetlen napot sem éltek a szocializmusban. Egyenlőség, amely megszüntet minden hierarchiát, eltüntet minden kiváltságot, egyenlően részesedik. Az új „szent hármas jelszó” a „társadalmi igazságosság” tézise alatt a Diversity, Inclusivity és Equity. Azaz „Sokszínűség/Különbözőség, Méltányosság, Beletartozás és Egyenlőség (DIE rövidítéssel).

Maga a koncepció céljában fontos, minden az eszközökön fog eldőlni. Az, hogy csak azon át lehetséges egyenlőség, ha nem létezik kisebbségi reláció, a diverzitás arányok pl. egy álláshely, pályázat vagy bármilyen társadalmi helyzet, szerep elérésére azonos eséllyel indulhatnak a különböző rasszhoz tartozók, testi hátrányt élvezők stb. nagyon fontos érdek. A „társadalmi igazságosság” elve fontos, de túlkapást okozhat, ha minden mást felülír. Az emberek ugyanis nem mindenben egyformák. Vannak tehetségben, szorgalomban, fizikai és lelki téren eltérő adottságok, amelyek néha fontosabbak lehetnek. Ez nem feltétlenül kirekesztés. Az zenéljen, akinek van vagy fejleszthető a hallása, vagy képes pl. a siketsége ellenére más módokon zenét érteni, hangszeren játszani stb. De pl. ne kelljen fizikai munkát rábízni gyenge testalkatúra, vagy ne mérjék egyenlőnek az azonos magasságú nő és férfi izomerejét, mert itt a férfiak előnyben lesznek. Nem abszolút érték az egyenlőség, az esélyegyenlőség a fontos.

Ehhez képest új eredményszámítási módszereket dolgoznak ki arra, hogy ezt az „egyenlőséget” mindenáron keresztülvigyék. Jordan Peterson (2021, 2022) kanadai egyetemi tanár avat be minderről tudósító és nagy visszhangot keltő írásaiban. Faji, etnikai hovatartozás, gender, és szexuális preferencia szerint mérik be az egyenlőségi „pontértékeket”. Az eszményített „kommunista elvek és bolsevista” stratégiák megvalósulásának mi – posztszocialista országok – már súlyos következményeit tapasztalhattuk. Amerika, a szabadság földje azonban még illúziókat táplálhat, ekképp a gender aktivizmus gazdag táptalajra talál. A DIE értékei ideológia fegyverré lesznek a gyakorlatban.

[[paginate]]

Az LMBTQ gender-aktivitás stratégiája és programlépései

Gabryele Kuby (2008) nyomán az alábbiakban ismertetem az LMBTQ előrenyomulás stratégiáját, ahogy a szerző ezt leírta. A taktikai tartalmak alkalmazása nem követ időrendet. Felsorolásom értékelés-mentes, hiszen a fentiekben is láttuk, a jó célok (esélyegyenlőség, előítéletmentesség, tudásátadás) rossz eszközökkel (manipuláció) válhatnak rossz célokká (egyéni érdekek, össztársadalmi veszteségek). És fordítva: a jó eszközök rossz célokra használása is gyakori (pl. oktatás). Az olvasó saját maga is képes eldönteni, mikor, melyikről lehet szó.

•  „A népesség (elsősorban ifjúság) általános (túl)szexualizálása.
• A nyilvánosság befolyásolása a homoszexualitás pozitív bemutatása (és a heteroszexualitás megbélyegzése) által a média minden eszközén át, főleg a vizuális csatornákon át, filmek, reklámok, képes mesekönyvek stb. útján.
• Lobbizás és hálózati (networking) munka a törvényi változtatások elérése érdekében.
• A szabadság, tolerancia, antidiszkriminációs emberi jogok fogalmainak felhasználásával propaganda a heteroszexualitástól való eltérés mindennemű formájának jogi támogatása (legalizálása) érdekében.
• Tudományos tények elhallgatása és elhallgattatása, a tudomány ideologizálása (Whrigt, R.H, N.A Cummings, 2005).
• Melegfelvonulások szervezése, főként keresztyének számára szent helyeken.
• Homoszexuális élettársi viszony törvényi módosítása, a házasság fogalmának elmosása.
• Homoszexuális pároknak gyermekek örökbefogadásához való jogának megteremtése.
• A tanárképzés és tanrend átalakítása, a változtatások totalitárius végrehajtása a tanmenetben.
• Az ellenzők ’heteroszexista’, homofób és rassszistaként kikiáltása, megbélyegzése.
• Az ellenállás megtörése az ellenállók zaklatása és jó hírük média által sárba tiprása, egzisztenciális ellehetetlenítése által.
• Állami javak elosztásának gender egységesítéshez kötése” (G. Kuby, i.m. 80-84.old).

[[paginate]]

A felsorolt szándékok, célszemélyek és területek ismeretében a folyamatot a genderelvű kisebbség nevében eljárók erőszaktevékenységének tarthatjuk. Nem tudhatjuk, pontosan kiknek az érdeke, de kellő tőke és politikai hatalom által és vélhetően még több reményében járnak el. Minél bizonytalanabb egy társadalom, minél inkább kirekesztő (akár a többségi felfogással szemben is), minél hangosabb a propaganda, annál inkább a félelem igazgat. Ilyenkor tudnak teret nyerni a hataloméhes erők, akiknek kell a tiszta ideológia és persze az általuk képviselt nézetektől eltérők üldözése. A történelem megtanította, hogy csak a szereplők változnak, a dráma ugyanaz. Mindegy, mi van a „zászlón”, ha azt a érdek, hatalom- és pénzéhség hajtja.

Törekvésük a többségiek elbizonytalanítása a jó-rossz, az erkölcsi határok tekintetében. Végül is az egyén páratlan, egyedi mivolta szempontjából identitásának sorozatos sebzése történik. Nemének, nevének, hovatartozásának (anya, család stb.) semlegesítése, létezésének rendeltetésére vonatkozóan az ösztönszinthez és ennek függéseihez kötés, kiszolgáltatódás elérése. Ki vagyok? Milyen nemű, milyen családi, közösségi, nemzeti gyökerezettségű vagyok? Merre tartok az életben? Hová tartozom, kiért-miért élek? Ezek az identitás kérdések a gendereszme tükrében feleslegesek. Végső soron az egyéni identitás és döntési szabadság felett való uralom megszerzése is lehet a „térítők” célja. A befolyásolás a szektaképzés mechanizmusát idézi, a kiterjesztés határai azonban nem mérhetők fel.

Ha az ember elveszti önnön, tudatos lényének és magasabb emberi minőségeinek kontrollját, még legjobb esetben is csak hedonista fogyasztó létszintű, alapszükségleteihez (fiziológiai, megélhetési), kötött, „földhözragadt” lénnyé válhat, aki mások akaratának rabszolgája. Sok mindenre igaz: jól indult és rossz lett belőle. Ezt tükrözi a genderideológia elhatalmasodása is, amely világszerte az ember magasabb minőségének, embervolta értékeinek rombolását, önvalójának destrukcióját eredményezi.

[[paginate]]

Genderizmus a keresztyén emberkép, spirituális és lélektani szemlélet tükrében

Keresztyén identitású emberként választ kell adnunk emberi mibenlétünk alapvető kérdéseire. Ki az ember? Mi az ember? Mivégre élünk? Identitásunk önmeghatározó és másokkal összekötő elemei felfedik, hogyan helyezzük el magunkat az Univerzumban, a bizonyíthatóságok, tudományos evidenciák materiális kalodájában vagy afölé emelkedve. Elfogadva a tények evidenciáját, de azt is, hogy a jelenkori tudományos értékvilág fölött létező és határtalan az a tartomány, amelyet nem ér el bizonyíthatóság. Az erről alkotott vélemények a hit tartományába helyezhetők. A hit nem vallási, felekezeti privilégium. Az emberi egyenlőség alapja az eltérő világnézetek, meggyőződések iránti tolerancia, az élettörvény elfogadásának közösségében.

Élünk, az élet ajándék, bárkinek bármilyen módon adatott. Transzgenetikai láncolat hordozza és adja tovább azt a törvényt, amelyet minden sejtünk hordoz: vigyázzunk az életre, óvjuk minden károsodástól. Küldetésünk, feladatunk, hogy adjuk tovább. Isteni üzenet, hogy „nem jó az embernek egyedül lenni”.  Pszichológiai megfogalmazásban „születetten társas lények vagyunk” és magunkkal hozott erőink az élet továbbadására képesítenek és késztetnek. A „Sokasodjatok és szaporodjatok” üzenete beleépül a kölcsönös egymásrautaltság biológiai törvényébe és közösség, család létrehozására ösztönöz. A familiaritás fogalmában testesül meg a küldetésünk, életfeladatunk, a továbbadott élet bizonyítja az isteni teremtőképességben való részesedést. Az élet értelme ragyog fel, ha meg tudjuk fogalmazni: kiért és miért élünk? Az utódok iránti felelősség a világ megismertetésében és az együttélés életigenlő szabályrendszerébe beavatásban, a nevelésben testesül meg.

Az etika az élhető emberlét minőségét, hogyanját teszi közkinccsé. A Tízparancsolat kőtáblája keresztyén hitvallásunk emberi létünk magatartási parancsainak konszenzusát írja elő. Emberképünk alapja a rendeltetés elfogadása, férfi és nő a maga – egymást kiegészítő – biológiai hozományával és ebből eredő meghatározottságokkal valósíthatja meg a férfi-nő komplementer teljességét, amelyből az élet tovább vihető. A szociális uterusz a család, amely az élet fészke, a törvény tovább vivője, a humán minőségek őre és iskolája. Szeretet, odatartozás, kölcsönösség, irgalom, szánalom, segítőkészség – mindezek magas humán minőségek, amelyek képviseletéért és tovább éltetéséért felelősek vagyunk. Identitásunkban vezetéknevünk a származás, eredet jelölője. Keresztnevünk nemi hovatartozásunkon túl a keresztségben részesülést, a hitbeli közösségbe tartozásunkat jelöli. A nevekben valóságjelölő értékeket hordozunk, a szülői szerepeinkben anya és apa a két erőnek (hatalom és szeretet) az összefonódottságban rejlő értékét tiszteljük meg. A nevek objektivációk. Nem független „konstrukciók”. Az életminta továbbadásának feladatát is a familiaritás eszménye jelöli ki: amit kaptunk, továbbadjuk, az életért való hála kifejezésével, az ima virtuálisan összekötő spirituális hídján át.

[[paginate]]

Mindezek alapján tekintsünk a genderizmus emberfelfogására, miképpen viszonyulhatunk hozzá saját, keresztyén identitásunk optikájából

A gender ideológiai által értelmezett társadalmi nem materialista világképbe és antropológiába ágyazódik. Kizárja az ember spirituális létdimenzióját. Nem kétséges ugyanis, ha az egyén a biológiai nemével ellentétes (férfi testben nőként él) vagy attól eltérő (nem tudja megélni a biológiai nemét) nemi önazonosságot választ, ontológiai és személyes egysége felbomlik, gyakorlatilag elszakad önmagától, önnön krízisét hozza létre. Kizárja a magával hozott biológiai szexuális meghatározottságból következő nemi funkció rendeltetését, az anyaság-apaság szocializációs kiteljesítésének lehetőségét, veszélyeztetve az anyaság-apaság létélményét és társadalmi feladatát: az élet továbbvitelét. Ha a társadalmi szerep éppenséggel tagadja ezt a funkciót (pl. az egyéni érvényesülés primátusa okán), akkor ezzel növeli az esély egyenlőtlenség előállását (Marguerite Peeters, 2015).

A nemi orientáció (maga a szexualitás) csak egy része az életnek. A testi-érzéki nemiség kiteljesítésének túlhangsúlyozása, primátusa értékválságot teremt. Az ember ontológiai szempontból, a természet evolúciós törvényei szerint is egy teljesség, hozott nemében és férfi/női mivolta megélésében, belső és külső nemi identitásának harmóniájában vagy tagadott mivoltában egyaránt. Ember, egyén, de társas-társadalmi felelősségei keretei között él. Jogok és kötelezettségek harmóniájában kell az egyensúlyát meglelnie.

A szabad egyéni döntés jogának kiterjesztése mindenre (a Teremtés rendje avagy az evolúció törvénye értelmében) a már meghatározottra is, olyan határsértő eszkalációja a szabadságjognak, amelyben az ember öntörvényű, Teremtőt, Istent játszik avagy túllépi az evolúciós törvényekben megtestesülő realitás határait. Normasértővé válik, mert semmibe veszi a normalitás konszenzuálisan validált és a statisztikai többségen alapuló szabályát. Be akar hatolni a „normális” átlagos tartományba, ezáltal zavarok és rendellenességek (pl. parafíliák) elfogadását kényszeríti rá a többségre. Elmossa a fogalmi, jogi és értékhatárokat, hogy elbizonytalanítson, ahelyett, hogy segítene, esélyt teremtene.

[[paginate]]

Kapcsolódom Kopp Mária 2010-ben közölt „gender, azaz társadalmi nem” definiciójához, amelyben „kizárólagosan emberi jelenség”-nek tartja mindazt, amit a kultúra, a tradíciók, a hagyományok, rítusok, társas/társadalmi magatartásformák belénk nevelnek és mi mintegy pszichogenetikai átörökítéssel adjuk tovább. Itt messze nem az azonosneműek közötti szexuális magatartásról vagy a hagyományos nemi életről van szó, mert az az állatvilágban is előfordul. Társadalmi elvárásról, hogy a biológiai adottságokhoz az adott emberi kultúra hogyan viszonyul: a nemhez, az eltérésekhez, a betegségekhez, a kiválósághoz: ahhoz, ami emberi.

A család az a fészek, amely szociális anyaméhként segíti a felnövekedést, táplálja és védi az életet és záloga a népesedésnek, az egészséges utódok biztosításának. Keresztyén nemzeti jelszavunk: Isten, haza, család. Általános, humán átírásban egyetemes jelszó. a hit, haza és család. A hit közvagyon, az ateista is hisz és értelmet talál az életben, tud küzdeni valakiért, valamiért, életének értelmét azonban más értékek határozzák meg. Néha a materiális javak és hedonista örömök, máskor egyéb hitek.

Hiszem és vallom, hogy létezésünk küldetése az élet védelme, szolgálata, továbbvitele. Biológiai nemünk isteni eredetű, a „magban” rejlő emberpalánta dolga, hogy megtalálja rendeltetését. „Tenyerembe véstelek…” szól az Ige, és „Már anyaölben is volt mindig gondja ránk…”  szól a hálaének. A hit egyetemes emberi képességével tudunk élni, célokat kitűzni, melyek közt a családalapítás és gyermeknevelés a nő és férfi közösen megvalósítandó küldetése. Mindketten, együtt, saját nemükből fakadó különböző képességeikkel tudják komplementer módon szolgálni a gyermekeik egészséges fejlődését.

Pszichoterapeuta számára eleve nem létezhet erőszakos beavatkozás az emberi történésekbe, sem a tervekbe, sem a döntési folyamatokba. Azok a genderaktivitások, amelyek az „érzékenyítéssel”, ráhangolással, eltérítés és erőszak eszközeit alkalmazzák ellentétesek a pszichológiai hivatásgyakorlattal. Azok az erők (politikai és pénzügyi hatalmak), amelyek a queer lobbit támogatják, nemzedékekre kiható pszichoszexuális károsodásokért tehetők felelőssé és identitásromboló utakat nyitnak meg. Még felmérni sem tudjuk beavatkozásuk következményeit.

Még nem késő, hogy keresztyén emberképünk és közös humán etikánk védelmében megerősítsük a családi életet, bevezessük a szülők és pedagógusok európai-keresztyén identitásunkat tovább örökítő tudnivalóit, megvédjük a kiszolgáltatott serdülő-adoleszcens és fiatal felnőtt korosztályt önmaguktól, befolyásolható esendőségeiktől, elősegítsük az ön- és pár-ismeretet, a család- és identitás erőkre vonatkozó tudás gyarapodását, továbbá védelmezzük emberi voltunkat. Áprily Lajos szavaival szólva legyünk végre „Fenn, az ember magasán".

[[paginate]]

Melléklet: Egy édesanya levele

Végezetül a hozzám érkező, bizalommal írt szülői levelek egyikét szeretném közölni az édesanya hozzájárulásával, amelyet ez úton is köszönök.

„A kormány által elfogadott gyermekvédelmi törvény kapcsán négy ’nemváltott fiatallal’ készült interjút olvasva jutottak eszembe az alábbi gondolatok. Mindenki véleményét, életútját tiszteletben tartom. Az alábbi sorok nem vitaindítónak születtek, csupán szükségét éreztem, hogy leírjam, mivel, ha most lennék gyerek, bizonyos szempontból érintett lennék. Nem szeretnék meggyőzni senkit, és engem sem szükséges. Köszönöm.

Kilenc éves koromig rövid hajam volt. Olyan rövid, hogy rendszeresen megkérdezték anyukámat, hány éves a fia. Szerettem a fiús játékokat, szerettem barkácsolni, a zsebemben bicskát, madzagot és hasonlókat hordtam. Ha abban az időben egy felnőtt megkörnyékezett volna a női testbe zárt férfi, a transzszexualitás vagy hasonló témával, lehet, hogy nőiségem végleges csapást szenvedett volna és ki tudja, ki lennék ma. Hálás vagyok azoknak a felnőtteknek, akik abban erősítettek meg, hogy okos, csinos, aranyos szép KISLÁNY vagyok (hiába voltam nyakigláb, lapos, fiús frizurájú, bandázós), nem pedig a gyanút szórták el bennem, hogy tulajdonképpen a Teremtő elhibázott valamit, amit – legyek nyugodt, ha eddig nem lettem volna – életre szóló egészségkárosító hormonkezeléssel, sebészkéssel orvosolni lehet. Azt hiszem, rábeszélés nélkül is sikerült volna abban az életkorban a végletekig felkavarni, biztos, hogy fogékony lettem volna rá.

Saját meggyőződésem, hogy annak, aki gyerekkorában a másik nemre jellemző viselkedést vesz fel, nem a felkavaró lehetőségek ecsetelésére van szüksége iskolai keretekben, hanem a saját nemében való MEGERŐSÍTÉSÉRE. Pozitív visszacsatolásra megtanítani, hogy „Te milyen szép kislány vagy!” Milyen csinos vagy! Milyen szép a hajad! Olyan kislány/kisfiú nincs, nem létezik, akin ne lehetne szép, vonzó, kedves tulajdonságot találni, ami a saját nemére jellemző. Sokan éppen azért kezdenek el a többséghez képest furcsán viselkedni, mert azt fújják nekik: hogy te milyen fiús vagy! Szerintem nem a gyerekeket kellene gyerekkorban megerősíteni abban, hogy normális dolog fiúnak vagy lánynak érezni magukat, hanem a szülőket kellene megtanítani a várandósság idején legkésőbb, hogyan erősítsék, dicsérjék gyermeküket abban a testben, amiben születtek, hogyan segítsenek nekik kiteljesedni nőként vagy férfiként, hogyan legyen az apa és anya a helyén a családban. Ebbe a felvilágosításba természetesen beleférne az is, hogyan neveljenek másokkal szemben nyitott, elfogadó gyermekeket. Ugyanakkor, ha a szülő úgy érzi, hogy a jelenlegi törvénnyel iskolákból kizárt felvilágosító munka hiányzik a gyermekének, otthon még pótolhatja azt. Igy viszont sok, gyerekkori énemhez hasonló diáknak is megmaradna a lehetősége, hogy az maradjon, akinek született”.

Bagdy Emőke

[[paginate]]

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Beauvoire, S. (1969): A második nem. Gondolat Könyvkiadó, Budapest
Betlen A., Krizsán A., Zentai V. (2009): Partszélből a fősodorba. Gender mainstreaming kézikönyv, Close Design KFT.  Budapest
Brizendine L. (2015): A férfi agy. Libri, Budapest
Butler, J. (2005): Jelentős testek. A szexus diszkurzív korlátairól.  Új Mandátum, Budapest
Butler, J. (2007): Problémás nem. Feminizmus és az identitás felforgatása.Balassi Kiadó, Budapest
Cook, C.Ch. (2020): The causes of human sexual orientation. Theology and Sexuality, 27 (1) 1-19.
Edelman, L. (2004): Queer Theory and Death Drive. Duke University Press, New York
Elant, E.; Heylens, G. (2019): In Geddes, J. R. ; Andreasen, N. G., Goodwin, G.M.(Eds.) New Oxford Textbook of Psychiatry. Oxford University Press
Farkas, L. (2015): Nemi (gender) diszfória. In: Balázs J.; Miklósi M. (Szerk.): A gyermek és ifjúkor pszichés zavarainak tankönyve. Semmelweis Kiadó, Bp. 163 p.
Fero, D. (2019): Gender és igazság(osság), Gender, mint posztigazságosság. Replika (112) 167-186.
Firestone, Sh. (1970): The Case for Feminist Revolution. Morrow.
„A genderforradalmakat felfalják a saját gyermekei?” Tilos Rádió 2017. szept. 13-i Zártkörű lányok c. műsorában Feró Dalma, Gregor Anikó, és Kováts Eszter beszélgetése a gender tudományról, queer elméletről és queer aktivizmusról
Nőügyek 2018. Társadalmi problémák és megoldási stratégiák. A kutatási eredmények összefoglalója. Budapest, 2018. Szerzők: Gregor Anikó és Kováts Eszter (2018), Nőügyek 2018. Társadalmi problémák és megoldási stratégiák. Friedrich-Ebert-Stiftung.
Genderforradalom. Újragondolt nemek. National Geographic. (2017) (15) 1
Klenk, D. (2009): A nemek összezavarodása. Kairosz Kiadó, Budapest
Kopp M. (2010): A gender kutatások népegészségügyi és demográfiai jelentősége. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika. 11.(4) 243-254.
Kuby, G. (2008): A nemek forradalma. Kairosz Kiadó, Budapest, 88-91. old.
Laqueur, Th. (1990) (2002): A testet öltött nem. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest
Luther (1521) https://credo.lutheran.hu/2021/07/itt-allok-maskent-nem-tehetek/

[[paginate]]

MacKinnon, C. (1989): Toward a Feminist Theory of the State. Cambridge.Harvard University Press
Money, J.; Hampson, J. G.; Hampson, J. L. (1955): An Examination of Some Basic Sexual Concepts: The Evidence of Human Hermaphrodition. Bulletin of the John Hopkins Hospital 97 (4): 301-319
Murray, D. (2020): A tömegek tébolya. Alexandra Kiadó (143-145. old.)
Murray, Ch.(2020): Human Diversity. The Biology of Gender, Race and Class. Twelve.
Órfão I,. Carvalho C., Rodrigues I., Ascensão L., Pedaccini M., Vicente L., Barbosa M., Varela SAM. The role of intrasexual competition on the evolution of male-male courtship display: a systematic review. PeerJ. 2023 Feb 2;10:e14638.
Peeters, M. A. (2011): A Nyugat kulturális forradalmának globalizációja. Jövőegyetem könyvek. John Henry Newman Oktatási Központ KFT. Budapest
Peeters, M. A. (2015): A nemek forradalma. Globális terv. Jövőegyetem Könyvek.
John Henry Newman Oktatási Központ. Pekingi Zárónyilatkozat. Id. mű 60 old.
Peterson, J. (2021): Beyond order 12 More Rules for Live An Antidote to Chaos. Penguin Grups Books. Toronto.
Peterson, J. (2022): Why I am no longer a tenuted professor the University of Toronto? National Post, 2022. jan. 19.
Problémás nem: feminizmus és az identitás felforgatása (2007) Budapest, Balassi Kiadó Kft.
Regnerus, M. (2012): How different are the achelt children of parents. Who have samesex relationship? Findings From the New Family Structures. Soc. Sci. Res 41:752-770.
Rihmer Z.; Bánki M. G.; Fekete S. et alii (2022): A szocializáció szerepe a pszichoszexuális fejlődésben. Psychiatria Hungarica 37 (4) 351-363
Savin-Williams R. C. et alii (2007): Prevalence and stability of sexual onibutation components in adolescence and young adulthood. Archives of Sex. Behavior, 36:385-394.
Shapiro, B. (2021): A történelem jobb oldala. Miként tett naggyá az értelem és erkölcsi szándék a nyugatot? Hetek könyvek, Hetek.hu Kft. Budapest.
Szántó M. (2020): Férfiak, nők és egyebek. Magyar Nemzet, „Vélemények” 11. old. 2020. nov. 18.
Szilvay G. (2020): A genderelmélet kritikája. Töprengések az antropológiai forradalomról a feminizmustól a transzneműségig. Alapjogokért Központ, Jogállam és Igazság nonprofit Kft. Budapest (Hivatkozás: „A feminizmus szétesése”: 154. old.)
Szőnyi Sz. (2017): Föltámadott a gender. Heti Válasz Kiadó, Budapest
Uzsalyné Pécsi R. (2022): Megtaláljuk, vagy kitaláljuk magunkat? Az énidentitás és a nemi identitás kialakulása. Kulcs a neveléshez. Kulcs a munkához Kiadó, Pécs.
Williams, S. J. (2017): Woman Vs. Feminism: Why We All Need Liberating from the Gender Wars . Emerald Publishing Limited.
Wright, R. H.; Cummings N. A. (Eds.)(2005): Destructive trends in mental health: The well – intentioned Path to Harm. Routledge.