A legtöbb vecsési vetélkedőn, de társasági beszélgetésen is elhangzik olykor a kérdés: Honnan ered a vecsési Zsidókert neve? Kétségtelen, hogy ez az elnevezés 70 évvel a zsidók deportálása után már nem gyakori, mert új neveket kapnak terek, városrészek, telepek, kertek. Pedig az Epres, a Lanyi, a Máder-tanya, a Krakó-Crokauer, a Göci és más elnevezésekhez hasonló volt Vecsésen a Zsidókert elnevezés is. Nézzük meg, hogy kikről kapta ez a kert az elnevezését.
Id. Weisz Albert és fia, Weisz Sándor a XIX. század végétől sikeres kereskedők voltak az akkor alig 100 éve újratelepített Vecsésen. Az apa a Kiegyezés utáni évtized végén került Vecsésre, és a Krakó (Crokauer) nevű településrészen az alig száz éve ott élő svábok között fűszerboltot (Spezereihandlerei), majd italmérést, ivót (Trinkerei) létesített. Gyermekei közül különösen Sándort vonta be az apa a kereskedelmi munkába, akinek kiugró tehetsége volt az árubeszerzésben és értékesítésben. Ugyanakkor a Weisz család jószágot is tartott. Weisz Sándor Sári községből (ma Dabas része) nősült, és a szülők által lefolytatott egyezkedések után Vecsésre hozta feleségét, Fürst Fannit. Az 1900-as évek legelején négy gyermekük született: Albert, Imre, Ferenc és Rózsika. A négygyermekes Weisz Sándor azonban az I. világháború olasz frontján életét áldozta a hazáért. Neve szerepel a vecsési I. világháborús hősök emlékművén. A gyermekek felnevelése és a vállalkozások működtetése tehát a hadiözvegy feleségre hárult.
Térjünk még vissza egy kicsit az I. világháború előtti időszakra. A Weisz család a századforduló körül a Halmy-Deutsch uraságtól néhány évi bérlet után megvásárolt a 4-es út mentén egy krakói kertet, amit éppen a tulajdonos zsidó családról neveztek el a vecsésiek Zsidókertnek. A család ezt akkor nem tekintette sértésnek, még kevésbé antiszemitizmusnak, sőt, megtiszteltetésnek vették a névadást. Ennek bizonyítékaként a Weisz család a zsidókerti fűszerbolt és kocsma közötti átjáró falába a kőfaragóval beépíttetett egy jókora mészkőlapot, amelyre a Zsidókert nevét cirkalmas betűkkel fel is vésette az izraelita tulajdonos. Kár, hogy ez az írott mészkőlap a többszöri átalakítások, felújítások idején elkallódott. Az átjárón és a Zsidókertet átszelő gyalogösvényen, a ’zsidin’ jártak a krakói gyermekek az alsó iskolába és a Weisz boltba.
A vecsési Zsidókertben az egykori Weisz kocsmát, a Geringer majd Hanek kocsma jogelődjét az 1930-as évek elejétől ifj. Weisz Albert működtette.
Az 1930-as évek elejétől az ifj. Weisz Albert által üzemeltetett italkimérés (Trinkerei), sőt, még az 1950-es években is a földműves szövetkezet által üzemeltetett kocsma gyalogösvény-melletti udvarán megálltak az iskolatáskás gyermekek, és bámulták a tekepályán bonyolított partikat és a Zsidókertben legelő jószágot. A Weisz családnak az akkor még Vecséshez tartozó Ganz-Kertvárosban, a mai Béke tér közelében is volt egy házuk, és egy tejboltjuk (Milchgeschäft), amit a lányuk, Rózsika működtetett A Kálmán utca sarkán működő egykori vecsési tejcsarnokos, Uitz (Újvári) Józsi bácsi a tejes kocsijával naponta hordta a Ganz-telepi boltjukba a friss tejet.
Az anyagilag megerősödő Weisz család a Város utca - Tó utca sarkán egy jól menő pékséget (Backerei) létesített, amelyben minden fizikai munkát, kereskedelmi és adminisztratív tevékenységet a Weisz család tagjai maguk végeztek. Az ifjabb Weisz Albert is szorgalmas és tehetős ember volt, és amíg a zsidótörvények lehetővé tették, folytatta szülei jószágtartási és kereskedési gyakorlatát. Albert és Ferenc is megmenekült a II. világháborús pusztulásból. Ferenc ikertestvére, Imre azonban Voronyezsnél munkaszolgálatosként esett el a fronton, akinek a neve szerepel a vecsési Szent Kereszt római katolikus plébániatemplom falán elhelyezett emléktáblák egyikén.
Özv. Weisz Sándorné 69 évesen is felvállalta, hogy életük megvédése érdekében Rózsika lányával 1944. június végén megszöknek a fegyveres németek és csendőrök által őrzött monori agyagbánya gettóból.
Az I. világháborús hadiözvegy Weisz Sándorné Fürst Fannit és Rózsika nevű testvérüket a pestszentlőrinci zsidókkal együtt az akkor még Vecséshez tartozó Ganz-Kertvárosból, a Béke tér közeli házukból deportálták. A 69 éves anya azonban a lányával az életük mentése érdekében néhány nap után megszökött a fegyveres németek és csendőrök által őrzött monori téglagyár agyagbányájában felállított gettóból. Éjszaka gyalogosan értek Vecsésre, ahol a Deák Ferenc u. 48-50. szám alatt a Weisz pékségnek lisztet szállító Hegedűs Pál Andrássy-telepi terménykereskedőtől és fűszerboltos feleségétől kértek és kaptak menedéket. (Ma a Hegedűs bolt helyén a Deák Ferenc utcában a Kári kocsma működik.) Hegedűsék nemcsak befogadták, hanem óriási rizikót vállalva, az életük kockáztatásával még az éjjeli edényt is kihordták az udvari melléképületben elbujtatott üldözöttek után, nehogy a szomszédok meglássák a bújtatott személyeket és jelentsék a csendőrségnek. Ezt a 93 éves szomszéd, özv. Horváth Jánosné személyesen mondta el nekem 2014-ben, valamint Hegedűs Weisz Ferenc Frühwirth Mihály által őrzött és CD lemezre rögzített visszaemlékezése is tartalmazza.
[[paginate]]
Hegedűsék egy kibombázott család igazolványaival is ellátták az üldözötteket, majd óriási rizikót vállalva a háború végéig bújtatták, és így a vészkorszakban megmentették a veszélyeztetett izraelita emberek életét. Mint az Adalékok a vecsési zsidóság történetéhez 1840-1944-2014 c. helytörténeti könyvben olvashatjuk, a két család szoros kapcsolatát tükrözi, hogy Hegedűsék fiának Weisz Rózsika lett a keresztanyja, aki még Kanadából is küldött később ajándékokat a keresztfiának.
Weisz Ferenc a vészkorszakban az édesanyját és lánytestvérét bújtató, s így életük kockáztatásával megmentő Andrássy-telepi Hegedűs család iránti tiszteletből hivatalosan felvette a Hegedűs Weisz Ferenc nevet, amit a haláláig viselt. A háború után az államosításokig Weisz néni a három gyermekével a vecsési Zsidókertben élt, ahol a Weisz-kocsmát és a fűszerboltot tovább akarták működtetni. Weisz Ferenc közben megnősült, és Rózsika is Révész Béláné lett. Az államosítások azonban minden elképzelésüket megváltoztatták, hiszen a bolt és az italbolt is a földműves szövetkezet tulajdonába került. Rájuk sem volt tovább szüksége a kommunista diktatúra vecsési hatalmasságainak. Az 1950-es évek elején ezért Weisz Ferenc és felesége Budapesten a Rokolya utcában, Révész Béláné Weisz Rózsika és férje a Pattantyús Ábrahám utcában építettek maguknak lakást, ahol gyakran nyaraltak az egykori krakói szomszéd, vecsési Völgyesi család lányai. A gyermektelen Rózsika és a jólelkű Albert a kisebbik Völgyesi lányt, a mai Pavel Béláné Völgyesi Ilikét, majd az István utcai mai Eszényiné Stiller Marikát szerette volna örökbe fogadni, de a szülők miatt ez természetesen meghiúsult.
Hiába volt a fővárosban már új lakásuk, a Weisz család a magyarországi bolsevik diktatúra alakulása és Sztálin szovjet zsidók elleni intézkedései miatt sem érezte biztonságban az életét. 1956. november végén Hegedűs Weisz Ferenc a feleségével, a húgával, Révész Béláné Rózsikával és a sógorával együtt Ausztriába disszidáltak. Egy népes magyar menekültcsoporttal Kanada fogadta be őket. A disszidálás nagy szálka volt a kádári hatóságok szemében, s a többszöri kérvényezés ellenére sem engedték ki Kanadába a disszidensek Rokolya utcai lakásában maradó édesanyját és testvérét. Aztán az 1946-ban Vecsésről a németországi Ohmdenbe kitelepített sváb Wirth János családját először 1963-ban látogathatta meg az itthon maradt, és időközben Völgyesire magyarosított Nándor fiuk. Az ő kérésére Wirth János meghívólevelet küldött Weiszné Fürst Fanni és a fia, Albert részére. Ezzel a meghívólevéllel külföldi látogatásra érvényes útlevelet kaptak, és a kiutazásuk után többé nem tértek haza. A Kanadában élő Ferenc és Rózsi kivitették őket magukhoz, ahol előbb Torontóban, majd Vinelandban éltek a vecsési Zsidókert egykori tulajdonosai.
[[paginate]]
Weisz Albert és Ferenc az 1990-es évek elején az Antall-kormány által hozott kárpótlási törvény alapján érintettek voltak a Zsidókertnél, valamint a Weisz család ceglédi földjeinél, és hazalátogattak Vecsésre. A kárpótlásból kapott összeg egy részét a budapesti rabbiképző intézetnek ajánlották fel. Akkor a Hanek kocsma tulajdonosa elmondta nekik, hogy a Zsidókert Malom utcai végét le akarja zárni és oda építenének is valamit. A hazalátogató vendégek azonban azt kérték, hogy amíg ők élnek, addig ne szüntessék meg az átjárást a róluk elnevezett Zsidókerten.
Hegedűs Weisz Ferenc az anyját és a húgát megmentő Andrássy telepi Hegedűs család iránti tiszteletből vette fel a Hegedűs előnevet, amit a haláláig viselt. Ő állíttatott 1994-ben a vecsési temetőben a deportált vecsési zsidóknak márványemléket
A Weisz fiúk halála óta az új tulajdonos, a Csendes család a XXI. század első évtizedének végén ’Parkolj csendesen’ repülőtéri parkolót és autókölcsönzőt működtet az átalakított Zsidókertben. A zsidókerti fűszerbolt helyén azonban ma is élelmiszerbolt működik, az egykori Weisz kocsma helyén pedig előbb a földműves szövetkezet, majd a Geringer kocsma, aztán az átalakított Hanek kocsma működött, illetve az új tulajdonos azóta teljesen felújított vendéglátó egységet alakított ki az egykori Weisz kocsma helyén. A Zsidókert Malom utcai részén egy szép amerikai típusú lakás épült. Így ma már nem mehetnek át a gyermekek a ’zsidin’ a Fő út felé a ma is működő egykori Weisz-féle fűszerbolt utódjába (Fő út 15/A).
A vecsési zsidó áldozatok márványemlékének felirata: Megölte őket a gyűlölet -.Emlékezzen rájuk a szeretet
Hegedűs Weisz Ferenc 1994-ben, a Holokauszt 50. évfordulóján a fasizmus vecsési zsidó áldozatainak márványemléket állíttatott Vecsésen az Ecseri úti temetőben. Nem kis meglepetést okozott, amikor az állomás melletti Lokomotív Étterem Izraelben élő, és a Holokauszt 50. évfordulóján a márványemlék avatásán jelen levő egykori tulajdonosa, Rosenberg Ferenc vallási okokra hivatkozva az 1990-es évek második felében az Isten által Mózesnek adott két kőtáblához hasonló alakú fekete márványemlék áthelyezését kezdeményezte a helyi zsidótemetőbe. Kérését Vecsés Nagyközség akkori vezetői tiszteletben tartották, és az áthelyezés megtörtént. 70 évvel a zsidók deportálása után, a mai, járási központtá előlépett Vecsés Ecseri úti temetőjének pesti szélén, az elgazosodott, bokrokkal benőtt zsidótemetőben ez a fekete márványemlék 76 vecsési áldozat nevével hirdeti az egykor közösségi erejéről híres Vecsési Izraelita Hitközség emlékét.
Orosz Károly
(A szerző köszönetet mond Frühwirth Mihály nemzetiségi helytörténeti kutatónak, Pável Béláné Völgyesi Ilikének, Eszényiné Stiller Máriának, valamint özv. Horváth Jánosnénak a Weisz család tagjairól készült fotók és adatok rendelkezésre bocsájtásáért.)