Ha valaki az iránt érdeklődne, hogy a Biblia tudományos magyarázata milyen úton járt az elmúlt évtizedekben (s hogy milyen fejlemények várhatók a közeljövőben), úgy mindenképpen javasolt ennek a könyvnek az elolvasása: viszonylag rövid terjedelemben kapja meg az érdeklődő az összes fontos információkat? 279 lap rövid terjedelem, három bibliai fejezet magyarázásában? Ez valóban inkább monumentálisnak mondható, csak a tartalom tükrében mondtuk rövidnek. Nyilván azért ilyen hosszú a magyarázat, mert áttekinti azt is, amit a könyv olvasói az évezredek során a szöveghez hozzáfűztek – indulva egészen a bibliai koroktól, a qumráni magyarázatokon keresztül az egyházatyákig, oldalpillantásokkal a zsidó exegézisre, de nyilván súlyponttal a XIX. század végén meginduló kritikai tudományossággal el egészen napjainkig. Ha valaki veszi magának a fáradságot, s a jelen kommentárt összehasonlítja egy korábbival (pl. K. Seybold kitűnő magyarázatával 1991-ből), akkor pontosan le tudja mérni, mi minden változott meg az elmúlt évtizedekben!

S miért pont éppen Habakuk? A szerző, Jörg Jeremias a müncheni, majd marburgi egyetem ószövetségese, rendkívül termékeny tudós, akinek munkásságát Magyarországon is követhettük. Fiatalkora óta foglalkozik Habakuk könyvével, s öregkorában ismét visszatért hozzá – lehet valami varázsa a könyvnek! S van is: a prófétai könyve kutatása általában két csapáson halad. Egyrészt meg akarjuk érteni, hogy Isten embere pontosan mit mondott saját korában az izraeli népnek. Ez már önmagában se könnyű, hiszen a rövid igék az eredeti összefüggéstől sokszor teljesen függetlenül állnak egymás után; még elhatárolásuk is komoly irodalomtudományi feladat. Ezen túl azonban a másik embert próbáló erőfeszítés annak fölfedése, hogy hogyan reagáltak erre az igére a kortársak – majd pedig a későbbi generációk is, röviden: mindazok, akik ránk hagyományozták a bibliai szöveget úgy, ahogy azt ma olvashatjuk. Ne hallgassuk el: az előző szempont szerint a Kispróféták könyveinek magyarázatában élen járt annak idején a heidelbergi professzor, H. W. Wolff (1911–1913), aki Jörg Jeremias tanára volt; az utóbbi csapás jeles kutatója pedig ő maga, aki szintén iskolát teremtett. Az olvasó talán látja: egy kimagaslóan érdekes kommentárt tartunk kezünkben!

[[paginate]]

S még egy szót arról, hogy maga Habakuk könyve miért olyan érdekes. A rövid könyv harmadik fejezete egyáltalán nem prófécia, hanem egy összetett himnusz. Sokan úgy vélik, hogy a Habakuk imájaként stilizált szöveg független a prófétai könyvtől, s egy (vagy még inkább két) ősi ének zárja le a könyvet, ami ezáltal kultuszi használatra alkalmassá vált. A „fiatal” Jeremias javasolta még, hogy fordítsuk meg ezt a magyarázatot, s föltételezzük, hogy Habakuk kultuszi próféta volt eredetileg is. Az ének Isten eljöveteléről szól (teofánia), amit aztán általánosságban értelmeztek: Isten beavatkozik a történelembe. A kommentár is kitart ezen értelmezés mellett, s éleslátással kimutatja, hogy a Hab 3 második fele mennyire hasonlít a 77. zsoltár 17. s következő verseire – ez bizonyíthatja, hogy értelmezésről van szó! Vajon azonban az első két fejezet egyszerűbb? A legkevésbé sem. A korábbi kutatás is kimutatta, hogy több korból származó igék halmazát láthatjuk benne, ami kissé elbizonytalanítja a magyarázatot. Jeremiasnak viszont sikerül összekapcsolni a Kr.e. VII. közepére-végére keltezett darabokat teológiai összefüggésbe hozni a 3. fejezet himnuszának első felével: a kultuszi tisztaság következményeinek kell tekintenünk a prófétai panaszt, ill. a fenyegető igéket is. Az igehirdetés súlya oly nagy volt, hogy a babiloni korból (Kr.e. VI. század eleje) is csatlakoztak hozzá. – Ha jól látom, az „öreg” Jeremias nem beszél már Habakukról, mint kultuszi prófétáról, de a himnusz és az asszír kor igehirdetését változatlanul összekapcsolja, így kitart a könyv belső egysége mellett. Amennyire jellemző hát a kommentárra a részletes analízis, annyira hangsúlyos a teológiai egység keresése. Bibliaolvasó számára talán könnyítést jelenthet a könyv tartalmának megjegyzésére, ha a Hab 1,2-4; 1,12-17 panaszára válaszként érti Isten beszédét az 1,5-11 és 2,1-5 versekben, s ezeket a Hab 3,2-7 verseinek összefüggésében látja. A 2. fejezet ítéletes próféciái ezekhez csatlakoznak, ezekre építenek.

A magyarázat gazdagságát nyilván nem fogjuk tudni visszaadni egy rövid ismertetésben, de a magyarázati érdekességre felhívhatjuk a figyelmet. Mindenki tudja, hogy a Hab 2,4 fontos hely: a reformáció egyik fontos textusa, a hitből való megigazulás klasszikus helye. A jelen sorok írója szükségét látta új fordításnak, mert egy igen nehéz héber szövegről van szó. Harminc évvel ezelőtt úgy érveltem, hogy a 4. vers és az 5a vers összetartozik, s egyetlen összetett mondatot tartalmaz – ezért más lett a fordítás:

Ha Ófel valóban elpusztul
hacsak lakosai nem lesznek igazságosak
 – márpedig az igaz (nép) hitből él – ,
mennyivel inkább megcsal a bor, s elpusztul az elbizakodott?

Az utolsó sor magyarázatára a Jer 51,7 ad kulcsot, ahol Babilon aranyserleghez hasonlítását olvashatjuk.

[[paginate]]

Jeremias értelmezésében szintén összetartozik a 4-5. vers, de nem tesz pontot az 5. vers első soránál. Az Ófel értelmezést (amit a qumráni helyesírás támogathat) nem fogadja el, hanem kitart az „elbizakodott” mellett. Első látásra egészen más a szöveg, de abban egyetértés van, hogy egy többszörösen összetett mondatról van szó, aminek értelmezése éppen ezért nehéz. A német fordítás visszaadása magyarul csak ferdítés lehet, de próbálkozzunk!

Igen, az elbizakodott – az ő gondolkodása elfogadhatatlan,
az igaz azonban – ő hűsége által él.
Annál kevésbé fog azonban a gőgös ember, ha csaló is,
a felfuvalkodott sikert elérni.

A kommentárokban található fordítások ritkán tűnnek ki szépségükkel: inkább a pontosságot és a magyarázat értelmét akarják tükrözni. Jelen esetben is azt láthatjuk, hogy bár első olvasatra meglehetősen eltér a két fordítás, mégis hasonlónak mondható az alapkérdésekben. Viszont a mögöttük rejlő magyarázat más: én annak idején úgy próbáltam megérteni a Hab 2,4-5a verseit, mint reakciót a babiloni veszélyre. Babilon ugyan Isten jogos büntetését hozta el Izraelre, de ez nem azt jelenti, hogy Babilon az igaz és Izrael a gonosz. Babilon még bűnösebb, és még nagyobb büntetést fog kapni. – Jeremias ezzel szemben (ahogy kifejti a kommentár 140. lapja) válaszként érti ezeket a verseket a korábban elhangzó panaszokra: bármennyire is jogos a panasz, az igaz ember életet másként nem nyerhet, csakis hite/hűsége által! S bár a rossz átmenetileg sikereket ér el, ez ne vezessen félre senkit: hosszú távon Isten mégis igazságot szolgáltat.

Nyilván azért írtam le ezt a fontos, ugyanakkor érdekes kérdést, mert nagyon tetszik Jeremias magyarázata! Szeretném biztosítani az olvasót afelől, hogy a kommentár hasonló érdekes kérdésekkel és válaszokkal van tele. Meghívás ez: jöjj, olvasd – és attól függetlenül, hogy egyetértesz, vagy sem, kialakíthatod saját értésedet, megfogalmazhatod saját üzenetedet, ami a te életedben éppúgy fontos lehet, mint máséban. Voltaképpen ez az írásmagyarázat története, amiről Jeremias kommentárja oly példamutatóan beszámol. Kívánom, hogy minél többen kövessék példáját, munkáját Magyarországon.

Karasszon István