Nem tudtam a kérdést pontosan megragadni, mert vagy arról tudok beszélni, hogy számomra, mint 21. századi ember számára, hogyan van jelen az immanencia és a transzcendencia, vagy pedig arról, hogy általánosságban az ember számára hogyan van jelen. Ezeken a megközelítéseken kívül úgy gondolom, hogy csak egy komoly tanulmány adhat valamelyest választ, már, ha egyáltalán meg tudjuk ragadni, ki is az a 21. századi ember.
Éppen ezért azt választottam, hogy szerintem hogyan van jelen az ember számára az immanencia és a transzcendencia. − Úgy gondolom, ezek a gondolatok bármely korban igazak az emberre.
Az ember immanens módon foglalja magában a transzcendenst. Ezt leginkább az emberi vágyakozás, a többet, jobbat akarás, a túlnyúlásra való belső kényszer megjelenésében ismerhetjük föl. Ez a túlnyúlás, vagy nyújtózkodás, mint állandóan jelenlévő belső kényszer mozgat minket valamilyen irányba. A vágy hiányt jelez, akár testi, lelki vagy szellemi ez.
Alapvetően és legprimitívebb szinten a materiális javak és testi vágyak kielégítése után nyújtózik az ember. Ez egy olyan túl nyújtózás, amire létfenntartásunk érdekében szükségünk van. Azután az egyéb vágyak kielégítése mozgatja, hogy kíváncsisága, szellemi éhsége kielégüljön. Végül az Isten utáni, vagy kevésbe artikulált formában, a transzcendens utáni vágyként jelenik meg az ember nyújtózkodása.
Ha elég bátrak vagyunk, mondhatjuk, hogy az összes hiány - kivéve talán a legelemibb testi vágyakat, melyek az életben maradás feltételei -, és ebből fakadó vágy mélyén Isten utáni vágy munkál. Mondhatnánk azt is, hogy mindezek a vágyak végső soron az Isten utáni vágy valamilyen rejtett, fel nem ismert formái. Ugyanis, ha ez az Isten utáni (vagy a transzcendens utáni) vágyakozás kielégül, akkor a többi csitul, megcsendesedik és beteljesül.
Nagyon röviden összefoglalva az emberi vágyakozás, a túlnyúlás és többet akarás az emberi lét transzcendens lényegére mutat rá. Ezt egyfelől istenképűségünk, másfelől isten hiányunk lenyomataként vagy jeleként értelmezhetjük, olyan formán, ahogyan a szimbólum jele és hiánya annak, amit szimbolizál. A kettő együtt alkotja ez egyet, az egységet.
Votin Dóra